Vas Népe, 1978. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-01 / 127. szám
Ma és holnap — Időszerű nemzetközi kérdések címmel — az alábbi helyeken és időpontokban lesznek pártnapok megyénkben: június 1-én, ma délután 2-kor Jákon, a Gépjavítóban (László Gézáné, a járási pártbizottság munkatársa).. Kőszegen, a LATEX Bútorszövetgyárban (Nagy Imre, a városi pártbizottság titkára), délután 3-kor Kőszegen, a Mezőgazdasági Szakközépiskolában (Kálmán József, a városi tanács osztályvezetője), Vépen, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézetben (Czibók Antal, a megyei tanács osztályvezetője), délután fél 4-kor Sárváron, a Kossuth Termelőszövetkezetben (Varga László, a városi pártbizottság munkatársa), délután 4- kor Celldömölkön, a járási hivatalban (Dala József, a járási hivatal elnöke), délután fél 5-kor Szombathelyen, az Élelmiszerkereskedelmi Vállalatnál (Németh István, a vállalat igazgatója), este fél 7-kor Rumban, a kultúrotthonban (Varga Zoltán, a KISZ Vas megyei Bizottságának titkára), este 7-kor Nemeskaltán, a kultúrotthonban (Luhermann János, a járási hivatal elnökhelyettese) , június 2-án, pénteken délután 2-kor Szombathelyen, a Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinátnál (Rácz János, a megyei pártbizottság titkára), Szombathelyen, az ÉLGÉP IV-es számú gyárában (Hajas Endre, a megyei pártbizottság munkatársa), Felsőcsászáron, az általános iskolában (Kiss Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa), délután fél 3- kor Vasváron, a nagyközségi tanácson (dr. Székely Jenő, a megyei tanács apparátusa pártbizottságának titkára), délután 3-kor Tanakajdon, a Növényvédő Állomáson (dr. Sipos Endre, az állomás igazgatója), délután 4- kor Szombathelyen, a TANÉP-nél (Lukács József, a megyei pártbizottság osztályvezető helyettese), Szombathelyen, a VASÉP-nél (Vinkovics János, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa). a tiszteletre Ami a furcsát még furcsábbá teszi: a két ember egy pár, házastársak ugyanis, a férj főosztályvezető lett, felesége pedig munkás volt és maradt. Ne vonjunk le messzemenő következtetéseket a történtekből, de elgondolkozni érdemes rajta. Töprengésünk tárgya már nem is az eset maga, hanem hatása, következménye azokra, akik maradtak a főosztályok élén meg a gépek mellett, azaz a közösség egészére kifejtett korántsem egyetlen hatása, egyetlen cselekedetnek. Hibás cselekedetnek. Hibás? Hiszen amikor többen szóvá tették rá dolgot, azt kapták válaszként: a cégnek kilenc főosztályvezetője van, s az ország különböző tájain levő gyáregységeiben hatezerhatszáz munkása. Vajon elvárható, hogy mindenkit a vezérigazgató és helyettesei köszöntsenek? A baj pontosan ezzel a mindenkivel van. A munkásnő ugyanis nem mindenki akárki volt, hanem olyan ember, aki élete harminchárom esztendejét töltötte a gyárban, kiváló munkások seregét nevelve föl maga mellett, odahaza halmot rakhat kitüntetéseiből, s szakmai hozzáértésének mérnökök, műhelyfőnökök is nagy tisztelői voltak. Szó sincs arról, hogy mindenütt ez a stílus, ez a gondolkodásmód uralkodna. Hiszen szerencsére nem kell a példákat keresgélni ahhoz, miként jutalmazzák a legmagasabb állami kitüntetések, díjak, szakági elismerések, vállalati jelvények és oklevelek a kiemelkedőket, azokat a fizikai dolgozókat, akik munkájukat a hivatás, az alkotás szintjére emelték. Éppen azért, mert a legutóbbi években örvendetesen, azaz a kívánatos irányban változott a gyakorlat — amiben döntő része van az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i ülése határozatának a munkásosztály helyzetének további javításáról, s egyre szembetűnőbb, ha valahol lassú a cselekvés, ha valahol nem munkájuk, hanem beosztásuk alapján értékelik, tisztelik az embereket. Azt mondják, s tényleg így van, a nagy tapasztalat nagy tekintély. Hatalmas seregnyi azoknak a munkásoknak a tábora, akik nagy tekintélyűek, mert nagy tapasztalatok birtokosai, s akik társaiktól úgy kapják meg a tiszteletet, mint természetes járandóságot. S valóban az, járandóságuk, de nemcsak a társaktól! Hanem a társadalom egészétől, minden intézményétől, és szervétől, de elsőként s legfőképpen munkahelyüktől, mert hiszen ott bizonyítottak, kézzelfogható tettekkel ott szerezték meg rang- ■ jukat. I Ezért követhető, sőt, kő- I vetendő a nehézipar, a kohó- és gépipar néhány nagyüze- I mének példája, ahol nemcsak I az igazgató tanácsba hívtak be nagy tekintélyű munká- I sokat, hanem átfogóan fe- I lülvizsgálták, elemezték e ■ munkáscsoportba tartozók a helyzetét, megbecsülését, a I bérbesorolástól az üdülési * beutalók megadásán át a I közéleti tisztségekig. Aligha tévedünk, ha I azt állítjuk, ezekben az üze- I mekben gyakorlattá teszik azt, amit az említett ülésén a Központi Bizottság — ■ ahogy az a közleményben ollvasható — így fogalmazott meg: „El kell érni, hogy a munkáspálya egész életre szóló érdekeltséget, vonzerőt, megbecsülést és előrejutási lehetőséget biztosítson”. Lázár Gábor : 1978. június 1. Csütörtök Lakóterületi mozgalmi munka (Folytatás az 1. oldalról) A népfrontmozgalom városi és falusi lakóterületeken fejti ki tevékenységét. Ott, ahol kisebb-nagyobb közösségekben együtt élnek munkások, termelőszövetkezeti parasztok, értelmiségiek, kistulajdonosok, idősek, fiatalok, különböző világnézetű emberek. A párt irányításával, a tanácsok, társadalmi és tömegszervezetek aktív közreműködésével — mint a beszámoló is kiemelte — valósítja meg legfontosabb feladatát. Azt, hogy minél több állampolgár vegyen aktívan részt a közéletben, a helyi döntések előkészítésében éppúgy, mint a végrehajtásban, s legyen a közös munkának az élvezője. A népfront megyei titkára beszámolójában a lakóterületi mozgalmi munka jellemzőiként annak nehézségét, szépségét és szükségszerűségét emelte ki. A megyében 5000 népfront bizottsági tag, több mint 200 bizottság egyre tartalmasabb tevékenységgel, a lakóhely jellegéhez, a különböző rétegek igényeihez alkalmazkodó munkamódszerek változatosságával is ezt szolgálja. Erősödött a városi népfrontbizottságok testületi tevékenysége, s a 18 városkörzeti bizottság révén a lakóterületeken még közelebb kerültek az emberekhez. Ezeknek és a nagyközségi bizottságoknak a munkája jótékonyan kihat e települések környékére is. A megyei bizottság, mint a beszámolóból is kitűnt, a községi bizottságok — a kis falvakban, társközségekben működők — segítését, felkészítését tartja most elengedhetetlennek. Nagyon sok községben, társközségben ugyanis a népfrontbizottság az egyedüli politikai testület. A lakosság ezekben a falvakban is igényli rá tájékoztatást, van véleménye és javaslata, amit nemcsak meghallgatni, hanem figyelembe is kell venni. A mozgalmi munka tartalmát tehát a társult településeken tovább kell fejleszteni. Fontosnak tartjuk — emelte ki beszámolóban Mészáros elvtárs —, hogy aközségi népfrontbizottságok tudatosan és szervezetten kapcsolódjanak munkájukban a közigazgatási területükön jelentkező legfontosabb feladatokhoz, s egységesen vegyenek részt a végrehajtásban. A mozgalom politikai jellege igényli, szervezeti felépítése pedig lehetőséget ad arra, hogy e bizottságok a társadalmi és közélet legfontosabb kérdéseivel összehangoltan foglalkozzanak. Fejleszteni szükséges ezért a testületi munkát, a munkaterv szerinti működést, a bizottsági tagok lakóterületi tevékenységét. A székhely és társközségek népfrontbizottságainak, a közös községi tanácsnak szorosabb együttműködését feltételezi ez. Ezért javasolta a közös községi tanácsok területén létrehozni a népfrontelnökök koordinációs fórumát. A javaslatot az ülés elfogadta. A fórum, amely nem csorbítja az egyes bizottságok önállóságát, a tervszerű munkát, a tapasztalatok átadását, a közös álláspont kialakítását, a látókör kitágítását célozza, mint a legfontosabbakat. Felszólalásukban többen elmondották, hogy ez a koordináció, együttműködés náluk nem a nulla pontról indul, gyakorolják már. A fórum azonban ezt is erősíti, élőbbé, tervszerűbbé teszi. És javítani az eddigi együttműködésen is lehet — mint Juhász Róbert kiemelte, — hogy valóban jól működő közösségekké váljanak. Alapvető funkciója a fórumoknak, hogy a különféle érdekeket ütköztessék, a közös érdekeket felismerjék, és a megoldást a közös érdek alapján keressék. A lakóterületen végzett és végzendő politikai munka, a népfrontmozgalmi munka jelentőségét világította meg felszólalásában többek között Takács László elvtárs. — A lakóterületi tevékenységben bent van az egész emberi, élet a maga gazdagságával, különösen a munkahelyen kívüli élet szervezése, tartalma. Ma életmódunk alakításával kapcsolatban „a miből élünk” gondolata mellett egyre inkább előtérbe kerül a „hogyan éljünk” gondolata. Nem másról van szó, mint a szocializmus legfontosabb céljáról. Arról, hogy a társadalom tagjai tanulják meg és tanítsák meg egymást, hogyan kell igaz emberként tartalmas életet élni, hogy személyiségét mindenki a lehető leggazdagabban kibontakoztathassa. Az ehhez vezető úton sokszor kevésbé látványos feladatokat is meg kell oldani. Kultikus munka nélkül nem lehet vizet jut- t tatni a fürdőkádba, nem lehet egészséges ivóvizet adni ■ a gyermekeknek. Takács elv- I társ a példával is azt jelezte, " hogy a lakóterületi munka ■ tartalma a komplex foglal- I kozás az emberrel. Minden ■ olyan lehetőség kihasználásé- ■ val, amellyel az ember gaz- I dagodik. I A szocialista demokrácia I tartalmát, lényegét a napi- I renddel kapcsolatosan ugyan- csak nagyon érzékletesen világította meg a megyei párt- I bizottság titkára. — A köz- életi fórumokon és másutt _ úgy vitázzunk egymással, s hogy ne ellenséget lássunk az I ellenvéleményt kifejező em- ■ berben. Vitáinkban i az érv ■ legyen a döntő, ne pedig az I egyéni vélemény. Vitáink- ban a közös cél, a maga- ■ sabb szellemi produktum ér- I dekében vessük egybe a né- | zeteket. Még a politikai nyelv is olyan legyen, hogy I sugározzák belőle az ember- | tisztelet. A feladatokat együtt kell | megoldani — mondotta — és | nem egymásnak benyújtani a számlát. Társadalmi mun- | káról lévén szó, aki szer- | számot fogott, s átélte azt az élményt, hogy ott volt, ami- | kor a kérdésben döntöttek, s ott a szervezésben, a végre- | hajtásnál, a munka értéke- ■ lésekor, s ott van a dolog I élvezeténél, akkor ez a fo- I lyamat magán viseli a szocialista demokrácia jeleit. I Akkor nemcsak tárgyi ér- I ték, hanem erkölcsi érték is keletkezett. A lakóterületi népfront | munkának ilyen szellemű ■ felfogása és vitele ad- t ja majd meg, hogy a „nehézség, szépség, I szükségszerűség” jelzőház- I másból a nehézségek ellené- re a munka szépségéből érez- s zünk mind többet. 5 A tartalmas népfront bi- | zottsági ülés minden részt- | vevője ehhez kapott gazdag indíttatást. § (mbi) I Új megyei munkásőrparancsnok kedden Szombathelyen a Munkásőrség megyei parancsnokságán parancsnoki értekezletet tyartották, amelyen részt vett Papp Árpád, a Munkásőrség országos parancsnoka és Horváth Miklós, a megyei pártbizottság első titkára is. Papp Árpád az értekezleten bejelentette, hogy Koronczai Gézát nyugdíjba, vonulása miatt, érdemeinek elismeré- se mellett felmentette megyei parancsnoki tisztségé- I ből. A Munkásőrség új me- I gyei parancsnokának Takács Józsefet, a körmendi járási zászlóalj eddigi parancsno- I kát nevezte ki. I Könyv a gombákról Az idei könyvhéten sok jó új könyv talált gazdára. Csak az elismerés hangján lehet szólni a könyvkiadókról. Sok szépirodalmi kötet, útleírás és szakkönyv került a könyvpiacra. Válogatni lehet, de most inkább mégis a hiánycikkekről beszéljünk. Ugyanis nemcsak a gépjárműalkatrészekből és farmernadrágokból van hiány, hanem bizonyos könyvekből is. Két éve vadászok — a könyvihetek alkalmából és más alkalmakkor is — a gombákról szóló könyvre. Egyik ismerősömnek van egy régebbi kiadás, ami akkor nagyon rövid idő alatt elfogyott. Ebben a sorozatban — a Móra Könyvkiadó gondozásában — sok szép könyv jelent meg az idén is a lepkékről, a gyümölcsökről, a vadvirágokról. Ezek a könyvek több tízezer példányban láttak napvilágot és kivétel nélkül minden könyvsátorban, minden elárusító helyen kaphatók. Csak éppen a gombákról nincs könyv. Nem tudom, annak idején a kiadók felmérték-e az igényt. Mindenesetre a számításba, a példányszámiba hiba csúszhatott. Még egy utcai járókelő is megmondhatja, hogy kevesebb embert érdekelnek a lepkék, mint mondjuk a gombák. E vadontermő, fehérjedús növény az ember jelentős tápláléka lehet. Sokan csatlakoztak — és még többen csatlakoznának — a gombaszedők családjába. Ezt azonban akadályozza ennek a könyvnek a hiánya is. A korábban kiadott könyv annyira jó, hogy a szakértelemmel nem rendelkező személy is megállapíthatja a színes képek alapján, hogy ehető gombot talált-e vagy sem. Ezrek keresik ezt a könyvet, de újabb kiadása elmaradt. Az egyik sátorban árusító főiskolai hallgató elmondta, hogy már legalábbtizenöten kérték tőle is, de nincs. A kiadók valahogy jobban igazodhatnának az igényekhez. A lepkékről szóló könyv hasznos, de nem helyettesítheti a gombákról szóló könyvecskét. Könyvhét ide, könyvhét oda, jó lenne, ha az illetékes kiadó mielőbb újra megjelentetné atízezrek által keresett és a gombákról szóló könyvét. Sok családnak szereznének ezzel örömet. / F. L. Drága jóslás „Pogány” őseink megkülönböztetett tisztelettel kezelték jövőbe látó varázslóikat, akik csaták, népek jó vagy balsorsát közvetítették a természet isteneitől. A jóslás „iparága” koronként hol tündökölt, hol lehanyatlott. Az utóbbi időben újra „kelendőbbé” váltak a földöntúli kapcsolatok. (Lásd halottlátó aszszony.) Ártatlan szórakozás a jóslás, szellemidézés egészen addig, amíg nem mások megkárosítására irányul. De mit gondoljunk arról a bőszoknyás asszonyról, aki előszeretettel keresi fel a kis üzletek, irodák alkalmazottait, s fondorlatos módon használja ki „jóstehetségét ?” Először „pénzváltás” ürügyével kipuhatolja, hol a pénztár, azután csupa szívességből pénzjóslást végez, végül a megkaparintott papír (esetleg fémpénzzel) a kezében futva távozik. A pult, íróasztal mögött ülők pedig álmélkodva bámulják az előbb még „transzban” levő jósnőt. Mielőtt még bárki is azt hinné, hogy vele ilyesmi nem fordulhat elő, az említett eset Szombathelyen történt, feltehetően nem csak egy ízben. Az ötlet nem újkeletű, azért is meglepő, hogy mégis „bedőlnek” a cselnek. Tíz-húsz forint veszteség nem vág senkit sem földhöz, de bosszúságnak éppen elegendő. „A hiszékenység vámszedői” — tartja az ilyen személyekről a bűnügyi szakkifejezés. „Alkalom szüli a tolvajt” — mondja a szólás. Nem árt betartani ezt a jótanácsot az üzletekben, házaknál megjelenő jövendölőkkel kapcsolatban. Azt mindenesetre megjósolhatjuk, sok jót nem várhatunk a látogatásaiktól. — kt — Minden előkészület megtörtént... « a ma kezdődő VB-re. (Lakatos Ferenc rajza)