Vas Népe, 1979. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

Termelési szerkezet 1990-ig Az intézkedési terv legyen a gazdálkodás segítője A megyei tanács üléséről Pénteken ülésezett Vas megye tanácsa. Máthé Sándor tanácselnöki helyettes előterjesztésében megvitatta a mezőgazdaság és élelmiszeripar továbbfejlesztésére vonatkozó megyei intézkedési tervet. A beszámoló emlékeztetett rá: a Központi Bizottságnak a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos ismert múlt évi márciusi határozata alapján a megyei pártbizottság a múlt év októberében ugyancsak határozott a megye mezőgazdasága és élelmiszeripara továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokról. A határozat végrehajtásáért, az azt elősegítő feltételrendszer megteremtéséért a tanács javaslatot fogadott el az érdekelt szervek, vállalatok számára, meghatározva a tennivalókat is. Az ésszerű — és tervszerű — területi koncentráció eredményeként jelenleg 3 állami gazdaság, 62 termelőszövetkezet és 2 szakszövetkezet működik a megyéiben. A földterület 26 százalékát kitevő erdő nagy hányadán a Nyugatimagyarországi Fagazdasági Kombinát gazdálkodik. A háztáji- és kisegítő gazdaságok a mezőgazdasági termelésnek egyharmadát adják. Az élelmiszeripar a megye ipari termeléséből 26 százalékkal részesedik. A szakszövetkezetekre továbbra is nagy feladat hárul az őrségben és a Vend-vidéken. összehangolt munka eredményeiként kialakult a megye mezőgazdaságának az 1990-ig szóló termelési szerkezete. tesztezett állomány aránya a jelenlegi 23-ról 58—60 százalékra növekedjen. A sertéságazat fejlesztési programja elkészült. A telepek korszerűsítésével és bővítésével a nagyüzemekre igen nagy szerep hárul. A megye vezetése 1982-től évi 120 ezer vágósertés felvásárlásaival számol. Ezt segíthetik a háztáji- és kisegítő gazdaságok is, amennyiben megfelelő számú kocasüldőt kapnak tenyészeteikbe. A vágóbaromfi termelés a nagyüzemek legszervezettebb, legintegráltabb ágazata. Fontos, hogy az évi 20 ezer tonnányi értékesítés mellett korszerűsítsék istállóikat, s tegyék jövedelmezőbbé a hizlalást. A juhászatot a helyi adottságokra alapozva kell fejleszteni, különösen a Hegyhát és a Cser községeiben, nagyüzemeiben. Állást foglalt a megyei tanács abban is, hogy a megye élelmiszeriparának termelését a mezőgazdasági alapanyagtermeléssel összehangoltan kell fejleszteni. A növénytermelés fejlesztése Ebben a főágazatban egyidejűleg kettős feladatot kell megoldani: egyrészt hiánytalanul ki kell elégíteni a növekvő állatállomány takarmányigényét, másrészt növelni, bővíteni kell az árutermelést. A vetésszerkezetben hosszú távra az alábbi változtatások indokoltak: fenn kell tartani a kalászosok jelenlegi 43 százalékos ■területi arányát, s ezen belül a takarmánygabona vetésterületét indokolt növelni. A kukorica termesztésére kevésbé alkalmas területeken, mint például az Őrségben, a Hegyiháton, és a határ mentén inkább a kalászos gabona vetésterülete legyen nagyobb. A növénytermesztés jövedelmezőségének fokozása indokolja, hogy nagyobb területen termeljünk ipari növényeket. Ezek köréből viszont távlatban 18—20 százalékkal csökkenthető lesz a cukorrépa vetésterülete, amennyiben a hektáronkénti hozamok tervszerűen növekednek. Az intézkedési terv szerint a szálas- és tömegtakarmányok területi arányát — a gyep hozamának növelése mellett — 22—23 százalékban lesz célszerű meghatározni, míg a pillangósoké — távlatban — 14—16 százalékra csökkenhet. A Hegyháton és a Cseren a vetésszerkezetkialakítását továbbra is előnyösen segítheti a fű- és aprómagtermesztés. A szántóföldi zöldségtermelő területeket a nagyüzemekben a jól gépesíthető, a gazdaságosan exportálható, hűtőházi feldolgozásra is alkalmas növényfélék termesztésére kell alapozni. A háztáji és kisegítő gazdaságokban újabb szakcsoportok szervezésével kell fokozni a zöldségtermesztést, míg az ültetvények telepítésénél — a nagy és a kisüzemekben is — a csonthéjasok és a bogyós gyümölcsűek kapjanak nagyobb teret. Az állattenyésztés főbb feladatai A szarvasmarha ágazatban folytatni kell a megyei tanács által korábban jóváhagyott program megvalósítását. Növelni kell a szertermelést, s hosszabb távú cél, hogy a tehenenként átlagos hozam elérje a 4500 litert. Ennek biológiai feltétele, hogy az intenzív és a ke r'l--1« ■ » I ( ~f| együtt lakni?3. it kétszer, háromszor "megszegték. — Nyilván az már a legvégső eset, ha valamely hatóságnak kell beavatkoznia. Hogyan lehet összeválogatni egy lakóközösséget? Mi dönti el, ki, hová kerül? — A fölszabaduló és az új lakásokkal gazdálkodunk. Elosztásuk igen nehéz és nemcsak azért, mert mindenki a másikat figyeli, az milyent kap és azzal példálózik, anélkül, hogy a jogosultságra is figyelne. Azért is, mert mindenki új lakást akar. Holott nem mindenki „érett” rá, hogy új lakásba költözzön. A benépesítésre elvek, szabályok nincsenek. Mi a munkahelyi vélemény, a családi állapot és az előző lakás állapota alapján próbálunk mérlegelni. Alkalomszerűen megnézzük ki, hogyan lakik a régi helyen, mennyire tudja magát, családját, környezetét rendben tartani. Mindemellett, hinnünk kell az emberek változtathatóságában is. Befolyásolnak minket bizonyos objektív körülmények is, most például arra gondolok, hogy csak a belvárosban vannak olyan nagy lakások, amelyeket négy, vagy ennél több gyermekeseknek kiutalhatunk. Az emberekbe belelátni nem lehet, tehát az, hogy jó helyre kerülje, vagy sem, egy-két év múlva dől el. Van ahol nagyon jól beválik minden család, van ahol nem. — Egy régi nyomorúságos helyről, amilyen a Nagykar utca volt, vagy a Sorok utcából összkomfortos lakásba költözni nemcsak nagy öröm, de nagy megrázkódtatás is lehet. — Az igényesség már a költözéskor kiderül, amikor az új lakásba szégyellik magukkal vinni a régi holmit és vagy újat vagy jó állapotban levő használtat vesznek helyette. A családok nagy többsége igen jól alkalmazkodik az új, jobb körülményekhez, figyel, kérdezősködik, normálisan él. A kisebbik hányad az, amelyik nem tud, vagy inkább nem akar régi életmódján változtatni. Ezekkel és más ténylegesen összeférhetetlen lakókkal szemben, igen nagy felelőssége volna a lakóközösségnek, a lakósbizottságnak és a házfelügyelőnek. Nem kellene visszariadni attól sem, hogy azt, aki sorozatosan nem képes az együttélés szabályainak betartására, szükséglakásba (rosszabb minőségű lakás) kényszerítsék. Tudjuk, egyetlen lakó is megmérgeztheti egy lépcsőház életét. Az Ingatlankezelő Vállalat nem hatóság, a beérkezett panaszt felülvizsgálhatja, s ha jogosnak találja, felszólítja a kedves bérlőt, hogy tartózkodjon a rendbontástól és a jövőben tartsa be a szocialista együttélés szabályait... Többszöri figyelmeztetés után javasolhatják, hogy indítson a tanács szabálysértési eljárást. S ha vannak tanúk, s bizonyítható a lakó rendetlenkedése, megbüntetik. Háromezer forint a legmagasabb bírság, bírságolni többször is lehet. 1978-ban Szombathelyen hat esetben szabtak ki szabálysértés miatt bírságot, minden esetben csendháborításért (ebben az utcai csendsértés is benne foglaltatik). A hatból három eljárást a rendőrség kezdeményezett, hármat magánszemély... A szükséglakásba költöztetéshez már bírói végzés kellene. A bíróságon még nem fordult elő, hogy a szocialista együttélés sorozatos megsértéséért valaki ellen pert indítottak volna. Állami lakásban élőknél kilátásba helyezhető az összeférhetetlenek rosszabb lakásba költöztetése. OTP és szövet fekezeti lakásra ez nem vonatkozik. Eszközeink tehát vannak az együttélés alapvető normáinak betartatásához, alkalmazásuk mégis elakad. Amikor más lehetőség már nincs, a gyorsított ügyintézés és egy-két hatásos példa még segíthetne. (Folytatjuk) Treiber Mária 1979. április 1. Vasárnap Vezetés, szakmai színvonal, munkaerő A mezőgazdaság és az élelmiszeripar előtt álló feladatok maradéktalan végrehajtása nagyobb vállalati önállóságot követel meg. Az anyagi alapok folyamatos gyarapítása mellett meghatározó jelentősége van, illetve lesz a személyeknek. Ezért a tanács szükségesnek tartja a vezetés állandó erősítését. A munkaerőgazdálkodás az élelmiszeriparban szervezett, míg a mezőgazdaságban, ezen belül a termelőszövetkezetekben egyre nagyobb jelentősége lesz további javításának. Ugyanis néhány év múlva nagy változások várhatók főleg a tsz-ek munkaerőhelyzetének alakulásában. A megyei tanács szükségesnek tartja, hogy minden termelő üzem a már elkészített munkaerő-mérlegét „naprakészen” tartsa, szükség szerint ellenőrizze, hogy időben gondoskodhasson a hiány pótlásáról akár gépesítéssel, akár személyek munkába állításával. Nagyon fontosnak tartja a megyei tanács— a szociális és kulturális ellátottság fejlesztésén, a községpolitikai munkában való nagyobb részvételen és anyagi áldozatvállaláson túl — a termőföldek védelmét, azok racionális hasznosítását. Az anyagi, műszaki feltételek javítása A termelésfejlesztési célkitűzések valóraváltásának további feltétele az anyagok és eszközök célszerű, takarékos hasznosítása. Mindenekelőtt a meglevők jó kihasználására kell alapozni, s csak ott fejlesszenek, ruházzanak be, ahol az eszközök már gátolják a fejlődést. Tovább kell folytatni a meliorációt az őrségben, a Hegyháton és a határmenti területeken, s az elkészült létesítményekre indokolt nagyobb gondot fordítani. A két agrokémiai társulást jobban alkalmassá kell tenni feladata ellátására. A megye adottságai alkalmasak rá, hogy — üzemi víztárolókra is alapozva — 15—17 ezer hektárra növekedjék az öntözött terület. Önköltségcsökkentő feladat a szakszerűbb takarmánygazdálkodás is. Vas megyében mintegy 16 ezer hektár gyepet lehet — és kell — intenzív művelésbe vonni. Az abrak etetésénél a tápok jelenlegi 55 százalékos arányát 75 százalékra kell növelni. A tanács meghatározta a munkafolyamatok gépesítésének irányát, s szükségesnek találta egy gépjavító szerviz és karbantartó hálózat mielőbbi megszervezését. A megyei székhelyű élelmiszeripart további fejlesztésekkel alkalmassá kell tenni a mezőgazdasági termékek zavartalan átvételére és feldolgozására. Hatékonyabban lehet és kell működtetni a termelőerőket a szövetkezetek, a vállalatok jobb együttműködésével, újabb társulások szervezésével, termelési miikrokörzetek kialakításával, amelyek mind-mind eszközei lehetnek a magasabb szintű termelésnek. Udvardy Gyula Kártyák, keverve... G. barátunk tüzeli a lakógyűlés résztvevőit, még mielőtt azok bevonulnának a terembe. Tüzeli őket a szövetkezeti elnök ellen, aki nemrég került e posztra, társadalmi megbízatással. S bár ez az elnök elég sokat tett már kezdetben is rá lakóközösségért,a kisebbség ellenére a többségért)elkövetett egy hibát. Zsebből fizette ki egy iparosnak a lakosoktól bizonyos javításra beszedett pénzt. (Amiből egy fillér sem hiányzott.) G. barátunk most itt a folyosón három-négy (szemmel láthatóan erősen ittas) embert tüzel: rúgják ki ezt az elnököt. Amazoknakmeg nem kell sok, csak valami apropó, alkalom a dühöngésre. Támadják is az elnököt már a folyosón, számokat vagdalnak a fejéhez, „miért emelkedett a vízszámlánk?!”, „miért fizetünk több villanydíjat”. Le az elnökkel, fejét az elnöknek. (Hogy ők használtak talán mindegyikből többet, az föl sem merül bennük.) G. figyel, hátulról irányít. Egy-egy odasúgott mondattal, szemvillanással ad utasításokat. A csendes, jóakaratú többség figyel, nem érti, mivégre a zaj, a lárma. Hiszen elmondhatná mindenki a magáét odabent, majd a rövidesen kezdődő gyűlésen. Csak G. tudja, hogy a dühöngök neki dolgoznak. Talán éppen az ő elnökségéhez készítik elő a talajt. Tényleg, milyen jó lenne, ha ő lehetne itt az elnök. Lehet, hogy még függetleníthetné is magát, mostani cimborái biztos mellette állnának akkor is. És kaphatna hatezer forintot havonta, talán még többet is. Szóval lehetne minden úgy, mint régen, amikor ő — mármint G. — még ennyi pénzt keresett. Azon a társadalmi poszton, ahonnét egy-két éve kirúgták__ Mert ő ott és akkor valóban nem tudott elszámolni a rábízott nagy pénzekkel... .. . (tarabó) SS P assess Megtartani a bizalmat Pedagógusok beszélgettek. Mi lehetett más a téma, mint a gyerekek. Hamar megfogalmazódott a vélemény: a mai gyerekek nem őszinték. Na, nem apró hazugságokra gondoltak, hanem az őszinte véleményalkotásra. Általános volt a panasz, hogy nem lehet megközelíteni,, őszinte állásfoglalásra bírni a gyerekeit. És attól csak szomorúbb a helyzet, hogy ez nem véleményhiány, hanem kétféle vélemény létezése miatt van így. Ahogy a beszélgetés egyik résztvevője fogalmazott: a gyerekek egyik zsebében van egy „hivatalos” vélemény, amiről azt hiszik, hogy elvárják tőlük, a másik zsebükben pedig vanegy „belső használatú” állásfoglalás, amit legfeljebb egymás között mondanak el. Valóban elgondolkoztató, hogy az alapjában véve őszinte gyermeket mi készteti ilyen kétszínűségre, kettős véleményalkotásra? Érdemes lenne tetten érni azokat a hatásokat, benyomásokat, amik elhallgatatják az eredendő gyermeki őszinteséget. De csak sejteni, gyanítani lehet az okokat. Hozzájárulhat a tanárral szembeni bizalmatlanság, a hagyományos tanár-diák viszony szükségszerű merevsége. De hozzájárulhatnak a tankönyvek gyakran átlátszó, a valóságot nem fedő példázatai is. Nem elhanyagolható ok az iskola és a szülői ház nem ritkán ellentétes hatású nevelése sem. Azt hiszem abban egyetérthetünk, bármi alakítja is ki a gyerekben a kettős véleményt, az mindenképpen káros, a személyiség fejlődésében súlyos torzulásokat okozó jelenség. Az okokat egy csapásra megszüntetni, felszámolni viszont lehetetlen. De gondoljunk arra, mi felnőttek nem szolgálunk-e rossz példával a gyerekeknek, mi megmondjuk-e a véleményünket nyíltan és őszintén minden esetben? Vagy nem teremtünk-e gyakran olyan helyzetet iskolában és otthon, hogy a gyerek megbánja, ha netán őszintén szól, szíve szerinti véleményt mond? . A gyermek bizalmának megnyerésére úgy kell törekednie a pedagógusnak, szülőnek, hogy arra vigyázzunk, gyermekeink ne veszítsék el bizalmunkat irántunk, felnőttek iránt. (Bp.) imim Április elsején (Lakatos Ferenc karikatúrája)