Vas Népe, 1981. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
Milyen párt-, állami, tömegszervezeti, mozgalmi szervezetben, vagy testületben tevékenykedik? Véleménye szerint a különböző tisztségekkel járó kötelezettségeknek milyen mértékben és felelősséggel tud eleget tenni? Mint vezető milyen mértékben veszi ki részét különböző előadások megtartásából? Megítélése szerint a munkahelyi pártalapszervezet és a felsőbb pártszervek mennyire törekednek az ésszerű munkamegosztás megvalósítására, a feladatok arányos elosztására? Egyebek közt ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kértek választ a pártbizottság hatáskörébe tartozó vezetőktől legutóbb a celldömölki városi pártbizottság tisztségviselői annak a felmérésnek során, amely testületi ülésük egyik napirendi pontjának megtárgyalását volt hivatott előkészíteni. A városi pártbizottság ugyanis ezúttal — alapos tájékozódás alapján — a hatáskörébe tartozó vezetőkpolitikai és közéleti tevékenységének tapasztalatait elemezte. Abból az alapállásból indult ki, hogy a különböző beosztású vezetőknek nem csupán a rájuk bízott emberek munkája irányítóinak, hanem szélesebb értelemben is közéleti embereknek kell lenniök, úgy is fogalmazhatunk, hogy a közéletiségben is példát kell mutatniuk. A pártbizottság tagjai jóleső érzéssel állapíthatták meg, hogy a hatáskörükbe tartozó vezetők általában eleget tesznek ennek a követelménynek, döntő többségük tisztségéből eredő konkrét feladatai ellátásán túl is eredményesen veszti ki részét a város és a városkörnyék előtt álló politikai, társadalmi és gazdasági célok megvalósításából. Miközben azonban ez így igaz, az is tény, hogy a közéletiségben, a pluszfeladatok vállalásában néha ■nagyok az eltérések az egyes vezető beosztásúak között. Azaz: miközben néhányan túlzottan is sokat vállalnak, akad olyan vezető is, aki egyáltalán nem beosztásával, képesítésével és felkészültségével arányosan veszi ki részét a közéletitársadalmi feladatok vállalásából és végzéséből. Miközben tehát a vezetők politikai-közéleti szereplése, aktivitása általában jónak értékelhető, két véglet is tapasztalható. Az egyik oldalon vannak, akik vezetői feladataik ellátása mellett esetleg 8—10 társadalmi szervezetben és testületben is tisztségeket vállalnak, rendszeresen különböző előadásokat tartanak, politikai oktatást vezetnek, s úgyszólván minden szabad idejük rámegy erre, akadnak olyanok is, akik a kétségtelenül kényelmesebb, de vezetőhöz méltatlan magatartást választják, csak azokat a feladatokat látják el, amelyek közvetlen vezetői beosztásukkal kapcsolatosak, amelyekért úgymond fizetik őket. Félreértés ne essék: a celldömölki városi pártbizottság sem ért egyet azzal, ha valamely vezető feleslegesen „nyüzsög”, ■minden lehetséges megbízástigyekszik elvállalni, aztán ezeknek sem tud eleget tenni és a vezetői beosztásából eredő közvetlen feladatokat sem tudja ellátni tisztességgel. Ez rossz vezetői magatartás és ugyanúgy káros, mintha valaki ■nem igyekszikpéldát mutatni a közéletiségben, viszszahúzódik társadalmi feladatok, tisztségek vállalásától. Az említett pártbizottsági ülésen többen is hangoztatták: a vezetőknek a közéletiségben is példát kell mutatniuk. Az emberek — elsősorban saját beosztottaik — azt várják tőlük, hogy ne csak mint szakmai irányítójukra, hanem mint közéleti emberekre is felnézhessenek rájuk, azaz abban is példát mutassanak, hogyan kell áldozatkészen, a szabad idő rovására pluszfeladatokat vállalni, a helyi közélet formálásában részt venni. Pontosan megfogalmazta a celldömölki városi pártbizottság azt is, miként kell értelmezni azt, hogy a vezetők közéletiségben is mutassanak példát. Nevezetesen: minden vezetőtől el lehet és el is kell várni, hogy az átlagosnál többet dolgozzék munkahelyén kívül közös céljaink megvalósítása érdekében. Azaz: ne csupán munkahelyi vezető legyen, hanem munkahelyén is, lakóterületén is beosztásának és felkészültségének megfelelően vegyen részt a dolgozó emberek ügyes-bajos dolgai társadalmi posztokon és fórumokon történő intézésében, képviseletében. Akárcsak más területeken, Celdömölkön is tarpasztalható az utóbbi időben,, hogy az embereknek a közügyek iránti érdeklődése nőttön nő. A jó közszellem, az erősödő, fejlődő demokratikus légkör mind több embert sarkall arra, hogy ne csakszemlélője legyen a gondoknak, hanem cselekvő részesévé is váljék a közös gondok megszüntetését célzó közös erőfeszítéseknek. Érthető, hogy ilyen helyzetben megnőtt a szerepe és jelentősége a vezetők személyes példamutatásának, annak, hogy magatartásukkal is segítsenek gyorsítani ezt a folyamatot. Mindezt figyelembe véve teljesen érthető, hogy a celldömölki városi pártbizottság a téma megtárgyalása során saját maga számára is, a pártalapszervezezetek számára is azt a legfőbb következetést vonta le, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a hatásköribe, illetve véleményezési jogkörbe tartozó vezetők közéletiségének fejlesztésére. Gondoskodni kell arról, hogy a vezetők leterhelése ebben a vonatkozásiban is arányos legyen, hogy egyetlen vezető se vállaljon több társadalmi megbízatást, mint amennyinek eleget tud tenni, ugyanakkor senki se helyezkedjék arra az álláspontra, hogy ő csupán a saját vezetői tisztével közvetlenül összefüggő tennivalókat hajlandó ellátni, a fizetséggel nem járó közéleti szerepléseket pedig vállaljákmások. Ugyancsak érthető az is, hogy a pártbizottság határozatba foglalta: a vezetők minősítésénél anyagi és erkölcsi elismerésénél az eddiginél is jobban figyelembe kell venni, milyen mértékben vállalnak közéleti-társadalmi megbízatásokat, s miként tesznek eleget e vállalásaiknak. Lőrincz Károly vámellenőrzés" (1.) Jagember a vámosok, pénzügyőrök munkájából? Alighanem legtöbben csak két dolgot tudnak. Egyrészt azt, hogy ők ellenőrzik a határon zajló személyforgalmat, másrészt meg, hogy — nos, hát igen — éber figyelemmel kísérik a pálinkafőzdéket, s ha rábukkannak, megbüntetik a titokban készítőket. Fehéren—feketén ez, ugye, nagyon leegyszerűsített. De hát tényleg így van. A többség ezt tudja. Megadó mosollyal bólint rá Dobi őrnagy is. — Csakhogy a valóságban sokkal összetettebb a feladatunk — mondja. — Közöttük a legnagyobb, a nemzetközi áruforgalom vámellenőrzése, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy az összes bejövő és kimenő árut kivétel nélkül figyelemmel kíséri a Vám- és Pénzügyőrség. És teszi ezt mindaddig, amíg az belföldi rendeltetési helyére nem ér, vagy kifelé menet át nem jut az országhatáron. Az utóbbi időben ez a feladat sajátos jelleget kapott azáltal, hogy az áruik szállítása a vasútról egyre inkább a tehergépkocsikra tevődik át. Itt Rábafüzesnél is, Kőszegnél is például havonta 5—6 ezer kamion érkezik be, illetve távozik. Jónéhány egyéb funkció ellátása mellett viszontkétségtelen, hogy munkánk leglátványosabb része az utasforgalom ellenőrzése. És kell-e bizonygatni, mekkora felelősséggel jár? Vas megyében négy helyen, a rábafüzesi, búcsúi, bajánsenyei, és a kőszegi átkelőn folyik ez a tevékenység éjjel és nappal, szoros együttműködésben a határőrséggel, továbbá az IBUSZ-szal, az idegenforgalmi hivatalokkal, a KPM-mel és további illetékes szervekkel. Mivel az olvasók legtöbbjét, az utazót, vagy a jövőben utazni szándékozót minden bizonnyal ez a témakör érdekli (és érinti) leginkább, a továbbiakban kizárólag erről lesz szó. ★ A MEGNÖVEKEDETT utasforgalomnak van egy sajnálatosan hozzánőtt kísérőjelensége. Vele együtt emelkedik a vám és deviza szabálysértések száma. Bár nem egyenes arányban, de nem is lebecsülendő mértékben. — És nem cáfolja ezt a tényt, hogy az emberek többsége azért tartja magát az előírásokhoz — mondja Dobi őrnagy —. Igen. A többség nem nyerészkedési vágy, jogtalan haszonszerzés miatt utazik külföldre, hanem pihenni, üdülni, látni és élményeket szerezni. És hogy így legyen, ezt segítik elő a különböző prospektusok, tájékoztatók, amelyek az IBUSZ-nál, OTP-igazgatóságokon állnak rendelkezésre. Ettől függetlenül, vagy ezek kiegészítéseként a határnál is minden vizsgálat előtt szóban és írásban, több nyelven készült tájékoztatókkal, külön felhívjuk az utazók figyelmét az előírásokra, mindenre, ami a „mit szabad és mit nem” kategóriákba tartozik. . — Mégis adódnak olyan furcsa esetek, amelyek az idejekorán be nem szerzett (vagy nem kapott) információk következményei. Németh Jenő százados veszi át a szót: — Valóban így van. Emittek is erre mindjárt egy konkrét példát. Ismeretes ugye, hogy a magyar állampolgár 200 forintot kivihet magával, de ezt az összeget külföldön nem válthatja be. Ez ugyanis arra szolgál, hogy lakhelyétől a határig (oda és vissza) felmerülő esetleges költségeket fedezze. Igen ám, de aki messziről, az ország belsejéből jön, annak bizony ez legtöbbször nem elég. Sérelmezi is, mit sem tudva arról, hogy létezik e célra egy bizonyos „forint csekk”, amit a megyei OTP irodákban kiválthat bárki, ennek kivitelére devizajogi korlátozás nincs, visszafelé pedig már a határállomáson tetszés szerinti összeget lehet felvenni általa. De, mondom, ezt aránylag csak kevesen tudják. Vajon miért? Azért, mert az utazási irodák nagyon fontos feladata, a mindenre kiterjedő felvilágosítás — és főként a pénzügyekre vonatkozóan — sokszor elmarad. Hogy az ilyen dolgokra nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben, ebben őszintén egyetért mindkét parancsnok. Lakatos FerencFotó: Czika László Nemcsak személyautók, buszok, kamionok jönnek-mennek. Néha gyalogos turisták is feltűnnek. Mint ez a két osztrák fiatal, aki házipoggyásszal érkezett a rábafüzesi határállomásra. 1981. október 1. Csütörtök Öltözött gyilkosok kapkodják a fejünket, mint a bábuk. Mi az, mi van már megint? Még el sem csitult bennünk a felháborodás és megrökönyödés amiatt, hogy egy húszéves kiskatonát brutális módon megfojtott egy 27 éves férfi, majd szennyesládába csomagolva szállította el a tetthelyről, amikor most újabb húszéves élet kioltásáról kaptunk hírt. A nemesbődi kislányt ittasan az árokba rántotta, leteperte és dulakodás közben megfojtotta a váti fiú. Értetlenül és megdöbbenve fogadjuk a bestialitások hírét, s ha ki nem is mondjuk, magunkban megfogalmazzuk konkrét ítéleteinket, ezt és ezt kellene csinálni velük. Az ítélkezés, a büntetés kiszabása persze nem a közvélemény dolga, bízzuk ezt azokra, akik erre hivatottak. A véletlen eme összjátéka, ha úgy tetszik, sorozata, mégsem hagy nyugton bennünket. Valaki — nem kis iróniával — jegyezte meg, amikor az újabb gyilkosságról tudomást szerzett: no, legalább a „Kék fény”-nek lesz egy újabb szereplője... Ott majd szépen elbeszélgetnek vele, megkérdezik tőle: mire gondolt ön, amikor az áldozatát fojtogatni kezdte?” Meg ne tévesszen senkit ez a furcsa következtetés. Nem arra akar utalni, hogy a bűnözők talán szándékosan azért követnek el bűncselekményeket, hogy a tévében szerepelhessenek. Arról sincs szó, hogy e személyek ilyen értelmű bemutatása ellen akarna valaki tiltakozni, mert úgymond, esetleg tippeket adnak vele. Egyszerűen arról van szó, hogy egy-egy adásban szinte túlzottan pátyolgatják azokat az egyéneket, akik cselekményükkel önmagukat rekesztették ki a társadalom megbecsüléséből. Sok emberben kelt disszonanciát a züllött, notórius tolvaj, csöves, vagy gyilkos önözése. Mindenki tudja, az értelmező szótár meg is magyarázza, hogy az önözést megbecsülést kifejező stílusban használjuk, az udvariasságnak ez a megszólítás egy választékosabb formája. Semmiképpen nem illik a bűnözőkhöz. A kérdező lenne nehéz helyzetben? Lehet, hogy csupán megszokásból, gépiesen használja ezt a kifejezést, s eszébe sem jut, hogy disszonanciát vált ki vele. A társadalmi elítéléssel pedig egyáltalán nincs összhangban. (posfai) Az ő feladatuk? A vöröskeresztes aktivisták szakemberrel közösen meglátogatták a Csepreg nagyközség igazgatási területén levő orosz élelmiszerboltokat és vendéglőket, hogy a korábban közzétett tisztasági felhívás értelmében értékeljék ezek tisztaságát. A lista annak számára is elképesztő, aki járt már egészségügyi szakemberrel ily célból néhány pult mögött, néhány raktárhelyiségben. Csak ízelítőként néhány észrevétel: A tormásligeti élelmiszerboltban a hűtőládában együtt tárolták a mirelit tésztát és baromfit, a citromlé a hűtőpulton volt, míg a romlandó tejföl és túró a kiszolgáló pulton. A vásárlókosarak ragadtak a tejtől, de nem csoda, hiszen a műanyagrekeszből az ép zacskót is a szakadt mellől emelik ki a vásárlók. A dolgozók munkaköpenyének tisztasága is erősen kifogásolható volt, akárcsak az italbolti, s a fogyasztótérben tárolt köpenyeké. Az elmosott poharakon légypiszok, az ablakok és függönyök mosásra várnak, a helyiség festésre. A csepregi Széchenyi téri árucsarnokban naphosszat hűtetlenül hever a tej, az udvaron magas szeméthegy, az eszpresszóban nem a hűtőrészben tárolják a szendvicseket, a söntés mellékhelyiségtől és mástól is bűzös — itt árulják a fagylaltot is —, a tisztaság hiánya erősen kifogásolható, akárcsak a tömördi italboltban. Ugyanakkor kiemelkedően mintaszerű tisztaság és rend fogadta az őrjáratot a húsiboltban, s a csepregi 2. számú boltban — mindkettőt oklevéllel ismeri el a Vöröskereszt, amelynek aktivistái a látottakról készített feljegyzést, intézkedést várva megküldték a Csepreg és Vidéke Áfész igazgatóságának. A Vöröskereszt, mint mozgalom, mint az egészségügy elsőszámú társadalmi háttere, sokféle munkában segít. Fő feladatának érzi a környezetvédelmet, ezt tisztasági mozgalmával támogatja. De vajon feladata-e az, hogy szennyes köpenyekre, bevásárlókosarakra, szakszerűtlen tárolásra s más hasonlókra figyelmeztesse azokat, akik egyebek közt azért is kapják a fizetésüket, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő? Akiknek a rendről, a tisztaságról gondoskodni — munkaköri kötelességük.. — szabály VflSNEPE Sajnos... 3