Vas Népe, 1982. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-02 / 27. szám
Bemutató Sárváron, agrárszakembereknek A mezőgazdasági üzemekvilágszerte egyik ismétlődő gondja a dráguló energia. Megyénkben — ezt a gépesítési főmérnöktől tudom — a nagyüzemek 1980-ban több mint 400 millió forintot költöttek gáz- és tüzelőolajra, fűtőolajra, szénre, fára, benzinre, áramra, azaz: energiára. Ha ezt arányosan elosztanánk a gazdaságok között, egy-egy termelőszövetkezetre — durván számolva — közel 7 millió forint jutna. Ez a számítás csak képletesen érzékelteti az egy üzemre jutó költséget, hiszen érthető, hogy egy kisebb határú gazdaságban lényegesen kevesebb, míg a nagy szövetkezetben arányosan nagyobb az energiaigény, s a költség is. S mivel az ilyen jellegűkiadás a folytonos drágulás ■miatt csak növekedhet, alapvető üzemi — és népgazdasági — érdek az energiával való jó gazdálkodás. Vagyis a termelés minden ágában keresni kell azokat a lehetőségeket, amelyekkel — az eredmények tartása vagy növelése mellett — p pénzt takaríthatunk meg. Erre kínálkozik lehetőség — a többi között — a ■kevésbé energiaigényes tartósítási, tárolási módszerekkel, amit például a kukorica nedves tárolásával a legutóbbi években megismertek és sikerrel alkalmaznak is a vasi tsz-ek és állami gazdaságok, tekintélyes összegű pénzt is megtakarítva maguknak. Kezdetnek ez nem rossz ... S nem árt rá emlékeztetni, hogy az energiatakarékosság érdekében — kormányzati elképzelések szerint — 1985-ig országosan 2—3 millió tonna kukoricát lesz célszerű tárolni szárítás nélkül. Csak dicsérni lehet azt a nagyüzemet, amelynek a most készülő idei tervében az energiaköltség csökkentése külön feladatként is szerepel. De a tudomány — a gyakorlati eredményekre is támaszkodva — újabb ötleteket kínál. Korábban például a kukoricacsutka— mint melléktermék — hasznosítása szóba sem jöhetetta takarmányozásnál. (Csak a kistermelők tüzelték el, kályhában, sparhertben jól égett, melegített is.) A nagyüzemek általában beszántották, s mint téma szóba sem került. Ma viszont az abraktakarmány egyik fontos kiegészítője. A lényeg, hogy a gép a szemet és a csutkát együtt takarítja be, ami nyersen, megdarálva veszteség nélkül tárolható. Az IKR néhány taggazdasága ezt a módszert is — mint ajánlást — tavaly kipróbálta. A Sárvári ÁllamiGazdaság a szitamajori kerületében több mint 500 vagon szem-csutka (SzCsK) keveréket készített, amit hónapok óta sikerrel etet. Oka van hát annak, hogy az IKR, a MAF növénytermesztési szakosztálya, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a tsz-ek megyei szövetsége, valamint a Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség együttes szervezésében ebben az állami üzemben tartottak bemutatóval egybekötött etetési tapasztalatcserét, amelyre több mint ■kétszáz érdeklődő, szakember jött el. S ez nemcsak a rendező szervek tekintélyétjelenti, hanem azt a realitást is tükrözi, hogy a nagyüzemi vezetők szükségét érzik az olyan jellegű tanulásnak, tapasztalatszerzésnek, ami mögött gazdasági hasznot, pénzt látnak, sejtenek. Mert azt hallhatták például Sótonyi Lászlótól, az állami gazdaság helyettes igazgatójától, hogy az SzCsK marhának és sertésnek egyaránt kiváló takarmánya, mely állatfajok mindegyikéből több ezer van a jó hírű nagyüzemben. A csutkával is kiegészített abrakban — külön adalék nélkül is — megvan az a rosttartalom, amire az állatnak szüksége van. S a "hektáronkénti tápanyag'hozam keményítő értékben számolva 5—10 százalékkal nagyobb. Sárváron a tejelő tápban lévő kukoricának 40 százalékát SzCsK-val helyettesítik. Ugyancsak sárvári adat,hogy míg tavaly a szárított kukorica mázsánkénti önköltsége 315 forint volt, a Szem-csutka keverék mázsája csak 180 forintba került. (Csak mellékesen említem,hogy itt az SzCsK-nak 20százaléka csutka és 80 százaléka kukorica.) Az etetési bemutató — amit ezúttal sertéseknél láthattak az érdeklődők — szintén tanulságos volt. Nemcsak gépesítettsége, jó Szer- Vezére miatt, s azért mert az állat szívesen fogyasztotta az újszerű abrakját, hanem mert a sárváriak savóval és húspéppel is keverik a csutkával „dúsított”abrakot, s így egyelőre 16 kiló a havi átlagos súlygyarapodás. (A 30 kilón felüli hízó ezt a takarmányt kapja.) S ami még lényegesebb: míg a hagyományos táppal hizlalt sertés kilónkénti súlygyarapodásának költsége 20—21 forint között alakult, az új abrak —SzCsK, savó feldolgozott hullákból készített húspép keveréke — etetésével ez 5 —6 forinttal csökkent. Csak öt forintot számolva is egy sertésnél is lényeges a megtakarítás, hát még több ezernél. Érthető, hogy többek kezében papírt, ceruzát láttam, s számolták otthoni lehetőségeiket. Azt is, ha nem szárítják a kukoricát, hanem nedvesen tárolják, akkor tonnánként 30 kiló tüzelőolajat takarítanak meg. S szárítás nélkül a takarmány teljesbiológiai értéke megmarad, miíg egy kis túlszárítással — ami könnyen előfordul — elveszelődik. Nem lényegtelen a hektáronkénti tápanyagnövekedés, amit a csutkávalkap a termelő. S mivel 35 —40 százalékos nedvességtartalommal is betakarítható a kukorica, korábban meg lehet kezdeni az aratását, ami ősszel óriási előnyt jelent. Mindezekről részleteken szólt a rendezvényen Szabadka Attila, az IKR •takarmányozási ágazatvezetője, illetve Szaxon Attiláné technológus, az IKR termelésszervezési egységének szervizmérnöke. Az érdeklődők pedig ismét sokat tanulhattak, tapasztalhattak, ami mindig,de ilyenkor év elején különösen jól, jön ... Udvardy Gyula Fotó: Kaczmarski Zolán Ezt a „tölcséres” tetejű darálót a mögötte látható NDK- gyártmányú silózóval hajtattuk meg, így olcsóbb volt, mintha villanyárammal működtettük volna. Meg üzembiztosabb is, hiszen silózónk több is van — magyarázta az érdeklődőknek Sótonyi László, igazgatóhelyettes. Így néz ki a falközi siló Szitamajorban, ahol több mint 500 vagon szem—csutka keveréket tartósítottak. Háttérben az a silómaró látható, amely a napi adagokat juttatja a pótkocsikra. S olyan sima felületet hagy, mintha éles késsel vágtak volna a több méter magasra felhalmozott ablakból. lest tartott lipesfiölse város Tanácsa Celldömölk város Tanácsa a minap megtartott ülésén megtárgyalta és megállapította az 1982. évi fejlesztési alap és működési költségvetését, majd meghallgatta az ügyrendi és igazgatási bizottság munkájáról szóló beszámolót. A tanácsülésen részt vett és felszólalt dr. Bors Zoltán, a megyei tanács elnöke. Limpár József tanácselnök-helyettes az első napirendi pont keretében tájékoztatta a tanácsülés résztvevőit, hogy a tanácsnak az 1982. évben a két költségvetésben összesen 116 millió 981 ezer forint felhasználására lesz lehetősége. Ebből 22 millió 700 ezer forintot a fejlesztési alap, 94 millió 281 ezer forintot pedig a működési költségvetés tartalmaz. A város életében a korábbi éveknél szerényebb mértékű fejlesztési összeg is komoly haladás, mert nagyobb részben arra szolgál, hogy a folyó és következő évi lakásépítések területét közművesítse és előkészítse. Az ez évi tervben 7 célcsoportos lakás épül etek kivitelezésére van kapacitás. Három lakás a sági városrészben a művelődési ház felújításával egyidőben létesül, 4 lakást pedig a CELLTEX háziipari szövetkezet a tanáccsal közös fedezeti forrásból épít. A célcsoportos lakásépítésnél nagyobb mértékű lesz az OTP és családi lakásépítés. Várhatóan júliusban átadásra kerül az OTP beruházásában épülő 45 lakásosépülettömb a Vasvári Pál utcában, ezzel együtt a hatodik ötéves terv időszakára tervezett 204 OTP-lakásból az első két évben 165 lakásba költözhetnek a tulajdonosok. A város jóváhagyott beépítési terve szerint a Móritz utcában 100 lakásos szövetkezeti lakótelep létesül. Ebből a hatodik ötéves terv időszakára 35 lakás felépítése jut, melyből 1982. évben 10 lakás készül el elsősorban a munkáslakás építés keretében. A kijelölt lakótelep közművesítése ebben az évben megtörténik. A családi lakásépítéshez kedvező feltételeket nyújt a Kinizsi utcában induló csoportos korszerű építési forma is. Ezen a területen 74 lakás építhető fel a tervek alapján. A terület közművesítését 1982-benmegkezdik. A tanács ez évi költségvetése elsődlegesen a meglevő vagyontárgyak fokozottabb megóvására szolgáltat biztosítékot. Ennek megfelelően atanácsi intézmények épületei felújítására 13 millió 450 ezer forintot az állami lakóházakra 9 millió 300 ezer forintot fordítanak. A Lenin úti óvoda ez évben történő felújításával, részbeni bővítésével megvalósul, hogy Celldömölkön mindegyik óvoda korszerű és kényelmes lesz, megoldódik az óvodai elhelyezési gond. Az általános iskolák fűtőberendezésének korszerűsítésére is nagyobb összegeket fordítanak az éves költségvetés végrehajtása során. A Kemenesaljai Művelődési Központ színpadtechnikai berendezése és tetőfelülvilágítója felújítására 1 millió 700 ezer forintot, a kórház főépületének tatarozására 1 millió forintot jelöl meg a költségvetés. A tanács számít a lakosság segítségére a városfejlesztési és szépítési feladatok megoldásában. Ennek megfelelően az elmúlt évi tanácstagi beszámolókon elhangzott felajánlásokat is figyelembe véve, a fejlesztésre rendelkezésre álló pénzösszegeket a lakosság által teljesítendő 7 millió forint társadalmi munka értékkel tervezték kiegészíteni. A költségvetések vitájában nyolc tanácstag nyilvánított véleményt. Dr. Bors Zoltán megyei tanácselnök felszólalásában az előterjesztett tervjavaslatokat reálisnak, megvalósíthatónak tartotta. Ajánlotta, hogy a kiadások fedezetét biztosító helyi bevételi előirányzatokat maradéktalanul teljesítsék. Javasolta, hogy a gazdasági területek minden ágazatában a gazdaságosságra, a jobb minőségű munkára kell törekedni, mert a költségvetési tervek teljesítésének ez is feltétele. A városi tanács, az előterjesztett 1982.évi fejlesztési alap és működési költségvetést a vita után határozattá emelte. A második napirendi pont tárgyalása után a tanács az ügyrendi és igazgatási bizottság munkájáról szóló beszámolót elfogadta. A tanács a végrehajtó bizottság javaslatára határozatot hozott a város területén az utóbbi években épült út-, járda, villanyhálózat, vízvezeték és a jövőben épülő szennyvízcsatorna létesítési költségei egy részének az érdekelt lakosság által közműfejlesztési hozzájárulás címén történő megtérítése ügyében. Böröcz Ferenc KÖZÉLETI MAGÁNBESZÉLGETÉSEINK agyonkoptatott közhelye: „aki Á(r)-t mond, mondjon B(ér)t ,is!” Az efféle jópofáskodásra jó ideje mér csak legyinteni szokás, legfeljebb csak egy jelentőségteljes sóhajjal jelezzük: „ugyan kérem! hol vagyunk mi már az árak és a bérek kívánatos összhangjától!” Ez az ár—bér párhuzam persze kiegészíthető és ily módon esetleg közéleti magánbeszélgetéseink is élénkíthetők), például a bér és teljesítmény párhuzammal. Sőt, az egész összefüggésrendszer kiterjeszthető az árakra is, hiszen összességében mégiscsak a munkateljesítmények határozzák meg a különböző árakat. Ennek taglalására azonban a magántársaságokban ritkábban vállalkoznak, vagy éppen sohasem. Talán azért, mert kinek-kinek inkább vannak információi az árakról és a bérekről, s mert mindenki azt hiszi magáról, hogy a lehető legtöbb és legnagyobb teljesítményt nyújtja a munkahelyén. A kommentátor ezt nem is kétli, ám azért hadd adjon némi ténybeli adalékot kizárólag a bérek és teljesítmények összefüggéseinek értékeléséhez. STATISZTIKAI KÖZHELY, hogy tavaly a lakosság jövedelme a tervezettnél nagyobb volt. A bérnövekedés évi átlaga is meghaladta a tervezett négy százalékot, jóllehet a gazdaság növekedési üteme a számítottnál is mérsékeltebb volt. A tavalyi első negyedévre jellemző bérnövekedési ütem nemcsak az egy évvel korábbi 2,3 százaléknál, de az egész 1981-es esztendőre tervezett 4 százaléknál is gyorsabb volt. Mindez persze nem volna különösebb baj, ám hadd idézzem újra az iménti félmondatot: „a gazdasági növekedés üteme a számítottnál is mérsékeltebb volt”. Azonnal adódik a kérdés, hogy miből, és hogyan fedezték a vállalatok a tervezettnél nagyobb arányú bérnövekményt? Miből és hogyan fedezték, amikor bizonyítható,, hogy az átlagbérek és az agy foglalkoztatottra jutó termelés növekedése közötti arány — az első negyedévben különösen — kedvezőtlenül alakult. Az átlagbér 1981 első negyedében, az előző év azonos időszakának százalékában, 106,4 százalék; az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelési érték pedig — ugyanilyen viszonyításban — 104,2 százalék volt. Továbbá: bizonyítható az is, hogy a munkabérek és a munkateljesítmények közötti kapcsolat változatlanul laza. A népgazdasági terv az elmúlt évben, a szocialista ipar egészére majdnem azonos ütemű (3,4 százalék körüli) bérnövekményt, illetve teljesítménynövekményt vett számításba. A bérek növekedése, már az első negyedévben is, 2,3 százalékkal volt magasabb, mint a termelés növekedése. SZAKEMBEREK ESETLEG VITATJÁK az ilyesfajta összehasonlításokat, mondván, hogy például a termelés növekedése, mint mennyiségi mutató, nem hasonlítható össze a bérek növekedési ütemével. Való igaz, a kevesebb termelés is lehet nyereségesebb termelés, következésképpen magasabb béreket indokló termelés. De kanyarodjunk vissza az eredeti kérdéshez: honnan van az iménti számokkal jelzett bérnövekmény? Egyszerű a válasz: a bértartalékokból. E tartalékok többnyire — 3 milliárd 745 millió forint értékbeli — a bértömeggazdálkodás szabályai szerint gazdálkodó vállalatoknál képződtek. Nem annyira a megfontolt és racionális létszámgazdálkodás, még kevésbé a bérkeret-spórolgatás révén, hanem inkább az 1980. évi termelői árváltozások, s az ezekhez kapcsolódó bérfejlesztési ,mutatómódosítások, nem pedig a növekvő munkateljesítmények által meghatározott nagyobb gazdálkodási eredmények hatására. A TARTALÉKOKAT GYORSAN és ötletszerűen használták fel a gazdálkodó egységek? Gyorsan és ötletszerűen. Amíg 1979- ben inkább csak az év második felében szánták el magukat a bérfejlesztésekre — amikor nagyjából sejthették az év végi eredményeket —, tavaly, már az első három hónapiban gyorsan kifizettek minden kifizethető pénzt. Ezek a tények. És semmi értelme vitába bonyolódni e tények által jelzett vállalati magatartás — vagyis a teljesítményfedezet nélküli bérfejlesztés — megítéléséről. A bérszabályozás olyan, amilyen. S a kínálkozó lehetőségeket miért ne használnák ki a vállalatok? Különösen akkor, amikor a legmagasabb átlagbér — a szállításnál és a hírközlésben — 4181 forint, s a legalacsonyabb — a belkereskedelemben — 3408 forint. De azért ne feledjük: az árak és a bérek egybevetése mellett időnként nem ártana a bér- és munkateljesítmény-növekedést is összevetni. V. Cs. 1982. február 2. Kedd