Vas Népe, 1982. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

Ezredvég „A kortárs magyar irodalom hangos irodalmi folyóirata. A műsorban írók is közreműködnek. A művek nagyobb része e .műsorban szólal meg először.” Így hirdetik az Egyetemi Színpad régebbi, sikeres műsortípusának felélesztését, a hangos irodalmi folyóiratot, amely új címmel, új körülmények között született. Ha csak a XX. századot tekintjük át, akkor is megállapíthatjuk, hogy a magyar irodalmi folyóiratoknak nagy hagyományai vannak. Sokféle és gazdag a mai választék is, bár talán mindannyian elégedettek vagyunk vele. Vannak akik a folyóiratok számát keveslik, mások a minőségét tartják gyengének, megint mások azt szeretnék, ha az irányzatok, áramlatok szerint tagolódna az irodalmi sajtó, s talán még az is felmerül elképzelésként, hogy magánvállalkozásban is megjelenhessenek irodalmi, művészeti folyóiratok. Ezeknek a különböző elképzeléseknek szem előtt tartásával készítették az Egyetemi Színpad új irodalmi műsorát, elsősorban közművelődési céllal. Középiskolai tanárok, diákok, egyetemi, főiskolai hallgatók, irodalombarátok tájékozódásának elősegítésére. Egyúttal célul tűzték maguk elé, a műsor öszszeállítói, szervezői, hogy erősítsék, élőbbé tegyék az író, a mű és a közönség közötti kapcsolatot. A korábbi gyakorlattól eltérően, ennek a hangos irodalmi folyóiratnak anyaga, minden alkalommal, az előadás napján nyomtatásban is megjelenik, de a Rádió is felveszi a műsorokat, és közvetíti rövidített változatukat. A március 29-én este megtartott elődással egyidőben megjelent első magazin bevezetőjében a szerkesztő Vasy Géza a műsorsorozat címe kapcsán írja: „Akár tetszik, akár nem, egyre közelebb az ezredvég. Az elmúló évezredet szinte lehetetlen átlátni. Századunk, a XX. század fölött azonban szemlét tarthatunk. S ha esetleg úgy is érezzük, hogy sűrű erdőben járunk, ahol kilátópontok az egész áttekintésére nem igen adódnak, s ha vannak alig megközelíthetőek, mégis feléjük törekednünk kell. Nem lehetünk csak tanúi a 80-as, 90-es éveknek, amelyek eldöntik, hogy az ezredvég miként fordul át az új évezredbe. Tehát nem a számok misztikája teszi izgalmassá az előttünk álló éveket. Nem a végzet, nem a balszerencse dönt, hanem az emberi értelem mértéke. Meggyőződésünk, hogy az ezredvég nem válhat végítéletté. Bár a Kánaán szép illúzióját utópiának kell minősítenünk, mégis csak az lehet a célja az irodalomnak, s minden alkotó energiának, hogy emberszabású álmaink megvalósulhassanak.” A kis kötet első írása Garai Gábor Századvég című verse. Rajta kívül a lírát József Attila egy rövid írása, és Csorba Győző versei, valamint Kodolányi Gyula haikui képviselik. A prózai írások nagy részt a Márciusi Fronttal foglalkoznak, többek között a Front 12 pontos követelését ismertetik. A következő „Ezredvég” műsorra április 19-én kerül sor, melyben költők szavalják verseiket, valamint a „Kozmosz” első kötetes költőit mutatja be Rózsa Endre. A harmadik előadást május 17-én tartják meg. A második előadásra megjelenő magazin már tartalmazni fogja az első előadás előre nem rögzített beszélgetéseit is. Sibinger János beszámolói fi.) dikos a tanulás és a tévézés váltogatásáról, száraz és unalmas vasárnapról írt, meg fejfájásról. A kívánságok és a valóság ki a lakásból? És ezzel minden rendben? Nézzük a gyerekek kívánságlistáját! Rangsorolták, mit szeretnének legszívesebben csinálni. Az iskolásoknál első helyen szerepelt a tévézés, az óvodásoknál a harmadikon. A vágyak listája télen ilyen volt: tévézés, játszás, olvasás,kirándulás, uszoda, magnózás, korcsolyázás-szánkózás, foci, mozi — az általános iskolásoknál. Az óvodások vallomása: játszás, rajzolás, tévézés, kirándulás, családi együttlét, elmenni a nagyszülőkhöz, játszótérre menni, szánkózni, sétálni, segíteni otthon, társasjátékozni. A valóságos tevékenység? Tévét nézett azon a vasárnapon a gyerekek nagy-nagy többsége. Csak a lakásban játszott az iskolások negyede, az óvodások több mint fele. A kívánság és a valóság ellentétéből Takács Lajosné a kirándulás körüli ellentmondást külön is kiemelte. A gyerekek harmadik-negyedik kedvenc tevékenységként nevezték meg a kirándulást, a sétát. A megkérdezett csaknem háromezer közül csupán 51-en jutottak ki a városból a parkerdőbe, Kőszegre, Velembe, Rumba, a Balatonhoz. Ezeknek a gyerekeknek alig volt elég hely a papíron, hogy élményeikről beszámoljanak. Például így: „Elmentünk a parkerdőbe. Ott futkároztunk, játszottunk és fociztunk. A testvéremmel apunkat jól megvertük. Hazafelé sokat beszélgettünk.” Egy másik kirándulás története: „Nagymamámhoz mentünk. Az udvaron fociztam. Segítettem a házi munkában. Egy rövid filmet megnéztem a tévében. Megírtam a házi feladatot és verset is tanultam. Ebéd után szüleimmel felmentem a Kissomlyó hegyre, fára másztam, futkároztam. . Hazamentünk, vacsoráztam és tévét néztem.” Ha megvették Halász Jutkát... Az óvodások elmondják azt is, amiről az iskolások már tudnak hallgatni. Hét kisgyerek mesélt arról, hogy kocsmában volt. „Kocsmában voltam, kólát ittam. Ott jobban szeretek, mint itthon. Szeretem a részegeket, jókat lehet nevetni. Szeretem azokat az embereket, akik énekelnek.” Egy másik óvodás: „Elmentünk a keresztanyuhoz, ő elvitt a Rózsafába. Jót mulattunk. Megebédeltünk és délután újból elmentünk a Rózsafába és egész estig mulattunk.” Hogy a humor, a derű, az ének iránt mennyire fogékonyak a gyerekek, nem szerű a bizonyításra. Takács Lajosné sem csodálkozott azon, hogy a gyerekek örülnek a részegek énekének. Ha egyszer otthon hincs vidámság, nincs ének! De: Miért nem énekelnek otthon ma az anyák? Mert nem említette egyetlen óvodás sem, nem írta egyetlen kisiskolás sem, hogy énekelt otthon? Pedig szeretnek és tudnak énekelni az óvodában, az iskolában. A családi életből kiszorul a közös dalolás? Gyermekekről szólunk, de mindig a szülőkhöz jutunk. Magukra ismernék-e? A kocsmában időző gyerekek nem panaszként fogalmazták meg hiányérzetüket, de ez a kislány igen: „Kértem anyukámat, hogy meséljen, de ő azt mondta, nem azért vette meg nekem a Halász Jutkát, hogy ő meséljen, és nem is játszott velem.” A pedagógus tudja, hogy a lemez, a magnó, a rádió, a tévé nem pótolhatja a szülőt, nem pótolja az anya, az apa meséjét, énekét. Takács Lajosné leírta, az óvónők elmondják a szülői értekezleten, Ranschburg Jenő hirdeti a tévében, mire van szüksége a gyerekeknek. Bízzunk benn, lassan lesz foganatja. (Folytatjuk.) Budai Rózsa 1982. április 11. Vasárnap Borsos Miklós stációi Bizonnyal még a szakemberek közül is csak kevesen tudják, hogy a neves szobrászművész, Borsos Miklós munkásságának egyik jelentős, összefüggő plasztikai sorozata a szombathelyi székesegyházban található. A háború a nagytemplomot sem kímélte, egy bombázás során az egykori keresztút jelenetei is megsérültek. Jó ideig csak alkalmi képekből összeállt sorozat helyettesítette ezt, mígnem a közelmúltban — felkérésre — Borsos Miklós elkészítette a székesegyház művészi színvonalának megfelelő stáció-sorozatot. (A művész egyébként ezért a munkájáért honoráriumot sem kért, mindössze az anyag árát fogadta el.) A szobrász a szokásos 14 képből álló stációhoz alkalmazkodott, de — mind az egyes kompozíciókat, mind az ábrázolt személyeket illetően — egyéni invenciókkal fogalmazta meg a keresetút egyes állomásait. Az áhítatot keltő képek minden, magyarázó szöveg nélkül is hűen és magas művészi szinten fejezik ki a vallási tárgyú témakör lényegét, ábrázolják Krisztus szenvedéseinek egy-k segy jelenetét — végső soron a kereszténység leglényegesebb erkölcsi tanítását, a szeretet apoteózisát sugallva. Felvételeink a keresztút két stációját mutatják be. Jézus sírba tétele. Krisztust megfosztják ruháitól. F.: K. Z. OLVASÓNAPLÓNK Mi az élet tűzfolyása? Kölcsey Ferenc írta a Himnuszt, melyet könyv nélkül tudni becsületbeli kötelességünk lenne, s amelynek első strófáját jól-rosszul el is énekeljük, ha egy-egy állami ünnepünk rendje úgy kívánja, írt még szép és nemes intelmeket is unokaöccséhez, ám aki ezekből is szó szerint idéz, az már a sznobizmus vádját zúdítja önnön fejére! Fél szemét elvitte a himlő, erről megmaradt bennünk az általános iskolai tankönyveid borzongató bizonysága... Ennyi, és nem több a bennünk élő Kölcsey-kép, mely még a romantikus, Siépilonkás Vörösmarty-képnél is hézagosabb, silányabb. Nem kellene feltétlenül így lenni, de ,sajnos, így van. Aki mégis többet tud, vagy többet kíván megtudni méltatlanul feledett, nagy klasszikusunkról, annak örömmel ajánljuk figyelmébe a Magyar Helikon kézirattár-sorozatának új kötetét, mely „Mi az élet tűzfolyása?" címmel kilenc költeményt mutat be hasonmás formájában, s természetesen mai helyesírásunk szabályait követő nyomtatásban is. A verseket Herényi Ferenc tanulmánya magyarázza, keletkezésük két fontos esztendejéről, 1814-ről és 1823-ról ugyanő ad másik, szép esszéjében tájékoztatást. Érdekessége egyébként a most közzétett, eredetileg nyolc lap terjedelmű kézirategyüttesnek, hogy az egész anyag a költő kézírásában és általa datálva, de csak 1972- ben került a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárába, korábban az Atlanti-óceán túlsó partján lappangott, s közel tíz éve küldte haza Szász Endre, az Amerikában dolgozó képzőművész közvetítésével egy idős kanadai magyar házaspár. Találunk a költemények között olyan közismerteket, mint a Vanitatum vanitas, vagy a Rákos nimfájához, s ugyanakkor teljesen ismeretleneket is, mint az író eredetileg áthúzgált s most olvashatóvá tett, mindmáig kiadatlan első változata. Önmagában is kuriozitás, hogy valamilyen céllal maga Kölcsey másolta együvé, holott az irodalomtörténet jól tudja róla, mennyire irtózott a másolástól. „Ha te tudnád, milyen kegyetlen fáradság nekem saját verseimet másolni, bizonyosan fáradságomat válaszoddal jutalmaznád” — írta 1830 decemberében Bártfay Lászlónak. Másutt is panaszkodott léptennyomon a másolás kellemetlen voltáról. Alapos okának kellett lennie, hogy mégis megtegye, hiszen a kézirategyüttest sehova sem küldte el, az mindvégig az ő birtokában maradt, s csak a költő halálát követően került idegen kézbe. A magyarázat az életrajzi adatokban keresendő. 1812-ben Kölcsey átvette örökségét és Álmosdra költözött, abba a kis bihari faluba, amely még a korabeli „országleírásban” sem szerepelt, mert túlzottan kicsinek találtatott. Rosszul érezte itt magát, félt az elszigetelődéstől, az élve eltemettetéstől, s noha itt is dolgozni próbált, szíves örömmel utazott egy meghívás eredményeként 1814 nyarán Szemere Pálékhoz Pécelre. Tucatnyi verset írt a vendégszerető házban, s ottani időzését közel két évtized múltán is „gyönyörű, víg napok”-nak nevezte, legalább is Vitkovics Mihály szerint. Kedve szerint lehetett szentimentális és vidám, s fordítói kísérletei is maradtak fenn ebből a rövid időszakból: Szapphóval és Anakreónnal próbálkozott. Ismét megízlelte a nemes értelemben vett műhelymunka örömét, kedve szerint próbálgathatta a tudós és a szépíró mezét. A másik jelentős dátum, 1823 Kölcsey teljes kibontakozásának, többek között a Himnusz születésének éve is. A költő ekkor már túljutott a Rákóczi, hajh.... a Rákos, és más nagy versek megírásán, s egyértelműen állítja szembe a zsarnoki hatalommal az erkölcsi ember követelményrendszerét, a maga sajátos nemzet- és történelemszemléletét. Nem véletlen, hogy ez idő tájt tűnik fel nála a sajátosan kölcses „küzdés-eszme” is, amelyet később (emlékezzünk csak!) átvesz tőle Vörösmarty Mihály, s befejez Madách Imre, általános emberi érvényt adva a sajátossan magyar létkérdéseknek, — ahogyan erre Kerényi Ferenc esszéje is rámutat. Kölcsey további útjának summázatát hadd kölcsönözzük ugyancsak Kerényitől: „A pozsonyi diétán 1834. november 10-i, az „örökös megváltás tárgyában” elmondott beszédében megfogalmazva a magyarországi liberalizmus, az érdekegyesítés jelszavát, ’olly közös érdekkel, mely a társadalom tagjait egyformán kösse a hazához; s ez érdek csupán két szó: szabadság és tulajdon’ — Költőként pedig a reformkor részeseinek örökül hagyta verseit, kritikáit, tanulmányait, közöttük a felnőttkorba lépett magyarság nemzeténekét, a Himnuszt." — Kulcsár — iimijj - Oao ° 8 ° Bolt vendégkarmester vezényletével . Derlei! koncert Az Országos Filharmónia kilencedik bérleti hangversenye április 12- én, hétfőn este fél 8-kor kezdődik a Bartók Teremben. A Szombathelyi Szimfonikus Zenekart Colman Pearce, az ír Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának vezető karmestere dirigálja. Az esten Elgar Enigma-változatok című zenekari műve, Mozart A-dúr hegedűversenye és Sibelius II. szimfóniája hangzik el. A versenymű szólóját Kocsis Albert hegedűművész játssza. A bérleti koncertre belépőjegyek is válthatók. A Bartók termi előadást követő napon, kedden este Sopronban vezényli a szombathelyi szimfonikusokat Colman Pearce. A képen: Colman Pearce. 5-