Vas Népe, 1982. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
A téma nem új, az elmúlt évtizedben többször is foglalkoztak vele tudományos fórumokon. Aktualitása azonban nem csökkent. Ezt bizonyította a Történelem és Közgondolkodás címen a közelmúltban Egerben megrendezett tudományos tanácskozás szinte minden előadása, és nyílt, helyenként szenvedélyes, termékeny vitája is. Ez nem csupán a tanácskozás sok műfajúságával magyarázható, hanem azokból a forgalmi, értelmezési, helyzetmegítélési és egyéb különbségekből, amelyek a történészek között, az egyes társadalomtudományi ágazatok és az úgynevezett közvetítő mechanizmusok (iskola, művészetek, tömegkommunikáció) képviselői között részben objektív indítékokból fennállnak, s amelyek a munka módszereinek, eszközeinek, a velük szemben támasztott lényegében azonos, de a gyakorlatban mégis különböző műfaji és funkcionális követelményekből erednek. A szaktudomány nem alkalmazkodhat az aktuális napi politikai igényekhez, csupán segítheti azokat, a milliók szemléletét formáló tömegkommunikáció különböző fórumainak pedig sokkal közvetlenebbek a politikai funkciói, így például a közvéleményformálásban, benne a tömegek történelmi szemléletének alakításában. A történelemszemlélet formálására hivatott valamenynyi fórum feladatait megvizsgálva nem azt kell mérlegelnünk, hogy korunk emberének műveltségében milyen helyet foglal el a „történelmi elem”, hogy miképpen kell értelmezni a történelmi műveltséget mai világunkban — ez is jelentős kérdés —, hanem bonckés alá kell venni etet is: hogyan fogadják be a történelmi műveltséget, mennyire vált a történelem szocialista tudatformáló erűvé hazánkban. Ez azonban rendkívül bonyolult, egzakt módon nehezen mérhető. Ahhoz, hogy megközelítőleg reális képet alkothassunk a „közvélemény” történelmi tudatszintjéről, az első és legfontosabb vizsgálandó tényező: a történettudományi kutatómunka helyzete, tudományos megalapozottsága és hitele. Ezt vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az elmúlt két évtized minden tekintetben termékeny időszak volt. Ezen a téren nem a megjelent művek száma a mérvadó, noha nem lebecsülendő. A lényeg azonban az egész tudományág szemléleti, módszertani fejlődése. A széles körű hazai és nemzetközi forrásbázisra épülő, a történeti fejlődést a maga összetettségében láttató tudományos művek gyarapodása, amely — szerénytelenség nélkül — nemzetközi elismerést vívott ki a magyar történettudománynak. Ez természetesen folyamat, amelynek nem értünk, a végére, s figyelembe véve az új, megválaszolásra váró kérdések, valamint a tudományok fejlődésének törvényszerűségeit, nem is érhetünk a végére. Ez állandó küzdelem. Ezt a küzdelmet a dogmatizmus béklyóitól, a marxizmus-leninizmus érvényesülését gyengítő nézetektől vitákban megszabadult tudományág vívja a történelmi múlt minél hitelesebb, megalapozottabb ábrázolásáért. Jóllehet sok még az úgynevezett fehér felt, azonban ma már megfelelő tudományos bázisa van tehát a marxista történetszemlélet formálásának. Fel kell tenni a kérdést: mi volt a kiindulópontja ennek a fejlődésnek? Első és legfontosabbfeltétele az a politikai és ideológiai konszolidáció, amely felszabadította az alkotó szellemi energiákat a korábbi megkötöttségektől. Ez igényt és egyben követelményt támasztott és támaszt a tudományág művelőivel szemben. A kutatómunka legfőbb követelménye az ideológiai és a valóságfeltáró funkció dialektikus egységének érvényesítése lett. Az egyetemesség érvényesítése mellett, és azon belül követelmény lett annak a földrajzi, történelmi környezet szerepének és hatásának számbavétele, amely népünk évezredes történetének alakulását mindenkor nagymértékben befolyásolta. Ennek az évezrednek, s még inkább a hozzánk legközelebb álló évszázadnak számos sorskérdését kellett újraértékelni, tudományos alapra helyezik. Az okok ismertek. A historizálás, majd a tudatosan nacionalista, soviniszta szellemű történetírással szemben álló marxista történészek csak igen kis mértékben tudták ellensúlyozni ezeknek a hatását a tömegek történelemszemléletében. Sőt, maga is a felszabadulást követő évek osztályharcának követelményeiből kiindulva, s annak alárendelve kezdte meg azoknak a történelmi eseményeknek, személyeknek az „átértékelését”, amelyek, illetveakik népünk történetének sorskérdéseihez jobbára pozitív hagyományaihoz kötődtek. A Dózsa vezette parasztlázadás, 1848—49, és annak kiemelkedő vezetői, az 1918—19-es forradalmi periódus, az illegális kommunisták küzdelme, a felszabadulás voltak azok a „kulcstémák”, amelyeket meg kellett szabadítani a korábbi torzításoktól. Ezt az egyoldalú, javarészt politikai célzatú történetírást a munkáshatalom győzelme után erőteljesen determinálta a dogmatizmus majd a revizionizmus, a különböző előjelű, azonban a hamis tudatot konzerváló, vagy újratermelő történelemszemlélet. Mindezt felerősítette az úgynevezett közvetítő mechanizmusok (oktatás, művészetek, tömegkommunikáció) „hatékony” munkája. Közismert, hogy Magyarországon évszázadok óta a történelem hagyományosan fontos eleme volt a közgondolkodásnak. Az ideológiai-politikai munkának érthetően elsőrendű érdeke volt, hogy a múlt mindenfajta torzításával szemben, népünk reális képet kapjon saját múltjáról, annak legfontosabb eseményeiről, történelmét meghatározó hazaiés nemzetközi tényekről, folyamatokról, összefüggésekről. Nem „sorban rendezett” történeti példákkiemelésével, nem aktuális párhuzamokkal, hanem a marxistaleninista társadalomvizsgálat szellemében és módszereivel kellett és lehetett ennek az igénynek megfelelni. A tudomány olyan művelésével, amely a fejlődés ellentmondásain, az osztályerők küzdelmében megvalósuló történelmi folyamatok, a szükségszerűségek és a véletlenek közegében érvényesülő törvényszerűségek feltárásával érzékelteti a mához vezető történelmi múltat, s a múltnak a mában is hátó pozitív és negatív elemeit. Ez a fejlődés nem volt egyenes vonalú. Azt sem mondhatjuk, hogy a múlt módszertani, szemléleti problémáin már minden tekintetben úrrá lettünk. Tetten érhetők még egyoldalúságok, főleg történelmi közelmúltunk értékelésében, az utóbbi mintegy két évtized azonban megteremtette azt a szerény tudományos alapot, amelyre az erre illetékes fórumok a helyes történelmi szemlélet formálásáért végzett munkájukat építhetik. Vass Henrik, a Magyar Történelmi Társulat ügyvezető elnöke turistáknak is kényelmet nyújtsanak. A szobák egy része a Vérmezőre és a Várra, a többi a Déli pályaudvarra néz. Minden szobában színes televízió, aki pedig nem ért nyelvünkön, az egyetlen gombnyomással veheti a házi stúdióból sugárzott idegen nyelvű televíziós adást. A Budavár étteremben reggeltől éjfélig a magyar és a nemzetközi konyha különlegességei várják a vendégeket. A poffee-shopban olcsóbb — és gyors —,étkezésre nyílik lehetőség. A hotel Capri sörözőjében a többi között olasz ínyencfalatok és pizzák között válogathatunk. Jó időbenbizonyára sokan helyet foglalnak majd a Krisztina eszpresszó Várra néző teraszán. Este 10-kor nyit a Horoszkóp bár, ahol egyszerre 140 vendég szórakozhat, táncolhat. Gondoltak arra is a négycsillagos hotel tervezői, hogy uszoda, szauna és szolárium álljon a vendégek rendelkezésére. Akik pedig városnéző sétára készülnek, azoknak szakképzett idegenvezetők állnak a rendelkezésükre. Nem okozhat gondot a vásárlás sem. Luxus butik, OFOTÉRT-üzlet és hazai, valamint külföldi piperecikkeket, játékokat árusító kereskedés várja a vendégeket. Természetesen nem hiányzik a szolgáltatások közül a pénzváltás, a gépkocsi-kölcsönzés sem, az első emeleten pedig a MALÉV, az IBUSZ és a Pannónia Vállalat nyitott kirendeltséget. Mint nevében is jelzi, a hotel a Penta szállodalánctagja. Az 1970-ben alakult, londoni székhelyű társaság ma három nagy légiközlekedési vállalat, a Lufthansa, a Swissair és a British Airways irányításával. A budapesti a 16. tagszálló, két további most épül Egyiptomban, Párizs, Düsseldorf, Genf és Lisszabon, New York és Tel Aviv —, hogy csak néhányat említsünk a Penták közül — után a legifjabb, vagyis a budapesti Penta is bekapcsolódik a komputeres szobafoglalási rendszerbe, és a hat értékesítési iroda tevékenységébe. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a szállodába a világ sok nagyvárosából irányítanak vendégeket. Mint Farkas Balázs, a hotel igazgatója elmondta, az idén 60 százalékos kihasználtságot terveztek, de 1986-ban már szeretnék elérni évi átlagban a 75 százalékos telítettséget. Ausztrián és az NSZK-n kívül már Japánból és az Egyesült Államokból is érdeklődés mutatkozik a Buda Penta Hotel iránt. gy. d. A Krisztina eszpresszó. A belső építészet is figyelmet érdemel. 1982. augusztus 1. Vasárnap Munkás-paraszt szövetség — társadalmi rendszerünk egyik alapköve, így említve még fellengzős közhelynek is hat, ám igaza, tartalma a mindennapok munkájában lelhető fel. A közelgő Alkotmány napi ünnepségek során az egész országban mindenütt rendeznek munkás-paraszt találkozókat, a maguk ünnepélyességében még ezek is inkább szimbólumok. Ez jutott eszembe a minap, a szombathelyi Sabaria Cipőgyárban járva. Ennél a kiváló vállalatnál évente ötszáz asszony veszi igénybe a gyest, s ez nagy problémát jelentene a folyamatos, egyre igényesebb termelésben, ha... Ha tíz évvel ezelőtt nem találták volna meg a probléma megoldásának kulcsát. Először az Alföldön található izsáki tsz-szel vették fel a kapcsolatot, majd sorban több más szövetkezettel is. Ezekben melléküzemágként felsőrészkészítő „fiókokat” hívtak életre. A technikát és a szakembereket a gyár adta, a helybeli lányok és asszonyok pedig jól fizetett munkához jutottak. Odahaza, utazgatás nélkül kerültek be az ipari vérkeringésbe. Kezdetben százezer pár felsőrész készült ily módon, ma évente hárommillió! Több mint tíz Vas, Győr-Sopron, Zala és Komárom megyei termelőszövetkezettel van ilyen naprakész, jó kapcsolat. A partner szövetkezetek termelésének 20—25 százalékát jelenti ez a kooperáció, jövedelmüknek pedig csaknem negyven százalékát. S ezt azért is tudják a gyárban, mert a partner szövetkezeteket meglátogatják a zárszámadó közgyűléseken, a közelmúltban pedig gyárlátogatásra invitálták őket:lássák, hogy folyik a munka az „anyaüzemben”, tájékozódjanak, hogy a minőségi munkára ezután még nagyobb gondot tudjanak fordítani. Az ipari hátteret, a gyakorlatot csak folyamatosan lehet megszerezni, megteremteni. Augusztus 20-án, mint minden évben a szombathelyi gyárban is rendeznek munkás-paraszt találkozót. A legközelebbi, a toronyi tsz-ből jönnek majd el üzemlátogatásra, nagygyűlésre, fehér asztal melletti beszélgetésre. De — mint mondják — ez csupán szimbólum, hisz a kapcsolatok lényege a mindennapi szorgos munka. (szabály) Hétköznapokon is Tiszteletre méltó hagyományőrzés az ember részéről, amikor valamely ünnep vagy évforduló alkalmából, virággal és koszorúval tiszteleg egy ijjú neves személyiség emléktáblájánál, szobránál, vagy a sírjára helyezi el a megemlékezés csokrát. A tavasszal a kőszegi temetőben jártam. Megálltam a város híres szülöttének, Chernél István Európa-hírű ornitológusnak a sírjánál. Kellemes volt látni a frissen ültetett virágokat és a szép koszorúkat. A látványról az jutott eszembe, milyen más, is a kisvárosi ember, nekik még erre is jut idejük, de főleg, szívük. Akkor még nem gondoltam, mindez csak kampány volt. Akkoriban rendezték megyénkben a természet- és környezetvédelmi napok ünnepségeit. Kivették részüket a kőszegiek is, egyebek között kiterjedt a figyelmük Chernel István sírjának rendbetételére. A város több üzemének szocialista brigádja felvette Chernel István nevét, ők tartották kötelességüknek kimenni a temetőbe, beültetni virággal a sírt és koszorúkkal ékesíteni. Valószínű, a brigádnaplókba is bekerült fényképpel illusztrálva e nemes vállalásuk. De azóta eltelt néhány hónap. A napokban ismét ott jártam, megint felkerestem Chernel István sírját. Alig találtam meg, úgy benőtte a gaz, a virágok és a koszorúk hervadtan hevernek a sírhalmon. Már nincs ünnep, nem kell látványosan ügyködni. Pedig mennyivel emberibb lenne, ha dolgainkat nem kötnénk fólyton valamely ünnephez, évfordulóhoz. A hétköznapokon is lehetne időt szakítani, esetleg a Chernél István nevét viselő szocialista brigádok megegyezhetnének egymás között a sír időbeni gondozásáról. Csak úgy, mellékesen javasolom a Chernél István szocialista brigádok tagjainak: most fényképezzék le névadójuk sírját, és a képet ragasszák be a brigádnaplókba. (takács) VAS NÉPE Külpolitikai kommentár 3