Vas Népe, 1986. május (31. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-19 / 116. szám
Vasárnap Szelestén és Velemben Virágillat keveredik nedves földszaggal. A Nap erősen tűz. Csend van. Vasárnap reggel a Szelestei Arborétumban. Fél tíz tájban fehér inges, piros nyakikendős gyerekek érkeznek. Csoportba verődnek, beszélgetnek, nevetgélnek. A legfőbb téma az előző esti Linda-film. Van, akinek tetszett, van, akinek nem ... A Nap egyre erősebben melegít; úgy tűnik, ezúttal „bejött” a meteorológusok jóslata. (Szombatra is jóidőt ígértek — délutánig mégis locsogott az eső.) Helybeliek és vendégek gyülekeznek az arborétum alapítóinak emlékoszlopánál. Bárdos Balázs iskolaigazgató vezetésével felsorakoznak a helyi általános iskolások kórusának tagjai és ■már zeng is a dal. „Künn a fákoin újra szól a víg kakukkmadár ...” S arról is énekelnek, hogy „Lombos ágon csókolt vált az ifjú gerlepár”. Ezután a kisebbek közjátékokat mutatnak be. Dr. Radnai Endre megyei tanácstag rövid beszédet mond, majd az emlékezés koszorúját elhelyezik a gyerekek. Az arborétum alapjait egyébként 1872-ben Festetics Andor rakta le. 1910- től kezdve Baich Mihály fejlesztette mad gazdagságára. Az ő és Molnár Gyula sírját is megkoszorúzzák a résztvevők a szelestei temetőben. Délután ifjú Bánó István kertésszel tehetnek sétát az érdeklődők, majd a fiatalok sportversenyeken vesznek részt. Este pedig zenés, táncos majálissal zárul a Vas Megyei Környezet- és Természetvédelmi Napok szelestei rendezvénye. ★ Velemben is nagy a nyüzsgés vasárnap délelőtt. Tíz órától az Országos Szövetkezeti Dalostalálkozó népdaléneklési versenye zajlik a folklórnap nyitányaként. A kétnapos találkozó hét kórus részvételével (300 dalossal) szombaton kezdődött Kőszegen, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának, a Vas Megyei Ipari Szövetkezettek Szövetségének, valamint a Megyei Szövetkezeti Bizottságnak a rendezésében. Szombaton este már díjkiosztásra is sorkerült. A legjobb összteljesítményért a KISZÖV Vas Megyei Elnöksége és a Megyei Szövetkezeti Bizottság nagydíját a celldömölki Liszt Ferenc vegyes kar kapta. Különdíjban részesült az ikervári női kar, a paksi munkás vegyes kar, és a boglárfellei vegyes kar. Varga János, az OKISZ osztályvezetője így értékeli a találkozót: —■ A Jarisics-vár lovagtermében szép számú érdeklődő előtt léptek fel a kórusok. Jó volt a hangulat. Az énekesek meghallgatták a többi versenyző kórust is, s tapasztalatcserére, tanulásra is volt mód. Két év múlva újra szeretnénk találkozni. Kőszeg kiváló házigazda. A boglárlellei kórus egyik tagja, Samu Katalin így vélekedik a versenyről: — Sok régi ismerőssel találkoztunk. Vendéglátóink kedvesek, segítőkészek. Kőszeg tiszta, virágos, gyönyörű. Természetesen az sem mellékes, hogy sikerült egykülöndíjat elnyernünk. A dalosok bemutatkozása után gyermekműsorral folytatódik a folklórnap. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ igazgatója, Horváth György és az MMIK osztályvezetője, Horváthné Nagy Katalin irányítja az események menetét. Kézműves bemutatókon vehetnek részt az érdeklődők. Néhányan dudákat készítenek, sárkányt építenek, bábukat „alkotnak”. Sül a kürtöskalács, s „áll” a népművészeti vásár. Ebéd után a Vidre és Cákra kirándulhatnak a látogatók. Föllép az Ungaresca táncegyüttes, majd a Boglya együttes muzsikál, s szabadtéri táncházzal zárul a program. — Pihenni, jó levegőt szívni, szőni, fonni jöttem — mondja Szendrő Erzsébet óvónő, aki nagyfiával, Gáborral érkezett. — Kerámia nyakláncot vásároltam s külön gyöngyöket is, hogy otthon is dolgozhassam. Ebédre pedig gulyást eszünk... A tűző Nap sugarait megszelídítik a lombok. Nedves földszag keveredik virágillattal. Szép ez a nyárelő. Szenkovits Péter Fotó: Benkő Sándor Koszorúzás a Szelestei Arborétumban. Sárkányeregetés. Dalosok a fafaragó ház előtt. A kovácsműhelyben. Kirakodóvásár. Érték, amihez nyúl tér vagy egy órája beszélgetünk, de még mindig nem tudom, mi hajtja ezt az embert több, mint egy fél évszázada környezete hétköznapi titkainak megfigyelésére, följegyzésére és összegyűjtésére. Melyek ezek a hétköznapi titkok? Nyelvünk, beszédünk, szokásaink és emlékeink olyan apró részletei, amelyek a legtöbb ember számára észrevehetetlenek, vagy ha léteznek is, elhanyagolhatók. Zongor Ferenc szívós munkával, kitartó igyekezettel egy világot épített fel magának ebből. Izgalmas világot — ez derülki életmeséjéből. Jelenlegi lakhelyétől, Alsóságtól nem messze, Nagysámonyiban született 1915- ben. A szülőhelytől a végállomásiig — ennek tekinti Alsóságot — nem volt rövid és egyszerű az út. Alsóbb iskolái elvégzése után a soproni evangéliiikus tanítóképzőben tanult, egykori tanárairól ma is meleg hangon beszél. Egész életét meghatározó élményeket hozott magával Sopronból. Az egykori diák urak a harmincas évek végén Szabó Dezső, Sinka István és mások indíttatására aktív részesei lettek a falukutató mozgalomnak. A Nyírségtől Tolnáig végigbandukolták az egész országot, s mindenünnen adatokat gyűjtöttek az egyszerű emberek mindennapjairól. Az adatokat a falukutató központba küldték, ahol rendszerezték az anyagot. Az akkori népi írók nem egyszer ezen adatokratámaszkodva alkották műveiket. A diák urak jeles munkája érték volt, mint ahogy — számomra legalábbis — jelentős értéknek tűnik mindaz, amit Zongor Ferenc élete során maga körül felhalmozott, hiszen munkája tekintélyes köteteket töltene meg. A feltételes mód egyúttal jelzi, sok a kiadatlan anyag ... No de maradjunk egyelőre az életútnál. A tanítóképző elvégzése után számos helységben megfordult Szepetneiktől Mesterin át Hegyeshalomig, de gyökeret sehol sem tudott ereszteni. Tanított felekezeti, társulati és állami iskolákban egyaránt, mígnem 1953-ban telepedett le feleségével együtt a Kemenesalján, Alsóságon. Magyar—történelem szakos tanári diplomát szerzett, s 1962-ben kinevezték az alsósági általános iskola igazgatójának. Hallgassuk innen az ő szavait: — Nem akartam igazgató lenni, mert tanítani szerettem mindig, nem igazgatni. Ezen kívül szerettem volna folytatni a gyűjtőmunkát is, hiszen rájöttem, óriási feltáratlan anyag vár feldolgozásra itt a Kemenesalján. Nyelvészeti kérdésekkel is foglalkoztam, bár inkább néprajzosnak tekintem magjaim, mint nyelvésznek. Ennek ellenére tagja vagyok a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak. Munkámban mindig akadtak társaim az iskola nyelvész-néprajzi szakköröseinek személyében. Munkánk egyik legizgalmasabb fejezete volt, azmikor megtaláltuk az alsósági temetőben Kresznerics Ferenc sírját. A nyelvészpap és tudós elfelejtett munkáját próbáltuk befejezni, kiegészíteni. Hallotta márpéldául azt a szót, hogy votyongó? A jági ember még használja, azt jelenti, hogy félreeső. Azt mondják, hogy votyongó szalma, összegyűjtöttük az ehhez hasonló, csak ezen a környéken ismert és használt kifejezéseket, ezekből több mint félszázat átvett a Magyar Nyelvtudományi Társaság. Igen szép eredménynek tartom ezt. — Ha jól számolom a jegyzetekben, tízegynéhány közleménye jelent meg a szaklapokban. Gyűjteménye ennél sokkal tekintélyesebb. Csak néhány kiragadott példa: Lakodalmas népszokások Alsóságról és Izsákiéról; Régi karácsonyok Celldömölk és környékéről; Iskolatörténet Alsóságról. Vagy itt van az egyik legnevezetesebb munkája: a sági bazaltbányában megkínzott 410-es különleges büntető század életéről. Mindez csak a családi könyvtárat fogja gazdagítani?• Lehet. Ígéretet már sokat kaptam a munkák megjelentetésére, de nem sok minden történt. Megjegyzem, elsősorban nem számomra fontos, hogy a gyűjtemények több példányban hozzáférhetők legyenek. Amit én életem során feldolgoztam, pedagógiai munkámban nagyszerűen tudtam hasznosítani, s számomra ez már megérte. De itt van például azimént említett, a büntető századról összegyűjtött dokumentumhalmaz. A még élő személyek, akiktől az anyagot kaptam, máig írnak és sürgetnek, hogy küldjem a munkát. De hogy küldjem, amíg kéziratban van? A feleségétől kérdezem, aki maga is magyar—történelem szakos tanár: mennyire nehezítette a család hétköznapjait, két gyermekük felnevelését, hogy a férje gyűjtőszenvedélye gyakran elszólította otthonról? — Számomra sem voltkönnyű. Igaz, én nem vettem részt a gyűjtésben, de szerettem, amit a férjem csinált, s minden apró részlet érdekelt. Így könnyebb volt „elviselni” — nevet a feleség, s mosolyában büszkeséget érzek. Az alsósági iskola tanítóigazgatója tíz éve nyugdíjas. Kérdésemre, hogy azóta is járja-e a „vidéket”, ezt válaszolja: — Nem nagyon kell már kimozdulnom itthonról, hiszen olyan nagy adathalmazzal rendelkezem, hogy abból számos tanulmányt megírhatok. Most például a cigányság élete foglalkoztat. Végigvettem ötszáz év történelmét, amúgy Vas Gereben módjára tettem föl a kérdést: ismeritek-e az embert,illetve a cigányt? Egy népcsoport sokszínű arcát szeretném bemutatni. Ez a munka is eltart egy ideig ... Közben múlnak az évek, egyre gyarapodik az érték Zongor Ferenc körül. Hogy mi hajtja ezt az embert...? Burkon László Fotó: Bognár Az Észak-dunántúli TÜZÉP Vállalat kedvezménye az ÉPÍTKEZŐKNEK VÁÉV—BRAMAC betoncserép és betontartozékai DARABONKÉNT 2,— FT ENGEDMÉNNYEL KAPHATÓK MÁJUS 31-IG minden Győr-Sopron és Veszprém megyei telepünkön és vállalatunk központjában: GYŐR, Babits M. u. 17. Telefon: 96/17-633 VÁÉV—BRAMAC TÖKÉLETES FEDÉS — TETSZETŐS FORMA 30 ÉV GARANCIA INGYENES HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS ÉS LERAKÁS (7045) 1986. május 19. Hétfő