Vas Népe, 1986. december (31. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-01 / 282. szám
Embert formáló programok, korszerű formák il TIT szombathelyi közyíléséről (Folytatás az 1. oldalról) nőm, de aggasztóan sok az időskorú (33 százalék), ezért a fiatalításra törekszenek. Az értelmiségiek közül élenjárnak a pedagógusok, de szép arányban képviseltetik magukat a műszakiak és az egészségügyiek is. Magas a jogászok aránya, az agrárértelmiség főleg a városkörnyéken tevékenykedik. A mozgalmi jelleg fokozása érdekében önálló üzemi szervezet alakult a Vasi Volánnál, ahol szintén már megtartották a tisztújító közgyűlést. Üzemi, illetve intézményi csoport dolgozik a MÁV Járműjavítóban, a 405- ös szakmunkásképzőben s a Vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézetben. Megnövekedett az igény az egyes munkakörökhöz alakított oktatási formák, a nyelvtanfolyamok és a számítástechnika iránt. Kedveltek a közhasznú tanfolyamok is. A TIT városi szervezetének tevékenysége minden rétegre kiterjed, az óvodától az időskorúakig. Megtalálták azokat a formákat, amelyek népszerűek, naprakészen igazodnak az igényekhez, s ezért mind a megyeszékhelyen, mind a városkörnyéken népes hallgatóság várja az előadókat. A városi párt- és a tanácsi végrehajtó bizottság a közelmúltban tárgyalta és értékelte szervezetük munkáját. A TIT-tagság 59 százaléka él és dolgozik ezen a területen, elismerés kíséri tevékenységüket. Fáy József a hiányaikról is szólt. Arról, hogy a megnövekedett szabadidőt nem sikerül mindenkor jól kihasználni, hogy az üzemi ismeretterjesztő tevékenységben még mindig akad fehér folt, hogy a szervezetnek az 500 ezer forintos támogatás mellett szinte SAJÁT MAGÁT KELL ELTARTANIA. Ritka az olyan gesztus, mint a nemesbődi tsz-és anyagiakkal is támogatja a szervezetet! Felmerült az a kérdés is: érdemes-e TIT-tagnak lenni. A válasz egyértelmű: nehéz, de érdemes! Száműzni kell a pesszimizmust, a tettek mezejére kell lépni, de ehhez nagyobb társadalmi elismerést kér a tagság. Ma is aktuális a társulat jelszava, amelyet alapítói, nagy elődei mondtak ki: „Tudománnyal a népért!” A jó hangulatú, nagyon aktív közgyűlésen TIZENHETEN SZÓLALTAK FEL. Az egészségnevelés fontosságáról szólt dr. Horváth Miklós, a székházban működő angol—amerikai klub sikeréről adott számot Farkas László, a fiatalok nevében örvendetesen a jövő képét vázolta fel Horváth Károly, a szombathelyi főiskola TIT-csoportjának tagja, a tehetséggondozás és a népfőiskola létrehozását sürgette Varga András, módszertani kérdésekről beszélt dr. Szabó Géza, az értelmiség példamutató erejét Koltayné Éliás Zsuzsa említette. Batki Jenőné dr. a nyelvi viselkedéskultúra javításáért szállt síkra, dr. Nagy László a falusi ismeretterjesztés gyakorlati hasznáról szólt, s tett konkrét javizuális kultúra terjesztésavaslatot, Hargitai József aért mondott köszönetet, különös tekintettel a székházi galériáért s a TIT kiadványainak hasznosságát, a Hétfői találkozások kisugárzó hatását említette. Lázár Tibor, a TIT országos központjának főosztályvezetője az országos vezetőség nevében üdvözölte a közgyűlést, s MODELLÉRTÉKŰNEK ÍTÉLIE MEG a Vas megyében, illetve Szombathelyen folyó ismeretterjesztő munkát. Az előadó felelősségéről és vonzásáról szólt Polgár István, míg Csiszár István a munkaversenyfelelősök akadémiáját ítélte hasznosnak. Rózsa Ferenc a szakosztályok közötti jobb kapcsolatot sürgette, dr. Lakner László az orvosok egészségnevelési tevékenységéről szólt, amelyben — szerinte — a tanácsok nagyszerű partnerek. Tóth Ferenc Vasszécsenyből az általános művelődési központok hasznosságát dicsérte, Horváth János a kooperációs lehetőségek jobb kihasználását kérte. Horváth Lajos, a szombathelyi városi pártbizottság első titkára a megyei pártbizottság nevében is üdvözölte a közgyűlést s hangsúlyozta, hogy akik a tudást továbbadják, minden elismerést megérdemelnek, mert minden kis lépés is számít a nemzet gyarapodásában s kérte, ne vonuljon ki a TIT a kisebb településekről se, fokozza a társadalomtudományok népszerűsítését. Ezután elismerő okleveleket adtak át. Az országos elnökség jubileumi oklevelét kapta Lázár Tibor kezéből Bejczy Károly, Gerecs László, Gróf Edit, Lengyel Zoltán, dr. Karlovits Károly, Káldy Lajos, Schancz László, dr. Szalay Zoltán, dr. Tringli Rudolf, Csider Sándor, Csiszár Károly, Fazakas Péter, Gouth Zsuzsanna, Hargitai József, Hesztera Aladárné, dr. Prenner József, Sándorné Bogáth Margit, dr. Tarr István, dr. Tóth György és dr. Varga László. A TIT megyei elnökségének oklevelét tizennégyen vették át Simon Istvántól, a társulat megyei elnökétől. Név szerint a következők: Cser József, Dávid László, Décsi Sándor, Faragó Gyula, Gereben Ferencné, Gerely Mária, Hutflesz Mihály, Kocsis József, Liszt Antal, Mészáros Gábor, Pungorr Zoltán, Szabó Rita, dr. Tóth József és dr. Vörös Ottó. A közgyűlés ezután megválasztotta a városi elnökséget és a megyei küldötteket. A TIT szombathhelyi városi elnöke ismét Fáy József lett, alelnökei dr. Gombkötő Ottóné és dr. Kövesdi László, titkára Mátók Mária, Szakály Éva panaszkodik (2.) — Az jövedelmez, ami a népgazdaságnak is érdeke és az egyénnek is hasznot hoz. Ilyen most a bérhizlalás. Azt gondolom, a nyúltartás újra megérné a népgazdaságnak, de a tenyésztőnek nem éri meg, ezért nem tartunk nyulat. Amikor a zöldségtermesztés kapitulált, sokan azt mondták, nem érdemes semmivel se foglalkozni. Aztán mégis csak megépültek az udvarokon az ólak és megint bízik az ember, hogy jó helyre fektette be a pénzét. Horváth Béla portáján száztizenegy hízó várja sorsát. A gazda nyugdíjas, a fiával együtt „kínlódik” az állatokkal, ahogy ő mondja. — Mikor kezdtek disznóhizlalással foglalkozni ? — Tavaly vágtunk bele, nyolcvanezer forint volt a beruházás. Nézze meg az ólakat, önetetőket, önitatókat szereltünk fel, a trágya kifolyik a derítőbe, szóval korszerű körülményeket teremtettünk. Hogy aztán meddig éri meg, meghozza-e egyáltalán a hizlalás a ■befektetett pénzt, az a jövő zenéje.• Ha azt számolom, hogy egy disznó minimum ötszáz forint hasznot hoz, egy év alatt megtérül a beruházás ... •— Nem ilyen egyszerű ám a dolog. Hogyan jött ki az az ötszáz forint? Kéthetente kell szippantani a derítőt, egy szippantás ezerkétszáz forint. Házhoz hozzák ugyan a takarmányt, a tápot, de mázsáját húsz forintért. Most még azt sem tudjuk, mennyi adót vetnek majd kiránk. Szóval nagy a költség, s ha mindent számolok, nem lesz már akkora a haszon, mint ahogy azt a kívülállók gondolják. Dél felé jár, ideje megkóstolni a falatozó kínálatát. A társaság lassan lecsendesedik, elfogy az asztalokról az ital, indulnak dolgukra a férfiak. Vizi Imrénné, a szerződéses üzlet vezetője sajnálkozik, hogy szendvicsen kívül nem tud ■mást kínálni. Az üzlet neve valóban falatozó, főztek is itt egykor remek halászlét, meg kocsonyát, de mostanában erre nincs engedélyük. Tervezi az üzletvezető, hogy visszaállítja a régi szokást, de még kevés a tapasztalata, mindössze néhány hónapja dolgozik itt. Mióta korszerűsítették a főutat, megnőtt az átmenőforgalom a községben. Nem rossz gondolat rövid pihenőre csábítani az utazókat a falatozóba, de ehhez gazdagabb kínálat kell. — Tervezzük, hogy jövőre felújítják a boltot is, meg a falatozót is — mondja Nagy Imre elöljáró. — Hol étkeznek az idősek? — kérdezem. — A téesz hordja az ebédet azoknak, akik igénylik. A szövetkezet mindig is fölkarolta a községben lakókat, azelőtt Tőke János bácsi, most meg a Kelemen doktor, a kemenesszentmártoni téesz új elnöke gondoskodik rólunk, amennyire lehetséges. (Folytatjuk) Burkon László Fotó: Bognár Márkus János, a mondás azt mondja, neki elege van, harminc évig vigyázott a csordára, most nyugdíjba megy. Horváth Béla fiával együtt próbálja meg, mennyire jövedelmező a bérhizlalás. 1986. december 1. Hétfő Felmérés a lakosság egymás közötti pénzkiadásairól Ez év decemberében Magyarországon egyedülálló felmérést végez a KSH és a Gazdaságkutató Intézet: azt tudakolják, hogy milyen nagyok a lakosság egymás közötti pénzkiadásai. A közgazdászok, statisztikusok véleménye szerint ugyanis tetemes összegek mozognak a lakosság csoportjai között borravalók, hálapénzek, különféle munkákért fizetett munkadíjak stb. formájában. A vizsgálat során ezeket a kiadásokat kívánják számszerűsíteni. A vizsgálatba mintegy 17 ezer háztartást vonnak be az ország minden részéről.. A megkérdezettektől 14 kérdésre várnak választ. Többek között olyanokra, hogy milyen szolgáltatásokért adtak borravalót az elmúlt hónapban, s észrevették-e, hogy a múlt héten valamelyik bevásárlásukkor pontatlanul mértek, vagy tévesen számoltak? stb. A decemberi felmérést az év első felében egy kisebb körre kiterjedő próba előzte meg. A májusban végrehajtott, 500 háztartást felölelő próbafelvétel sikeres volt. A megkérdezettek szívesen adták a válaszokat és segítették a kérdőív végleges formájának kialakításában azzal, hogy olyan kiadásaikra hívták fel a figyelmet, amelyre a kérdőív szerkesztői nem is gondoltak. A KSH és a Gazdaságkutató Intézet kéri a vizsgálatba bevont háztartások segítségét ahhoz, hogy a munka minél eredményesebb legyen. A decemberi — meglehetősen széles kört érintő — felvétel sikeres lebonyolítása nagyban hozzájárulhatna ahhoz, hogy tisztábban lássák a lakosság kifizetéseinek, fogyasztásának szerkezetét. A nyert ismeretek mind az áruellátás megszervezésében, mind általában a piacszervezésben jól hasznosíthatók lehetnek. • •Ültetés és „szedés” Ez év őszén is igen sok kerttulajdonos, kertészkedéssel foglalkozó fordította szabadidejét, tudását, munkaerejét az aktuális kerti munkák elvégzésére. Beletartozott ebbe a termények betakarítása éppúgy, mint a trágyázás, a föld megmunkálása, ültetés stb., azaz a következő év termésének megalapozása. A jövő — pontosabban a jövendő évek — termése megalapozási munkálatainak egyik része volt a gyümölcsfaültetés is. Bár egyáltalán nem mondható olcsónak az ültetésre alkalmas facsemeték ára, mégis — ismerve a faiskola forgalmát — igen sokan, nem kevés pénzt áldoztak erre, s vásárolták, majd ültették el a különböző kis fákat. S akik ültették, tették ezt abban a reményben, hogy pár év múlva már szedhetik a különféle zamatú gyümölcsöket, a termőre forduló fákról. Néhány ilyen reménykedő kiskertművelőt azonban csalódás ért, mert nem sokkal a fák elültetése után meglepődve tapasztalták, — s panaszolták el —, hogy a frissen ültetett facsemetéik egy része, egyik napról a másikra, szőrén-szálán eltűnt. Eltűnt, mert úgy látszik van néhány olyan derék ember, aki nem a faiskolában szerezte be az ültetni való fákat, hanem a mások által vásárolt s elültetettek egy részét szedte ki, lopta el... Meglehet persze az is, hogy nem azért lopott, hogy a csemetét saját kertjében elültesse, hanem, hogy azokat másodkézből értékesítse. Tény, hogy ismeretlen személyek néhány helyen megdézsmálták a frissen ültetett facsememetéket. Mit lehet hozzátenni a történtekhez? Talán azt, amit az egyik kárvallott kétségbeesetten mondott? Azt, hogy száradjon el a... — simpla — lü ! Sok bába között... Egyik nagyvállalatunknál munkacsoport alakult a jókészletgazdálkodás javítására. A szakemberekből ál- só munkaközösség a napokban fejezte be az anyag® gazdálkodás külső és belső tényezőire kiterjedő vizsgálat első szakaszát. Megállapították, hogy a növek- Jvő készletek elsősorban a magyar gazdaság fogyatékosságaira vezethetők vissza, ugyanis az alapanyag■ és alkatrészgyártók továbbra is monopolhelyzetben vannak. Ennek következtében nem működik szabályosan a piac, a megrendelők kiszolgáltatottak. Nem anyagbeszerzés, hanem hiánygazdálkodás folyik. Ebből azonban nem az következik, hogy a vállalat nem tehet semmit a készletgazdálkodás javításá- ra. A duzzadó vállalati készleteknek ugyanis csak egyik oka a bizonytalanság, a túlbiztosítás. A másik oka az, hogy a vállalat nem tudja pontosan felmér■ rá még, milyen munkái lesznek és azokhoz mennyi anyagra lesz szüksége. Így aztán a legkényelmesebb megoldást választják, azaz másfélszer, kétszer több Töbet rendelnek, mint amennyit majd felhasználnak. _ Pontosabb tervezéssel és számolással elkerülhetnék mind a találomra történő megrendelést, mind a raktárkészlet növekedését. Ebből a helyzetből vonta le a munkacsoport a második következtetését, miszerint a kelleténél több új szerv, és személy foglalkozik a vállalatnál anyagmeg- rendeléssel, tárolással. Ám a részlegek féléves, éves I anyagigényét alig, vagy egyáltalán nem vizsgálja felül a központi anyaggazdálkodási osztály. Éspedig ■ azért nem, mert ahogy az egyes részlegeknél, úgy a I központi anyagosztályon sincs kellő érdekeltség az I ésszerűbb, a takarékos anyaggazdálkodásra. ■ A vizsgálócsoport azt is kiderítette, hogy az egyes részlegek, önálló üzemek saját anyag- és alkatrészes raktárakkal is rendelkeznek, amelyekben a pontos nyilvántartás csak jámbor óhaj. Gyakran olyan áru■kat rendelnek meg, amelyből a saját, vagy a vállalati raktárban bőséges készlet áll rendelkezésre, vagy I is a vállalati anyaggazdálkodásban sem az oda- sem I a visszajelzés nem működik megbízhatóan. Tehát, ha I a vállalatnál túl sokan és szétforgácsolva foglalkoznak anyagmegrendeléssel, raktározással, az csak a ■ terület áttekinthetőségét zavarja. Az ismert közmondás módosításával: sok bábak között megnő a készlet. —Zsi Megoldás (Lakatos Ferenc karikatúrája) ■ * * * ... a parkolási gondok enyhítésére. VAS NÉPE.