Vas Népe, 1989. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám

Ülést tartott a Politikai Bizottság A Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsága keddi ülésén február 10-re összehívta a Központi Bi­zottságot. Napirendjéül idő­szerű politikai kérdések megtárgyalását javasolja. Várkonyi Péter Luxemburgban János nagyherceg, luxem­burgi uralkodó, kedden Vár­konyi Péter látogatásának második napján audiencián fogadta a magyar külügy­minisztert. Előzőleg Várkonyi a luxemburgi parlament tag­jaival találkozott. Tájékoz­tatta a képviselőket a ma­gyar reformfolyamatról, és külpolitikai törekvéseinkről. Az érdeklődés igen élénk volt, több mint tucat kér­désre kellett válaszolnia a miniszternek. Ezt követte szívélyes légkörű találkozó­ja René Urbanyval a luxem­burgi EP elnökével. A zsúfolt programban sze­repelt még a Guardian Euro­pe amerikai tőkéjű vállalat luxemburgi leányvállalatá­nak, a flont-üveget gyártó Luxguard gyárának megte­kintése. Irán Csehszlovákia és Irán fej­leszteni kívánja a két or­szág közötti együttműködést Ezt tartalmazza az a doku­mentum, amelyet Ladislav Adamec csehszlovák minisz­terelnök kedden befejeződött háromnapos hivatalos iráni látogatásának befejezésekor írtak alá Teheránban. A­ csehszlovák miniszter­elnök és kísérete Iránban találkozott Mir Hoszein Mu­­szavi iráni miniszterelnök­kel, Ali Hamenei államfő­vel, Hasemi Rafszandzsani parlamenti elnökkel és Ali Akbar Velajati külügymi­niszterrel. A megbeszélése­ken megállapították, hogy a két ország véleménye számos lényeges nemzetközi kérdés­ben megegyezik. Koreai miniszter nyilatkozata a magyar kapcsolatokról A Koreai Köztársaság a jövőben kölcsönösségi ala­pon megadja a legnagyobb kedvezményes elbáná­st a magyar vállalatokkal kiépü­lő kapcsolataiban. Erről Han Szung Sze kereskedel­mi és ipari miniszter tájé­koztatta kedden reggel az MTI tudósítóját, akiinek exkluzív interjút adott, köz­vetlenül­ azután, hogy fogad­ta Gombocz Zoltán keres­kedelmi mii­­ni­szter-helyettes­t és kíséretét. A legnagyobb kedvezményről is intézkedő gazdasági­ és kereskedelmi együttműködési egyezményt a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló jegyző­könyvvel együtt írja alá szerdán Csoi Ho Dzsumg külügyminiszter és Horn Gyula külügyminisztériumi­ államtitkár. A 14 milliárd dolláros külkereskedelmi aktívumot elérő Koreai Köztársaság importját gyors ütemben növeli és nagyszabású, a­ behozatali korlátokat fel­­­számoló intézkedéseket fol­ gamatosít. Ezért itt a kínál­kozó lehetőség a magyar vállalatok számára, hogy fo­kozzák exportjukat és im­­portjukat — jelentette ki a­ miniszter. Dél-­Korea az egész vitáig-­ ra nyitott kaput. A fejlődő országok reményt és példát­ látnak a koreai gazdaság negyedszázados fejlődésé­ben. Délkelet-Ázsiából, Aff­rikából és Latin-Ameriikaiból öt éve már, hogy rendszere­sen hívnak kormánytagokat a tapasztalatcserékre és­­kép­­­zésre” — mutatott rá Hart Szung Szo. Ennek a nyitási pollittiká­­nak a részeként fordultak a szocialista országok felé it­. Ma még Dél-Korea összes­ külkereskedelméből ez az országcsoport csak 2,5 szá-­­zalékkal részesül, de a fejl­­őd­és dinamikaija rendkívü­li A szöuli kormány min­­­den tőle telhetőt megtesz a kedvező vállalati fogadtatás érdekében, de a kormány nem kereskedik. A politikai demokratizálódást jó 5-6 évvel megelőzte már a gaz­dasági demokratizálódá­s, azaz decentralizáció. A ma­gánszektor és a vállalkozók számára a kizárólagos szem­pont a haszon, tehát azok­kal kereskednek, alapítanak vegyesváll­alatot és ott haj­tanak végre beruházást, ahol az megtérül. A minisz­ter ezzel összefüggésben ar­ra is rámutatott, hogy a vállalkozói biztonság szem­pontjából nagyon kedvező az országaink közötti beru­­házásvéd­elmi megállapodás létrejötte. Ahhoz azonban, hogy a fokozódó koreai ér­deklődést ki tudják hasz­nálni a magyar vállalatok, lényegében több kon­krét információra lenne szükség a magyarországi gazdasági környezetről, a legújabb törvényekről, például a be­ruházások és a vállalatala­pítás feltételeiről. Könnyítések a magyar-szovjet kiis határforgalomban Március 1-jétől vala­mennyi, Szabolcs-Szatmár megyében állandó lakóhel­lyel rendelkező magyar ál­lampolgár egyszerűsített ha­tárátlépés mellett utazhat a Szovjetunió határ menti te­lepüléseire. A korábbiakhoz képest jelentősen bővül az így meglátogatható települé­sek száma is: a kárpátaljai terület beregszászi, nagyszől­­lősi, munkácsi és ungvári járásában bármely települést felkereshetnek a kiutazók. Csökkentik a határátlépési engedélyek kiadásának ad­minisztrációját is: az enge­délyeket március 1-jétől meghívólevél bemutatása nélkül adják ki. Az enge­délyek érvényességi idejü­kön belül többszöri utazás­ra jogosítanak. A határát­lépési engedélyek iránti ké­relmet a Szabolcs-Szattmár megyében élő állampolgárok a lakóhelyük szerint illeté­kes rendőrkapitányságon nyújthatják be. Az eljárás illetéke 100 forint. Ezen egyszerűsítéseknek, illetve könnyítéseknek meg­felelően a kárpátaljai terület négy érintett járásában ál­landó lakóhellyel rendelkező szovjet állampolgárok éven­te többször is jogosultak Szabolcs-Szatmár megyébe látogatni. Sörkápemnelés A söripari vállalatok tájé­koztatják a fogyasztókat hogy mezőgazdasági eredetű alapanyagok (sörárpa, kom­ló), a csomagolóanyagok (címke, koronazár), egyes energiahordozók (elektro­mos áram, szilárd tüzelő­anyagok), a közúti és a vas­úti fuvartarifák, a társada-Ennek keretében például fémbiztosítási járulék, a viz­­■fls csatornahasználati díj, to­vábbá egyéb kisebb, a ter­mék-előállítás és -forgalma­zás költségeit növelő árvál­tozások miatti­ sörök aján­lott bolti fogyasztói árát 1989. február 1­.heti hatállyal átlagosan 4,3 százalékkal emelik.­rül forgalomba a 0.5 literes Dreher, Tuborg, Szent Ist­ván, Helikon. Márciusi. Mi­sina, Pannónia aranya sör. — Kőbányai világos sör ára 12.00 Ft-ról 12.50 Ft-ra — Borsodi világos sör ára 11.70 Ft-ról 12.30 Ft-ra — Rákóczi minőségi sör ára 13.50 Ft-ról 14.00 Ft-ra — Jubileum minőségi sör ára 15.00 Ft-ról 16.00 Ft-ra emelkedik. Nem változik a hordós sörök, valamint több minő­ségi palackos sör ára. Így például változatlan áron kő­ 0,5 literes 2 Wcmm L Kínai-szovjet külügyminiszteri találkozó Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter szerdán a késő esti órákban érkezik Pekingibe s csütörtökön kez­di meg hivatalos látogatá­sát, azaz tárgyalásait Csien Csi-csen kínai külügyminisz­terrel. A szovjet diplomácia vezetőjét fogadja több kínai párt-, és állami vezető, és Sanghajban találkozik vele Teng Hsziao-ping, Kína első számú politikusa. A pekingi kínai—szovjet külügymi­niszteri tárgyalások közép­pontjában az ez év első fe­lére tervezett kínai—szovjet csúcstalálkozó gyakorlati előkészítése áll. Emellett természetesen megvitatnak más, közös érdeklődésre szá­mot tartó bilaterális és nem­zetközi kérdéseket is. , Kínai politikai körökben nagy jelentőséget tulajdoní­­tanak a külügyminiszteri ta­lálkozónak, amely folytatása lesz annak a tanácskozás­nak, amely decemberben zajlott le Moszkvában Csien Csi-csen kínai külügymi­niszter látogatásakor. Pe­kingibén általános a véle­mény, hogy Sevardnadze szovjet külügyminiszter lá­togatásával kezdetét veszi a­­„fordulat éve” a kínai— szovjet kapcsolatokban. Em­lékeztetnek rá, hogy 1959. óta ez az első szovjet kül­ügyminiszteri látogatás a kínai fővárosban. Külön fon­tosságot ad a szerdán kezdő­dő hivatalos tárgyalásoknak az a tény, hogy ezeken a tárgyalásokon nem csupán abban várható megállapodás,­­hogy meggyorsítják a két szomszédos szocialista or­szág kapcsolatainak nor­malizálási folyamatát, ha­nem megállapodnak a leg­felsőbb vezetők csúcstalál­kozójának időpontjában is. A kínai vezetés megítélése szerint a csúcstalálkozó lét­­rejöttével minden feltétel ki­alakul nem csak a több év­tizedes abnormális viszony rendezéséhez, hanem a kí­nai-szovjet kapcsolatok tel­jesen új alapra való helye­zéséhez is. Ennek az újszerű kapcsolatnak alapjául im­már mindkét fél elfogadta a békés egymás mellett élés öt elvét. A következő órában az északi városrész új lakóte­lepeivel ismerkedünk. 100 méter széles sugárutak, 150 —200 méter hosszúságú óriá­si, 10 emeletes házgyári töm­bök. Az erkélyek, loggiák cifrázása alig képes enyhí­teni unalmasságukon. A nö­vénytelepítés éppen hogy megkezdődött, de most azt is jórészt vastag hóréteg ta­karja. A látvány bizony si­vár. Bemegyünk az egyik óriás sávház mögé, és szembe ta­láljuk magunkat az előző napon maketten bemutatott 30 tantermes iskola kivite­lezett példányával. Egy éve készült el. Javarészt már belakták. Egy pufók, 11—12 éves fiú, karszalagot visel, hosszú rúd végén a vizes­ronggyal a tágas előcsarnok kőburkolatának felmosásá­val fáradozik. Nem bünte­tésből, hanem kitüntetésből. Az igazgatónő elismeri az épület erényeit, de azután fejből, pincétől a padlásig sorolja mindazokat a hibá­kat, amelyeket még mindig nem javítottak ki, pedig a garanciális időt már 2 hó­nappal túlhaladták. Ezt kö­vetően megnézzük vezetésé­vel az egész házat. Érzékel­­hetőleg a legnagyobb fejtö­rést és „intézkedési csoma­got” az új rendelet jelentet­te számukra, hogy az eddigi 7 évről 6-ra csökkentették a tanköteles kor kezdetét. Csodálatos mesefigurákkal egész falakat borítottak be a 3 játszószobának átalakí­tott teremben, ahol a ki­húzható „fiókágyakban” mind a 98 elsős délután al­szik egyet. A tisztaság le­nyűgöző. Magamban azt gondolom, hogy el fogják kényeztetni ezeket az első­söket, mintha túl sok óvo­­dás-simogatással oktatgat­­nák őket! Vagy mégsem? Az alagsori fedett lőtér, a tornatermek, majd az uszo­da megtekintése után a téli­kertbe megyünk át. Útköz­ben hólapátoló gyerekek so­kadalmával találkozunk és vannak köztük elsősök is. Az üvegháziján is gyerekek foglalatoskodnak szaktanár vezetésével. A kertészeti ok­tatás keretében az iskola tavaszi virágültetéséhez ne­velnek palántákat. Az eddig mindig mosolygós és kedves igazgatónőt hirtelen elhagy­ja a nyugalma. A tolmács szó szerint fordítja: „Micso­da ütődött vb-tagok vannak, azt javasolta a minap az egyik, hogy készítsük el az üvegház árbevételi tervét és termeljünk a napközi kony­hájára. Megkérdeztem tőle, látta-e már az üvegházun­kat? Mert ha nem, akkor megbocsátok, de, ha látta, akkor jobb mindkettőnknek, ha nem szólok semmit.” A két tanteremnyi üvegház ugyanis éppen csak arra jó, amire szánták. A leghosszabb, a mintegy 3 kilométer hosszúságú és a Koktságát is átszelő Kalinyin sugárút tengelyébe szánták az új zenei színház épüle­tét, amely a Vasiterv sze­replése nyomán nemzetkö­zivé vált tervpályázat témá­ja. Igazán megfelelő hang­súlyt az út lezárására csak egy magas házzal lehetne teremteni. Talán egy 1000 ágyas kórházzal, vagy az új egyetem központi épületével. A teljesen üres, tágas terü­let ezeknek még távlati fej­lesztésére is alkalmas lenne. A színház viszont a köz­ponttól mintegy 2 kilomé­terre magányosan állna, mégoly szép parkosított kör­nyezetben is. Ez nemcsak az én véleményem. A zsűri tagjai is hasonló vélemé­nyen vannak, sőt Joskar-Ola polgárai is. A „magyar terv” kivételével ugyanis a beér­kezett 5 pályatervet már mintegy 2 héttel ezelőtt ki­állították a régi színház elő­csarnokában és a peresztroj­ka szellemében kérték a nagyközönség véleményét is. Ezeket egy kiállítási emlék­könyvben összegyűjtve már a bíráló bizottság tagjai is olvashatták. A színészek til­takoztak legerélyesebben a helyválasztással szemben de a nagyközönség is a köz­ponthoz, például az 1980-as évek elején átadott Orosz Drámai Színházhoz köze látná szívesebben a zene­színházat. A nagyközönség természetesen tetszik, nemt tetszik alapon vélemény nyilvánított az egyes ter­vekkel kapcsolatban is. Vol egy terv, amelyik ügyetlet eklektikával éppen csak el­fogadható alaprajzi kialakí­tással, mai formálási mód­szereket és klasszicista ele­meket keverve gondolta e az új színházat. Ez nagy csaknem osztatlan közönség sikert aratott. A szakembe­reknek, színészeknek, építé­szeknek más volt a vélemé­nyük, és megosztottabb. Dél­u­tán már megkezdődött a zsűrizés tényleges munkája A „moszkvai brigád” nagyot gálánsan felajánlotta, mi­után ismerkedtem a tervek­kel — nem igénylik a köz­reműködésemet az adatel­lenőrzésben. A nyelvi ne­hézségek miatt ez neken nem volna hatékony. Az ér­tékelő üléseken vegyek majd részt véleményemmel, ész­revételeimmel. Az új Orosz Drámai Színházat nézen meg. A színház igazgatóim m­ítfc? C7pntittp| l»|f 111*91» 9^1*III1SS1*I Afgán rendezés Megélénkült az afgán ren­dezés körüli diplomáciai te­vékenység. A magas szintű érintkezések egyik központ­ja a pakisztáni főváros, aho­vá kedden háromnapos lá­togatásra érkezett Ali Akbar Velajati iráni külügyminisz­ter. Iszlámábádba várják a hét végén Eduard Sevard­nadze szovjet külügyminisz­tert is, aki kínai látogatá­sának befejeztével fog át­repülni a p­a­kisz­táni fővá­rosba. Az afganisztáni békés meg­oldásnak kulcskérdése a szé­les alapokon nyugvó átmeneti kabuli kormányzat létreho­zása. Ju­rij Voroncovnak, a szovjet külügyminiszter első helyettesének az afgán el­lenzékkel folytatott megbe­szélései zátonyra futottak, mert a kormányellenes szer­vezetek nem álltak rá arra, hogy a jövőbeli kormány­ban helyet kapjanak az Af­ganisztáni Népi Demokrati­kus Párt tagjai. A pakisz­táni és az iráni bázissal mű­ködő ellenzéki erők egy kon­zultatív tanács — sura — összehívását helyezték kilá­tásba, amelynek feladata egyebek között az lett vol­na, hogy kijelölje az új kor­mányzatot. A tanács első ülését február elsejére hir­dették meg. Szovjet csapatkivonások 1® Magyarországról (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet csapatok a töb­bi között átadnak mintegy 900 lakást, illetve 19 lakta­nyát, s felszabadul negyven olyan objektum, amelyet mintegy 38 miillió rubeles költséggel a déli hadsereg­­csoport épített. A Létesítmé­nyek átadásának rendjét és módját az illetékes szovjet és magyar hatóságok a kö­­zeljövőben egyeztetik. A parancsnok külön ki­emelte, hogy a Varsói Szer­ződés védelmi doktrínájá­val összhangban visszavon­ják a szovjet csapatokat az osztrák határtól. Meggyőző­dését fejezte ki, hogy a csapatok kivonása Szombat­helyről, Mosonmagyaróvár­ról, Fertődről és Győrből, jó példája lesz a biztonsági övezet gyakorlati megterem­tésének. A csapatkivonás menet­rendjének ismertetése után a sajtókonferencián részt vevő szovjet vezetők vála­szoltak a nagy számban megjelent újságírók kérdé­seire. A Heti Világgazdaság munkatársa aziránt érdek­lődött: hosszabb távon el­képzelhető-e a szovjet csa­patok teljes kivonása Ma­gyarországról. Borisz Szitu­­kaim nagykövet válaszában emlékeztetett arra, hogy a szovjet kormány már több­ször szorgalmazta a két szembenálló katonai-pod­iti­­kai tömb, a NATO és a Varsói Szerződés feloszla­tásának szükségességét. Amíg azonban a katonai tömbök léteznek, elkerül­hetetlen, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó csapa­tok a stratégia követelmé­nyeit figyelembe véve — az érintett országok kormány­közi megállapodása alapjain — különböző régiókban ál­lomásozzanak. A Szovjet­unió továbbra is fenntartja javaslatát: egyidejűleg tör­ténjék meg a külföldön ál­lomásozó idegen csapatok kivonása. A javaslat való­­raváltásáához jó feltételeket teremt a Bécsben tavasz­­szal megnyíló európai ha­gyományos haderőcsökken­tési fórum. A televízió tudósítója azt kérdezte Fedor Krivda had­seregtábornoktól, milyen a szovjet hadsereg vezetésé­ben a peresztrojka híveinek és a konzervatív erőknek a viszonya, akartak-e ellenzői az egyoldalú csapatcsökken­tésnek. A szovjet katonai vezető válasza: „az egész nép egységes abban, hogy a csapatcsökkentéseket olyan mértékben kell végrehajtani, ahogy azt Gorbacsov főtit­kár az ENSZ Közgyűlés 43. ülésszakán bejelentette. Mi az egész világ előtt kijelen­tettük — és ez a Varsói Szerződés védelmi doktríná­jának kulcseleme —, hogy nem törekszünk nagyobb fegyveres erők fenntartásá­ra, mint amilyennel NATO- beli ellenfelünk rendelke­zik. Fegyveres erőink csak azt a célt szolgálják, hogy szavatolják biztonságunkat és barátaink biztonságát. Gorbacsov fizetése Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és államelnök havi illetménye valamivel haladja meg az 1500 rubelt — erről is szólt kedden meg­jelent interjújában Vitalij Korotics, az Ogonyok című népszerű folyóirat szerkesz­tője. Korotics a Mologyozs Moldavii hasábjain kifejtet­te: az emberek között — in­formáció híján — szóbeszéd tárgya például az, hogy Raisza Gorba csórva miből vásárolja új ruháit. A kér­dés könnyen megválaszolha­tó az első számú szovjet po­litikus fizetésének ismereté­ben — mondotta. (Az átlag­bér jelenleg 200 rubel körül mozog a Szovjetunióban.) Korotics a gondolatot to­vábbfűzve kifejtette, hogy a hasonló értesülések, adatok közzététele a sajtóban igen hasznos, mivel egyrészt ily módon elejét lehet venni a találgatások terjedésének, másrészt teljesül az olvasó azon természetes igénye, hogy többet tudhasson meg az ország vezetőiről. Az is­mert szovjet újságíró az in­terjúban sürgette a vezető politikusok körüli, a nyílt­ság programja ellenére még mindig élő titkolózás fel­számolását. Elmondta, hogy a közelmúltban több maga­­s rangú politikustól is interjút kért lapja számára az élet­vitelükre vonatkozó tenger­nyi olvasói kérdés megvála­szolására, ám a közelgő vá­lasztásokra hivatkozva vala­mennyien elutasították ké­rését. 1989. február 1. Szerai

Next