Vas Népe, 1989. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

Miamis: elhalasztva Legkorábban a jövő hét második felében küldhetik csak fel az Atlantis amerikai űrrepülőgépet, jelentették be szombaton. A gép indítá­sát pénteken este, 30 má­sodperccel a rajt előtt, mű­szaki hiba miatt el kellett halasztani. Az űrrepülő a Magellán nevű Vénusz-szon­­dát vinné magával és indíta­ná útjára. A startot egy kerengtető pumpa hibája miatt kellett lefújni, s a szakemberek azt remélték, hogy a hibát ha­mar elháríthatják és a gép hétfőn elindulhat. Kambodzsa­i névcsere Hun Sen - Bangkokban be­jelentette, hogy a phnompe­­mii parlament döntésének értelméban az ország nevét Kambodzsai Népköztárs­a­­ságról Kambodzsa Államira változttattá­k, a törvény­hozás elfogadta az ország új zász­laját, címerét és nemzeti himnuszát s módosították az alkotmányt. A Kambodzsai Népköztársaságot a nép­i­rtó Vörös Khmerek rémuralmát 1978-ban megdöntő vietnami intervenció után hozták létre. M­arcingan­ott rumionv­­­a is *** cáfolat Alaptalanok azok a híresz­teléseik, amelyek szerint Na­­hicsevánban újabb összeüt­közések lettek volna az ott élő örmény és azeri nemze­tiségiek között — közölte az Anmenpressz örmény távira­ti iroda ügyeletese szombat délután telefonon az MTI moszkvai irodájával, Nahicseván az Azerb­aj­­dzsáni SZSZK-hoz tartozó autonóm terület Örményor­szág területén. Korábban ebben a térségben is voltak halálos áldozatokat követelő nemzetiségi villongások, az­után, hogy a két szomszédos szovjet köztársaság között kiéleződött a vita a Ki­ra­­bah-hegyvidék­i Autonóm Terület kérdésében. Az Armenpressz munka­társa érdeklődött a köztár­saság belügyi, biztonsági szerveinél, amelyek határo­zottan leszögezték, hogy nem voltak összecsapások, alaptalanok a róluk szóló híresztelések. Lengyel atomerőmű — építési stop Mieczyslaw Wilczek len­gyel ipari miniszter utasítá­sára leállították Lengyel­­ország második atomerő­művének építését — jelen­tették be szombaton Varsó­ban. Az északnyugat-lengyel­országi Pilai vajdaságban tavaly kezdődtek meg az építkezés előkészítő mun­kálatai, az építkezéshez szükséges infrastruktúra, az út- és energiahálózat megte­remtése. Ez lenne Lengyel­­ország második atomerő­műve, bár az első sem üze­mel még, várhatóan csak a 90-es évtized elején adják át az első blokkot. Pénteken egyébként Gdanskban a vajdasági párt­­bizottság épülete előtt ren­deztek tüntetést az első, a Zamnowiecben épülő atom­erőmű ellen. Az illegális „Szabadság és Béke” elneve­zésű szervezet 20 képvise­lőjével a vajdasági pártbi­zottság első titkára hosszas tárgyalást folytatott és a megbeszélés után újabb ta­lálkozókban állapodtak meg. Nem bántják a katona­családokat Minden alapot nélkülöz az az állítás, hogy Grúziában háborgatnák a katonatisztek családtagjait — állapítja meg hétfői írásában a Prav­da, cáfolva a szovjet tévé­híradó, a Vremja egyik hét végi adásában­­közölteket. A Vremjáb­an szombaton kö­zölt riportban arról számol­tak be, hogy Tbilisziben heckampány indult a ka­tonák családtagjai ellen, kövekkel bezúzzák lakása­ik ablakát, megverik az asz­­szonyokat és gyerekeket. A Pravda írása szerint a riport hatalmas felháboro­dást keltett Grúziában, s a Kommunyiszt, a grúz nyel­vű központi napilap már vasárnap cáfolatot közölt belügyi tisztségviselőik nyi­latkozatait idézve. A Prav­da tudósítója Sota Gorgodzie grúz belügyminiszterrel ké­szített interjút, amelyből ki­derül:­ a vádak alaptalan ál­lításokra épültek. A belügy­minisztériumba eddig nyolc panasz érkezett huligán ak­ciók miatt a Kaukázuson túli katonai körzet vezér­karától, de ezek — m­int a belügyi és katonai képvise­lőkből alakított vegyes bi­zottság nyomozása feltárta — valótlan tényekre épül­tek. Gorgodze bejelentette: egyetlen egy olyan megala­pozott panasz sem érkezett be hozzájuk, amely bizonyí­taná, hogy a katonatisztek családjai üldöztetésnek van­nak kitéve. Az erre vonat­kozó híreszteléseket azon melegében ellenőrizték, s egyértelműen megállapítot­ták, hogy csak rémhírekről van szó. A Pravda tudósítá­sa végezetül utal az április 9-én lejátszódott tragédiára, s hangsúlyozza: azt nincs értelme tovább súlyosbítani olyan rémhírekkel, rágal­makkal, amelyek a népek­­barátságának megbontására irányulnak.­­ Ki­használt katonai ren­deltetésű vegyi anyagokat háro­m héttel ezelőtt a szov­jet közvéleményt mindmáig foglalkoztató véres tbiliszi éjszakán? Erre­­a kérdésre keresett választ szombat este a Vremja, a szovjet tv híradója. Rogyionov vezérezredes a Kaukázuson túli terület katonai kör­zetparan­csno­ka a hadsereget ért súlyos vá­dakkal kapcsolatban elmond­ta, hogy a szovjet hadsereg nem használt semmilyen ve­gyi eszközt, ilyenne­l egységei nincsenek is felszerelve. Fel­hatalmazása sem volt hason­ló akciók végrehajtására. A szovjet tábornok, aki az interjúban újfent megerősí­tette, hogy­­5 a katonai erő bevetése ellen szavazott, hoz­zátette, hogy a belügyi ala­kulatok fel vannak szerelve vegyi anyagokkal. Annak, hogy a kegyetlen túlkapások után mindenki a hadseregről beszélt, egyszerű a magyarázata. A véres ese­mények hajnali négy óra tájt történn­ek, és a­­sötétben nehéz megkülönböztetni a hadsereg katonáit a belügyi alakulatoktól. Egyenruhájuk azonos, csupán a vállak szí­ne és felirata különbözik, s ezt a hajnali sötétségiben nemigen lehetett látni. A Vremja katonai kom­mentátora végezetül megje­gyezte : a tragikus esemé­nyeknek vannak konkrét bűnösei, nekik felelniük kell, nem úszhatják meg a felelősségre vonást. Kijevi párttitkár Csernobilről Újabb településeket kell kiüríteni A Szovjetunió miniszter­­tanácsa három éve utasítást­­adott a Csernobili Atomerő­mű balesete következtében veszélyessé vált övezet jogi helyzetének rendezéséről. Az utasítást máig nem hajtották végre. A köztársasági és a központi kormány egymásra mutogatása közben a kitele­pített lakosság életkörülmé­nyei elfogadhatatlanok: sok településen nincs iskolla, rendszeres élelmisz­erellátás, nincs vezetékes gáz, nincse­nek orvosok, tanárok. A kijevi területi pártbi­zottság első titkára, Grigorij Risvensko véleménye szerint ne­m erősíthető meg az a kedvező kép, amely a bal­eset következményeinek el­hárításáról a sajtóban időn­ként napvilágot lát. Meg­engedhetetlen, hogy máig semr hozzák nyilvánosságra a katasztrófa igazi mérete­it: ez nem csak politikai, gazdasági, hanem erkölcsi veszteséget is okoz — írja Revensco a vasárnapi Prav­dában. A körzet nem kap megfelelő anyagi támoga­tást: bár a tőkebefektetések 41 százaléka a lakosság hely­zetének javítására irányul, ez közel sem elég. A kije­viek a környezetszennyezés­­következtében ugyanis el­vesztették hagyományos pi­­­henőkörzeteiket, az üdülő­ket, szanatór­iumok­a­t, úttörő­táborokat, szociális otthono­kat kellett véglegesen be­zárni. Egymillió 250 ezer ember egészségügyi szűrését végezték el, közülük 627 ezer állandó ellenőrzése len­ne indokolt. Ugyanakkor a kórházak műszerezettsége ezt nem teszi lehetővé. A radioaktív szennyezés megszüntetésére irányuló munkálatok eddig nem ve­zettek eredményre, ezért újabb 12 települést kell ki­üríteni. A közvélemény vál­tozatlanul az atomerőmű le­állítását követeli, de a Cser­­nobilban termelt energiát egyelőre nem tudják nélkü­lözni. Ezért is felháborító, hogy miközben a hivatalok aktatologatása zajlik, az erőműben a biztonsági kér­dések másodrendűvé vál­­n­ak. Nincs véglegesen elte­metve a megsérült negyedik blokk sem, igaz ennek mun­kálatai folynak — írja. A szervezetlenség, hanyag­ság újabb áldozatokat szed, a környezetszennyezés foly­tatódik. A szovjet sajtó az elmúlt héten, az évforduló kapcsán kemény hangvételű cikkekkel emlékezett meg a csernobili katasztrófa óta eltelt időszakról. Az írások hangvétele alátámasztja az Izvesztyija csernobili írá­sát, amelynek végén közlik: Amatol­ij Majorec miniszter aláírásával eljutott hozzájuk az energetikai és villamosí­­■táSii minisztérium határoza­ta a területet érintő, nyil­vánosságra kerülő informá­ciók „szigorú ellenőrzéséről”. Lenárt­­ Dubcekről (is) „Ha a csehszlovák ellen­zéki csoportokat szóhoz en­gednénk jutni a politikai életben, ez csak késleltetné a demokratizálást”. „Dubcek megbukott politikailag és a Magyar Televíziónak adott interjúval még tetézte hibá­it. Jobb tenne, ha nyugton maradna, ahelyett hogy szüntelenül vitákat kaptak­” — jelentette ki egyebek kö­zött Jozef Lenárt, a CSKP KB titkára, a Politikai Bi­zottság tagja a milánói Cor­­riera della Seriának adott nyilatkozatában. A második számú cseh­szlovák pártvezető biztosí­totta a lap kelet-európai tu­dósítóját, hogy Prágában a politikai pluralizmusnak nincs helye, ugyanakkor szeretnék a gazdaságot meg­élénkíteni a piaci módszerek mérsékelt alkalmazásával, „össze akarjuk egyeztetni a tervgazdálkodást a piaccal” — mondta. s hozzátette: a nyugati országok „igazságta­lanul ítélik meg Csehszlová­kiát”. Lenárt szerint „nincs szükség az ellenzékre a po­litikai életben ahhoz, hogy a demokrácia jól működjék” A társadalom egyes rétegei — hangoztatta — a Nemze­ti Front (népfront) kereté­ben fejezhetik ki és kép­viselhetik érdekeiket. 1991- re többjelö­ltes választások bevezetését tervezik. Václáv Havel elítéléséről Lenárt kijelentette: az írót nem nézeteiért, hanem „a közrend megsértéséért” ítél­te el a „független bíróság”. A szovjet peresztrojka és­­a csehszlovák reformok azonos célokat tűztek ki, a választott eszközök pedig a nemzeti sajátoságokkal függ­nek össze — fejtette még ki. Elítélte Ducek interjúját a Magyar Televízióban, de hozzáfűzi:­ „nem akarunk ebből nézeteltérést Magyar­­országgal”. „Az interjú a Budapesten folyó politikai játék része. Bennünket kü­lönösen megdöbbentett, mi­lyen tapin­tatlanul kezelték Kádárt, egy beteg embert.” Lenárt az 1968-as Prágai tavaszt „lezárt időszaknak” nevezte. Kifejtette a CSKP erről vallott ismert nézetét, amely szerint a januári program pozitív elemeket tartalmazott, utána azonban az események „anarchiába torkolltak Dubcek hibájá­ból”. Kizárta, hogy a volt csehszlovák pártvezetőt po­litikailag rehabilitálják, s azt erősítgette: a CSKP számára közömbös, hogy Moszkvá­ban, Varsóban és Budapes­ten másként látják már az 1968-as eseményeket. A magyar vagon robbant Robbanás történt a múlt hét közepén a Berlin—Szó­fia között közlekedő Pan­nónia Expressz magyar va­gonjában a kelet-csehországi Lestina állomásnál — adta hírül szombati számában a Rudé Právo. Emberéletben nem esett kár. A Rudé Prá­vo híréből nem derül ki, hogy pokolgépes merénylet, vagy baleset okozta-e a rob­banást. Brazil rakéta Brazíliában sikeres kísér­letet hajtottak végre a Lan­da—4 elnevezésű hordozóra­kétával, amelynek az lesz a rendeltetése, hogy tudomá­nyos kutatásokat szolgáló műholdakat állítson föld­­körüli pályára. A hordozórakéta repülése során kipróbáltak több olyan berendezést, amelyet brazil szakemberek a nemzeti űr­program számára fejlesztet­tek ki. A hordozórakéta súlya hét tonna. Eddig négy ilyet pró­báltak ki sikeresen, összesen öt kísérleti indítást irányoz­tak elő. Tudósítások (Folytatás az I. oldalról) kormánytól, mutassa be részleteiben is és hitelesen, milyen terhek nehezedtek az országra és melyek en­nek a hi­telt érdemlően meg­fogalmazható okai. Dolgoz­zon ki konkrét elgondoláso­kat és pogramot az előttünk álló rövidebb időszak gazda­sági, szociális problémáinak megoldására, kidolgozásáig azonban tartózkodjon a to­vábbi áremelésektől. A FIATAL szervezett dol­gozók képviseletében Tatár Árpád, a SZOT Ifjúsági Ta­nácsának tagja volt a nagy­gyűlés szónoka. Szenvedélyes­­hangú beszédében kijelen­tette, hogy az ifjúság nem a régi módon a­kar dolgoz­ni és élni; olyan szavahihe­tő, erkölcsileg tiszta veze­tőkre van szüksége, akik „hétfői mondanivalójukat kedden is vállalni tudják és akarják”. Tolmácsolta társai véleményét, amely szerint a politika szinte tehetetlenül áll a tényleges társadalmi problémák előtt, fegyvereit pedig a szakszervezetekkel, tehát a dolgozókkal szemben csörgeti. A továbbiakban arról szólt, hogy a válságba ju­tott gazdaság terheit csak azokra lehet rakni, akik ci­pelni is képesek azokat. A fiataloknak az előző kor­mányok is csak ígértek: ak­kor is, amikor volt miből, ígérni most is tudnak, pe­dig mindenki tudja, hogy nincs miből. Kérte a veze­tőket, hogy a fia­talo­kn­ak többet ne ígérjenek. Kije­lentette: az jelentkezzen választási voksukért, aki adni is tud. GRÓSZ KÁROLY, az MSZMP főtitkára lépett ez­után a mikrofonhoz, hogy kifejtse véleményét az idő­szerű pan­tu­scai elképzelések­ről, reagáljon a sokakat foglalkoztató kérdésekre. Az MSZMP KB nevében kö­szöntötte május 1-jén, a munka ünnepén, a munkás­­osztály hagyományosan nemzetközi seregszemléjén, egyben egyik jeles nemzeti ünnepünkön a nagygyűlés résztvevőit. A továbbiakban az el­múlt több mint három év­tized eredményeire emlé­keztetett, majd kifejtette: hosszú éveken keresztül a nyugalmas, csendes felszín alatt hatalmas feszültségek erjedtek, megoldatlan prob­lémák halmozódtak egymás­ra. A párt akkori vezetése és a kormány a hetvenes évek elejétől — az egész politikai intézményrendszer hallgatólagos támogatását sem nélkülözve — fokozato­san elhanyagolta a konkrét helyzet konkrét elemzésének követelményét. Részben nem vette észre, részben pedig szándékosan eltakarta a ma­gyar gazdaság és a magyar társadalom alapvető gyen­geségeit — köztük a szelle­mi munka leértékelődését. AZ MSZMP mai vezetése elhatárolja magát mindattól, ami a súlyos helyzethez ve­zetett. Hosszabb távra visz­­szatek­itve is elveti a szo­cializmus építésének­­azt a formáját, amely egy szigo­rú, merev, hierarchikus alá- és fölérendeltségi viszony­ban működik, amely csak az utasítások rendszerére épül, s amely ahelyett, hogy a szocializmus eredeti céljai­val összhang­ban kibontakoz­tatná az egyéni és csopor­tos érdekeltséget, az alkotó­­kezdeményezést, éppen eze­ket fojtja el. Tudjuk, hogy nem a nép, az egyes dolgozó — legyen az párttag vagy pártonkívü­­li — felel a kialakult hely­zetért, hanem azok a veze­tők, akik egy rosszul mű­ködő rendszer lehetőségei­vel visszaéltek. Ugyanakkor soha többé nem engedhetjük meg, hö­gy politikai tévedé­sekért büntetőjogi elma­rasztalást le­hessen alkal­mazni. Nincs nagyobb bün­tetés politikusok számára, mintha a nép megvonja tő­lük a bizalmat. Ez pedig ,megtörtént — állapította meg a főtitkár, rámutatva, hogy ezért a figyelmet a jö­vőbe kell irányítani,­­ az örökös önmarcangolással ugyanis nem lehet előbbre jutni. Lejárt az idejük a tetszetős, de üres szavaknak. A magyar nép nagy több­sége nyugalmat akar, mun­kája eredményeiként egyéni és családi boldogulást. . A KÖZELGŐ választások kapcsán kifejtette, hogy az MSZMP nem ígérget, hanem felelőssége tudatában­­ki­mondja: t­­bb év következe­tes, kemény munkájára lesz szükség az „eltékozolt évti­zed” hiányainak pótlásához. Az embereknek joguk, hogy megismerjék a valóságos helyzetet. Az MSZMP ebből a szempontból is kiszámít­ható politikai szervezet kí­ván lenni. Szocializmust, de­mokráciát, fellendülést akar — ez programjának három­­kulcsszava. Határozottan (Folytatás a 4. oldalon) Brandys Zbigniewnek hív­ják a rogaczewi termelőszö­vetkezet elnökét, s a hely­beliek jórészt neki tulajdo­nítják gazdasági felvirágzá­sukat. Az a fejlesztő típus ő, akibe fantáziával is meg­áldott óriási energia szorult, és aki az akaratát a hivata­li bürokráciával szemben is érvényesíti. Megyei vezetők­től hallottam, hogy több, a tönkremenés határán lévő üzemet megszilárdított. Ezt tette, teszi a jelenlegi mun­kahelyén is, ahol a nehéz gazdasági évek ugyancsak nem voltak ismeretlenek. Három év óta azonban nem­csak megkapaszkodott a kol­lektíva, hanem az üzem ki­vívta környezete csodálatát is. Akkor sem értettem vilá­gosan, ma sem tisztázott előttem, honnan vette, sze­rezte az elnök azt a temér­dek sok pénzt, ami a feldol­gozó üzemek kiépítéséhez kellett? Mert hitel felvételé­től irtóznak a lengyel gazda­ságok a magas kamat mi­att, amely esetenként 30— 50 százalékos is lehet. Ná­lunk a 20 százalék körüli­­kamat is visszatartja az üze­meket hitelfelvételtől, noha nagy igény lenne termelő­­ i „hajtás” eszközeik, berendezéseik megújítására... Rogaczewben működött már az a baromfifeldolgozó, amelyet a tsz építtetett. S ami a mi számunkra szinte elképzelhetetlen: egy év alatt készült el. A szövetke­zet a környékről vásárolja fel az általa feldolgozott baromfit, s a hazai keres­kedelmi vállalatoknak adja el. A vasi tsz-elnökeik vé­gigjárták az üzemet, meg­nézték a munkafolyamato­kat, és a gazdaságosság iránt érdeklődtek. Vendéglátónk elmondta, hogy a szövetke­zet 1100 zlotyt kap egy kiló csirkéért, míg a boltban egy kiló csirkének 1300 zloty az ára. A feldolgozás nem jelenti csupán a csirkék megtisztí­tását, csomagolását, hűtését. A szövetkezetben van már olyan gépezet, amely pásté­tomot készít a baromfihús­ból, és ott van az az NSZK- ból vett berendezés is, amelyben füstölik majd a csirketesteket. Menet köz­ben csak véletlenül kérde­zem a tsz-elnököt: helyben lakik-e a családja is? — A feleségem Varsóban él, legalább nyugodtan tu­dok dolgozni — válaszolta. 1989. május 2. Kedd

Next