Vas Népe, 1989. november (34. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-01 / 259. szám
Tudósítás a parlament keddi munkájáról (Folytatás az 1. oldalról) Nagy Józsefné (Heves m.) a miniszterelnökhöz intézett interpellációt a hatvani internáltak rehabilitációjának ügyében. Egy kiprovokált tüntetésben való részvétel miatt 1950-ben letartóztattak 44 hatvani vasutast. A férfiakat a recski táborba küldték kényszermunkára, az asszonyokat és a gyerekeket pedig Hortobágyra telepítették ki. Az elmúlt csaknem négy évtized nem volt elegendő, hogy ügyüket megfelelő módon rendezzék, ezért kérte a képviselőnő, hogy részükre az erkölcsi, politikai rehabilitáció mellett anyagi jóvátételt is nyújtsanak. A kormány nevében Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter válaszolt az interpellációra. Emlékeztette a képviselőnőt, hogy a jelenlegi kormány kötelezettséget vállalt az igazságtalan ítéletek semmissé tételére, s az ezzel kapcsolatos rehabilitációra, az anyagi jóvátételre. Ám ez nem történhet egyik napról a másikra, figyelembe kell venni az ország teherbíró képességét is. A képviselőnő elfogadta a miniszter válaszát, az Országgyűlés is egyetértett azzal. Fenyvesi Henrik (Somogy m.) a pénzügyminiszterhez interpellált a fizető-vendéglátásról szóló minisztertanácsi, illetve pénzügyminiszteri rendelet módosítása tárgyában. Elmondotta, hogy az üdülőkörzetekben, a Balaton környékén az állandó lakosságra méretezett költségvetésből nem tudják a vendéglátáshoz szükséges infrastruktúrát kialakítani. Véleménye szerint a Balatonnál termelődő jövedelmek jóval nagyobb részét kellene a térség fejlesztésére fordítani. A jelenlegi jogszabály azonban ezt nem teszi lehetővé. Békesi László pénzügyminiszter elmondotta, hogy a kormány több területen tervez változtatást. Így ennek eredményeként az idén a gyógy- és üdülőhelyi díjakból 400 millió forint bevételhez kívánják juttatni a kiemelt üdülőkörzeteket. Jövőre pedig minden egyes forint gyógy- és üdülőhelyi díjhoz két forint állami támogatást adnak, s az ebből származó fejlesztési forrás elérheti a másfél milliárd forintot. 1991-ben a pénzügyi kormányzat törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé a helyi adóztatás rendszeréről. Ennek megfelelően a helyi önkormányzatok fognak dönteni a lakás, a telekadó, a településfejlesztési hozzájárulás mértékéről és felhasználásáról. A képviselő és az Országgyűlés a pénzügyminiszter válaszát elfogadta. Tornai Endre (Veszprém m.) a szeptemberi ülésszakon Békesi Lázsló pénzügyminiszterhez interpellált annak érdekében, hogy a lakossági borforgalmi adót 1990-re szüntessék meg. Az interpellációra adott pénzügyminiszteri választ akkor sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el, ezért a parlament elnöke további vizsgálat céljából kiadta a terv- és költségvetési bizottságnak, amely részletes vita után a következő döntést hozta: „1990- ben a jelenlegi adónemek fenntartása indokolt, mert ha a mai adószerkezetből a borforgalmi adó ellentételezés nélkül kiesne, úgy a bort értékesítő mezőgazdasági kistermelők — évi 2 millió forint árbevételig — lényegében adó nélkülivé válnának. Ezért az 1990-es év egyfajta kényszerpálya marad, mert a jelenlegi költségvetési helyzetben az így kieső évi mintegy 210 millió forint tanácsi bevétel pótlását az érintett tanácsok nem tudnák kompenzálni. 1991. január 1-jétől életbe lép az új adózási rendszer — a helyi adók rendszere —, és ennek megfelelően rendezhető a borforgalmi adó kérdése is”. Az interpelláló képviselő — aki a bizottsági döntéssel a testület ülésén egyetértett — most kijelentette: a választ csak megjegyzéssel fogadja el. Konkrét ígéretet kér arra: a borforgalmi adó 1990-ben szűnjön meg, ugyanis ez az 1989-es év adója. Az Országgyűlés a bizottság jelentését fogadta el. Dobos Józsefné (Heves m.) a szociális és egészségügyi miniszterhez interpellált a Mátrai Állami Gyógyintézet kékestetői egysége rekonstrukciójának tárgyában. Részletesen beszámolt a meg nem valósult felújítás okozta károkról, a rekonstrukció mielőbbi megkezdését sürgette, s kérte az egészségügyi kormányzatot, valamint a segíteni tudó minisztériumokat, hogy az ehhez szükséges, 1991-re megígért anyagiakat már 1990-ben biztosítsák. Válaszában Csehák Juditelmondta, hogy az intézményt 1987-ben ki kellet üríteni, mert életveszélyessé nyilvánították. Elkerülhető lett volna gondosabb és pontosabb szakértői munkával, hogy a kiürítés, valamint a felújítás költsége 80—100 millió forintra emelkedjen. A tárcának nem volt módja korrigálni e hibát, mert pénz hiányában elsősorban a már megkezdett rekonstrukciókat fejezik be. A gyógyintézet felújítására feltehetően csak 1991-ben nyílik lehetőség. Az interpelláló képviselő nem, az Országgyűlés viszont elfogadta a választ. Papp Elemér (Zala m.) a gyermek- és ifjúsági üdültetés preferálása tárgyában interpellált a pénzügyminiszterhez. Megdöbbenve értesültem róla — mondotta —, hogy a költségvetési koncepcióban a körzeti, területi feladatok között nem preferált a gyermek- és ifjúsági üdültetés. Az önkormányzatoknak nincs elegendő pénzük ennek finanszírozására. Akármennyire rossz az ország anyagi helyzete, mindez megengedhetetlen. Békesi László pénzügyminiszter válaszában hangsúlyozta, hogy az 1990-es költségvetés jóváhagyása előtt hiba lenne a kormány részéről elígérkezni egyes részletkérdésekben. Az 1990- es költségvetés most készül, s ebben szó sincs arról, hogy elvonnák a támogatást a gyermek- és ifjúsági üdültetéstől. Az viszont igaz — ismerte el —, hogy az államháztartás nehézségei miatt várhatóan nem nőhet e preferencia összege. A képviselő és az Országgyűlés egyaránt elfogadta a választ. Börcsök Dezső (Budapest) a külügyminiszterhez és a kereskedelmi miniszterhez interpellált. Arra kért választ: mit tesznek annak érdekében, hogy a külképviseletek és a kereskedelmi kirendeltségek megfelelő információkkal láthatsák el a magyar gazdasági élet és a hivatalos szervek vezetőit a hazánkba érkező üzletfelekről. Beck Tamás kereskedelmi miniszter válaszában rámutatott: a külképviseleteken és kereskedelmi kirendeltségeken dolgozók kiválasztásában mindinkább a rátermettség, az idegennyelvtudás, a szakmai képzettség és gyakorlat szempontjai érvényesülnek. A gondot azonban nem az információ megszerzése okozza — hiszen erre megvannak a megfelelő módszerek —, hanem az, hogy nem tudják, milyen információkra van szükség itthon. A miniszteri válasszal a képviselő egyetértett, és azt az Országgyűlés is elfogadta-Szigethy Dezső (Győr- Sopron m.) a lakossági valutacsekk mielőbbi megszüntetését, egy igazságosabb lakossági valutaellátási rendszer bevezetését szorgalmazta a pénzügyminiszterhez intézett interpellációjában. Az interpellációra Tarafás Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese — élve a Házszabály adta lehetőséggel — harminc napon belül írásban válaszol. Fehérné Eke Katalin (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) és Simon Péter (Borsod- Abaúj-Zemplén m.) a petrolkémiai benzinellátásról szóló jogszabály érvényesítését szolgáló intézkedésekről kért tájékoztatást interpellációjában a miniszterelnöktől.Az interpellációra a kormány megbízásából Beck Tamás válaszolt. Mint mondotta, a külkereskedelem a hiányzó vegyipari benzinmennyiséget — miután a kormány döntése alapján a lakossági benzinfogyasztás elsőbbséget élvez — csak tőkés importból tudta és tudja pótolni. A külkereskedelmi szervezetek felajánlották a dollár elszámolású ipari benzin importját, s erre most is lehetőség van, igaz, a hazainál jóval magasabb áron. Egyelőre más megoldási lehetőség nincs. A miniszteri válasszal az interpelláló képviselők egyetértettek, és az Országgyűlés is elfogadta. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) a Magyarországon működő nemzetiségi iskolákban folyó anyanyelvi oktatás ügyében interpellált a művelődési miniszterhez. Nehezményezte, hogy évekkel ezelőtt megszüntették a nemzetiségi iskolákban az anyanyelvi oktatás lehetőségét. Glatz Ferenc újból elismételte azt a véleményét, amelyet már a parlament kulturális bizottságában is kifejtett: a hazai kisebbségi anyanyelvi oktatás alanyi jogon jár minden magyar állampolgárnak. A miniszter határozottan leszögezte: vissza kell vonni az 1960- ban az e tárgykörben kiadott miniszteri utasítást, s újat kell kibocsátani. Ennek előkészítését már megkezdték. Glatz Ferenc bejelentette : a Pénzügyminisztériumtól ígéretet kapott arra, hogy a hazai kisebbségek iskoláztatásának megoldására juttatnak a szétosztandó pártvagyonból. Az interpelláló Bánffy György köszönettel elfogadta a miniszteri választ, s az Országgyűlés is egyetértett azzal. Juhász Ferenc (Budapest) ugyancsak a művelődési miniszterhez intézett interpellációt az önálló igazgatású német nemzetiségi gimnázium és diákotthon létesítése ügyében. Glatz Ferenc kedvező választ tudott adni a képviselőnek. Elmondta, hogy a szükséges összegek rendelkezésre állnak, s véleménye szerint 2-3 év alatt megvalósul a képviselő által felvetett elképzelés. Az interpelláló képviselő is és az Országgyűlés is elfogadta a miniszteri választ. Dr. Király Ferenc (Szolnok m.) katonai szervezési és személyi kérdések tárgyában interpellált a honvédelmi miniszterhez. Véleménye szerint Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyve megdöbbentő képet fest azokról az anomáliákról, amelyek Czinege Lajos minisztersége alatt a hadsereg felső vezetését jellemezték. A képviselő elmondta: a könyv szerzőjét Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter parancsára 1989. november 1-jétől nyugállományba helyezték. Király Ferenc véleménye szerint ez a minősíthetetlen eljárás joggal vonja kétségbe a tárca vezetőjének nem egyszer hangoztatott megújítási szándékát. Ezek után a képviselő egyértelmű választ kért a minisztertől: nem lát-e ellentmondást a parlamentben tapasztalt rokonszenves reformista, liberális magatartása és Bokor Imre ellen alkalmazott „merev retorzió” között; a feltárt tények alapján milyen szervezési és személyi konzekvenciákat kíván levonni? Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter válaszában utalt arra, hogy Németh Miklós miniszterelnöktől hiteles, objektív vizsgálat lefolytatását kérte. A miniszterelnök felkérte a honvédelmi bizottság elnökét s néhány tagját erre a munkára, amely megkezdődött. Beszámolt arról is, hogy a könyv szerzője néhány napja vette át tudományos tevékenységéért a honvédelmi miniszter által odaítélt Stromfeld Aurél-díjat. Mindezek után a miniszter — tekintettel a még folyamatban lévő vizsgálatra — kérte a képviselőt és az Országgyűlést: a Házszabály értelmében tegye lehetővé, hogy az interpellációra harminc napon belül térjenek vissza. Remélhetőleg addig a vizsgálat is befejeződik. Fodor István ezt követően bejelentette, hogy a mostani ülésszakon nem tudják megválasztani az Alkotmánybíróság tagjait, ugyanis az előkészítő bizottság nem fejezte be az ezzel kapcsolatos munkáját, s további egyeztetésekre van szükség az Ellenzéki Kerekasztal, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviselőivel. Erre tehát csak a következő ülésszakon kerülhet sor. Emiatt értelemszerűen az Állami Számvevőszék teljes tisztikarát is csak azon az ülésen választhatják meg. Tekintettel azonban arra, hogy az Állami Számvevőszéknek minél előbb el kell kezdenie munkáját, az elnök javasolta: a két elfogadott jelöltről még ezen az ülésen döntsön az Országgyűlés. A jelölések befejeztével folytatódott a népszavazások elrendeléséről, illetve a köztársaságielnök-választás kiírásáról hétfő délután megszakadt plenáris vita. Szavazás az ÁSZ vezetőinek jelöltjeire Horváth Lajos, az Állami Számvevőszék tisztségviselőinek jelölésére alakult bizottság állásfoglalásáról tájékoztatta az Országgyűlést. Elmondta, hogy a bizottság elsősorban azt tartotta szem előtt: olyan vezetőket kell választani, akik kiállják a politikai és a tágabb közvélemény minden próbáját. Kérte az Országgyűlést, hogy a bizottság jelöltjeit vegye szavazólapra, majd titkos szavazással döntsön. Ezután Fehérné Eke Katalin, a terv- és költségvetési bizottság tájékoztatóját ismertette. Mint mondotta, a bizottság az Állami Számvevőszék elnökének Hagelmayer Istvánt, elnökhelyetteseinek pedig Kupa Mihályt és Sándor Istvánt javasolta. A Ház megbízott elnöke külön-külön szavazásra tette fel, hogy az említett nevek felkerüljenek-e a szavazólapokra. Hagelmayer István és Sándor István jelölésével az Országgyűlés egyetértett, ugyanakkor azonban Kupa Mihály neve nem került fel a szavazólapra, mivel ehhez nem kapta meg a képviselők többségének jóváhagyását. Népszavazás november 26-án és január 7-én Az Országgyűlés úgy határozott: az állampolgári kezdeményezésű népszavazást november 26-án, a címer kiválasztására vonatkozó népszavazást és a köztársaságielnök-választást 1990. január 7-én kell megtartani. A köztársaságielnök-választás esetleges második fordulójának időpontjaként január 14-ét jelölte meg. Bős—Nagymaros Németh Miklós beszámolója A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer sorsának alakulásáról, a nagyberuházás nemzetközi jogi, ökológiai, műszaki hatásait feltáró vizsgálatok eredményeiről szóló beszámolót Németh Miklós miniszterelnök terjesztette a parlament elé. A vízlépcsőrendszer problémáit komplex módon elemző írásos előterjesztés főbb megállapításait ismertetve a Minisztertanács elnöke elmondta: a kormány álláspontjának megfogalmazásánál abból indult ki, hogy a vízlépcsőrendszer eredeti terveknek megfelelő üzembe helyezésével mindkét ország érintett területei ökológiai szükséghelyzetbe kerülnének. A kormány álláspontja szerint az ökológiai szükséghelyzetet a csúcsrajáratás lehetőségének kiiktatásával, a nagymarosi vízlépcső megépítésének végleges elhagyásával, a bősi erőmű alapüzemű használatával lehet megelőzni. Mindezek alapján a kormány kezdeményezi a csehszlovák félnél „A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló 1977. évi szeptember 16. napján aláírt szerződés” módosítását. A magyar kormány ugyancsak kezdeményezi, hogy az 1989 februárjában aláírt jegyzőkönyv Nagymarosra vonatkozó részét érvénytelenítsék. A kockázatok megítélésénél a kormány a környezetért érzett felelősséget, az élővilág életfeltételeinek megóvását tartotta szem előtt. Abból indult ki, hogy e létfontosságú kérdésben még a minimális valószínűséggel bekövetkező katasztrófák kockázatát sem szabad vállalni. A környezet védelmében az abszolút veszélytelenséget kell bizonyítani, vitathatatlanul meg (Folytatás a 3. oldalon) Szexlázadás egy A közelmúltban fellázadtak az egyik szovjet javítónevelő munkatábor lakói. Ez magában még nem is rendkívüli dolog, a lázadás oka viszont annál inkább.Nos, az elítéltek követelték, hogy haladéktalanul helyezzék vissza munkakörébe a tábor egyik női alkalmazottját, akit azért bocsátottak el, mert túlon-túl feltűnően és gyakran adta oda magát testestül-lelkestül a raboknak. Nem ingyen persze, hanem alkalmankénti 25—50 rubelért. A „tábori prostitúció” eme formája mellett elterjedt az a változat is, hogy könnyű vérű hölgyek tekintélyes summa fejében elutaznak a táborokhoz, s ott kínálják szolgáltatásaikat, azt állítva magukról, hogy az elítéltek „hitvestársai”, és férjeiket jöttek látogatni. Mindezekről a szovjet külügyminisztérium egyik intézetének jogásza beszélt a minap a moszkvai Trud című lap hasábjain s a fentieken kívül átfogó elemzést is adott — vizsgálatokra támaszkodva — a szovjetunióbeli prostitúció jellemzőiről, alakulásáról. Ugyanis ma már a Szovjetunióban is nyíltan beszélnek, írnak eme ősi mesterség modernkori követőiről. Akik különben nem a peresztrojka sugallatára kezdték űzni az ipart; az efféle szórakozásra vágyó urak korábban is találhattak kedvükre való partnert, ám a Szovjetunióban az a nézet uralkodott, hogy elhallgatjuk, s ezzel úgy teszünk, mintha a jelenség nem is létezne__ Pedig nagyon is létezik. Az említett újságcikk szerint három nagy csoportba tartoznak az utcalányok. Az első ilyen — létszámban a legkisebb, de talán a legismertebb — csoport nem is az utcán dolgozik: fő munkaterületük az Inturiszt nemzetközi szállodái. A kizárólag valutáért tevékenykedő hölgyek jövedelme természetesen nem kevés, a felmerülő kiadásokat leszámítva rubelben évi 20—30 ezer rubel. (Az átlagkereset havi 200 rubel körül van a Szovjetunióban.) S hogy mennyi lehet a bruttó jövedelmük, talán érzékelteti a kiadások egy szűk listája. Ahhoz, hogy egy ilyen éjszakai pillangót beengedjenek egy nemzetközi szállodába, 5—50 rubel a kenőpénz, a ruhatárosnak 1—5 rubelt, a valutás bárban egy üres asztalért 10—20 rubelt, a hárman vagy a pincér közvetítői szolgálataiért akár 400 rubelt is le kell szurkolni. Orvosi vizsgálatért egy tízest, sürgős AIDS-teszt elvégzéséért 120 rubelt kérnek. A város központjában egy lakás bérleti díja havi 500 rubel. Sápot kér természetesen a futtató 1989. november 1. Szerda