Vas Népe, 1995. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-01 / 256. szám

1995. november 1. SZERDA Veszélyben van a koalíció? A napokban Körmenden járt Kósa Ferenc országgyűlési képvi­selő, az MSZP Országos Elnökségének tagja és találkozott a te­rületen működő szervezetek tagjaival és a baloldal szimpati­zánsaival. A hosszúra nyúlt eszmecsere után a szocialista kép­viselő interjút adott lapunknak. • Vilics Tamás —A magyar emberek többsé­ge abban bízott, hogy a rend­szerváltozás után nemcsak a szabadság, hanem a jólét is beköszönt. Öt év elteltével viszont sokaknak romlott a köz­érzete. — Ha történelmi léptékekben gondolkodunk, azt kell látnunk: nekünk magyaroknak ritkán adatott meg az a lehetőség, hogy olyan országot csináljunk ma­gunknak, amilyet csak tudunk. 1989 óta van ilyen sanszunk, hi­szen külső hatalom direkt mó­don már nem kényszerítheti ránk az akaratát. Az akkoriban létező három erőnek is azonos volt a szándéka, valamennyien olyan viszonyokat óhajtottunk, amely keretek között nemcsak muszáj létezni, hanem boldogan lehet élni. Ez lett belőle. — Önnek ebben az időszak­ban mindhárom szellemi köz­ponthoz volt kötődése. Miért a szocialisták mellé tette le a vok­­sát? —Én megátalkodott balolda­li gondolkodású ember vagyok, ezért döntöttem így. Meggyőző­désem, hogy az elmúlt évtize­dekben nem csak rossz és hibás döntések születtek. A szocialis­ta párt a '80-as évek végén ön­zetlenül megnyitotta az utat a politikai erők számára, amelyek visszaéltek ezzel a bizalommal. A hatalma teljében lévő nemzeti erő például kinyilatkoztatta: mindenkivel hajlandó együtt­működni, csak a baloldallal nem. — A legutóbbi választásokat nagy fölénnyel nyerték a szoci­alisták. Az emberek életkö­rülményei azóta tovább rom­lottak. —Tudjuk, hogy a társadalom tűrőképessége fogytán van, az emberek nem ezt várták tőlünk, tehát joggal csalódottak. A szo­cialista eszmék nem érvé­nyesülnek sem a parlament, sem a kormány munkájában. Mi most majmolunk egy amerikai típusú liberális kapitalizmust, ahelyett, hogy az európai modellt próbálnánk megvalósí­tani. Ennek az lett az eredmé­nye, hogy a társadalom ketté­szakadt, a gyorsan meggazda­godott szűk réteg mellett sokan nyomorúságos körülmények között élnek. —Ez azt jelenti, hogy a jelen­legi kormánykoalícióban a szo­cialisták kiszolgáltatott helyzet­ben vannak? — A választások során szer­zett 54 százalékos többség ele­gendő lett volna ahhoz, hogy egyedül kormányozzunk. Az or­szág érdekeit szem előtt tartva azonban a koalíció megkötése látszott indokoltnak. A parla­menti pártok közül csak az SZDSZ vállalta, hogy egyenlő feltételek mellett közösen irá­nyítsuk az országot. Ám ebből a kapcsolatból nem szerelmi házaság, hanem csak egy társbérlet alakult ki. Napjaink­ban a kormányzó pártok veze­tőinek energiája az egymás kö­zötti viták és nézeteltérések feloldására pocsékolódik el. A politikai erők az ország sze­kerét nem azonos irányba moz­gatják. —Most úgy tűnik, mintha bé­ke lenne a kormányzó pártok kö­zött. Lehet, hogy csak a vihar előtti csend pillanatait éljük? — A közelmúltban lezajlott egy dráma, amely korántsem fe­jeződött be. Ez a mesterséges csend nem egyenlő a békével. A költségvetés előkészítésének és elfogadásának időszakában nem lehet háborúzni. Számunk­ra hosszú távon elfogadhatatlan, hogy jelöltjeinkre elfogadható indokok nélkül nemmel vála­szolnak a szabaddemokraták, így másodosztályú állampolgá­rokká degradálják ezeket az em­bereket. Úgy a család sem mű­ködik, hogy annak egyes tagjait lenézik, a koalíció pedig így egyáltalán nem életképes. Elfo­gadhatatlannak tartom, hogy már a sokadik miniszterünket veszítjük el, olyanokat, akik ér­tékes egyéniségei voltak a balol­dalnak. Hamis az a beállítás, mi­szerint lesz majd helyettük al­kalmasabb. — Nagy megkönnyebbülés lehet az ön számára, hogy mé­diaügyben megállapodás szü­letett. — Az eddigi állapot szá­munkra nem volt elfogadható, mert a demokráciában lehetővé kell tenni, hogy mindenki el­mondhassa a véleményét. Fő­ként az elektronikus sajtóban ez évek óta nem valósult meg. Napjainkban az információs ha­talom birtoklása mindennél többet jelent. A törvény mielőb­bi elfogadása egyebek mellett ezért nagyon fontos. Fotó: Benkő S. Feladat van, pénz nincs • Kiss Veronika A közelmúltban megszüntet­ték a területi oktatási közpon­­totkat, ismertebb nevükön a TOK-okat. Feladataikat a jö­vőben az Országos Közokta­tási Intézetnek, valamint a megyei pedagógiai intézetek­nek kellene ellátni. Elvben. Egyre inkább úgy tűnik azon­ban, hogy a pedagógiai intéze­tek csupán a teendőkkel lesz­nek gazdagabbak, anyagi for­rást ezek ellátásához nem biz­tosítanak számukra. — Évi kétszázmillió forint­ból végezték munkájukat a TOK-ok. Arra számítottunk, hogyha már a feladatokat ránk testálják, akkor ezt az összeget is felosztják a pedagógiai inté­zetek között — mondja dr. Sza­bó László, a Vas Megyei Peda­gógiai Intézet igazgatója. (Ő egyben az országos igazgatói munkaközösség vezetője is.) A helyzet azonban egészen másként alakult. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium még azt az álláspontot képvisel­te, hogy a feladatokhoz némi anyagi fedezet is dukál. A Pénz­ügyminisztérium viszont más­ként gondolta. Először a Bel­ügyminisztérium költségveté­sében szorított helyet ennek a tekintélyes összegnek. A peda­gógiai intézetek vezetői azon­ban riadtan tapasztalták, hogy ott ilyen címszó nem szerepel. A minisztérium képviselője nem késlekedett a magyarázattal. Megnyugtatott mindenkit, hogy a pénz nem veszett el, csak áta­lakult, és a megyék globális tá­mogatásában található meg. Fura módon az intézetek vezetőit ez a magyarázat nem nyugtatta meg. Élnek a gyanúperrel, hogy az új felada­tok ellátásához szükséges összeggel soha nem kerülnek majd közelebbi kapcsolatba. — Senki sem garantálja, hogy forráshiányos, anyagi gondokkal küszködő megyék nem használják fel másra ezt a pénzt. — vélekedik dr. Szabó László. A feladatokat viszont mégis­csak el kell látni valahogyan. Hiszen csak a megyében közel harmincezer gyermek tanul, öt­ezer pedagógus oktat, és három­száznegyven oktatási intéz­mény működik. A pedagógiai intézetek ve­zetői ezért úgy határoztak, nem nyugszanak bele a döntésbe. November nyolcadikén Esz­tergomban tartják a Pedagógiai Intézetek Országos Munka­­közösségének értekezletét, ahol hangot adnak tiltakozásuknak. Időzített bomba Megdöbbentő adatok a fiatalkori bűnözésről Érdekes összeállítást tett közzé a minap a Legfőbb Ügyészség Ifjúságvédelmi Osztálya. A tanulmány a gyermek és ifjúsági bűnözést vizsgálva megdöbbentő következtetésekre jut. Az szinte már közhely, hogy évek óta csökken a gyerekkorú né­pesség. Tavaly közel félmillióval kevesebb gyermek élt Magyar­­országon, mint a nyolcvanas évek közepén, miközben a veszé­lyeztetett kiskorúak száma megháromszorozódott. 1994-ben 319 ezer ilyen kiskorút tartottak nyilván. • Kiss Veronika A tanulmány összeállítója dr. Gibicsár Gyula, osztályvezető ügyész szerint e katasztrófával fe­nyegető helyzet kialakulása több dologgal magyarázható. A foko­zódó és egyre kevesebb kiutat mutató elszegényedés, és a nagy­mértékű munkanélküliség miatt sok családban nemcsak az egzisz­tenciális, de a morális tartalékok is megfogyatkoztak. A vizsgálatban közölt statiszti­kákból az is kitűnik, hogy — mi­közben háromszor annyi a veszé­lyeztetett gyerek — a nyolcvanas évekhez viszonyítva jó tízezerrel csökkent az évente meghozott vé­dő-óvó intézkedések száma. Gibi­csár Gyula ezt az ellentmondásos helyzetet azzal magyarázza, hogy nem működik jól a társadalmi jel­zőrendszer. Iskolai gyermekvéde­lem egyáltalán nincs, de későn je­lez — ha jelez egyáltalán — a vé­dőnő is. Akkor sincs jobb helyzet­ben a gyermek, ha a jelzés eljut a gyámhatóságokhoz. Ezek ugyan­is túlzottan leterheltek. Jelenleg háromezer gyámügyes dolgozik az országban. Kizárólag gyám­ügyi feladatot viszont csak két­­száznegyvennyolcan látnak el kö­zülük. Gond van a gyámügyben dolgozók szakértelmével, szak­­képzettségével is. Csak hétszáz­­negyvenhat gyámügyesnek van jogi diplomája, vagy államigaz­gatási főiskolai végzettsége. Az ügyész mindezt azért is tart­ja különösen aggasztónak, mert az elmúlt néhány évben ugrássze­rűen megnőtt a gyermek-, és fia­talkorúak által elkövetett bűncse­lekmények száma. Meglepő mó­don az elkövetővé váló gyerekek háromnegyede látszólag rende­zett életvitelű családokban él, nem elvált szülők gyermeke, nem állami gondozott. Nem alaptala­nok azok a feltevések, amelyek azt jósolják, hogy a jövőben jelen­tősen emelkedni fog a tizennyolc év alattiak által elkövetett bűncse­lekmények száma. Számolni kell az elkövetési módszerek kemé­­nyedésével, és azzal is, hogy egy­re több fiatal csapódik majd a szervezett bűnözéshez. A társada­lom a drogfogyasztással kapcso­latos veszélyeket sem veszi elég komolyan. Az eddigi felvilágosí­tó munka nem hozta meg a kívánt eredményeket, nem jutott el a fia­talokhoz. A tanulmánynak van egy sokak által vitatott kijelentése is. Gibi­csár Gyula úgy gondolja: talán nem ártana megfontolni a büntet­­hetőségi korhatár leszállítását ti­zennégyről tizenkét évre. Ez per­sze nem azt jelentené—mint aho­gyan sokan értelmezték —, hogy az elkövető két évvel korábban kerülne a fiatalkorúak börtönébe, hanem azt, hogy előbb nyílna mód őt visszavezetni a „társadalmilag elfogadott normákhoz”. Egy or­szágos ügyészi vizsgálaton vi­szont egy másik álláspont került túlsúlyba, ez a jogalkalmazói te­vékenységet szeretné hatéko­nyabbá tenni. Ennek egyik fontos eleme lenne a bírósági ítélkezési gyakorlat meggyorsítása. Ma ugyanis még gyakran előfordul, hogy másfél-két év elteltével szab ki ítéletet a bíróság. Változtatás igénye tehát a leve­gőben van. Annál is inkább, mert a mai kődobáló, „vetkőztető”, bandákba tömörülő gyerekek pár év múlva felnőnek... KRÓNIKA VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Gondját viseljük-e temetőinknek? • Lakatos Ferenc Mindenszentek táján külö­nös súllyal terelődik figyel­münk a városok, falvak te­metkezési helyeinek állagá­ra, rendjére és minden felme­rülő problémájára. Dr. Andor Ferencet, a Vas Megyei Te­metkezési Vállalat igazgató­ját kérdeztük arról, hogy van­nak-e ilyenek, ha igen, akkor hol, és azok milyen természe­tűek? — Kőszeg van ilyen tekin­tetben a figyelem központjá­ban. Maholnap kinövi kere­teit a jelenlegi temető, elke­rülhetetlen a bővítés. Addig is a meglévő lehetőségekkel kell élni. A Német Hadigon­dozó Szövetség kegyeleti ak­ciója folytán — miszerint megyénként egyetlen hősi parcellában helyezik el a há­borúban elesett katonáikat — 37 sírhely fog felszabadulni. Készült egy mindenre kiter­jedő felmérés is, ez további száz körüli sírhellyel számol. Ám még ezzel együtt is kito­lódik a probléma, végleges megoldást nem hoz. • Másutt mi a helyzet? A Celldömölk küszködik még hasonló gonddal: az egyházi kezelésben lévő te­mető válik egyre szűkebbé. A bővítés ott szintén elkerülhe­tetlen, s ezt az önkormányzat szeretné is mielőbb megvaló­sítani. Szombathelyen, a gyöngyöshermáni temető vár új ravatalozóra, ami két éven belül fog felépülni. • Milyen általában a vasi temetők állaga, ápoltsága?­­Jónak mondható, orszá­gos viszonylatban az átlag felett vannak. A kegyeleti szempontok kellő hangsúlyt kapnak, ami egyaránt dicséri az önkormányzatokat és a te­lepülések lakóit. GLOSSZA Feltört a kuka Szegény Theodor Latour gróf — bizonyos osztrák, 1848-ban felkötött katona­tiszt, az 1848 márciusi bécsi forradalom után kinevezett hadügyminiszter — biztosan nem szeretné ezt a képet. Ő a márciusi forradalom elleni császári támadás egyik kato­nai szervezője, zászlóalját az 1848 októberi bécsi felkelés állította meg. A gróffal a nép­ítélet— és állítólag egy lám­pavas, meg a kötél—végzett. Amit a képen látunk, az egyszerűen egy kuka, amely nem tudta, hogyan került eb­be a szombathelyi parkba. Most, hogy már elmúltak az ünnepek (6., 23., meg a többi), ki tudja a vas, vagy a szemét van-e jó helyen. Persze kegyeletsértés nél­kül is lehet emlékezni a va­sakra, arra is, amit Görgey tábornok letett, hogy meg­mentsen néhány ezer — az orosz túlerő ellenében — te­hetetlen magyart, meg arra is, amiben emberek, táborno­kok, nemzeti hősök hittek itt és ott. Lehet emlékezni, de nem így. Karakas Gábor Szlovák nyelvtörvény (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next