Vas Népe, 1995. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-01 / 256. szám
1995. november 1. SZERDA Veszélyben van a koalíció? A napokban Körmenden járt Kósa Ferenc országgyűlési képviselő, az MSZP Országos Elnökségének tagja és találkozott a területen működő szervezetek tagjaival és a baloldal szimpatizánsaival. A hosszúra nyúlt eszmecsere után a szocialista képviselő interjút adott lapunknak. • Vilics Tamás —A magyar emberek többsége abban bízott, hogy a rendszerváltozás után nemcsak a szabadság, hanem a jólét is beköszönt. Öt év elteltével viszont sokaknak romlott a közérzete. — Ha történelmi léptékekben gondolkodunk, azt kell látnunk: nekünk magyaroknak ritkán adatott meg az a lehetőség, hogy olyan országot csináljunk magunknak, amilyet csak tudunk. 1989 óta van ilyen sanszunk, hiszen külső hatalom direkt módon már nem kényszerítheti ránk az akaratát. Az akkoriban létező három erőnek is azonos volt a szándéka, valamennyien olyan viszonyokat óhajtottunk, amely keretek között nemcsak muszáj létezni, hanem boldogan lehet élni. Ez lett belőle. — Önnek ebben az időszakban mindhárom szellemi központhoz volt kötődése. Miért a szocialisták mellé tette le a voksát? —Én megátalkodott baloldali gondolkodású ember vagyok, ezért döntöttem így. Meggyőződésem, hogy az elmúlt évtizedekben nem csak rossz és hibás döntések születtek. A szocialista párt a '80-as évek végén önzetlenül megnyitotta az utat a politikai erők számára, amelyek visszaéltek ezzel a bizalommal. A hatalma teljében lévő nemzeti erő például kinyilatkoztatta: mindenkivel hajlandó együttműködni, csak a baloldallal nem. — A legutóbbi választásokat nagy fölénnyel nyerték a szocialisták. Az emberek életkörülményei azóta tovább romlottak. —Tudjuk, hogy a társadalom tűrőképessége fogytán van, az emberek nem ezt várták tőlünk, tehát joggal csalódottak. A szocialista eszmék nem érvényesülnek sem a parlament, sem a kormány munkájában. Mi most majmolunk egy amerikai típusú liberális kapitalizmust, ahelyett, hogy az európai modellt próbálnánk megvalósítani. Ennek az lett az eredménye, hogy a társadalom kettészakadt, a gyorsan meggazdagodott szűk réteg mellett sokan nyomorúságos körülmények között élnek. —Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kormánykoalícióban a szocialisták kiszolgáltatott helyzetben vannak? — A választások során szerzett 54 százalékos többség elegendő lett volna ahhoz, hogy egyedül kormányozzunk. Az ország érdekeit szem előtt tartva azonban a koalíció megkötése látszott indokoltnak. A parlamenti pártok közül csak az SZDSZ vállalta, hogy egyenlő feltételek mellett közösen irányítsuk az országot. Ám ebből a kapcsolatból nem szerelmi házaság, hanem csak egy társbérlet alakult ki. Napjainkban a kormányzó pártok vezetőinek energiája az egymás közötti viták és nézeteltérések feloldására pocsékolódik el. A politikai erők az ország szekerét nem azonos irányba mozgatják. —Most úgy tűnik, mintha béke lenne a kormányzó pártok között. Lehet, hogy csak a vihar előtti csend pillanatait éljük? — A közelmúltban lezajlott egy dráma, amely korántsem fejeződött be. Ez a mesterséges csend nem egyenlő a békével. A költségvetés előkészítésének és elfogadásának időszakában nem lehet háborúzni. Számunkra hosszú távon elfogadhatatlan, hogy jelöltjeinkre elfogadható indokok nélkül nemmel válaszolnak a szabaddemokraták, így másodosztályú állampolgárokká degradálják ezeket az embereket. Úgy a család sem működik, hogy annak egyes tagjait lenézik, a koalíció pedig így egyáltalán nem életképes. Elfogadhatatlannak tartom, hogy már a sokadik miniszterünket veszítjük el, olyanokat, akik értékes egyéniségei voltak a baloldalnak. Hamis az a beállítás, miszerint lesz majd helyettük alkalmasabb. — Nagy megkönnyebbülés lehet az ön számára, hogy médiaügyben megállapodás született. — Az eddigi állapot számunkra nem volt elfogadható, mert a demokráciában lehetővé kell tenni, hogy mindenki elmondhassa a véleményét. Főként az elektronikus sajtóban ez évek óta nem valósult meg. Napjainkban az információs hatalom birtoklása mindennél többet jelent. A törvény mielőbbi elfogadása egyebek mellett ezért nagyon fontos. Fotó: Benkő S. Feladat van, pénz nincs • Kiss Veronika A közelmúltban megszüntették a területi oktatási központotkat, ismertebb nevükön a TOK-okat. Feladataikat a jövőben az Országos Közoktatási Intézetnek, valamint a megyei pedagógiai intézeteknek kellene ellátni. Elvben. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy a pedagógiai intézetek csupán a teendőkkel lesznek gazdagabbak, anyagi forrást ezek ellátásához nem biztosítanak számukra. — Évi kétszázmillió forintból végezték munkájukat a TOK-ok. Arra számítottunk, hogyha már a feladatokat ránk testálják, akkor ezt az összeget is felosztják a pedagógiai intézetek között — mondja dr. Szabó László, a Vas Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója. (Ő egyben az országos igazgatói munkaközösség vezetője is.) A helyzet azonban egészen másként alakult. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium még azt az álláspontot képviselte, hogy a feladatokhoz némi anyagi fedezet is dukál. A Pénzügyminisztérium viszont másként gondolta. Először a Belügyminisztérium költségvetésében szorított helyet ennek a tekintélyes összegnek. A pedagógiai intézetek vezetői azonban riadtan tapasztalták, hogy ott ilyen címszó nem szerepel. A minisztérium képviselője nem késlekedett a magyarázattal. Megnyugtatott mindenkit, hogy a pénz nem veszett el, csak átalakult, és a megyék globális támogatásában található meg. Fura módon az intézetek vezetőit ez a magyarázat nem nyugtatta meg. Élnek a gyanúperrel, hogy az új feladatok ellátásához szükséges összeggel soha nem kerülnek majd közelebbi kapcsolatba. — Senki sem garantálja, hogy forráshiányos, anyagi gondokkal küszködő megyék nem használják fel másra ezt a pénzt. — vélekedik dr. Szabó László. A feladatokat viszont mégiscsak el kell látni valahogyan. Hiszen csak a megyében közel harmincezer gyermek tanul, ötezer pedagógus oktat, és háromszáznegyven oktatási intézmény működik. A pedagógiai intézetek vezetői ezért úgy határoztak, nem nyugszanak bele a döntésbe. November nyolcadikén Esztergomban tartják a Pedagógiai Intézetek Országos Munkaközösségének értekezletét, ahol hangot adnak tiltakozásuknak. Időzített bomba Megdöbbentő adatok a fiatalkori bűnözésről Érdekes összeállítást tett közzé a minap a Legfőbb Ügyészség Ifjúságvédelmi Osztálya. A tanulmány a gyermek és ifjúsági bűnözést vizsgálva megdöbbentő következtetésekre jut. Az szinte már közhely, hogy évek óta csökken a gyerekkorú népesség. Tavaly közel félmillióval kevesebb gyermek élt Magyarországon, mint a nyolcvanas évek közepén, miközben a veszélyeztetett kiskorúak száma megháromszorozódott. 1994-ben 319 ezer ilyen kiskorút tartottak nyilván. • Kiss Veronika A tanulmány összeállítója dr. Gibicsár Gyula, osztályvezető ügyész szerint e katasztrófával fenyegető helyzet kialakulása több dologgal magyarázható. A fokozódó és egyre kevesebb kiutat mutató elszegényedés, és a nagymértékű munkanélküliség miatt sok családban nemcsak az egzisztenciális, de a morális tartalékok is megfogyatkoztak. A vizsgálatban közölt statisztikákból az is kitűnik, hogy — miközben háromszor annyi a veszélyeztetett gyerek — a nyolcvanas évekhez viszonyítva jó tízezerrel csökkent az évente meghozott védő-óvó intézkedések száma. Gibicsár Gyula ezt az ellentmondásos helyzetet azzal magyarázza, hogy nem működik jól a társadalmi jelzőrendszer. Iskolai gyermekvédelem egyáltalán nincs, de későn jelez — ha jelez egyáltalán — a védőnő is. Akkor sincs jobb helyzetben a gyermek, ha a jelzés eljut a gyámhatóságokhoz. Ezek ugyanis túlzottan leterheltek. Jelenleg háromezer gyámügyes dolgozik az országban. Kizárólag gyámügyi feladatot viszont csak kétszáznegyvennyolcan látnak el közülük. Gond van a gyámügyben dolgozók szakértelmével, szakképzettségével is. Csak hétszáznegyvenhat gyámügyesnek van jogi diplomája, vagy államigazgatási főiskolai végzettsége. Az ügyész mindezt azért is tartja különösen aggasztónak, mert az elmúlt néhány évben ugrásszerűen megnőtt a gyermek-, és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma. Meglepő módon az elkövetővé váló gyerekek háromnegyede látszólag rendezett életvitelű családokban él, nem elvált szülők gyermeke, nem állami gondozott. Nem alaptalanok azok a feltevések, amelyek azt jósolják, hogy a jövőben jelentősen emelkedni fog a tizennyolc év alattiak által elkövetett bűncselekmények száma. Számolni kell az elkövetési módszerek keményedésével, és azzal is, hogy egyre több fiatal csapódik majd a szervezett bűnözéshez. A társadalom a drogfogyasztással kapcsolatos veszélyeket sem veszi elég komolyan. Az eddigi felvilágosító munka nem hozta meg a kívánt eredményeket, nem jutott el a fiatalokhoz. A tanulmánynak van egy sokak által vitatott kijelentése is. Gibicsár Gyula úgy gondolja: talán nem ártana megfontolni a büntethetőségi korhatár leszállítását tizennégyről tizenkét évre. Ez persze nem azt jelentené—mint ahogyan sokan értelmezték —, hogy az elkövető két évvel korábban kerülne a fiatalkorúak börtönébe, hanem azt, hogy előbb nyílna mód őt visszavezetni a „társadalmilag elfogadott normákhoz”. Egy országos ügyészi vizsgálaton viszont egy másik álláspont került túlsúlyba, ez a jogalkalmazói tevékenységet szeretné hatékonyabbá tenni. Ennek egyik fontos eleme lenne a bírósági ítélkezési gyakorlat meggyorsítása. Ma ugyanis még gyakran előfordul, hogy másfél-két év elteltével szab ki ítéletet a bíróság. Változtatás igénye tehát a levegőben van. Annál is inkább, mert a mai kődobáló, „vetkőztető”, bandákba tömörülő gyerekek pár év múlva felnőnek... KRÓNIKA VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Gondját viseljük-e temetőinknek? • Lakatos Ferenc Mindenszentek táján különös súllyal terelődik figyelmünk a városok, falvak temetkezési helyeinek állagára, rendjére és minden felmerülő problémájára. Dr. Andor Ferencet, a Vas Megyei Temetkezési Vállalat igazgatóját kérdeztük arról, hogy vannak-e ilyenek, ha igen, akkor hol, és azok milyen természetűek? — Kőszeg van ilyen tekintetben a figyelem központjában. Maholnap kinövi kereteit a jelenlegi temető, elkerülhetetlen a bővítés. Addig is a meglévő lehetőségekkel kell élni. A Német Hadigondozó Szövetség kegyeleti akciója folytán — miszerint megyénként egyetlen hősi parcellában helyezik el a háborúban elesett katonáikat — 37 sírhely fog felszabadulni. Készült egy mindenre kiterjedő felmérés is, ez további száz körüli sírhellyel számol. Ám még ezzel együtt is kitolódik a probléma, végleges megoldást nem hoz. • Másutt mi a helyzet? A Celldömölk küszködik még hasonló gonddal: az egyházi kezelésben lévő temető válik egyre szűkebbé. A bővítés ott szintén elkerülhetetlen, s ezt az önkormányzat szeretné is mielőbb megvalósítani. Szombathelyen, a gyöngyöshermáni temető vár új ravatalozóra, ami két éven belül fog felépülni. • Milyen általában a vasi temetők állaga, ápoltsága?Jónak mondható, országos viszonylatban az átlag felett vannak. A kegyeleti szempontok kellő hangsúlyt kapnak, ami egyaránt dicséri az önkormányzatokat és a települések lakóit. GLOSSZA Feltört a kuka Szegény Theodor Latour gróf — bizonyos osztrák, 1848-ban felkötött katonatiszt, az 1848 márciusi bécsi forradalom után kinevezett hadügyminiszter — biztosan nem szeretné ezt a képet. Ő a márciusi forradalom elleni császári támadás egyik katonai szervezője, zászlóalját az 1848 októberi bécsi felkelés állította meg. A gróffal a népítélet— és állítólag egy lámpavas, meg a kötél—végzett. Amit a képen látunk, az egyszerűen egy kuka, amely nem tudta, hogyan került ebbe a szombathelyi parkba. Most, hogy már elmúltak az ünnepek (6., 23., meg a többi), ki tudja a vas, vagy a szemét van-e jó helyen. Persze kegyeletsértés nélkül is lehet emlékezni a vasakra, arra is, amit Görgey tábornok letett, hogy megmentsen néhány ezer — az orosz túlerő ellenében — tehetetlen magyart, meg arra is, amiben emberek, tábornokok, nemzeti hősök hittek itt és ott. Lehet emlékezni, de nem így. Karakas Gábor Szlovák nyelvtörvény (Lakatos Ferenc karikatúrája)