Vas Népe, 1996. december (41. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-28 / 302. szám

1996. december 28. SZOMBAT KULTÚRA „Hidd a szentség igazát” A Terra Hungária ősbemutatója a szentgotthárdi színházban • Forgács B. Millecentenárium. Annyit hangoztattuk ezt a szót év köz­ben, hogy szinte elhasználódott: minden jelentéktelenebb „meg­mozdulásra” ráhúztuk e csillogó ruhát. Nos, aki látta a Terra Hun­gária rockopera ősbemutatóját a szentgotthárdi színházban, iga­zi, torokszorító, a millecentená­­riumhoz illő előadást láthatott. Az sem vont le az előadás ér­tékéből, hogy ennek a 16 tehet­séges embernek kusza zsinórok között, parányi színpadon — ahol a zenekar is szorongott — kellett botladoznia, jelmez híján sportcipőben, bakancsban, sze­rény díszletek között fellépnie. Azért van még mit tanulniuk a szereplőknek, a női kar „leéne­kelte” a férfit, némely szereplők mozdulatai kissé sutára sikered­tek. Egy biztos azonban: énekel­ni nagyon akarnak és tudnak is. Kitűnt a szereplők közül Herte­­lendy Zénó, akinek érces hangja monumentális erőt sugall, s még külsejében is hasonlít az általa megszemélyesített Mátyás ki­rályhoz. De említhetnénk Cirót, vagy Ághoston Andrást is, aki­ket jól ismerünk a Dráma Mar­garin egykori zenekarból—régi rutinnal, magabiztosan mozog­tak, játszottak a színpadon. S született néhány „sláger­gyanús” szám, mint például Dzsida Péter dala a gazdagság, a pénzhajhászás megvetéséről, vagy Ágoston András által meg­formált István király dala. Visz­­szatérő motívum ez a műben: a már halott, államalapító király meg-megjelenik a jelenetek kö­zött, hitével, erejével biztatva az országégések után elcsüggedő magyarokat. „Itt állok előtted népem hogy megtöltsem lelketek hittel, szeretettel Ne horgászd le fejed, Az élet szent boldogság Hidd a tisztesség igazát!” De essék szó a rockopera szö­vegéről is. Dömötör B. Judit az 1100 évből azokat a történelmi személyeket, pillanatokat ra­gadta ki, melyek bizonyították a magyarok nagyságát, képessé­gét a mindig újrakezdésre. Végül a szereplők közösen éneklik a záródalt, mely akár ars poetica is lehet: nem érde­kes a pénz, a politika, csak a szellem, a két erős kar, az igaz­ság, a honszeretet és a szerelem nagysága. Váci-jubileum az MMIK-ban A szombathelyi Váci Mihály Általános Iskola az MMIK színháztermében jubileumi műsorral ünnepelte tizenötödik születésnapját Fotó: Kaczmarski Z. Verseny a szeretet jegyében A Katolikus Továbbképző Intézet immár harmadízben rendezett Karácsonyi Vers­mondóversenyt az idén de­cemberben. A versenyre negy­venhárman jelentkeztek a szombathelyi és Szombathely környéki általános és középis­kolákból. A versenyzők az is­kolában megtartott háziverse­nyeken szereztek jogot a sze­replésre. A kategóriánkénti selejtezők után tizenheten ke­rültek a döntőbe. A zsűri elnöke: Bartók László előadóművész, tagjai: Balogh József tanár-költő, Molnár Terézia, a jánosházi Szt. Imre Általános Iskola igazgatója, Németh Ildikó, az Orlay-Fürst Károly Szakkö­zépiskola IV. évfolyamos ta­nulója, a Ki mit tud? közép­döntős versmondója és Unger Ilona Gertrúd OP., a kőszegi Árpádházi Szt. Margit Általá­nos Iskola igazgatója. Dönté­sük alapján összesen 17 díjat osztott ki Horváth József igaz­gató. A versenyen az alsó tagoza­tosok között az első helyen végzett Gál Tamás 3. b. Parag­­vári Utcai Ált. Iskola (tanára: Stefanicsné Böhm Katalin). A felső tagozatos kategóriában első lett: Büki Boglárka 5. Vá­ci M. Ált. Isk. (tanára: Németh Istvánná). A középiskolás kategória nyertese Makaró Boglárka III. A, Premontrei Rendi Szt. Norbert Gimnázium (tanára: Hoós Ildikó). TIT: óévbúcsúztató • Szakály Éva Hagyományosan ünnepi, ki­bővített elnökségi ülésen bú­csúztatta az idei esztendőt a Vas Megyei Tudományos Ismeret­­terjesztő Egyesület szombathe­lyi székházában. Dr. Szanyi Tamás, az egyesü­let megyei elnöke elmondta, hogy míg a TIT továbbra is fel­adatának tekinti a hagyomá­nyos ismeretterjesztést, mellet­te létrehozta azokat az új formá­kat is, amelyek már hagyomá­nyossá válnak. Ezek között szerepel a szakképzés és fel­sőoktatás segítése, a tehetség­ápolás kémiában és matemati­kában , az egyetemi továbbta­nulást anyagilag is segítve. A népszerű nyelviskolában az idén ezerötszázan tanultak, két­ezren vizsgáztak. Az angol— amerikai klub mellett létrejött a francia klub, a tíz éve alakult szenior klub pedig kiállítással is bemutatta múltját. A már bejá­ratott hölgyklub és diabétesz klub mellett szerveződnek spontán, a közös érdeklődésűe­ket gyűjtő asztaltársaságok és egyéb kisközösségek. A társin­tézményekkel, mint a MTESZ és az MMIK, bonyolítanak le olyan nagyrendezvényeket, mint az idén másodízben meg­rendezett osztrák—magyar szakmai konferencia, amelyhez kétnyelvű kiadvány is fűződik, az egyre sikeresebb Savaria Nyári Egyetem, s az egyre nép­szerűbbé váló népfőiskolai kur­zusok —ez ügyben most Bőben mozgolódnak. A régi TIT-tagokat s azokat, akik most töltötték be 80., 75., 70. életévüket, Pungor János igazgató köszöntötte: ő adta át a TIT országos elnökségének diplomáit. Barna Tamás, a MTESZ ügyvezető igazgatója is megajándékozta a ,ikétlaki" értelmiségiek régi népes cso­portját. És meleg szeretettel ün­nepelte a tagság Remete Emíli­át, aki 45 évvel ezelőtt, már a társulat jogelődjénél lépett be az ismeretterjesztők fáradhatatlan táborába. Visszatérni a hagyományokhoz? • Molnár A. A Nemzeti Alaptanterv körüli viták ma sem csendesedtek, ám dr. Szabó Lászlónak, a Vas Me­gyei Pedagógiai Intézet igazga­tójának véleménye az, hogy nem a Nat lényeges, hanem a pedagó­giai program. Szerinte azok az iskolák, amelyek nem készítik el programjukat 1998. év elejéig, nehéz helyzetbe kerülhetnek. Részben azért, mert a szülő — mielőtt beíratná gyermekét vala­melyik intézménybe — '98. feb­ruár táján már tudni szeretné, melyik iskola mit nyújthat gyer­mekének. Nem lesz könnyű helyzete annak a tanodának, amelyik a mai versenyhelyzet­ben nem lesz képes időben nyil­vánosságra hozni saját elképze­léseit. A másik ok a sietségre: a költségvetés. Az új program be­vezetése legtöbb helyen többlet­­kiadással járhat, amit az iskola, illetve a fenntartó önkormányzat költségvetésének elkészítésekor is figyelembe kellene venni — amennyiben a program a '98-as költségvetés tárgyalására elké­szül. Ha nem, akkor késhet a program bevezetése, ami megint csak az iskolát hozná hátrányos helyzetbe. —Az eltérő pedagógiai prog­ramokra alapozott verseny, gon­dolom a városi iskolák körében érvényesül majd, vidéken talán kevésbé. — Is-is. A tapasztalatok azt jelzik, hogy a városkörnyéki te­lepülésekről egyre inkább a vá­rosi iskolákba viszik a gyereke­ket, hiába van a településen ön­álló intézmény. E tekintetben a városkörnyéki iskolák számára is konkurenciát jelent majd a vá­rosi iskolák programja. — Mit jelent mindez a kistele­pülések számára? — A falvak esetében a prog­ram lehetőséget ad arra, hogy sa­ját érdekeiket a közoktatásban is érvényesítsék. Elképzelhetőnek tartom, hogy olyan települése­ken mint Bük, az idegenforga­lom és vendéglátás is helyet kap a helyi tantervben, mivel mindez jelentős szerepet játszik a gyer­mekek iskolán kívüli életében. Az őrségi falvakban pedig több néprajzi, ökológiai ismeretet le­het becsempészni a tananyagba. Természetesen egy kistelepülés nem tud olyan programkínálatot nyújtani, mint egy városi iskola, de családias hangulatával és lo­kálpatriotizmusával szerintem képes lesz megtartani az ott élő gyermekek többségét a pedagó­giai program bevezetése után is. A jövőben az iskola joga eldön­teni, hogy versenyistállót akar-e csinálni, vagy inkább a hátrá­nyos helyzetű gyermekek kom­penzációjára fordít nagyobb fi­gyelmet, és maga választja meg a cél eléréséhez vezető utat és módszereket. Ebben rejlik a program jelentősége és az isko­lák lehetőségei. Az új törvény például eltörölte a hagyományos ötfokozatú osztályozás kötelező használatát az első hat évfolya­mon. Tehát az adott tanintézet határozza meg az értékelés mód­ját és azt is, milyen tantárgyak keretében közvetíti majd a Nat műveltségi anyagát, és hány ta­nítási órában sajátíttatja el. Az iskola joga eldönteni továbbá, milyen feltételek alapján léphet felsőbb osztályba a tanuló, a jegyei alapján, vagy belső vizs­gát is kell majd tennie. Ha egy általános iskola korábban úgy döntött: nem akar első osztály­ban buktatni, inkább ad tíz hóna­pot a gyermekeknek a hátrány ledolgozására, ehhez a döntés­hez minisztériumi engedély kel­lett. A jövőben fordított lesz a helyzet. A pedagógus és az isko­la helyben dönthetik el, milyen módszerekkel és értékelés alap­ján próbálnak meg kihozni leg­többet a tanulókból. — Meghatároz-e a törvény valamiféle egységes követel­ményrendszert, mely e sokféle, eltérő programú intézményháló­zaton belül lehetővé teszi az át­járhatóságot? — A tévhittel ellentétben za­varmentes átjárhatóság eddig sem volt a közoktatásban. Elég, ha arra gondolunk, hogy közel háromezer­ féle közismereti könyvből tanulnak ma a diákok. Amit pedig eddig sem gondol­tunk végig, hogy a négy- és hatosztályos gimnáziumokból a normál iskolába valóban nem tud visszalépni a gyermek a bel­ső tantervi eltérések miatt. A Nat ezt végre rendezi, és iskolatípus­tól függetlenül egységesen előír­ja minden intézménynek, hogy a negyedik, hatodik és a tizedik évfolyamok végén (tehát a főbb kilépési pontokon) mit kell tudni a tanulóknak. Ez csak elvileg könnyíti meg az átjárhatóságot, hiszen az iskolaváltás minden­képpen többletenergiát követel a gyerektől, szülőtől egyaránt. A törvény azonban azt is előírja, hogy valamennyi intézmény pe­dagógiai programjának tartal­maznia kell, milyen segítséget tud nyújtani az iskolaváltó tanu­lónak, hogy az új suli speciális követelményeit év végére a gyermek teljesíteni tudja.­­ Sokat hangoztatott problé­ma, hogy a szétesett, decentrali­zált közutatási rendszert egysé­gesíteni kellene végre. A helyi tantervek bevezetése azonban éppen az ellenkezőjét, a decent­ralizációt erősítik.­­ Ez igaz, ám véleményem szerint a Nat az egységesítés irá­nyába hat. Az oktatáspolitika irányítóit valóban gyakran éri az a bírálat, hogy a helyi progra­mok bevezetésével lerombolják az eddigi hagyományokat. Szó sincs erről, hiszen a magyar is­kola ezeréves történetéből az elemi iskolákban mindössze száz esztendeje létezik központi tanterv, a középfokú intézmé­nyekben pedig Mária Terézia 1777-es rendelete óta. Tehát év­századokon át helyi tantervek alapján működött a hazai iskola­­rendszer. A pedagógiai program és ezen belül a helyi tantervek érvényesítése tehát visszatérést jelentenek a hagyományokhoz. VAS NÉPE . HÍREK Maurice Bejart 70 esztendős AIDS-ben fiatalon el­hunyt két nagy művész emlékének szentelt új ba­lettet komponált saját 70. születésnapjára Maurice Béjart. A majdnem kétórás táncmű világpremierje Pá­rizsban lesz január 17-én, de Lausanne-ban, ahol Bé­jart társulata működik, a közönség felállva, hosszan ünnepelte a produkciót. A 70. születésnapját január 1-jén ünneplő Maurice Béjart nem fél a haláltól, s botrányt sem lát benne, ha arra gondol, hogy fiatalon ragadott el olyan, hozzá közel álló személyeket, mint sztártáncosa, az ar­gentin Jorge Donn, aki 45 évesen halt meg AIDS- ben — ugyanannyi éve­sen, mint rá egy évre Fred­die Mercury, a Queen együttes sztárénekese. CD-n a kőszegi vonósnégyes Szerenádhangverseny a kőszegi Haydn vonósné­gyessel címmel jelent meg Gellén Lászlóné, Deák György, Ágota Zoltán és Orosz Sándor első CD-je. A felvétel a Jurisics-vár­­ban készült, a pécsi do-la stúdió közreműködésével. A lemezen Joseph Hahn B-dúr vonósnégyesén kí­vül ismert, valamint hu­moros zeneművek hallha­tók. A szombathelyi be­mutató februárban lesz. TÉVÉJEGYZET Tükrök és áldozatok • Ölbei L. Mintha a Mikulás elaludt volna, vagy megfeledkezett volna a közelgő ünnepről, és az utolsó pillanatban, sebtiben beleha­­jigálta volna a zsákjába mindazt, amit a raktárában talált: ilyen volt a magyar tévé egyes és kettes csatornájának karácsonyi ajánlata. Ilyenek voltak a kifejezetten karácsonyra szánt mű­sorok is, köztük a Parlamentben felvett gyermekkarácsony, amelyet Csenterics Ágnes rendezett és Pécsi Ildikó állított össze. Pedig a házigazda Gál Zoltán—az Országgyűlés elnö­ke — tudta a kötelességét: minden, a keze ügyébe kerülő gye­rekkobakot megsimogatott. A könnyes happy endes, erkölcsnemesítő szándékú és többnyire nem először látott apa—anya—gyerek­ történetek sorából kitűnt a Heidi című kétrészes olasz film, amelyet nem csak a televíziónézők láthattak már korábban is (talán éppen egy másik karácsonyon), könyv formájában is találkozhattak vele azok a (többnyire bizonyára nőnemű) olvasók, akik évek­kel ezelőtt előszeretettel forgatták a pöttyös sorozat darabjait. És a Heidinek — azon túl, hogy a főszereplő Noly Thorton tényleg bűbájos, és az Alpok a kecskékkel meg a legelőkkel giccsesen gyönyörűek — használható, mégsem didaktikus üzenete is van: „Nézz nagyon mélyen magadba, hogy meg­tudd, ki vagy, és aztán dönts. Ne hagyd, hogy külső erők elso­dorjanak.” Vagy: „Szeretni annyit tesz, hogy szükségem van rád—és neked szükséged van rám.” Csak a helyes formát kell megválasztani, különben bele is pusztulhatunk. Önző módon, mégis szépen mondta ezt ki Psota Irén a Márkus Lászlóra em­lékező (de az emlékezőket legalább annyira, ha nem jobban jellemző) Színész-sztoriban: „Olyan tükör volt ő nekem, ame­lyikben szépnek, humorosnak, jónak láttam magam.” Nem volt még ünnep — csak az előestéje —, amikor a Ma­gyar Televízió egyes csatornáján Tarkovszkij Áldozathozatal című filmjét láthatták a nézők, a befejezés átnyúlt a másnapba. A rendező utolsó, Svédországban forgatott filmje ez: ő maga akkor már — 1986-ot írunk — halálos beteg. És a karácsony­nál nincs alkalmasabb idő annak a kérdésnek a feltevésére, hogy mit jelent voltaképpen az áldozat; hogy ha van áldozat, akkor mi az értelme; és hogy áldozathozatal nélkül van-e élet egyáltalán.

Next