Vas Népe, 1996. december (41. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-28 / 302. szám
1996. december 28. SZOMBAT KULTÚRA „Hidd a szentség igazát” A Terra Hungária ősbemutatója a szentgotthárdi színházban • Forgács B. Millecentenárium. Annyit hangoztattuk ezt a szót év közben, hogy szinte elhasználódott: minden jelentéktelenebb „megmozdulásra” ráhúztuk e csillogó ruhát. Nos, aki látta a Terra Hungária rockopera ősbemutatóját a szentgotthárdi színházban, igazi, torokszorító, a millecentenáriumhoz illő előadást láthatott. Az sem vont le az előadás értékéből, hogy ennek a 16 tehetséges embernek kusza zsinórok között, parányi színpadon — ahol a zenekar is szorongott — kellett botladoznia, jelmez híján sportcipőben, bakancsban, szerény díszletek között fellépnie. Azért van még mit tanulniuk a szereplőknek, a női kar „leénekelte” a férfit, némely szereplők mozdulatai kissé sutára sikeredtek. Egy biztos azonban: énekelni nagyon akarnak és tudnak is. Kitűnt a szereplők közül Hertelendy Zénó, akinek érces hangja monumentális erőt sugall, s még külsejében is hasonlít az általa megszemélyesített Mátyás királyhoz. De említhetnénk Cirót, vagy Ághoston Andrást is, akiket jól ismerünk a Dráma Margarin egykori zenekarból—régi rutinnal, magabiztosan mozogtak, játszottak a színpadon. S született néhány „slágergyanús” szám, mint például Dzsida Péter dala a gazdagság, a pénzhajhászás megvetéséről, vagy Ágoston András által megformált István király dala. Viszszatérő motívum ez a műben: a már halott, államalapító király meg-megjelenik a jelenetek között, hitével, erejével biztatva az országégések után elcsüggedő magyarokat. „Itt állok előtted népem hogy megtöltsem lelketek hittel, szeretettel Ne horgászd le fejed, Az élet szent boldogság Hidd a tisztesség igazát!” De essék szó a rockopera szövegéről is. Dömötör B. Judit az 1100 évből azokat a történelmi személyeket, pillanatokat ragadta ki, melyek bizonyították a magyarok nagyságát, képességét a mindig újrakezdésre. Végül a szereplők közösen éneklik a záródalt, mely akár ars poetica is lehet: nem érdekes a pénz, a politika, csak a szellem, a két erős kar, az igazság, a honszeretet és a szerelem nagysága. Váci-jubileum az MMIK-ban A szombathelyi Váci Mihály Általános Iskola az MMIK színháztermében jubileumi műsorral ünnepelte tizenötödik születésnapját Fotó: Kaczmarski Z. Verseny a szeretet jegyében A Katolikus Továbbképző Intézet immár harmadízben rendezett Karácsonyi Versmondóversenyt az idén decemberben. A versenyre negyvenhárman jelentkeztek a szombathelyi és Szombathely környéki általános és középiskolákból. A versenyzők az iskolában megtartott háziversenyeken szereztek jogot a szereplésre. A kategóriánkénti selejtezők után tizenheten kerültek a döntőbe. A zsűri elnöke: Bartók László előadóművész, tagjai: Balogh József tanár-költő, Molnár Terézia, a jánosházi Szt. Imre Általános Iskola igazgatója, Németh Ildikó, az Orlay-Fürst Károly Szakközépiskola IV. évfolyamos tanulója, a Ki mit tud? középdöntős versmondója és Unger Ilona Gertrúd OP., a kőszegi Árpádházi Szt. Margit Általános Iskola igazgatója. Döntésük alapján összesen 17 díjat osztott ki Horváth József igazgató. A versenyen az alsó tagozatosok között az első helyen végzett Gál Tamás 3. b. Paragvári Utcai Ált. Iskola (tanára: Stefanicsné Böhm Katalin). A felső tagozatos kategóriában első lett: Büki Boglárka 5. Váci M. Ált. Isk. (tanára: Németh Istvánná). A középiskolás kategória nyertese Makaró Boglárka III. A, Premontrei Rendi Szt. Norbert Gimnázium (tanára: Hoós Ildikó). TIT: óévbúcsúztató • Szakály Éva Hagyományosan ünnepi, kibővített elnökségi ülésen búcsúztatta az idei esztendőt a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület szombathelyi székházában. Dr. Szanyi Tamás, az egyesület megyei elnöke elmondta, hogy míg a TIT továbbra is feladatának tekinti a hagyományos ismeretterjesztést, mellette létrehozta azokat az új formákat is, amelyek már hagyományossá válnak. Ezek között szerepel a szakképzés és felsőoktatás segítése, a tehetségápolás kémiában és matematikában , az egyetemi továbbtanulást anyagilag is segítve. A népszerű nyelviskolában az idén ezerötszázan tanultak, kétezren vizsgáztak. Az angol— amerikai klub mellett létrejött a francia klub, a tíz éve alakult szenior klub pedig kiállítással is bemutatta múltját. A már bejáratott hölgyklub és diabétesz klub mellett szerveződnek spontán, a közös érdeklődésűeket gyűjtő asztaltársaságok és egyéb kisközösségek. A társintézményekkel, mint a MTESZ és az MMIK, bonyolítanak le olyan nagyrendezvényeket, mint az idén másodízben megrendezett osztrák—magyar szakmai konferencia, amelyhez kétnyelvű kiadvány is fűződik, az egyre sikeresebb Savaria Nyári Egyetem, s az egyre népszerűbbé váló népfőiskolai kurzusok —ez ügyben most Bőben mozgolódnak. A régi TIT-tagokat s azokat, akik most töltötték be 80., 75., 70. életévüket, Pungor János igazgató köszöntötte: ő adta át a TIT országos elnökségének diplomáit. Barna Tamás, a MTESZ ügyvezető igazgatója is megajándékozta a ,ikétlaki" értelmiségiek régi népes csoportját. És meleg szeretettel ünnepelte a tagság Remete Emíliát, aki 45 évvel ezelőtt, már a társulat jogelődjénél lépett be az ismeretterjesztők fáradhatatlan táborába. Visszatérni a hagyományokhoz? • Molnár A. A Nemzeti Alaptanterv körüli viták ma sem csendesedtek, ám dr. Szabó Lászlónak, a Vas Megyei Pedagógiai Intézet igazgatójának véleménye az, hogy nem a Nat lényeges, hanem a pedagógiai program. Szerinte azok az iskolák, amelyek nem készítik el programjukat 1998. év elejéig, nehéz helyzetbe kerülhetnek. Részben azért, mert a szülő — mielőtt beíratná gyermekét valamelyik intézménybe — '98. február táján már tudni szeretné, melyik iskola mit nyújthat gyermekének. Nem lesz könnyű helyzete annak a tanodának, amelyik a mai versenyhelyzetben nem lesz képes időben nyilvánosságra hozni saját elképzeléseit. A másik ok a sietségre: a költségvetés. Az új program bevezetése legtöbb helyen többletkiadással járhat, amit az iskola, illetve a fenntartó önkormányzat költségvetésének elkészítésekor is figyelembe kellene venni — amennyiben a program a '98-as költségvetés tárgyalására elkészül. Ha nem, akkor késhet a program bevezetése, ami megint csak az iskolát hozná hátrányos helyzetbe. —Az eltérő pedagógiai programokra alapozott verseny, gondolom a városi iskolák körében érvényesül majd, vidéken talán kevésbé. — Is-is. A tapasztalatok azt jelzik, hogy a városkörnyéki településekről egyre inkább a városi iskolákba viszik a gyerekeket, hiába van a településen önálló intézmény. E tekintetben a városkörnyéki iskolák számára is konkurenciát jelent majd a városi iskolák programja. — Mit jelent mindez a kistelepülések számára? — A falvak esetében a program lehetőséget ad arra, hogy saját érdekeiket a közoktatásban is érvényesítsék. Elképzelhetőnek tartom, hogy olyan településeken mint Bük, az idegenforgalom és vendéglátás is helyet kap a helyi tantervben, mivel mindez jelentős szerepet játszik a gyermekek iskolán kívüli életében. Az őrségi falvakban pedig több néprajzi, ökológiai ismeretet lehet becsempészni a tananyagba. Természetesen egy kistelepülés nem tud olyan programkínálatot nyújtani, mint egy városi iskola, de családias hangulatával és lokálpatriotizmusával szerintem képes lesz megtartani az ott élő gyermekek többségét a pedagógiai program bevezetése után is. A jövőben az iskola joga eldönteni, hogy versenyistállót akar-e csinálni, vagy inkább a hátrányos helyzetű gyermekek kompenzációjára fordít nagyobb figyelmet, és maga választja meg a cél eléréséhez vezető utat és módszereket. Ebben rejlik a program jelentősége és az iskolák lehetőségei. Az új törvény például eltörölte a hagyományos ötfokozatú osztályozás kötelező használatát az első hat évfolyamon. Tehát az adott tanintézet határozza meg az értékelés módját és azt is, milyen tantárgyak keretében közvetíti majd a Nat műveltségi anyagát, és hány tanítási órában sajátíttatja el. Az iskola joga eldönteni továbbá, milyen feltételek alapján léphet felsőbb osztályba a tanuló, a jegyei alapján, vagy belső vizsgát is kell majd tennie. Ha egy általános iskola korábban úgy döntött: nem akar első osztályban buktatni, inkább ad tíz hónapot a gyermekeknek a hátrány ledolgozására, ehhez a döntéshez minisztériumi engedély kellett. A jövőben fordított lesz a helyzet. A pedagógus és az iskola helyben dönthetik el, milyen módszerekkel és értékelés alapján próbálnak meg kihozni legtöbbet a tanulókból. — Meghatároz-e a törvény valamiféle egységes követelményrendszert, mely e sokféle, eltérő programú intézményhálózaton belül lehetővé teszi az átjárhatóságot? — A tévhittel ellentétben zavarmentes átjárhatóság eddig sem volt a közoktatásban. Elég, ha arra gondolunk, hogy közel háromezer féle közismereti könyvből tanulnak ma a diákok. Amit pedig eddig sem gondoltunk végig, hogy a négy- és hatosztályos gimnáziumokból a normál iskolába valóban nem tud visszalépni a gyermek a belső tantervi eltérések miatt. A Nat ezt végre rendezi, és iskolatípustól függetlenül egységesen előírja minden intézménynek, hogy a negyedik, hatodik és a tizedik évfolyamok végén (tehát a főbb kilépési pontokon) mit kell tudni a tanulóknak. Ez csak elvileg könnyíti meg az átjárhatóságot, hiszen az iskolaváltás mindenképpen többletenergiát követel a gyerektől, szülőtől egyaránt. A törvény azonban azt is előírja, hogy valamennyi intézmény pedagógiai programjának tartalmaznia kell, milyen segítséget tud nyújtani az iskolaváltó tanulónak, hogy az új suli speciális követelményeit év végére a gyermek teljesíteni tudja. Sokat hangoztatott probléma, hogy a szétesett, decentralizált közutatási rendszert egységesíteni kellene végre. A helyi tantervek bevezetése azonban éppen az ellenkezőjét, a decentralizációt erősítik. Ez igaz, ám véleményem szerint a Nat az egységesítés irányába hat. Az oktatáspolitika irányítóit valóban gyakran éri az a bírálat, hogy a helyi programok bevezetésével lerombolják az eddigi hagyományokat. Szó sincs erről, hiszen a magyar iskola ezeréves történetéből az elemi iskolákban mindössze száz esztendeje létezik központi tanterv, a középfokú intézményekben pedig Mária Terézia 1777-es rendelete óta. Tehát évszázadokon át helyi tantervek alapján működött a hazai iskolarendszer. A pedagógiai program és ezen belül a helyi tantervek érvényesítése tehát visszatérést jelentenek a hagyományokhoz. VAS NÉPE . HÍREK Maurice Bejart 70 esztendős AIDS-ben fiatalon elhunyt két nagy művész emlékének szentelt új balettet komponált saját 70. születésnapjára Maurice Béjart. A majdnem kétórás táncmű világpremierje Párizsban lesz január 17-én, de Lausanne-ban, ahol Béjart társulata működik, a közönség felállva, hosszan ünnepelte a produkciót. A 70. születésnapját január 1-jén ünneplő Maurice Béjart nem fél a haláltól, s botrányt sem lát benne, ha arra gondol, hogy fiatalon ragadott el olyan, hozzá közel álló személyeket, mint sztártáncosa, az argentin Jorge Donn, aki 45 évesen halt meg AIDS- ben — ugyanannyi évesen, mint rá egy évre Freddie Mercury, a Queen együttes sztárénekese. CD-n a kőszegi vonósnégyes Szerenádhangverseny a kőszegi Haydn vonósnégyessel címmel jelent meg Gellén Lászlóné, Deák György, Ágota Zoltán és Orosz Sándor első CD-je. A felvétel a Jurisics-várban készült, a pécsi do-la stúdió közreműködésével. A lemezen Joseph Hahn B-dúr vonósnégyesén kívül ismert, valamint humoros zeneművek hallhatók. A szombathelyi bemutató februárban lesz. TÉVÉJEGYZET Tükrök és áldozatok • Ölbei L. Mintha a Mikulás elaludt volna, vagy megfeledkezett volna a közelgő ünnepről, és az utolsó pillanatban, sebtiben belehajigálta volna a zsákjába mindazt, amit a raktárában talált: ilyen volt a magyar tévé egyes és kettes csatornájának karácsonyi ajánlata. Ilyenek voltak a kifejezetten karácsonyra szánt műsorok is, köztük a Parlamentben felvett gyermekkarácsony, amelyet Csenterics Ágnes rendezett és Pécsi Ildikó állított össze. Pedig a házigazda Gál Zoltán—az Országgyűlés elnöke — tudta a kötelességét: minden, a keze ügyébe kerülő gyerekkobakot megsimogatott. A könnyes happy endes, erkölcsnemesítő szándékú és többnyire nem először látott apa—anya—gyerek történetek sorából kitűnt a Heidi című kétrészes olasz film, amelyet nem csak a televíziónézők láthattak már korábban is (talán éppen egy másik karácsonyon), könyv formájában is találkozhattak vele azok a (többnyire bizonyára nőnemű) olvasók, akik évekkel ezelőtt előszeretettel forgatták a pöttyös sorozat darabjait. És a Heidinek — azon túl, hogy a főszereplő Noly Thorton tényleg bűbájos, és az Alpok a kecskékkel meg a legelőkkel giccsesen gyönyörűek — használható, mégsem didaktikus üzenete is van: „Nézz nagyon mélyen magadba, hogy megtudd, ki vagy, és aztán dönts. Ne hagyd, hogy külső erők elsodorjanak.” Vagy: „Szeretni annyit tesz, hogy szükségem van rád—és neked szükséged van rám.” Csak a helyes formát kell megválasztani, különben bele is pusztulhatunk. Önző módon, mégis szépen mondta ezt ki Psota Irén a Márkus Lászlóra emlékező (de az emlékezőket legalább annyira, ha nem jobban jellemző) Színész-sztoriban: „Olyan tükör volt ő nekem, amelyikben szépnek, humorosnak, jónak láttam magam.” Nem volt még ünnep — csak az előestéje —, amikor a Magyar Televízió egyes csatornáján Tarkovszkij Áldozathozatal című filmjét láthatták a nézők, a befejezés átnyúlt a másnapba. A rendező utolsó, Svédországban forgatott filmje ez: ő maga akkor már — 1986-ot írunk — halálos beteg. És a karácsonynál nincs alkalmasabb idő annak a kérdésnek a feltevésére, hogy mit jelent voltaképpen az áldozat; hogy ha van áldozat, akkor mi az értelme; és hogy áldozathozatal nélkül van-e élet egyáltalán.