Vas Népe, 1997. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-28 / 50. szám
1997. február 28. PÉNTEK HÁTTÉR Vadvirágot unokáinknak! Vas megye természeti értékei, védett tavaszi virágai „ Tavasz, tavasz, virágok friss füvek közt. Tegyétek félre a kést, a botot. Füvek, virágok e két durva eszközt nem szívlelik, mert bántani szokott. Bot és kés ellensége a virágnak, kaszálja és nyesi vakon, vadul. És ellensége az egész világnak, mert emberekre is rászabadul..." (Részlet Nadányi Zoltán Virágok című verséből) Képes összeállításunk mindazoknak szól, akik szeretnék megismerni, megismertetni és megvédeni Vas megye természeti értékeit. Sokan látták már az itt szereplő vadvirágokat, bizonyára arról is hallottak, hogy védett növények is vannak közöttük. De hogy valójában melyek a védettek, és pontosan mit jelent a törvényes védelem, nem tudja mindenki. Mi sem igazolja jobban mindezt, mint az az évről évre visszatérő jelenség, hogy a virágárusok tavaszi kínálatában megyeszerte láthatjuk azokat a növényeket, amelyeket a természetvédelmi törvény szerint oltalmazni kellene. Biztosak vagyunk abban, hogy e nem kívánatos jelenség és a vele szemben tapasztalható közöny főleg tájékozatlanságból fakad. Az itt látható vadvirágok mind előfordulnak megyénkben, állományaik és élőhelyeik védelme nemcsak törvény szabta, de erkölcsi kötelességünk is. A természet védelméről szóló 1996. évi 53. törvény 42. paragrafusa szerint „tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése (beleértve virágának, termésének, vagy szaporításra alkalmas szervének, például hagyma, gumó), engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása”. A törvény a védett fajok eszmei értékéről is rendelkezik. Sokak számára érthetetlen a helyenként tömegesen előforduló növények védelme. Ezt jellemző élőhelyeik (például keményfaliget-erdeink) megfogyatkozása indokolja. Írásunkkal nem azoknak kívánunk lelkiismeret-furdalást okozni, akik alkalomszerűen egy-egy tarka vadvirágcsokorral kedveskednek hozzátartozóiknak, avagy lakásukat díszítik velük. Inkább azt szeretnénk elérni, hogy védett növényeinket megismerve, védelmüket betartva ezek egyre ritkábban, illetve egyáltalán ne kerüljenek a csokrokba, vázákba. Ily módon minél többen váljanak részeseivé a természeti értékeinkről való közös gondoskodásnak, hogy unokáinknak is örökül hagyhassuk a természet e szemet-lelket gyönyörködtető gyógyító kincseit. A kikelet mindig várt, legkorábbi hírnöke, télbe fáradt közérzetünk kedves-szerény reménycsillaga a hóvirág (Galanthus nivalis) — a legismertebb vadvirágok egyike. Neve nemcsak korai megjelenésére, s a virág színére utalhat, de temérdek mennyiségével hószerű lepellel is elboríthatja a tél havától épphogy csak megszabadult üde erdeink alját. Valamikor úgy tűnt, hogy kipusztíthatatlanul sok van belőle. Sajnos évtizedeken keresztül a sok szedés és hagymáinak kiásása, kereskedelme — noha nemzetközi egyezmény is tiltja (Washington, 1973) — egyre komolyabban veszélyezteti. Mivel évről évre a legszebb, legjobban fejlett egyedeket viszik el, csak a kevésbé szépek, gyengén fejlettek maradnak meg, illetve szaporodnak tovább (a tudomány ezt a genetikai állomány romlásának nevezi). Annak ellenére tehát, hogy az itt bemutatott virágok közül egyedül ez nem védett, kíméljük. Ha csak lehet, keveset szedjünk belőle. Nőnapon a kevesebb szálból álló csokor is lehet kedves. Kiskertben magjáral, vagy egy-két hagyma elültetésével is szaporítható. A hóvirág közeli rokona, de annál jóval ritkább, s így kevésbé közismert a tavaszi tőzike (Leucojum vernum). Virágzása inkább már a hó teljes eltűnését kíséri. Tőkocsányán egy vagy két harang alakú, fehér virág csüng, lepelleveleinek széle sárga vagy zöld pettyes. Nyirkos talajú gyertyán- és bükkelegyes erdőkben szórványosan, folyómenti ligetekben, égeresekben egyes helyeken tömegesen is előfordulhat. Megyénkben elsősorban a Rába- és a Répce-menti erdőkben. Kiskertekbe telepítése Közép-Európában 1420-ig követhető vissza. Sajnos máig előfordul hagymástól való begyűjtése, noha magról is jól szaporítható. Állományainak fogyatkozásával vált veszélyeztetetté. 1988 óta védett, egy-egy tő eszmei értékét a képe(k) alatt tüntettük fel. Február—március fordulójától, közvetlenül a hóvirág után nyílik a költői bájú, törékeny megjelenésű kakasmandikó (Erythronium dens-canis). Hamvasszürke alapon barnán foltozott, átellenesen álló két tőlevele fogja közre magányos, bókoló virágját. Hasonlatossága miatt népiesen tavaszi ciklámennek is hívják. Élénk bíborpiros lepellevelei eleinte előrefordulnak, majd fokozatosan szétnyílva hátrahajlanak — balerina a virágok világában! Üde gyertyán- és bükkelegyes erdőkben lelhető fel, főként az Őrségben és a Vend vidéken. A leginkább a mediterráneumban elterjedt sáfrányok nemzetségének hazánkban négy, megyénkben azonban csak egy faja fordul elő vadon. Az Alpok némely alhavasi rétjére a második „hófátylat” a fehér sáfrány (Crocus albiflorus) seregnyi tömege varázsolja. Onnét érkeztek hozzánk csermelyeken leereszkedve, a Gyöngyös-patak habjaiban ma már csak egyetlen jelentős hazai állományának magvai. A Kőszegi Tájvédelmi Körzet területén lévő, korábban ismert élőhelye a melioráció áldozatául esett. A hótakaró alól felszabadult, lenyomott ártéri gyepből márciusban tűnnek elő az 5-10 centiméteres, hagymagumós növény fehéres „kelyhei”. Tőálló, keskeny, szálas levelei — mint minden sáfrányé — közepükön fehér csíkot viselnek. Védett, a kipusztulás közvetlen veszélye fenyegeti! Nyugat-Dunántúlon, Soprontól a Mecsekig a gyertyánostölgyesek, bükkösök gyakori kora tavaszi dísze a szártalan kankalin (Primula vulgaris). Megyénkben is szép számmal nő, hosszúkás levelei által ölelt virágcsomói világító foltjaikkal tarkítják az erdők alját, vagy kénsárga mintát szőnek az erdőszéli, éledő gyepek fakózöldjébe. Gyakori, régóta közkedvelt kerti virág, mely egy-egy tövéről jól „elveti magát”, és elszaporodik. Kiskertbe azonban inkább a termesztett, bíborlila színváltozatát ültessük, hiszen az alapfaj 1988 óta védett! A kökörcsineket a hideg ellen védelmet nyújtó sűrű, fehér szőrű „bundájukról”, harang alakú virágaikról és szeldelt leveleikről, később repítőszőrös terméseiről ismerhetjük meg. Száruk a virágzás alatt fokozatosan nyúlik meg. Védett sztyeppnövények. Kevéssé háborgatott napos, száraz lejtőkön szemgyönyörködtető jelei az ébredő tavasznak. A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) virágai felállók, nagyobbak, kékesibolyásak. A fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) virágai bókolók, kisebbek, bíborfeketék, kevésbé nyílnak ki. Megyénkben mindkettő ritkán fordul elő, s jó tudni, hogy erősen mérgező növény. A bemutatott virágok közül a legkésőbb, áprilisban „lép színre” a magányos, kecsesen bókoló virágjával harangozó kockásliliom (Fritillaria meleagris). Nevét a lilásbarna leplek jól látható világos sakktáblaszerű mintázatáról nyerte. Szépsége, impozáns megjelenése miatt gyakran végzi a kirándulók csokraiban, sőt piacokon is előfordul! Élőhelyei a folyóparti mocsárrétek, nedves kaszálók, keményfaligetek. Ezért fennmaradását leginkább a műtrágyázás, intenzív legelőgazdálkodás, vízrendezés vagy épp a rétek feltörése veszélyezteti. Ez utóbbi sajnos a nem is olyan régmúltban megyénkben is megtörtént egyik legjelentősebb Rába-ártéri állományával. Védett! Kérjük a biológiatanárokat, lelkes tanítványaikat és mindazokat, akik fontosnak érzik Vas megye természeti értékeinek megőrzését, gyűjtsék össze megfigyeléseiket és tapasztalataikat lakóhelyük térségének védett tavaszi vadvirágairól. A védelem és a megbecsülés első feltétele a megismerés. Ehhez kívánt segítséget nyújtani: Dr. Szinetár Csaba, Balogh Lajos (Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Állattan Tanszék és Savaria Múzeum) A fényképeket készítették: Balogh Lajos, Márkus Teréz, Szinetár Miklós, dr. Szinetár Csaba, dr. Takács Béla, dr. Víg Károly. A megjelenést támogatta a Chemel István Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Szártalan kankalin, 1988 óta védett (eszmei értéke 2000 Ft) Tavaszi tőzike (eszmei értéke 2000 Ft) Kakasmandikó (eszmei értéke 10 000 Ft) Kockásliliom bókoló virágainak eszmei értéke 10 000 Ft A hóvirág fehér lepelként borítja az erdőit alját Leánykökörcsin (eszmei értéke 10 000 Ft) Fekete kökörcsin (eszmei értéke 5000 Ft) Fehér sáfrány (eszmei értéke 10 000 Ft) VAS NÉPE .