Vas Népe, 1998. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-01 / 77. szám
1998. április 1. SZERDA KRÓNIKA Hazánk esélyei Európában Beszélgetés Hasso Buchruckerrel, Magyarország német nagykövetével • Bartók Péter Hasso Buchrucker saját bevallása szerint is úgynevezett karrierdiplomata: több mint harminc éve a német diplomáciai szolgálatban dolgozik. A legérdekesebb szolgálati helye New Yorkban az ENSZ-nél volt, valamint a szövetségi elnöknél Németországban. Egy évvel ezelőtt nevezték ki nagykövetnek Magyarországra, és igen jól érzi magát hazánkban. Szeretné itt megérni, amikor Magyarország integrálódik az unióba és a NATO-ba. Másodszor öröme telik ebben a—véleménye szerint — szép országban és Budapestben, hiszen itt ezeréves történelem elevenedik meg az ember szeme előtt. A harmadik ok pedig emberi: a magyarokat barátságos, hatékony és méltóságteljes embereknek tartja. Ennek a három tulajdonságnak az együttes kombinációját csak igen ritkán lehet tapasztalni — mondta el, amikor nemrég látogatást tett a Pannon Lapok Társasága budapesti központjában, és exkluzív interjút adott lapcsoportunknak. — Nagykövet úr, eddig sok mindent lehetett már hallani a magyar munkaerőről, de a hatékonyságot nem a legfőbb erényei között említették. Ön viszont éppen ezt hangsúlyozza. Miért? — A hatékonyságot azok a német befektetők emelik ki, akikkel eddig beszélgetéseket folytattam. Sok szempont vezérli őket, amikor tőkéjükkel Magyarországra jönnek. Tapasztalataim szerint ezek közül az egyik legfontosabb a magyar munkaerő hatékonysága. A keletnémet tartományok hasonló gondokkal küzdöttek néhány éve, mint Magyarország: volt időszak, amikor a munkanélküliek száma elérte a 4,5 milliót, ami 12 százalékos munkanélküliséget jelentett. Tudnak-e valamiféle receptet ajánlani hazánknak? — Nem lenne értelme, és nem is akarok előírásokat adni Magyarországnak. Ez az ország már most is nagyon figyelemreméltó felzárkózási folyamatot hagyott maga mögött, hasonlóan a keletnémet tartományokhoz. A tőke csak egyik feltétele ennek, és örülünk annak, hogy a nyugatról származó kelet-európai befektetések több mint 40 százaléka Magyarországra folyt be. Ez azonban az emberi tényezők nélkül nem érne semmit. Az új német szövetségi tartományokban és itt is tíz évvel ezelőttig központi gazdaságirányítás és szocializmus állt fenn. Mindkettő az engedelmességre és az alkalmazkodásra alapozódott. A piacgazdaság ennek pont az ellenkezőjét igényli: a kezdeményezés, a fantázia és a bátorság mentalitását követeli meg. Ez a három tulajdonság véleményem szerint nagyon erősen megtalálható a magyar emberekben. A lakosság számát tekintve például arányaiban sokkal több Nobel-díjas tudóst adott Magyarország a világnak, mint más nemzetek. — A páneurópai piknik elmúlt évi rendezvényén ön egy müncheni filozófus, Romano Guardini mondatát — A hála a szív emlékezése—úgy egészítette ki, hogy a felelősség a józan ész parancsa. Hogyan érvényesítik ezt a gondolatot a középeurópai államok európai uniós csatlakozási folyamatának segítésekor? — Németország az egyesülése után azonnal magáénak vallotta az európai egyesülés gondolatát is. Ez megfelel az újból létrejött központi geopolitikai helyének, szerepének. Ahhoz azonban, hogy Németországnak jól menjen a sorsa, az kell, hogy egész Európának jól menjen. És természetesen ehhez az Európához az a keleti rész is hozzá tartozik, amelyik ötven éven keresztül el volt vágva Európától. Magyarország mindig is integrált része volt az európai történelemnek, kultúrának, gazdaságnak. Német érdekeket is képviselünk akkor, amikor a nyugati struktúrák kibővítését szeretnénk elérni. Meggyőződésünk ugyanis, hogy Európa nemzetállamai a 21. században egyedül nem érhetnek el sikereket, nem képesek a túlélésre. Az ehhez szükséges összefogásba beletartozik Budapest, Prága, és Varsó is. Az integrációs folyamat szerves része a NATO-csatlakozás. Mi a véleménye: a magyar hadsereg hol tart az ehhez szükséges szakmai felkészültségben? — Néhány napja ratifikálta a német parlament a NATO-bővítést, közte Magyarország csatlakozási kérelmét is. Ez a kérdés pártokon felüli, politikai irányzatoktól függetlenül nagy többséggel történt meg, hiszen úgy gondoljuk, hogy Magyarország felkészült a NATO-csatlakozásra. A szárazföldi csapatok és a légierő vezérkarai egyaránt elérték már a NATO megkövetelte felkészültséget. Németország korábban segített ebben, és a jövőben is sokat fog segíteni a kiképzés, felszerelés és tanácsadás által. Több mint 200 magyar tiszt vett részt már nem egészen kétéves kiképzésen Németországban. Jövő évtől fogva a vezérkari tisztek kiképzésén is részt vesznek majd magyar vezérkari tisztek. Az elmúlt hat évben a német hadsereg hétmillió márka értékű ingyenes felszerelést biztosított a magyar hadseregnek járművek és repülőgépek formájában. A magyar légierő számára egy légvédelmi tanulmányt készített Németország 1997-ben, a két légierő együttműködése keretében magyar katonákat szakértői kiképzésre is fogadták. Áprilistól három német tiszt Veszprémben fog együttműködni a magyar légierő integrációjának segítésében, előkészítésében, támogatásában. — Akárcsak hazánkban, Németországban is 1998-ban lesznek a parlamenti választások. Nem veszélyezteti-e ez az eddig megindult folyamatok továbbvitelét? —A nagykövetség természetesen nem avatkozhat bele egyegy ország belpolitikájába. Én úgy ítélem meg, hogy a választási kampány mind a két országban nagyon bátorítóan alakul. Ez bizonyítéka az élő demokráciának, hiszen az alapul szolgáló értékrendet senki nem akarja kétségbe vonni. Beszéltem több politikussal is mind a két országban, tudom azt, hogy sehol nem tervezik a külpolitika megváltoztatását. Éppen ezért mindkét ország választási eredményeit nagy érdeklődéssel, de minden aggodalom nélkül várom. Én egészen biztos vagyok abban, hogy a magyar—német barátság, amely nemcsak történelmi kötelékeken nyugszik, hanem egy nagyon egészséges érdekközösségből táplálkozik, a jövőben is megmarad, sőt egyre intenzívebbé válik. — Magyarországon, s ezen belül is a Pannon Lapok Társasága lapjainak területén sok német ajkú állampolgár él. Miként tartja velük a kapcsolatot, részt vesz-e rendezvényeiken? — Horn miniszterelnök úr egyik beszélgetésünkkor elmondta: ő a német nemzetiséget a legjobban szervezettnek látja. Én ezt a magyarországi németeknél tett számos látogatásom során szintén csak igazolni tudom. A nagykövetségnek szerteágazó kapcsolata van az egész országban. Támogatjuk annak a programnak a megvalósítását, amelyet a német szövetségi belügyminisztérium finanszíroz a kisebbségek részére idősek otthonainak megvalósítására, találkozási helyek létrehozására, óvodák létesítésére. Ezeknek az intézményeknek a felavatásán, a jubileumi ünnepségeken, az évről évre megrendezésre kerülő bálokon a német nagykövetség gyakran képviselteti magát. Amikor csak időm engedi, én magam is ellátogatok ezekre a rendezvényekre, de szoros kapcsolatot tartok fenn a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatával is. — Egyébként hogyan ítéli meg Magyarország nemzetiségi politikáját, különösen annak fényében, hogy a környező országok nem mindegyike alkot erről a kérdéskörről pozitív véleményt? — Úgy gondolom, az a fontos, amit az Európa Tanács mondott: a magyar kisebbségi politika példamutató. Természetesen mindig lehet a dolgokon javítani. Kár például, hogy az Országgyűlés utolsó munkanapján nem sikerült a kisebbségek parlamenti képviseletét biztosító törvénymódosítást meghozni. De minden politikai tárgyalópartnerem azt mondta, ez lesz az első téma, amit az új parlamentnek meg kell oldania. Magyarország európai integrációja szempontjából fontos, hogy az eddigi jó hírnevét ápolja és megtartsa. Egyvalami ugyanis világos: az Európai Unió tagországai csak olyan új államok felvételét támogatják, amelyek feszültségmentesek. Ez azt jelenti, hogy nincsenek feszültségeik a szomszédaikkal, és az országon belül sincsenek problémák. Magyarország eddig teljesítette ezeket a feltételeket. Az új határőrizeti törvény után Fórum a határ menti települések polgármestereinek • Angyal L. A Szombathelyi Határőr Igazgatóság és a Vas Megyei Közgyűlés polgármesteri találkozót rendezett tegnap délután a Megyeházán, ahol dr. Bakondi György vezérőrnagy, a határőrség szervezési főigazgatója tartott előadást a határőrizeti törvényről. A szervezési főigazgató lapunknak elmondta, hogy a határőrség kezdeményezésére az elmúlt két hétben hat nagyvárosban tartottak a szombathelyihez hasonló fórumot. Dr. Bakondi György szerint a novemberben életbe lépett új határőrizeti törvény alkalmazásának tapasztalatait célszerű áttekinteni a helyi képviselőkkel is. Másrészt azért fontos a találkozó a községek első embereivel, mert a határőrség szervezeti átalakulása befejezés előtt áll— leszerelt az utolsó sorállományú határőr—, s a hivatásos határőrség ezentúl hatóságként is eljár bizonyos ügyekben, s képes a maga hatékony eszközeivel fellépni a közbiztonság megszilárdítása érdekében. Kérdésünkre — gyakori-e, hogy a helyi lakosok segítik az embercsempészetet — dr. Bakondi György azt mondta, hogy „a határ menti településen élő lakosság és néhány bűnelkövető között különbséget kell tennünk. Ezeken a fórumokon nem cél az egyéni esetek feldolgozása”. A polgármesteri találkozók tapasztalatairól szólva a szervezési főigazgató megemlítette: a polgármestereket különösen érdekli, milyen új munkalehetőséget jelent a hivatásos állomány „fejlesztése”, illetve az is foglalkoztatja az önkormányzatokat, hogy a határnylladékok tisztítása hogyan történik. Mint ismeretes, az új törvény szerint erre a határőrség pályázatok útján keres vállalkozókat, akik a terepen a határvonalat láthatóvá teszik. Adott esetben erre a munkára az önkormányzat is szerződhet. A fórumon — melyen jelen voltak országgyűlési képviselők is — előadást tartott dr. Tömböly Tamás, a közigazgatási hivatal vezetője és dr. Pusztai Gyula, a megyei közgyűlés elnöke. „Telekommunikáló diákok” A Kapsch telekommunikációs vállalat a közelmúltban telefonkonferenciát szervezett a MIR űrállomás űrhajósai és hat középeurópai ország diákjai között az információs technológiának a nemzetek, a kisebbségek együttélésében játszott szerepéről. A meteorológiai tavaszt megelőző napon délelőtt a fiatalok Budapestről, Prágából, Moszkvából, Varsóból, Bécsből és Hannoverből cseréltek eszmét egymással és az űrállomás legénységével a műholdas közvetítés révén egyebek mellett a békés egymás mellett élésről, az információs technológia az emberek magánéletére, az oktatásra gyakorolt hatásáról. A budapesti helyszín a Planetárium volt, a magyar delegáció tagjai a külkereskedelmi főiskola és a Közgazdasági Egyetem hallgatóiból kerültek ki. (x) VAS NÉPE 3 ____BRKk_____ MEGKÉRDEZTÜK Milyen tanfolyam indult a médiaközpontban? • Krilov Hétfőtől ötnapos tanfolyam indult a szombathelyi Független Médiaközpontban helyi televíziók szerkesztő riporterei és operatőrei részére. A kurzus témájáról Kovács Tibort, a Szombathelyi Városi Televízió igazgatóját kérdeztük. — A Független Médiaközpont tanfolyamára helyi televíziós stábokat hívtunk meg, az ötnapos kurzus elméleti és gyakorlati foglalkozásain a választások szakmai és etikai problémáira készítjük fel a szakembereket. A tanfolyamnak egyébként a Választási műsorok a helyi televízióban címet adtak. • Honnan jöttek vendégek? — Pápáról, Celldömölkről, Gyöngyösről, Barcsról, Pécsről, Keszthelyről és Zalaegerszegről. A tanfolyamot egyébként Elek János, a TV 3 hírigazgatója, valamint Kiss Péter, a Magyar Televízió rendező-operatőre vezeti. Az első napon elméleti előadások voltak, itt többek között a BBC etikai kódexével ismerkedhettek meg a résztvevők. Keddtől a helyi televíziók stábjai hírműsorokat készítenek. Naponta délelőtt tízkor tartunk megbeszélést, ezután következik a forgatás, délután pedig a produkciókat elemzik és értékelik a tanfolyam vezetői. A kurzus lényege, hogy a helyi tévék objektívak tudjanak maradni a választások idején. Fontos továbbá a helyi televíziók hírműsorválasztása. • A szombathelyi televíziónézők mikor láthatják a stábok hírműsorait? — A stábok természetesen aktuális témákat dolgoznak fel, így esténként, a napi híradóban láthatják a nézők a műsoraikat. GLOSSZA Beavatás Ki hinné, hogy a beavatás fogalma ma sem ismeretlen egyik-másik középiskolai kollégiumban? S a csicskásság kifejezést sem valamelyik tankönyvből ismerik meg a szülői háztól tizennégy, tizenöt évesen elkerülni kényszerülő, érzékeny lelkű—tiszta, őszinte, szeretetre éhes diákok, hanem a kóterben, a felsőbb évesek óhajainak, még inkább parancsainak engedelmeskedve. A szülők, a hozzátartozók pedig igencsak tehetetlenek: a kitolásokat bizonyítani szinte lehetetlenség. S ha sikerülne mégis: nem a gyerek inná-e meg annak is a levét? Dehogynem.Marad a hallgatás, a tűrés, a kiszolgáltatottság. Meg a kivárás. Majdcsak elmúlik valahogyan az első, második koleszos év, aztán csak-csak könnyebb lesz. (Avagy albérletbe kell vonulnia egy vagyonért.) De ennek tényleg így kell lennie, amikor a társadalomban úgymond tombol — elvileg legalábbis—a demokrácia? Vajon a hatalmi arrogancia miként is tör ki egy harmad- avagy negyedévesen ? Ennyire gyorsan elfelejtik, hogy nemrégiben még őket alázták meg, szenvedtek, elalvás előtt ők sírtak a fejükre szorított párnájuk alatt? S vajon mindebből mit—nem—akarnak észrevenni a nevelőtanárok? (Mély főhajtás a kivételek előtt!) Mennyire— nem — teremtenek ők nyílt légkört, tiszta viszonyokat? Talán egy kollégistákat védő egyesületet (szakszervezetet?) kellene alapítani; képviselőik időről időre kérdőíveken tudakolnák meg—név nélkül—, milyen is az élet egy diákotthonban. Független bizottság értékelhetné ki ezeket, s gyógyírral, ha kell, felelősségre vonással orvosolnák a jogos sérelmeket. Ők lennének az igazi beavatottak. szenkovits Plakátok mindenütt Lakatos Ferenc karikatúrája