Vas Népe, 1998. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-01 / 77. szám

1998. április 1. SZERDA KRÓNIKA Hazánk esélyei Európában Beszélgetés Hasso Buchruckerrel, Magyarország német nagykövetével • Bartók Péter Hasso Buchrucker saját be­vallása szerint is úgynevezett karrierdiplomata: több mint har­minc éve a német diplomáciai szolgálatban dolgozik. A legér­dekesebb szolgálati helye New Yorkban az ENSZ-nél volt, va­lamint a szövetségi elnöknél Németországban. Egy évvel ez­előtt nevezték ki nagykövetnek Magyarországra, és igen jól érzi magát hazánkban. Szeretné itt megérni, amikor Magyarország integrálódik az unióba és a NA­­TO-ba. Másodszor öröme telik ebben a—véleménye szerint — szép országban és Budapestben, hiszen itt ezeréves történelem elevenedik meg az ember szeme előtt. A harmadik ok pedig em­beri: a magyarokat barátságos, hatékony és méltóságteljes em­bereknek tartja. Ennek a h­árom tulajdonságnak az együttes kombinációját csak igen ritkán lehet tapasztalni — mondta el, amikor nemrég látogatást tett a Pannon Lapok Társasága buda­pesti központjában, és exkluzív interjút adott lapcsoportunknak. — Nagykövet úr, eddig sok mindent lehetett már hallani a magyar munkaerőről, de a haté­konyságot nem a legfőbb eré­nyei között említették. Ön vi­szont éppen ezt hangsúlyozza. Miért? — A hatékonyságot azok a német befektetők emelik ki, akikkel eddig beszélgetéseket folytattam. Sok szempont ve­zérli őket, amikor tőkéjükkel Magyarországra jönnek. Ta­pasztalataim szerint ezek közül az egyik legfontosabb a magyar munkaerő hatékonysága.­­ A keletnémet tartományok hasonló gondokkal küzdöttek néhány éve, mint Magyaror­szág: volt időszak, amikor a munkanélküliek száma elérte a 4,5 milliót, ami 12 százalékos munkanélküliséget jelentett. Tudnak-e valamiféle receptet ajánlani hazánknak? — Nem lenne értelme, és nem is akarok előírásokat adni Magyarországnak. Ez az ország már most is nagyon figyelemre­méltó felzárkózási folyamatot hagyott maga mögött, hasonló­an a keletnémet tartományok­hoz. A tőke csak egyik feltétele ennek, és örülünk annak, hogy a nyugatról származó kelet-euró­pai befektetések több mint 40 százaléka Magyarországra folyt be. Ez azonban az emberi ténye­zők nélkül nem érne semmit. Az új német szövetségi tartomá­nyokban és itt is tíz évvel ezelőt­­tig központi gazdaságirányítás és szocializmus állt fenn. Mind­kettő az engedelmességre és az alkalmazkodásra alapozódott. A piacgazdaság ennek pont az ellenkezőjét igényli: a kezde­ményezés, a fantázia és a bátor­ság mentalitását követeli meg. Ez a három tulajdonság vélemé­nyem szerint nagyon erősen megtalálható a magyar embe­rekben. A lakosság számát te­kintve például arányaiban sok­kal több Nobel-díjas tudóst adott Magyarország a világnak, mint más nemzetek. — A páneurópai piknik el­múlt évi rendezvényén ön egy müncheni filozófus, Romano Guardini mondatát — A hála a szív emlékezése—úgy egészítet­te ki, hogy a felelősség a józan ész parancsa. Hogyan érvénye­sítik ezt a gondolatot a közép­európai államok európai uniós csatlakozási folyamatának segí­tésekor? — Németország az egyesülé­se után azonnal magáénak val­lotta az európai egyesülés gon­dolatát is. Ez megfelel az újból létrejött központi geopolitikai helyének, szerepének. Ahhoz azonban, hogy Németországnak jól menjen a sorsa, az kell, hogy egész Európának jól menjen. És természetesen ehhez az Európá­hoz az a keleti rész is hozzá tar­tozik, amelyik ötven éven ke­resztül el volt vágva Európától. Magyarország mindig is integ­rált része volt az európai törté­nelemnek, kultúrának, gazda­ságnak. Német érdekeket is kép­viselünk akkor, amikor a nyuga­ti struktúrák kibővítését szeret­nénk elérni. Meggyőződésünk ugyanis, hogy Európa nemzet­államai a 21. században egyedül nem érhetnek el sikereket, nem képesek a túlélésre. Az ehhez szükséges összefogásba bele­tartozik Budapest, Prága, és Varsó is.­­ Az integrációs folyamat szerves része a NATO-csatlako­zás. Mi a véleménye: a magyar hadsereg hol tart az ehhez szük­séges szakmai felkészültség­ben? — Néhány napja ratifikálta a német parlament a NATO-bőví­­tést, közte Magyarország csatla­kozási kérelmét is. Ez a kérdés pártokon felüli, politikai irány­zatoktól függetlenül nagy több­séggel történt meg, hiszen úgy gondoljuk, hogy Magyarország felkészült a NATO-csatlakozás­­ra. A szárazföldi csapatok és a légierő vezérkarai egyaránt elérték már a NATO megköve­telte felkészültséget. Németor­szág korábban segített ebben, és a jövőben is sokat fog segíteni a kiképzés, felszerelés és tanács­adás által. Több mint 200 ma­gyar tiszt vett részt már nem egészen kétéves kiképzésen Né­metországban. Jövő évtől fogva a vezérkari tisztek kiképzésén is részt vesznek majd magyar ve­zérkari tisztek. Az elmúlt hat év­ben a német hadsereg hétmillió márka értékű ingyenes felsze­relést biztosított a magyar had­seregnek járművek és repülő­gépek formájában. A magyar lé­gierő számára egy légvédelmi tanulmányt készített Németor­szág 1997-ben, a két légierő együttműködése keretében ma­gyar katonákat szakértői kikép­zésre is fogadták. Áprilistól há­rom német tiszt Veszprémben fog együttműködni a magyar lé­gierő integrációjának segítésé­ben, előkészítésében, támogatá­sában. — Akárcsak hazánkban, Né­metországban is 1998-ban lesz­nek a parlamenti választások. Nem veszélyezteti-e ez az eddig megindult folyamatok tovább­vitelét? —A nagykövetség természe­tesen nem avatkozhat bele egy­­egy ország belpolitikájába. Én úgy ítélem meg, hogy a válasz­tási kampány mind a két ország­ban nagyon bátorítóan alakul. Ez bizonyítéka az élő demokrá­ciának, hiszen az alapul szolgá­ló értékrendet senki nem akarja kétségbe vonni. Beszéltem több politikussal is mind a két or­szágban, tudom azt, hogy sehol nem tervezik a külpolitika meg­változtatását. Éppen ezért mind­két ország választási eredmé­nyeit nagy érdeklődéssel, de minden aggodalom nélkül vá­rom. Én egészen biztos vagyok abban, hogy a magyar—német barátság, amely nemcsak törté­nelmi kötelékeken nyugszik, hanem egy nagyon egészséges érdekközösségből táplálkozik, a jövőben is megmarad, sőt egyre intenzívebbé válik. — Magyarországon, s ezen belül is a Pannon Lapok Társa­sága lapjainak területén sok né­met ajkú állampolgár él. Miként tartja velük a kapcsolatot, részt vesz-e rendezvényeiken? — Horn miniszterelnök úr egyik beszélgetésünkkor el­mondta: ő a német nemzetiséget a legjobban szervezettnek látja. Én ezt a magyarországi néme­teknél tett számos látogatásom során szintén csak igazolni tu­dom. A nagykövetségnek szer­teágazó kapcsolata van az egész országban. Támogatjuk annak a programnak a megvalósítását, amelyet a német szövetségi bel­ügyminisztérium finanszíroz a kisebbségek részére idősek ott­honainak megvalósítására, ta­lálkozási helyek létrehozására, óvodák létesítésére. Ezeknek az intézményeknek a felavatásán, a jubileumi ünnepségeken, az év­ről évre megrendezésre kerülő bálokon a német nagykövetség gyakran képviselteti magát. Amikor csak időm engedi, én magam is ellátogatok ezekre a rendezvényekre, de szoros kap­csolatot tartok fenn a Magyaror­szági Németek Országos Ön­­kormányzatával is. — Egyébként hogyan ítéli meg Magyarország nemzetiségi politikáját, különösen annak fé­nyében, hogy a környező orszá­gok nem mindegyike alkot erről a kérdéskörről pozitív véle­ményt? — Úgy gondolom, az a fon­tos, amit az Európa Tanács mon­dott: a magyar kisebbségi politi­ka példamutató. Természetesen mindig lehet a dolgokon javíta­ni. Kár például, hogy az Ország­­gyűlés utolsó munkanapján nem sikerült a kisebbségek parla­menti képviseletét biztosító tör­vénymódosítást meghozni. De minden politikai tárgyalópart­nerem azt mondta, ez lesz az el­ső téma, amit az új parlament­nek meg kell oldania. Magyar­­ország európai integrációja szempontjából fontos, hogy az eddigi jó hírnevét ápolja és meg­tartsa. Egyvalami ugyanis vilá­gos: az Európai Unió tagorszá­gai csak olyan új államok felvé­telét támogatják, amelyek fe­szültségmentesek. Ez azt jelen­ti, hogy nincsenek feszültségeik a szomszédaikkal, és az orszá­gon belül sincsenek problémák. Magyarország eddig teljesítette ezeket a feltételeket. Az új határőrizeti törvény után Fórum a határ menti települések polgármestereinek • Angyal L. A Szombathelyi Határőr Igazgatóság és a Vas Megyei Közgyűlés polgármesteri talál­kozót rendezett tegnap délután a Megyeházán, ahol dr. Bakondi György vezérőrnagy, a határőr­ség szervezési főigazgatója tar­tott előadást a határőrizeti tör­vényről. A szervezési főigazgató la­punknak elmondta, hogy a ha­tárőrség kezdeményezésére az elmúlt két hétben hat nagyvá­rosban tartottak a szombathelyi­hez hasonló fórumot. Dr. Ba­kondi György szerint a novem­berben életbe lépett új határőri­zeti törvény alkalmazásának tapasztalatait célszerű áttekinte­ni a helyi képviselőkkel is. Másrészt azért fontos a talál­kozó a községek első emberei­vel, mert a határőrség szervezeti átalakulása befejezés előtt áll— leszerelt az utolsó sorállományú határőr—, s a hivatásos határőr­ség ezentúl hatóságként is eljár bizonyos ügyekben, s képes a maga hatékony eszközeivel fel­lépni a közbiztonság megszilár­dítása érdekében. Kérdésünkre — gyakori-e, hogy a helyi lakosok segítik az embercsempészetet — dr. Ba­kondi György azt mondta, hogy „a határ menti településen élő lakosság és néhány bűnelkövető között különbséget kell ten­nünk. Ezeken a fórumokon nem cél az egyéni esetek feldolgo­zása”. A polgármesteri találkozók tapasztalatairól szólva a szerve­zési főigazgató megemlítette: a polgármestereket különösen ér­dekli, milyen új munkalehetősé­get jelent a hivatásos állomány „fejlesztése”, illetve az is foglal­koztatja az önkormányzatokat, hogy a határnylladékok tisztítá­sa hogyan történik. Mint isme­retes, az új törvény szerint erre a határőrség pályázatok útján ke­res vállalkozókat, akik a terepen a határvonalat láthatóvá teszik. Adott esetben erre a munkára az önkormányzat is szerződhet. A fórumon — melyen jelen voltak országgyűlési képviselők is — előadást tartott dr. Töm­­böly Tamás, a közigazgatási hi­vatal vezetője és dr. Pusztai Gyula, a megyei közgyűlés el­nöke. „Telekommunikáló diákok” A Kapsch telekommunikációs vállalat a közelmúltban telefon­konferenciát szervezett a MIR űrállomás űrhajósai és hat közép­európai ország diákjai között az in­formációs technológiának a nem­zetek, a kisebbségek együttélésé­ben játszott szerepéről. A meteoro­lógiai tavaszt megelőző napon délelőtt a fiatalok Budapestről, Prágából, Moszkvából, Varsóból, Bécsből és Hannoverből cseréltek eszmét egymással és az űrállomás legénységével a műholdas közvetí­tés révén egyebek mellett a békés egymás mellett élésről, az informá­ciós technológia az emberek ma­gánéletére, az oktatásra gyakorolt hatásáról. A budapesti helyszín a Planetárium volt, a magyar delegá­ció tagjai a külkereskedelmi főis­kola és a Közgazdasági Egyetem hallgatóiból kerültek ki. (x) VAS NÉPE 3 ____BRKk_____ MEGKÉRDEZTÜK Milyen tanfolyam indult a médiaközpontban? • Krilov Hétfőtől ötnapos tanfo­lyam indult a szombathelyi Független Médiaközpontban helyi televíziók szerkesztő ri­porterei és operatőrei részére. A kurzus témájáról Kovács Tibort, a Szombathelyi Váro­si Televízió igazgatóját kér­deztük. — A Független Média­­központ tanfolyamára helyi televíziós stábokat hívtunk meg, az ötnapos kurzus elmé­leti és gyakorlati foglalkozá­sain a választások szakmai és etikai problémáira készítjük fel a szakembereket. A tanfo­lyamnak egyébként a Válasz­tási műsorok a helyi televí­zióban címet adtak. • Honnan jöttek vendégek? — Pápáról, Celldömölk­­ről, Gyöngyösről, Barcsról, Pécsről, Keszthelyről és Za­laegerszegről. A tanfolyamot egyébként Elek János, a TV­ 3 hírigazgatója, valamint Kiss Péter, a Magyar Televí­zió rendező-operatőre vezeti. Az első napon elméleti elő­adások voltak, itt többek kö­zött a BBC etikai kódexével ismerkedhettek meg a részt­vevők. Keddtől a helyi televí­ziók stábjai hírműsorokat készítenek. Naponta délelőtt tízkor tartunk megbeszélést, ezután következik a forgatás, délután pedig a produkciókat elemzik és értékelik a tanfo­lyam vezetői. A kurzus lé­nyege, hogy a helyi tévék ob­jektívak tudjanak maradni a választások idején. Fontos továbbá a helyi televíziók hírműsorválasztása. • A szombathelyi televízió­­nézők mikor láthatják a stá­bok hírműsorait? — A stábok természetesen aktuális témákat dolgoznak fel, így esténként, a napi hír­adóban láthatják a nézők a műsoraikat. GLOSSZA Beavatás Ki hinné, hogy a beavatás fogalma ma sem ismeretlen egyik-másik középiskolai kollégiumban? S a csicskásság kife­jezést sem valamelyik tankönyvből ismerik meg a szülői háztól tizennégy, tizenöt évesen elkerülni kényszerülő, érzékeny lel­kű—tiszta, őszinte, szeretetre éhes­ diákok, hanem a kóter­­ben, a felsőbb évesek óhajainak, még inkább parancsainak engedelmeskedve. A szülők, a hozzátartozók pedig igencsak tehetetlenek: a kitolásokat bizonyítani szinte lehetetlenség. S ha sikerülne mégis: nem a gyerek inná-e meg annak is a levét? Dehogynem.Marad a hallgatás, a tűrés, a kiszolgáltatottság. Meg a kivárás. Majdcsak elmúlik valahogyan az első, máso­dik koleszos év, aztán csak-csak könnyebb lesz. (Avagy albér­letbe kell vonulnia egy vagyonért.) De ennek tényleg így kell lennie, amikor a társadalomban úgymond tombol — elvileg legalábbis—a demokrácia? Vajon a hatalmi arrogancia mi­ként is tör ki egy harmad- avagy negyedévesen ? Ennyire gyor­san elfelejtik, hogy nemrégiben még őket alázták meg, szen­vedtek, elalvás előtt ők sírtak a fejükre szorított párnájuk alatt? S vajon mindebből mit—nem—akarnak észrevenni a nevelőtanárok? (Mély főhajtás a kivételek előtt!) Mennyire— nem — teremtenek ők nyílt légkört, tiszta viszonyokat? Talán egy kollégistákat védő egyesületet (szakszerveze­tet?) kellene alapítani; képviselőik időről időre kérdőíveken tudakolnák meg—név nélkül—, milyen is az élet egy diákott­honban. Független bizottság értékelhetné ki ezeket, s gyógyír­ral, ha kell, felelősségre vonással orvosolnák a jogos sérel­meket. Ők lennének az igazi beavatottak. szenkovits Plakátok mindenütt Lakatos Ferenc karikatúrája

Next