Vas Népe, 1998. november (43. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-02 / 256. szám

1998. november 2. HÉTFŐ Haranglábat szenteltek Szentgotthárdon • Forgács B. „A harang a közösség csodá­latos hangszere. Az őskeresz­tény korban nem volt használa­tos, hiszen összejöveteleik a ka­takombák mélyén titokban zaj­lottak. (...) De a középkorban már minden harang felirata hir­dette legfőbb funkcióját. Azaz hívom az élőket, elsiratom a hol­takat, megtöröm a villámokat.” - mondta dr. Andor Ferenc, a Vas Megyei Temetkezési Válla­lat igazgatója Szentgotthárdon, a mindenszenteki megemléke­zésen, miután a Gombos Miklós őrbottyáni harangöntő által készített új harangot megszólal­tatták a városi temetőben. Az igazgató szólt a harangról, mint jelképről, felidézte a déli ha­rangszó történetét, a második világháborúban megtizedelt ha­rangokét, melyekből ágyúkat formáltak. Ünnepi szavai után Bauer Károly polgármester mondotta: mindig azt vallotta (s nagyon büszke a képviselő-testületre egybecsengő véleményük mi­att), hogy a temetők milyensége, rendje, a várost minősíti. Mert ez az a hely, ahol külsőségekben is megnyilvánul, hogyan viszo­nyulunk múltunkhoz, halot­­tainkhoz. Mindenszentek napjá­ra úgy emlékezett: ha szét is szó­ródunk a világban, ezen a napon visszatérünk emlékezni, vissza­gondolni múltunkra, mindarra, ami szép volt, ami összeköt ben­nünket. Az új harang a polgár­­mester szerint a megbecsülés, a tisztelet jelképe, kifejezi, hogy ,ami itt Szentgotthárdon, múl­tunkra, halottainkra emlékezve valóban sokat teszünk a teme­tőben emlékeink, gyökereink megőrzésére”. A beszédek után Loós Zsu­zsanna evangélikus lelkésznő, majd Németh Zoltán katolikus esperes áldotta meg és szentelte fel az önkormányzat által fel­építtetett alpesi jellegű, fából készült haranglábat és az új ha­rangot, melyet elektromos áram működtet. Ezután az egybegyűl­tek a mindenki keresztjéhez vo­nultak, ahol gyertyát gyújtva emlékeztek az elhunytakra. Fotó: Szendi P. A nagy sárvári forgatag (Folytatás az 1. oldalról) A város csak úgy zengett a kazetta- és lemezárusok zenéjé­től. A tél közeledtét jelezve, ke­lendőek voltak a meleg holmik. Kisebb-nagyobb vásárfia szinte mindenkinek jutott. Mégis volt árus, aki úgy sommázta a napot: szemellenzősek voltak az embe­rek, hagyták magukat sodorni a tömeggel, nem nagyon vették szemügyre a kínálatot. Az is le­het, hogy a látogatók egy része, tekintettel a hó végére, nem is kifejezetten vásárlási céllal ér­kezett. A lacikonyhásoknak, forraltbor-árusoknak azonban aligha volt okuk panaszra, mivel egy-egy ilyen helyhez közeled­ve - bizonyára nem véletlenül - lelassult a tömeg áramlása. A rég nem látott ismerősök pedig rendszerint úgy búcsúz­tak, ha előbb nem is, de jövőre ugyanitt találkoznak. KRÓNIKA Újra nyomoznak a Kossuth téri sortűz ügyében Az 1956-os, Kossuth téri sor­tűz ügyében a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal elrendelte az 1995. szeptem­ber 8-án megszüntetett nyo­mozás folytatását, és egyúttal a Budapesti Katonai Ügyész­séghez tette át az ügyet - tájé­koztatott Gáspár Attila, a hi­vatal vezetője. A Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal emberiség el­leni bűntett miatt már nyomo­zott az 1956. október 25-én a tüntető tömeggel szemben tör­tént és sok ember halálát, vala­mint sérülését okozó fegyver­­használat ügyében, de az elkö­vetők kilétét nem lehetett meg­állapítani, és így a vizsgálatot megszüntették - áll a hivatal ve­zetőjének határozatában. A mi­nap Szerdahelyi Szabolcs, a De­port 56 elnöke a hivatalnál felje­lentést tett, mert a Magyar Tele­vízió október 25-ei, A Hét című műsorában Horváth Miklós hadtörténész elmondta: levéltári kutatásai során megtalálta a sor­tűz tetteseit. Ez a bizonyíték az alapnyomozás során nem volt ismert. Ezért a feljelentésben hi­vatkozott új bizonyítékra figye­lemmel a megszüntető határo­zatot hatályon kívül helyeztem, és elrendeltem a nyomozás foly­tatását. Horváth Miklós hadtör­ténész adatai szerint a Parlament előtti sortűz elkövetésével a BM Határőrség Orosházi Határőr Kerület állományába tartozó határőrök gyanúsíthatók. Az ügyben a Budapesti Katonai Ügyészség illetékes, a katonai büntetőeljárás lefolytatására ezt az ügyészséget kérte fel a nyo­mozóhivatal vezetője. Múzeumbetörés: félmilliós zsákmány (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Nagy Zoltán, az intézmény igaz­gatója elmondta, a betörő vélhetően nem szakértő, hi­szen az ellopott tár­gyaknál több érté­kesebb darab is van a múzeumban. A tolvaj kizárólag negyven centiméte­resnél kisebb tár­gyakat vitt magá­val. Eltűnt három csésze és egy-egy ereklyetartó ke­reszt, valamint fe­szület. Ezek máso­latok voltak, hiszen az eredeti tárgyak Budapesten, a Nemzeti Múzeum­ban vannak kiállítva. Az igazga­tótól megtudtuk, a másoltatási költség is közel negyedmillió forint volt. A tolvaj három pisz­tolyt is magával vitt. Ezek közül az egyik a Batthyány-fegyver­­gyűjtemény eredeti darabja volt. A XVII. századi flamand munka a legértékesebb a három fegyver közül. Az órásműhelyből nyolc zsebórát loptak el, értékük a két­százezer forintot is meghaladja. Eltűnt a századfordulón Kör­menden élő Pavetits Manó mű­vész-tanár ezüstözött serlege, valamint egy féldrágaköveket tartalmazó kőkészlet néhány da­rabja is. A műtárgyraktárból pe­dig a horvátnádaljai tűzoltó­egyesület zászlaja tűnt el. Dr. Nagy Zoltán szerint saj­nos nem ritka manapság az ilyen jellegű betörés, hiszen a megyé­ben már szinte az összes mú­zeumban jártak tolvajok. Az igazgató azt mondta, hogy „a betörő vélhetően nem az ország másik végéből jött Körmendre, a tettesnek bizonyos dolgokat kellett tudnia ahhoz, hogy be­jusson a múzeumba”. A múze­umban biztonsági szolgálat nem volt, csak iskolanapokon van az épületben portaszolgálat. A rendőrség tegnap rögzítette a nyomokat, s jelenleg is nagy erőkkel nyomoz. Innen lopták el a pisztolyokat VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK M­ilyen állapotban vannak a vasi hidak? • Krilov Az ország közútjain mint­egy ötezer-kilencszáz híd ta­lálható, ezek összesen 91 ki­lométer hoszszúak. Szakem­berek úgy vélik, hogy Ma­gyarországon rövid időn belül minden harmadik híd felújításra szorul. Nacsa Jó­zsefet, a Vas Megyei Közút­kezelő Kht. hídszakági fő­mérnökét a vasi hidak állapo­táról kérdeztük. - Megyénkben 386 híd ta­lálható. Viszont Vas megye abban a szerencsés helyzet­ben van, hogy a nagy hidak jó állapotban vannak. A Rába völgyében lévő hidak - az idei rehabilitációs munkának köszönhetően - teherbírás­elégedetlensége megszűnt. Tehát a Sárvárnál, Csákány­­doroszlónál és Rábahidvég­­nél lévő átjárókkal nincsen probléma. Ennek ellenére azt mondom, hogy az országos átlagba belesimul Vas me­gye is. • A kisebb hidakkal van több probléma? - így igaz. A kisebb hidak többsége hamarosan felújí­tásra szorul, elsősorban be­ton- és acélkorrózió miatt. Itt akadnak már teherbírási problémák is, az ilyen helye­ken figyelmeztető táblákat helyezünk ki. • Milyen tervekkel vágnak neki a jövő évnek?­­ Szeretnénk Körmenden, a régi 86-os út nyomvonalá­ban lévő Rába-hidat felújíta­ni, emellett a rönöki átkelő felszerkezetcseréjére kerül sor. • Kevesebbe kerül a felújí­tás, mint egy új híd építése? - Igen, ez így van. Egy négyzetméter híd felújítási költsége 100-200 ezer forint­ba kerül, ugyanekkora terület építése pedig mintegy 300 ezer forintot igényel. GLOSSZA * Árfolyam Amikor sok-sok évvel ezelőtt először nyugatra vetődtünk, megállapíthattuk: a mi pénztárcánkhoz képest igen magasak az árak. Egy-két árleszállítástól eltekintve nem sok mindenre vethettünk szemet a kinti üzletekben. Emlékszem, a lagúnák városában, Velencében jártunk egyszer, s egy magyar turista szédelegve jött ki egy kis presszóból, mert nyolcszáz forintot fizetett egy kávéért. (Akkor a nyolc­száz forint jóval többet ért, mint ma.) Aztán úgy tűnt jó ideig, mintha enyhülnének az árkülönbsé­gek. Megérte nyugaton vásárolni számítógépet, sokféle mű­szaki cikket (Gorenje-korszak!), videokazettát, egy-két élel­miszerfélét, sőt a bátrabbak bemerészkedtek az éttermekbe is. A benzinárak sem mutattak jelentős eltérést, a magyar autós - ha úgy gondolta - különösebb veszteség nélkül tankolhatott Ausztriában vagy Itáliában. Ám most mintha megint visszatértek volna a régi idők. Ha bemegyünk egy egyszerű ausztriai presszóba, húsz-huszonöt schillingért kapunk egy kávét. (Azaz négy-ötszáz forintért.) Egy korsó sör ára pedig 35 schilling, ami nem jár messze hét­száz forinttól. Hasonló a helyzet Németországban is. A „hi­ba” természetesen nem a kinti inflációban keresendő, hanem a hazaiban. Noha a forintleértékelés nem került napirendre, azért kedvenc pénznemünk piaci értéke eléggé romlott. Naponta láthatjuk ezt a lapunkban is közölt valutaárfolya­mokból. Egyre szegényebbek hát a külföldre látogató magya­rok, annyira, hogy már az ötvenszázalékos árleszállítások sem tudnak bennünket felvillanyozni... -más Divatos szlogen Lakatos Ferenc karikatúrája

Next