Vasuti és Hajózási Hetilap, 1935 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-01 / 1-4. szám
2 VASÚT ÉS HAJÓZÁSI HETILAP — __ 1—4. szám. Teremtő lángész, igazi nagyság volt. Tudott és mert önállóan kezdeményezni. Bízott önmagában és nemzete lelkületében. A legnehezebb feladatokra vállalkozott s azokat mindig sikerrel oldotta meg. Nagy magyar volt, a legmagyarabb miniszterek egyike. Minden alkotásában a nemzet, az állam érdekeit tartotta szem előtt. Nagy népszerűségét is részben ennek köszönhette. Megmagyarosítja a vasútat s az ipar és kereskedelem magyarosodásában is nagy része van. Szerette az igazságot s azt bárhonnan jött, mindig szívesen fogadta, önérzetes és őszinte ember volt. Szigorúsága közmondásos. De tudott kedélyes is lenni és erről az oldaláról, valamint érző szívéről is épp oly sok legendaszerű adat maradt fenn, mint munkaszeretetéről. Számos, nagyszabású alkotás fűződik nevéhez. Magyarország boldogulásának alapjait rakta le s ujabbkori kereskedelmi és ipari fejlődésünket teremtette meg. Bellusi Baross Gábor 1848 június 6-án született Trencsén vármegyének Fruzsina nevű községében, régi nemesi családból. Atyja, bellusi Baross Antal királyi járásbíró, köztiszteletben álló férfiú volt megyéjénk. Tehetségesnek ígérkező fiát gondos nevelésben részesítette. A kis Gábor már zsenge korában élelmességével és gyors felfogásával tűnik ki tanulótársai közül. Igen eszes, akaraterős, testileg és lelkileg egészséges, eleven gyermek volt. Adott helyzetekben hamarosan feltalálta magát s talpraesett feleletekben adott választ a hozzáintézett kérdésekre. Jellemző erre a következő eset, amelyet ötéves korából jegyeztek fel róla. Szülővárosának egyik fűszeresboltjában tartózkodott a kis Gabi, midőn édesanyjának egyik német anyanyelvű barátnője lép be oda s tréfálkozva a következő szavakkal szólítja meg a már akkor komolyságra hajló kisfiút: „Was machen Sie hier Herr von Baross?” A kis Gabi azonban nem jön zavarba. Egészen természetesnek és helyénvalónak találja a nagyobb fiatalembernek kijáró címzést s a következőképpen válaszol: „Ich kaufe Zuckers gnädige Frau.” Középiskoláit Léván, a kegyesrendieknél és Esztergomban, a szentbenedekrendieknél végezte. Középszerű tanuló volt, nem tartozott a kitűnőek közé. A jogot ,a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgatta s miután 1869-ben önkéntesi évét is leszolgálta, hazament Trencsénbe. Közéleti pályafutását megyei tiszteletbeli aljegyzői minőségben kezdette meg s gyorsan haladt előre. 1871-ben, 23 éves korában ügyvédi oklevelet szerez és nemsokára rá valóságos aljegyző, majd főjegyző és árvaszéki ülnök lesz. Megyéjének társadalmi és politikai mozgalmaiban is tevékeny részt vesz s ott hamarosan vezetőszerepet tölt be. Szervezőképességével, munkaerejével, nagy szorgalmával mindenfelé elismerést szerez magának s a megyei közélet emberei már akkor szép jövőt jósolnak neki. Magyar dalárdát szervez Trencsénben s ennek sokáig buzgó, működő tagja. Maga is jó énekes, pesti diákoskodása idején az énekből oktatást vett s művelte hangját. A trencséni nőegylet alapításában is érdemeket szerez magának s annak titkára lesz, majd megalapítja a „Vágvölgyi Lapok”-at s azt országgyűlési képviselővé való megválasztásáig szerkeszti. A magyarosítási törekvéseket nemcsak szóval és tettel, hanem tollal is támogatta. Politikai iskolázottságának, nagyrahivatottságának sokszor adta tanújelét s közéleti tevékenységének elismeréséül választják meg 1875-ben, 27 éves korában, egyhargúlag a pucho-illavai kerület országgyűlési képviselőjévé. . Szabadelvűpárti programmal kerül be a házba s annak mindvégig tagja marad. Nagy szorgalmával itt is kitünik. Kiváló képességeit hamarosan felismerik s a ház jegyzőjévé választják meg. Tagja lesz valamennyi válaszfelirati bizottságnak, a közgazdasági, közigazgatási és közoktatási bizottságoknak, ez utóbbinak elnöke is. Jegyzője a magyar delegációnak, előadója a hadügyi bizottságnak és ezeket a tisztsége mind lelkiismeretes pontossággal tölti be. Sokoldalú tevékenysége mellett folyton tanul és műveli magát. A képviselőház könyvtárának szorgalmas látogatója. 1882-ben hosszabb külföldi tanulmányútra megy, hogy a nyugati államok közigazgatási és közlekedésügyi intézményeit, azok igazgatását, ügykezelését megismerhesse. Erről az útjáról számos levelet küld haza atyjának, amelyek e nagy férfiúnak a szülei iránt érzett mélységes szeretetéről, megható gyöngédségéről, alázatosságáról és Isten félelméről tesznek tanúságot. Páratlan munkássága, teherbírása a képviselőházban is nagy tekintélyt szereznek neki s tevékenységének még nagyobb tere nyílik akkor, amikor 1883. elején a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium államtitkárává nevezik ki. Államszolgálatba lépése óta a naervarányú reformok hosszú sorát kezdeményezi és hajtja végre. Mindenekelőtt az államvasutak igazgatási rendszerét alakítja át gyökeresen. A központi igazgatóság átszervezésével, az üzletvezetőségek hatáskörének kibővítésével fokozza az államvasutak munkaképességét és jövedelmezőségét. A folyton pénzügyi zavarokkal küzdő államvasutak jövőjében már-már megingott bizalmat újra felébreszti s elért eredményeivel megszilárdítja azt a hitet, hogy az országnak ez a leghatalmasabb intézménye idővel az államkincstárnak nemcsak hogy terhére nem lesz, hanem jelentékeny bevételi forrásává is válik. Államtitkárságának idejére esik a postatakarékpénztárak intézményének angol mintára való meghonosítása is, amely intézménnyel a nemzet szegényebb rétegeinek nyújtott a takarékoskodásra alkalmat. Ez a postahivatalok sűrű hálózatán keresztül az egész ország területén elterjedt nagy jelentőségű intézményünk 1886. február elsején kezdette meg működését s munkakörét később a csekk- és a kliringforgalomra is kiterjesztette. A posta és a táviró egyesítésének kezdeményezése is államtitkárságának idejére esik. Ezzel az egyesítéssel e nagyszerű intézményünk mai kifejlődésének alapjait vetette meg s lehetővé tette azt, hogy a magyar posta a külföld hasonló intézményeivel egy színvonalra emelkedjék, sőt azt sok tekintetben felül is múlja. (Folyt. köv.)