Vasuti és Hajózási Hetilap, 1938 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-31 / 1-4. szám
A VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI HETILAP 1—4. szám. szorgalmas munkával, a jövőbe vetett szilárd és elpusztíthatatlan bizalommal és a változott korszellemhez, a korszerűséghez mindenben hozzáigazodva, kezdte a magyarság újraépíteni egész gazdasági életét. Ennek az újraépítő munkának egyik első nagyobb állomása az, az akkoriban valóban igen kockázatos, merész elhatározás volt, hogy a csepeli kikötőt, ha a békebeli tervnél sokkal szűkebb keretben is, — de mégis — kiépítjük. És a magyar nemzet életrevalóságában bízó külföldi (francia) tőke megszervezése útján (azóta már teljesen visszafizettük) — sikerült odáig jutnunk, hogy a Csepelsziget északi csúcsán, mintegy 1000 kat. hold területet megszerezve s ott az építkezéseket megkezdve, 1928-ban már megnyílhatott a csepeli, akkor még „vámmentesnek“, — legújabban azonban már méltón „nemzetközinek“ nevezett kikötő. A kikötő vezetőségére az első pillanattól fogva két fontos, — egy műszaki és egy üzleti — feladat hárult. Az első: a kikötőnek egyrészt a legkorszerűbb hajózási és tárolási igények figyelembevételével való technikai kiépítése és berendezése; a második: megfelelő akvizíciós tevékenység, olcsó kikötői tarifák, vám- és egyéb kedvezmények, stb. útján, kellő forgalomszerzés, ami a technikai munkáknál talán még nehezebb volt. A kikötő műszaki berendezéseinek mai állapotát a következőkben vázoljuk: A kikötőben ezideig már három nagyobb medence épült ki. A kereskedelmi medence 15 hektár területtel — egy hektár 1,73 kát. hold; a kőolajmedence 5,5 hektár területtel, ahol a Magyarországba érkező külföldi kőolajat, a medencét teljesen bérbevett és a kellő berendezésekkel bíró nagy olajszállító cégek tárolják; végül a 7,2 hektár vízfelületű „Iparimedence“. A kereskedelmi medence kikötő és rakodó partfalainak hossza 2809 m, mélysége a Duna legkisebb vízállásánál 2,6 m. A medence egyik partján és a vasúti vágányok, valamint a MÁV által felépített külön kikötői vasúti gyűjtőállomás mellett 3 korszerűen felszerelt darabárú raktár sorakozik 13.800 m2 használható területtel. E raktárakat úgy a vízről, mint egyben szárazról 6 darab 3 tonnás portáldaru szolgálja ki. Szemben, a medence másik hosszoldalán 36.000 m2 területű nyílt rakodóhely van, a szabadon tárolható rinfusú (ömlesztett) áruk, úgymint szén, koksz, fa, ócskavas, stb. elhelyezésére és kezelésére. A kezelésre két, 50 m nyílású, óránként 60 tonna teljesítőképességű híddaru szolgál. A medence északi oldalán épült a nagy vasbetonszerkezetű 14 emeletes „Gabonatárház“ 141.680 m 3 űrtartalommal. Legmagasabb pontja 53 méterre emelkedik a föld szintje fölé. Befogadóképessége öszszesen 32.000 tonna. A tárház három részből áll: a szíló és tároló részből és a gépháztoronyból. A hajón vagy vasúton érkező ömleszthető árú berakására négy szívócsőszerű szívóelevátor szolgál, óránkint 100 tonna teljesítőképességgel. A gabonatárház berendezéséhez tartoznak a szárítók; tisztító-, osztályozó- és fajtázógépek; kukoricamorzsolók; sörárpa osztályozó; konkolyozó berendezés; kézi és gépi válogatóosztály, továbbá a kikötő speciális szabadalmában épített zsizsiktelenítő berendezés, melynek napi teljesítménye 6 vágón, míg a tisztító berendezéseké óránként 40 tonna. Ez utóbbiak közül a legnagyobb fontosságúak a hüvelyesfélék (bab, borsó, lencse, köles, muhar, majd saláta, spenót, tökmag, stb.) tisztítására szolgáló gépek. Működésük értékének, hasznának jellemzésére legyen elég egy példa: a q-ként 20 pengővel vásárolt borsó, a zsizsiktelenítő, válogató stb. berendezéseken keresztül jutva, az exportforgalomban 70—100 pengőért értékesíthető. Ami a kikötő forgalmi eredményeit illeti, az az első (1929.) évi 2.7 millió q-ról 1936-ig fokozatosan 8.2 millió q-ra és 2150 hajóra, vagyis a háromszorosára emelkedett. Ez igen sokat jelent, ha meggondoljuk, hogy a békebeli gazdag Magyarországon mintegy 60 millió korona költséggel épült fiumei tengeri kikötő forgalma, melyet az akkori világszerte zavartalan gazdasági és forgalmi helyzetben 50—60 magyar tengeri hajó és számtalan idegen országbeli hajó táplált, a fennállott nagy vasúti- és vámkedvezmények stb. mellett is, fejlődésének java fokán, az 1895—1905. években, évi átlagban csak alig 10—12 millió forgalmat ért el. A csepeli kikötő mostani forgalma tehát, alig egy negyedével kisebb csak, mint a fiumei kikötő forgalma volt! Megemlítjük még, hogy a csepeli kikötő 1930-tól, tehát második évétől kezdve, 1936—1937-ig, évi 186.000 pengőtől 371.000 pengőig terjedő üzleti feleslegeket ért el, melyeket eddig összesen mintegy 2,2 millió pengő értékben, további beruházásaira és berendezései tökéletesítésére fordított. Emellett a kikötőüzem sokmilliós összegeket juttatott beszedett vámokban a pénzügyi kincstárnak. Az új szabadkikötő. Az 1937. év novemberében megnyílt budapesti szabadkikötő (punto franco) célja és rendeltetése az, hogy úgy hazánknak, mint Budapest fővárosnak az európai nemzetközi árucsereforgalom tekintetében fennálló középponti fekvését kihasználva, olyan kikötőüzem álljon rendelkezésre, amely az átmenő nemzetközi forgalomban vámmentesen, a legkorszerűbb technikai és üzemi berendezésekkel és a legversenyképesebb tárolási és egyéb kikötői díjszabásokkal vonzóerőt gyakoroljon és alkalmas legyen különböző külföldi átmenő áruk rendszeres vagy konjunkturális tárolására, kikészítésére, feljavítására, feldolgozására, továbbá gyűjtésére és elosztására és hasonló lehetőséget nyújtson a hazai gazdasági életnek is. Ezenfelül arra is, hogy az ilyen áruk lehetőleg magyar hajófuvarokkal legyenek akár messze tengeri kikötőkbe is elszállíthatók. Itt segítségére szolgál a szabadkikötőnek a két éve megalakult M. Kir. Dunagőzhajózási Rt., amely ma már 4 folyam-tengerjáró hajóval átrakás nélkül tudja a forgalmat Budapest és a messze keleti török-görög, egyiptomi, palesztinai stb. tengeri kikötők között lebonyolítani. E folyam-tengerjáró hajók bekapcsolásával tehát Budapest tengeri kikötővé vált. Ami e szabadkikötő technikai berendezését illeti, elsősorban ki kell emelni, hogy a már évek óta fennállott nemzeti kikötőhöz szervesen hozzákapcsolódva és attól csak egy külön kerítéssel elválasztva, egyelőre mintegy 15.000 m2 terület áll e célra rendelkezésre, de a kikötő tulajdonában ezenfelül még vagy 150 hold terület lesz erre a célra még igénybevehető. A kikötőben most épül egy nagy, 55.000 m2 területű medence, 265 m hosszú, kikötésre és rakodásra alkalmas partfallal. Már elkészült egy 2300 m2 területű raktárépület, melynek minden zuga már bérbe van adva külföldi — alább majd felsorolt — kereskedelmi- és ipari vál-