Vasuti és Közlekedési Közlöny, 6. évf. (1875)
1875-06-03 / 22. szám
22. szám. Budapest, 1875. junius 3. Hatodik évfolyam. - - „ félévre . ” Előfizetési dij: Házhoz hordással vagy postai küldéssel egész évre 8 st Zoltán-, előbb Attilantcza sz. II. evn. Zoltán-, előbb Attilantcza 3. sz. II. evn. Tartalom : Indokolása a vasutak építéséből felmerült kártalanítási követelések kiegyenlítéséről, valamint az állami biztosítást élvező pályákon szükséges új beruházásokról szóló törvényjavaslatnak. — Az osztrák kereskedelmi miniszter rendelete a refakcziók tágyában. — Az osztrák államvasút, a magyar nyelv.— A vas és aczél előállításáról. (Folytatás.) — A pécs-barcsi vasúttársaság közgyűlése. — A magyar nyugoti vasut kigyűlése. — A cs. kir. szab. Dunagőzhajótársaság közgyűlése. — Vasuti hírek. — A magyar korona területén létező és a közös vasutak 1875. évi április havi üzleteredményeinek kimutatása. — Hirdetések. Szerkesztési iroda Kiadóhivatal KÖZPONTI vasuti és közlekedési közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. Indokolása a vasutak építéséből felmerült kártalanítási követelések kiegyenlítéséről, valamint az állami biztosítást élvező pályákon szükséges új beruházásokról szóló törvényjavaslatnak. Midőn a jelen minisztérium az ország súlyos pénzügyi viszonyainak rendezésére vállalkozott, részint a volt kormány egyes tagjainak nyilatkozatai, részint pedig más forrásokból merített értesülések alapján el volt készülve arra és tisztában volt magával, hogy az elmúlt korszak alatt rohamosan eszközölt vasúti építkezésekből folyólag a már eddig elvállalt rendkívüli terheken kívül is még számos függő kérdések várnak elintézésre, melyek megoldását nem szabad késleltetni, ha csak az államkincstárt kétes kimenetű s még kedvező eredmény esetében is káros és kellemetlen pereknek kitenni, vagy e függő kérdések által különben is leginkább megingatott hitelünket még jobban kockáztatni nem kívánjuk. Első feladatai közzé tartozott ennélfogva a kormánynak ezen függő kérdések mibenléte, természete és kiterjesztése iránt magának a legalaposabb meggyőződést szerezni, éspedig mindkét irányban, úgymint: a) az építési vállalkozóik által támasztott kárpótlási igények iránt szintúgy mint b) a pályáink tökéletlen felszerelése és kiépítése folytán felmerült új beruházási szükségletek tekintetében. Az elsőt illetőleg a bejelentett kárpótlási igények felől a minisztérium mindenekelőtt az I. alatti összeállításban előtüntetett általános tájékozást szerezte, mely szerint nem kevesebb, mint 86.824.498 forintra rugó kárpótlási igény jelentetett be, melyek közül 5.945.731 forintnyi igény 580.000 forinttal készpénzben márvéglegesen kiegyenlíttetett, a további 33.748.067 forint kárpótlási igénynek 27.600 forint készpénzfizetésével és 5.728.571 frt effektiv összeg biztosításával leendő kiegyenlítése iránt a volt kormány és az illető vállalkozók és társulatok közt a törvényhozás jóváhagyásának fentartása mellett egyezség jött létre, s végre 47 millió 130.000 frjra rúgó kárpótlási igénynek letárgyalása a jelen minisztériumnál maradt fenn. A követelők igényeiket: a) a tervek és ténylegesen szükségelt munkák közötti különbözetre, b) a kormány által kellő időben ki nem szolgáltatott tervek késedelmezéséből ellátott károkra, c) a terveknek, néha vonalrészeknek a munka folyama közbeni megváltoztatásából eredeti túlépítkezésekre, és d) elemi és előre nem láthatott csapásokra alapították. A minisztérium kötelességének tartja ezen igényeket szintúgy, mint a törvényhozás jóváhagyásának fentartásával létrejött egyezségeket, mielőtt ez utóbbiakat magáévá tenné, lelkiismeretesen megvizsgálni s ez irányban már haladt is annyira, hogy egy némelyik iránt még a jelen országgyűlésnek külön előterjesztést tehet, a többiekkel azonban gyors megoldást igénylő más rendbeli feladatainak sokaságával szemközt még ideje sem volt oly behatóan foglalkozni, hogy előterjesztéseit a rendelkezésre álló rövid idő alatt megtehesse. Másrészt azonban a minisztérium ugyancsak az ország pénzügyeinek rendezésére vonatkozólag elvállalt feladata érdekében feltétlenül szükségesnek tartja, hogy az említett követelések, mint a mult korszak maradványai minden késedelem s a kormány és törvényhozás drága idejének minden fölösleges vesztegetése anélkül tisztába hozassanak, hogy igy egyrészt a kormány és az ország mielőbb felismerhesse azt, mily teherrel kell még a multak tényeiből folyólag számot vetni; másrészt pedig, hogy e kérdések ép oly gyors mint beható elintézése folytán a megingott közhitel és bizalom állandóan visszatérjen. Elsősorban tehát ezen megfontolás az összminisztériumot arra bízta, hogy szemközt az országgyűlés közel álló bezárásával, azon rendkívüli, de a közjó által égetően parancsolt eljáráshoz nyúljon, miszerint a benyújtott törvényajvaslat értelmében általános felhatalmazást kérjen e függő ügyek rendezésére. E czélra a minisztérium az országgyűlési szünet által nyújtandó időközt erélyesen kívánná felhasználni s e mellett az általános meghatalmazást azon irányban is hasznosíthatónak véli, hogy egyes vállalkozókkal minden kétes jogcím kizárása mellett csakis a teljes jogalappal bíró követelésekre nézve előnyösebben egyezhessék ki, mintha az egyezség végleges megerősítése csak hosszabb idő lefolyásával lenne várható. Általában s anélkül, hogy a még meg nem vizsgált igényekről a kormány érdemlegesen kívánna nyilatkozni, igen valószínű, hogy azok közt vannak egyesek, melyek létezése egyáltalában csak a kormány részéről ily igények megvizsgálása tekintetében tanúsított — különben természetes — készségnek tulajdonítható, míg másoknál az építési végleszámolások által veszélyeztetett társulati részvénytőke szenvedő állapota helyett a jogcím csak formailag van előtérbe állítva, minden körülmények közt azonban bizonyosnak s már az eddigi egyezségek által is igazoltnak tekinthető, hogy a bejelentett igények szembetűnő túlzáson alapulnak. Bármint álljon azonban a dolog, a minisztérium csak is sürgős és oly esetekben fog élni a meghatalmazással, midőn az ügy gyors elintézése által az államkincsárra nyilván előny hárul ; minden más esetben fenn fogja tartani magának, hogy az újra egybegyűlendő országgyűlésnek külön előterjesztéseket tehessen. Hasonló helyzetben van a minisztérium az állami biztosítást élvező vasutaknál elkerülhetlenül szükségesekké vált új beruházások tekintetében is. Ezeket a jelen minisztérium a következő stádiumban találta: Ezen új beruházások tudvalevőleg nem annyira a forgalom természetes emelkedése, mint inkább az illető pályák tökéletlen felszerelése és az ország agriculturális viszonyaitól elütő berendezése folytán váltak szükségesekké. Ezen abnormális esetre tehát a volt kormány nem vélte kiterjedőnek az illető engedélyokmányok azon kikötéseit, melyek szerint, ha a forgalmi eszközök stb. szaporítása még a biztosítás megszűnte előtt szükségesnek mutatkoznék, az erre megkívántató összeg beszerzése czéljából külön egyezmény kötésére lett felhatalmazva, hanem szükségesnek vélte a törvényhozás külön felhatalmazását kikérni, mi végből az első erdélyi vasutat illetőleg még 1872 évben, később pedig 1873. tavaszán ennek elejtésével egy általános javaslatot terjesztett a képviselőház elé, melyben az elsőrendű pályáknál mitidenkint 50.000 , a másodrendűeknél pedig 25.000 forint tőkeösszeg erejéig kért felhatalmazást külön biztositás nyújtására; e javaslat azonban érdemleges tárgyalásra nem került, hanem a kormány újabb törvényhozási előterjesztést készített elő, melyben minden egyes érdekelt vasútra nézve határozott összegeket szándékozott javaslatba hozni. Az e részben előkészített adatok és összeállítások szerint szükségeltetnék a már tényleg befektetett, de még fedezetre váró összegek befoglalásával, és pedig : a) forgalmi eszközökre a II. alatt idezárt kimutatás szerint 5,702.703* frt