Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)
1879-10-10 / 60. szám
404 A miskolci-debreczeni nagyváradi vasút ügyében e hó 5-én Debreczenben Molnár György országos képviselő elnöklete alatt népes értekezlet tartatott, amely az ügy tüzetes és beható megvitatása után következő határozati pontokban állapodott meg. 1. A régi bizottság újra megkezdi aktív működését. 2. Gr. Csáky Tivadar felkéretik a Miskolcztól Debreczenig terjedő vonal új költségvetésének és a Debreczentől Váradig terjedő vasút új tervezetének elkészítésére. 3. Molnár György elnöklete alatt egy új bizottság küldetik ki, a további intézkedések megtételére. 4. Miután a régi consortium volt elnöke Lévay Miklós meghalt, az ideiglenes elnök gyűlést fog összehívni és a végleges határozat akkor hozatik meg. A Szilágyiban tervezett vasut. Egy Szilágy megyét átszelő s Nagykárolyt Kolozsvárral összekötő vasut építésére szólítja fel az „Ellenőr"-ben dr. Szőllősy Máté az Ügy körül érdeklődök figyelmét, amely vonal mintegy folytatása lenne a kiépülendő nyíregyháza-nagykárolyi vonalnak. Indítványának indokolására addig is, míg a Szilágy megye részéről kiküldött tervező bizottság ez Ügyben megtenné a szükséges lépéseket s concret tervvel lépne fel, a következőket hozza fel: 1-szer. A Nyíregyháza-Nagykárolyt és Kolozsvárt összekötő vasut építése legkisebb földtani nehézségre sem találna. Minden építési anyagot a vonalon olcsón szerezhetni be. Szóval, oly olcsó vasutat épiteni hazánkban sehol sem lehet, mint az általa jelzett ezen vonalon. — 2-szer. Ezen vonal: Nyíregyháza-Kolozsvár 23—24 mértföld hosszú lenne, s tekintve, hogy e vasut az ország északi részét Erdélylyel, az ország keleti részével a legrövidebb vonalon kötné össze, kiépítése hadászati szempontból is elkerülhetlenné lesz előbb-utóbb, 23-szor. Kereskedelmi szempontból e vonal érdekében elég csak annyit felemlíteni, hogy Brassóban most is a Nyírségből szállított burgonyát esznek, s hogy a Schwartz testvérek, marosvásárhelyi terménykereskedők és katonai élelmezők évek óta szállítanak Nyíregyháza vidékéről nagyobb mennyiségű terményt Erdélybe. S ha ezen üzlet kifizeti magát via Nyíregyháza-Debreczen-Püspökladány-Nagyvárad-Kolozsvár , mennyivel inkább tenné ezt az általa javasolt, négyezernél is rövidebb vonalon, 14-szer. Ezen vonal alig egyrészről oly vidéken épülne, melytől a vasút minden oldalról távol van, másrészről az hazánk egyik legnépesebb vidékén vonulna át, oly vidéken, ahol egy négyszög mértföldre 3200 lélek esik, aminek föltétlen következménye a személyforgalom élénksége lenne. — 5-ször. Szilágymegyének bor és sertéskivitele oly nagy, hogy annál nagyobb hazánk egy vidékének sincsen. Továbbá termény, gyümölcs, gubacs, fa, állat és épület anyaga töméntelen, a melyek az áruforgalmat állandóan fentartanák. — De legfőbb s a mi maga képes egy vasut fentartását biztosítani az, hogy Szilágy megye közepén egy vastag kőszéntelep vonul keresztül. A kőszéntelep eddig kilencz község határán jött napvilágra, de eddig csak egyes kovács által használtatik, rendes mivelés alatt azonban nincsen és nem gondol vele senki, azon okból, mert Szilágymegyében a tüzelőfa roppant olcsó. A fentebb, egész röviden előadottak alapján tehát a Szilágymegyét átszelő Nyíregyháza-Nagy-Károly-Kolozsvárt összekötő vasút építését életre valónak tartja, és azt az érdeklődőknek, főleg Ivánka Imrének, mint az északkeleti vasút vezérigazgatójának figyelmébe ajánlja. Az áruforgalmi statisztika létesítése tárgyában a „Pesti Hirlap" szerint, a m. kir. kereskedelmi ministériumban, a bizottsági tanácskozások megindultak, s mihelyt a statisztikai hivatal a közlekedési vállalatoknál használatban levő áruosztályozásokra vonatkozó adatokat összegyűjti, a bizottsági tanácskozások folytattatni fognak. Szakirodalom: Die Personal-Einrichtungen der Eisenbalinen vom Standpunkte des Denkers und Menschenfreundes. Studien und Vorsehlage von M. A. Reitler, Betriebsdireetor-Stellvertreter der k. k. priv. österr. Nordwestbahn und Süd-Norddeutscben Verbindungsbahn. (Wien 1879. Verlag von R. v. Waldheim. Preis 5 M. = 2 fi. 50 kr.) Ezen ma, mint czime is jelzi, a vasutak személyzeti szervezetét tárgyalja, s javaslatokat tesz a jó igazgatás igényei és emberbaráti szempontból szükségesnek mutatkozó reformok iránt. A tanulmány alapjául szerző az osztrák-magyar vasutak személyzeti szervezetét választotta s igy e könyv reánk nézve is és pedig annál inkább nagy érdekkel bír, minthogy vasutaink személyzeti szervezésének reformálása már hosszabb idő óta napirenden van. Épen ezen okból szükségesnek is véljük e munka ismertetésével foglalkozni, kívánatosnak tartván, hogy azok, kik vasutaink személyzeti szervezetének reformálását végrehajtani hivatják, szintén átolvassák és tanulmányozzák szerzőnek jelen műveit, mely amidőn rámutat a szervezeti hiányokra és gya-korlati szempontból szükséges reformokra, egyúttal kiváló súlyt fektet arra, hogy a hivatalnokok jogai és kötelességeinek megállapításánál az emberbaráti szempontok érvényesülhessenek, s ez utóbbi irányzat teszi a művet kiválólag becsessé. A szellemdús és mulattató irányban tartott mű VIII fejezetre van felosztva, melyeknek tartalma röviden a következőkbe foglalható össze: I. A szolgálati viszonyba való belépés és ezen viszony önkéntes feloldásának feltételei szigorúan betartandók és minden protectió vagy tekintetbe vétel kizárandó ; a jelöltnek egészen adósság nélkülinek kell lenni, mert ellenkező esetben tévútra vezetés miatt a büntetésképem elbocsájtás alá esnek; a nősnek biztosíték letétele által kellene az illedelmes megélhetésre kezdetben elégtelen fizetést pótolni; a legalább 3 évig ideiglenesen alkalmazott, ha testi és szellemi képességét, valamint jellemét tekintve jól megfelelt, véglegesen alkalmazandó. Ily hivatalnok elbocsátása a nélkül, hogy elbocsátásának oka vele közöltetnék, igazságtalanság, s az ezzel szemben a szolgálati szabályzatban rendszerint kikötött „három havi kölcsönös felmondás"-nak szerződésszerűségére történő hivatkozás alaptalan, nem lévén az mindkét szerződő félre nézve egyenértékű, amennyiben a felmondás folytán a vaspálya-intézet soha, a hivatalnok pedig rendesen mindig károsul s ezért legalább is jelentékeny végkielégítés által volna kártalanítandó. Bármily meggyőzők legyenek már magukban véve is e kívánalmak, szerző azokat mégis kitűnően indokolja és illustrálja. Ugyanaz áll azon tapasztalati és alapelvek tekintetében is, melyeknél nézeteltérések lehetők, mint: személyi ügyi előadók csak olyanok lehessenek, kik maguk is teljesítettek végrehajtó vasúti szolgálatot; a vasút nem oly üzleti vagy közkereseti vállalat, mint mások; az alsóbb vasúti körökben dívó szólásmód: „egyik lábbal a bünfenyítő törvényszék előtt, a másikkal a sírban" találóan jellemzi a vasúti szolgálat roppant felelősségét. Nem kevésbé élénken indokolja szerző a vétségek miatt elbocsátott, vagy más tekintetekből felmondott hivatalnokok szolgálati bizonyítványaik kiállítása körüli eljárás egyenlőségének igazságtalanságát. A személyi kiadások leszállításának szüksége esetében a nélkülözhetővé vált személyzet elbocsátása helyett valamennyi hivatalnok illetményeinek — a magasabb állásúaknál természetesen nagyobb százalékokkal — általa kívánt aránylagos leszállítása azonban csak látszólagosan tetszik igazságosnak , amennyiben alig van az intézet körül szerzett érdemei fölött túlságosan jól fizetett hivatalnok, míg az alsóbb, különben is silány illetményeiben még lejebb szállított személyzet tovább már meg nem élhetne; ily esetben a nélkülözhetők a lehető legkíméletesebb módon lennének fölmentendők, az ez által keletkezett több munka pedig a megmaradottakra, a hivatalos időn kivül leendő végzés végett kivetendő. II. A vasutak szolgálati szabályzatai különfélekép magyarázható fogalmazásokkal, melyek a sok és különnemű esélyekkel szemben mégsem egészen kimerítők, szerző által igen helyesen tárgyaltatnak; az általánosítás és teljesség, e két egymással homlokegyenest ellenkező kellék egyesítése megoldhatlan feladatnak látszik. A szolgálati szabályzatok megváltoztatásánál az alkalmazottak által már korábban szerzett jogokra való tekintet az igazságnak megfelelő ugyan, de nem vehető mindig kellő figyelembe, mert általa az igazgatás egységes alapelvei szenvednének ; az igazgatás részére fentartandó a jog, hogy azokat a szükséghez képest mindig s még akkor is megváltoztathassa, ha a szabályzatokban ez iránt nem is foglaltatik határozott intézkedés. Az intézetek saját érdekei is megkívánják különben, hogy ily változtatások ne igen gyakran s nem az alkalmazottak nyilvános károsításával történjenek. A számtalan, egymásnak sokszor ellentmondó utasítások, szabályzatok, rendeletek körözvények, szabványok és mint ezen, legtöbbnyíre a zöld asztal mellett készült egyéb rendeletek még neveztetnek, az általuk vezetgetett alkalmazottakat annyira zavarba hozzák és eltompítják, hogy majdnem minden szabad mozgásra s önálló fellépésre képtelenekké válván, döntő perczekben a lélekjelenlétet elvesztik s ennek folytán katastrophákat idéznek elő. A kormány az összes szolgálati szabályzatok egyszerűsítése, egybefoglalása s egyöntetűsitése által az összes vasutaknál, nagy érdemeket szerezne magának. Az osztrák vasutak vezérigazgatója Nördling úr, egy az osztrák vasúti hivatalnokok klubjában tartott szellemdús előadása alkalmával, egy nagy angol vasút valamennyi, csakis egy vékony füzetkébe foglalt utasításainak a felőmutatása mellett eseket meg is érintő. Egyszerű alapelvek, az önként érthető dolgok mellőzésével és az alkalmazottak felelősségére való folytonos hivatkozás elhagyásával, teljesen elégségesek. * III. A hivatalnokok illetményei és mellékjövedelmei a szerző humánus tendentiáit kiválóan illustráló