Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)

1879-10-10 / 60. szám

404 A miskolci-debreczen­i nagyváradi vasút ügyében e hó 5-én Debreczenben Molnár György országos képviselő elnöklete alatt népes értekezlet tartatott, a­mely az ügy tüzetes és beható megvitatása után következő határozati pontokban állapodott meg. 1. A régi bizottság újra megkezdi aktív mű­ködését. 2. Gr. C­s­á­k­y Tivadar felkéretik a Miskolcztól Debreczenig terjedő vonal új költségvetésének és a Debreczentől Váradig terjedő vasút új tervezetének elkészítésére. 3. Molnár György elnöklete alatt egy új bizottság küldetik ki, a további intézkedések megtételére. 4. Miután a régi consortium volt elnöke Lé­vay Miklós meghalt, az ideiglenes elnök gyűlést fog összehívni és a végleges határozat akkor hozatik meg. A Szilágyiban tervezett vasut. Egy Szilágy megyét átszelő s Nagykárolyt Kolozsvárral összekötő vasut építésére szólítja fel az „Ellenőr"-ben dr. Szőllősy Máté az Ügy körül ér­deklődök figyelmét, a­mely vonal mintegy folytatása lenne a kiépülendő nyíregyháza-nagykárolyi vonalnak. Indítványának indokolására addig is, míg a Szilágy megye részéről kiküldött tervező bizottság ez Ügyben megtenné a szükséges lépéseket s concret tervvel lépne fel, a következőket hozza fel: 1-szer. A Nyíregyháza-Nagykárolyt és Kolozsvárt összekötő vasut építése legkisebb földtani nehézségre sem találna. Minden építési anya­got a vonalon olcsón szerezhetni be. Szóval, oly olcsó vasutat épiteni hazánkban sehol sem lehet, mint az általa jelzett ezen vonalon. — 2-szer. Ezen vonal: Nyíregyháza-Kolozsvár 23—24 mértföld hosszú lenne, s tekintve, hogy e vasut az ország északi részét Erdélylyel, az ország keleti részével a legrövidebb vonalon kötné össze, kiépítése hadászati szempontból is elke­rü­lhetlenné lesz előbb-utóbb, 2­3-szor. Kereskedelmi szem­pontból e vonal érdekében elég csak annyit felemlíteni, hogy Brassóban most is a Nyírségből szállított burgonyát esznek, s hogy a Schwartz testvérek, maros­vásárhelyi terménykereskedők és katonai élelmezők évek óta szállítanak Nyíregyháza vidéké­ről nagyobb mennyiségű terményt Erdélybe. S ha ezen üzlet kifizeti magát via Nyíregyháza-Debreczen-Püspökladány-Nagy­várad-Kolozsvár , mennyivel inkább tenné ezt az általa java­solt, négyezernél is rövidebb vonalon, 1­4-szer. Ezen vonal a­lig egyrészről oly vidéken épülne, melytől a vasút min­den oldalról távol van, másrészről az hazánk egyik leg­népesebb vidékén vonulna át, oly vidéken, a­hol egy négy­szög mértföldre 3200 lélek esik, a­minek föltétlen következ­ménye a személyforgalom élénksége lenne. — 5-ször. Szilágy­megyének bor és sertéskivitele oly nagy, hogy annál nagyobb hazánk egy vidékének sincsen. Továbbá termény, gyümölcs, gubacs, fa, állat és épület­ anyaga töméntelen, a melyek az áru­forgalmat állandóan fentartanák. — De legfőbb s a mi maga képes egy vasut fentartását biztosítani az, hogy Szilágy megye közepén egy vastag kőszéntelep vonul keresztül. A kőszéntelep eddig kilencz község határán jött napvilágra, de eddig csak egyes kovács által használtatik, rendes mivelés alatt azonban nincsen és nem gondol vele senki, azon okból, mert Szilágy­megyében a tüzelőfa roppant olcsó.­­ A fentebb, egész röviden előadottak alapján tehát a Szilágymegyét átszelő Nyíregyháza-Nagy-Károly-Kolozsvárt összekötő vasút építését életre valónak tartja, és azt az érdeklődőknek, főleg Ivánka Imrének, mint az északkeleti vasút vezérigazgatójának figyelmébe ajánlja. Az áruforgalmi statisztika létesítése tárgyában a „Pesti Hirlap" szerint, a m. kir. kereskedelmi ministériumban, a bizott­sági tanácskozások megindultak, s mihelyt a statisztikai hivatal a közlekedési vállalatoknál használatban levő áruosztályozásokra vonatkozó adatokat összegyűjti, a bizottsági tanácskozások foly­tattatni fognak. Szakirodalom: Die Personal-Einrichtungen der Eisen­balinen vom Standpunkte des Denkers und Menschenfreundes. Studien und Vorsehlage von M. A. Reitler, Betriebsdireetor-Stellvertreter der k. k. priv. österr. Nordwestbahn und Süd-Norddeutscben Verbindungsbahn. (Wien 1879. Verlag von R. v. Waldheim. Preis 5 M. = 2 fi. 50 kr.) Ezen ma, mint czime is jelzi, a vasutak személyzeti szer­vezetét tárgyalja, s javaslatokat tesz a jó igazgatás igényei és emberbaráti szempontból szükségesnek mutatkozó reformok iránt. A tanulmány alapjául szerző az osztrák-magyar vasutak személy­zeti szervezetét választotta s igy e könyv reánk nézve is és pedig annál inkább nagy érdekkel bír, minthogy vasutaink személyzeti szervezésének reformálása már hosszabb idő óta napi­renden van. Épen ezen okból szükségesnek is véljük e munka ismertetésével foglalkozni, kívánatosnak tartván, hogy azok, kik vasutaink személyzeti szervezetének reformálását végrehajtani­­ hivatják, szintén átolvassák és tanulmányozzák szerzőnek jelen műveit, mely a­midőn rámutat a szervezeti hiányokra és gya-­­korlati szempontból szükséges reformokra, egyúttal kiváló súlyt fektet arra, hogy a hivatalnokok jogai és kötelességeinek meg­állapításánál az emberbaráti szempontok érvényesülhessenek, s ez utóbbi irányzat teszi a művet kiválólag becsessé. A szellem­dús és mulattató irányban tartott mű VIII fejezetre van felosztva, melyeknek tartalma röviden a következőkbe foglalható össze: I. A szolgálati viszonyba való belépés és ezen viszony önkéntes feloldásának feltételei szigorúan betartandók és minden protectió vagy tekintetbe vétel kizárandó ; a jelöltnek egészen adósság nélkülinek kell lenni, mert ellenkező esetben tévútra vezetés miatt a bü­ntetésképem­ elbocsájtás alá esnek; a nősnek biztosíték letétele által kellene az illedelmes megélhetésre kezdetben elégtelen fizetést pótolni; a legalább 3 évig ideiglenesen alkalmazott, ha testi és szellemi képességét, valamint jellemét tekintve jól megfelelt, véglegesen alkalmazandó. Ily hivatalnok elbocsátása a nélkül, hogy elbo­csátásának oka vele közöltetnék, igazságtalanság, s az ezzel szem­ben a szolgálati szabályzatban rendszerint kikötött „három havi köl­csönös felmondás"-nak szerződésszerűségére történő hivatkozás alaptalan, nem lévén az mindkét szerződő félre nézve egyen­értékű, a­mennyiben a felmondás folytán a vaspálya-intézet soha, a hivatalnok pedig rendesen mindig károsul s ezért legalább is jelentékeny végkielégítés által volna kártalanítandó. Bármily meggyőzők legyenek már magukban véve is e kívánalmak, szerző azokat mégis kitűnően indokolja és illustrálja. Ugyanaz áll azon tapasztalati és alapelvek tekintetében is, melyeknél nézeteltérések lehetők, mint: személyi ügyi elő­adók csak olyanok lehessenek, kik maguk is teljesítettek végrehajtó vasúti szolgálatot; a vasút nem oly üzleti vagy köz­kereseti vállalat, mint mások; az alsóbb vasúti körökben dívó szólásmód: „egyik lábbal a bünfenyítő törvényszék előtt, a másikkal a sírban" találóan jellemzi a vasúti szolgálat roppant felelősségét. Nem kevésbé élénken indokolja szerző a vétségek miatt elbocsátott, vagy más tekintetekből felmondott hivatalnokok szolgálati bizonyítványaik kiállítása körüli eljárás egyenlőségé­nek igazságtalanságát. A személyi kiadások leszállításának szüksége esetében a nélkülözhetővé vált személyzet elbocsátása helyett valamennyi hivatalnok illetményeinek — a magasabb állásúaknál természetesen nagyobb százalékokkal — általa kívánt aránylagos leszállítása azonban csak látszólagosan tetszik igaz­ságosnak , a­mennyiben alig van az intézet körül szerzett érde­mei fölött túlságosan jól fizetett hivatalnok, míg az alsóbb, különben is silány illetményeiben még lejebb szállított személy­zet tovább már meg nem élhetne; ily esetben a nélkülözhetők a lehető legkíméletesebb módon lennének fölmentendők, az ez által keletkezett több munka pedig a megmaradottakra, a hiva­talos időn kivül leendő végzés végett kivetendő. II. A vasutak szolgálati szabályzatai külön­félekép magyarázható fogalmazásokkal, melyek a sok és külön­nemű esélyekkel szemben még­sem egészen kimerítők, szerző által igen helyesen tárgyaltatnak; az általánosítás és teljes­ség, e két egymással homlokegyenest ellenkező kellék egyesí­tése megoldhatlan feladatnak látszik. A szolgálati szabályzatok megváltoztatásánál az alkalmazottak által már korábban szerzett jogokra való tekintet az igazságnak megfelelő ugyan, de nem vehető mindig kellő figyelembe, mert általa az igazgatás egy­séges alapelvei szenvednének ; az igazgatás részére fentartandó a jog, hogy azokat a szükséghez képest mindig s még akkor is megváltoztathassa, ha a szabályzatokban ez iránt nem is foglaltatik határozott intézkedés. Az intézetek saját érdekei is megkívánják különben, hogy ily változtatások ne igen gyakran s nem az alkal­mazottak nyilvános károsításával történjenek. A számtalan, egy­másnak sokszor ellentmondó utasítások, szabályzatok, rendeletek körözvények, szabványok és mint ezen, legtöbbnyíre a zöld­ asztal mellett készült egyéb rendeletek még neveztetnek, az általuk vezetgetett alkalmazottakat annyira zavarba hozzák és eltompít­ják, hogy majdnem minden szabad mozgásra s önálló fellépésre képtelenekké válván, döntő perczekben a lélekjelenlétet elvesz­tik s ennek folytán katastrophákat idéznek elő. A kormány az összes szolgálati szabályzatok egyszerűsítése, egybefoglalása s egyöntetűsitése által az összes vasutaknál, nagy érdemeket szerezne magának. Az osztrák vasutak vezérigazgatója N­ö­r­d­ling úr, egy az osztrák vasúti hivatalnokok klubjában tartott szellemdús előadása alkalmával, egy nagy angol vasút vala­mennyi, csakis egy vékony füzetkébe foglalt utasításainak a felőmu­tatása mellett e­seket meg is érintő. Egyszerű alapelvek, az önként érthető dolgok mellőzésével és az alkalmazottak felelősségére való folytonos hivatkozás elhagyásával, teljesen elégségesek. * III. A hivatalnokok illetményei és mellék­jövedelmei a szerző humánus tendentiáit kiválóan illustráló

Next