Vasuti és Közlekedési Közlöny, 11. évf. (1880)

1880-09-12 / 109. szám

109. szám. Budapest, 1880. Szeptember 12. Tizenegyedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM. Osztrák vasúti ügyek. — Aran­-csanádm­egyei helyi érdekű vasutak. — A b­udapest-zimonyi vasúton létesíteni tárgyalás eredménye. — Különfélék. — Igazgatási és forgalmi hivatalos ér­ejtések. — Hirdetések. la két alagut építésének kiadása iránt tartott verseny-Szerkesztői iroda VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Előfizetési dij: Házhozhordással v. postai küldéssel egész évre 1-2 frt. félévre 6 „ Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára 20 kr. Kiadó-hivatal: VI., ráczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) 11. em. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Osztrák vasúti ügyek. Bécs, 1880. szeptember 3-án. Egy külön közlekedési ministerium szervezése már többször és évek óta indítványoztatott. Teendőinek a ke­reskedelmi ministériumra bízása károsnak bizonyult. Utóbbinak roppant feladatai között vagy elhanyagoltatik a közlekedésü­gy, vagy túlsúlyra vergődik ; ezenkívül g­rakran éles érdek­ellentét mutatkozik a két szak közt. A német költővel mondhatni: »fájda­lo­­, két lélek uralkodik keblében.« A nevezett ministerium teendői­nek szétválasztására a jelen idő látszik legalkalmasbnak, a­mennyi­ben a törvényhozói többség hivei számának szaporítására törekszik és jutalmul még ministeri tárczát is helyez kilátásba. Kremer kereskedelmi minister múltja a közlekedési ügyektől őt távol tartván, ezeket új kollegájának fogná átengedni. Új közlekedési ministerül három személyiséget emlegetnek, s pedig a csehek hősét Ri­eg­e­r-t, az Erzsébet nyugati vasút főigazgatóját Cz­e­d­i­k-et és a gácsországi Károly Lajos vasút főigazgatóját Sochor-t. Ez utóbbinak legtöbb kilátása van, a­mennyiben Czedik az alkot­mányos párt híve és Rieger mint nem szakférfiú kinevezésének igen keserű utósze volna, a­mit kerülni kivánnak. Politikai hit­vallásától eltekintve, Sob­ornak kinevezése szerencsés választás­nak mondható, erélyes és sok évi vasúti tapasztalattal bíró szakember lévén, ki éles esze és többféle ismereteivel a közle­kedési ügynek igen használhatna. A kormány múlt fél havi tevékenységéről a vasútállamosítási tervekkel való foglalkozás érdemel első­sor­ban említést; nemcsak pénzügyi tekintetek akadályozzák e ter­vek rögtöni valósítását, hanem a törvényhozás sok vezérférfia érdekelve is lévén bizonyos magán vasut-vállalatoknál, azok megsértésétől óvakodnak. A »már késő« közmondás, mely Ausztriának már annyit ártott, e kérdésben is helyesnek bizo­nyult. Az u. n. zárlati törvény majdnem 3 év előtt történt meg­hozatalakor ínséges vasutak megszerzése igen könnyen és semmi áldozatok árán, sőt még haszon mellett is foganatosítható lett volna. A jövőtől való sérelmekben a részvényesek igen hajlan­dók voltak czimleteiket az engedélyszerű állambiztosítás jelen­tékeny leszállítása mellett a kormánynak átengedni, és az elsőbb­ségi kötvények birtokosai is örültek volna a hitelvesztett adós társulatok helyett közvetlenül az államot adósuknak megnyerni, sőt kétségtelen, hogy kivált a hírhedt gondnoki törvény segé­lyével követeléseik nagymérvű leszállításába is beleegyeztek volna. A kormány ilyen eljárást követve, csak a törvény alapján állott volna. De azóta a körülmények igen változtak; a vasúti részvények árfolyama meseszerűen felszökött; a dux-bodenbachi p. o. mely akkor 20 forintért kapható volt, most 204 forinttal jegyeztetik. Előre látható tehát, hogy az államosítási művelet keresztülvitele most oly összegeket igényelne, melyek felett nem rendelkezünk. Műszaki előmunkálatok engedélyezése nél­kül a kereskedelmi ministérium rendelete szerint semmi vasúti tervezet el nem fogadható. Szükséges, hogy a kormány minden vasúti vállalatról, ennek már legelső stádiumában is tudomással bírjon. Miniszeri engedély nélküli vasúti előmunkálatokat a ható­ságok betiltani tartoznak. Az illeték-egyenértéknek a negyedik (1881 —1890) évtizedben való bevallására kötelezett ingó és ingatlan vagyon iránti ministeri rendelet nagyon sújtja a vasúti vállalatokat. Ki kell mutatniok a földterületekbe, építkezésekbe, al-, fel- és magas építményekbe és ezek ingatlan tartozékaiba, mint: pálya­udvarok, fel-és lerakási terekbe az indulási és érkezési helyeken szükséges házakba, ingatlannak tekintendő álló gépek beren­dezéseibe és valamennyi ingatlanságokba beruházott tőkét. Sza­badságukban áll ugyan a vállalatoknak, hogy e kimutatások helyett az ingatlanok értékesítési összegét elismerjék, de ez oly magasra szabályoztatott, hogy tönkre tenné a vasutakat; a h­át­béradó pl. 400-szor, a földadó 600-szor és a háziosztályadó 1000-szer veendő ilyen értékesítés fejében. Ezen számok a közönséges ingatlan vagyonnal szemben igen kirívók, a­meny­nyiben ez az említett adókra nézve csak 100, 150, illetőleg 250-szeresével veendő alapul és korántsem mondhatni, hogy a vasutak birtoka ezen adók csak negyedével is terhelve volna. A­mily sajnos, hogy a vasutak meghallgatása nélkül lett ilyen vérig ható megadóztatásuk elrendelve, oly csodálatos, hogy az igazgatóságok az ellen eddig még semmiféle lépést sem tettek. A déli vasútnak az olasz kormánynyáli el­számolási ügye legközelebb kedvezőbb stádiumba lépett. Az olasz kormány annak látszatára törekszik, mintha ő maga kí­vánná az egész ügy mielőbbi lebonyolítását. Az 1875. évi baseli szerződés értelmében az építési és üzleti szolgálat valamennyi készleteinek megbecslésére meghívott két szakértő illető mun­kálatával már elkészült, legközelebb a harmadik szakértő lesz választandó. Az általa megállapítandó készlet­ érték az olasz kormány részéről megtérítendő. Ha a két szakértő a harmadik választása iránt nem tud megegyezni, az a római főtörvényszék elnöke által lesz kinevezendő. A déli vasút által igényelt összeg 1öb­ a millió lírára rúg; erre az olasz kormány időről időre részletfizetéseket teljesít; épen most értesítette a vasúti igaz­gatóságot, hogy kész 2 milliót aranyban lefizetni; ez pedig az 1876. évi párisi compromissum alapján rentet kiván, s ámbár a különbözet aránylag csekély, mind a két fél elvi szempont­ból nézetéhez ragaszkodik. Az Erzsébet nyugati vasútnak, elsőbbségi kötvényeinek birtokosai ellen indított ismeretes pere végre kiegyenlítetett. Ezeknek bizonyos záridő leteltéig szabad választás engedtetik az eddigi ezüstbeni kamatoztatás és törlesztés, vagy a kötvénytőkének minden 100 ezüst Irtja helyett 177 német márkábani visszafizetése és az után 5% leauiat, azaz 8*85 márka évenkénti élvezete közt. A beváltási érték választása a kötvény lebélyegzése által tüntettetik ki, csak új szelvény­ ívek fognak kiadatni. A bécsi kereskedelmi törvényszék ezen szerződés helybenhagyását egyelőre azon indokolással tagadta meg, hogy a társulatnak a szelvények szövegének megváltoztathatására való feljogosítása a kötvényesek jogait sérthetné, a szerződés­nek kikötött telekkönyvi bekebelezése keresztül nem vihető, s végül mert a szerződéshez kötött feltétel, hogy az a német tör­vényhozás részéről elismertessék, vagy megfelelő intézkedés tétes­sék,­ bizonyos véges időhöz, legfeljebb egy évhez kötendő. Eszme­rokonságnál fogva megemlítendő, hogy az első vasúti telek­könyv és pedig az aussig-tepliczi vasúté elkészült; 636 oldalon a birtokállási lapot, valamennyi kataster községekkel, a tulaj­donlapot és a teherlapot foglalja magában. Daczára annak, hogy a vasúti telekkönyvezési iránti törvény már 6 éve érvény­ben áll, a többi vasutak bekebelezési ügye csak igen lassan halad előre, mi annak tulajdonítandó, hogy a katasteri földadó szabályozásától tétetik függővé, ez pedig politikai akadályokba is ütközik. A fakereskedők egyesületének közlönye különféle, a vasutakra vonatkozó kérdést vet föl: u. m. megfelelnek-e a mostani vasúti árszabályok a fakereskedelem igényeinek, és miképen kellene eljárni, hogy időszerűbb ársza­bási tételek alkotása és a faszállításoknál tapasztalt visszássá­gok megszüntetése eléressék? Miképen képviseltessék az egye­sület az életbeléptetendő vasúti conferencziáknál ? Minő eszközök volnának alkalmazandók, hogy a faküldemények indokolatlan el nem fogadásának eleje vétessék. Közelebb igen érdekes verseny-viteldij­re szállít­ás észleltetett. A Rudolf-vaspálya magyarországi származású gabona, hüvelyes vetemények és őrlemények részére, ha déli Németországba vagy Schwarczba vitetnek, külön fuvar-

Next