Középdunántúli Napló, 1957. április (1. évfolyam, 79-101. szám)
1957-04-02 / 79. szám
4 A zirci szimfonikus zenekar hangversenye Az elmúlt vasárnap, március 24-én tartotta meg a zirci szimfonikus zenekar az ottani kultúrház nagytermében ezidei első hangversenyét A hangversenyt a zenekar Offenbach „Orpheus az alvilágban“ című műve remek nyitányával vezette be, majd Puccini Pillangókisasszony operájából adott elő részleteket. Ezek után a könnyebb zene következett: Strauss János keringőt Vecsey Valse Triste je és a hangverseny befejezéséül, részletek Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékából. Mint vendég, Éber Pálma operaénekesnő és a Veszprémi Állami Zeneiskola két kitűnő tanára: Káté István hegedűtanár és Mihálkovics János csellótanár szerepeltek, ami nagyban emelte a hangverseny érdekességét. Éber Pálma Rossini „Sevillai borbély“ című operájából Rosina áriáját és Csajkovszki „Spanyol táncát“ szárnyaló szoprán hangján igaz művészettel szólaltatta meg, a szünet után pedig a Csárdáskirálynő Silvia belépőjével szűnni nem akaró tapsot kapott, amelyet azután a Pillangókisasszony nagy áriájának eléneklésével hálált meg. A másik szólista, Mihálkovics János meleg tónussal és bensőséges érzéssel adta elő gordonkáján Schumann örökszépségű „Ábrándozását“, a zenekar , kísérete mellett. A zenekart Békeffi Antal karmester vezényelte kitűnő hozzáértéssel és fiatalos temperamentummal. A termet zsúfolásig megtöltő közönség „zenekarát és karmesterét“ minden szám előadása után lelkesen ünnepelte. „Zenekarát“, mivel a zirci közönség átérezve a sok nehézséggel létrehozott zenekar kulturális fontosságát, azt a magáénak tekinti és komoly áldozatokat hoz fejlődése érdekében. A hangverseny után a zenekar tagjai és a közönség egy része a Patkó vendéglőt kereste fel és ott jó bor mellett, tovább folyt a hangverseny szépségeinek és a jövő terveinek megbeszélése, amit gyakran megszakított Békeffi karmesternek, a zenekar fáradhatatlan vezetőjének és továbbfejlesztőjének, valamint Tóth Dezsőnek, a kultúrügyek irányítójának lelkes éltetése. Úgy hírlik, hogy a zirci szimfonikusok még a tavasz folyamán Veszprémbe is ellátogatnak és ezzel megteszik az első lépést abban az irányban, hogy megyénk zenekarai egymással szorosabb érintkezésbe kerüljenek, ami zenekultúránk fejlődését nagyban elősegítené. Röptében készült filmfelvétel Egy francia ejtőernyős fémoperatőr felvételt készített zuhanó társáról, akivel együtt ugrott ki 3000 méter magasban, s az út jórészét szabadesésben tették meg. A valóban rendkívüli film felvétele még egy egész percig sem tartott, s közben elérték az óránkénti 200 km-es sebességet is. A felvételt készítő Andre Suire a sajtó képviselőinek beszámolt az egészen újszerű filmfelvétel körülményeiről. Bátorság és gyors reflexek dolga az egész. A repülő-filmriporter sapkájához erősítve visel két, egyszerre működő felvevőgépet, amelyeket a mellkasán elhelyezett szerkezénél működtet, így két keze szabadon marad, ami elengedhetetlen a levegőben való mozgáshoz, amikor közeledni vagy távolodni akar társától. A kar- és lábmozdulatokkal gyorsíthatja, vagy lassíthatja esését, így eléri, hogy társa mindig a gép látókörében maradjon. „Az esés így valóságos kecses légi baletté válik, — mondja Luire — csak az veszély fenyeget, hogy az ember megfeledkezik az időről. Pedig 3000 méterről a földszínéig csak egy perc az út.4’ A Luire által felvett filmnek nemcsak sport -vonatkozásban van nagy jelentősége, hanem sok értékes tanulság vonható le belőle az eséskor keletkező deformációk tanulmányozására, valamint annak megállapítására, melyek a legalkalmasabb mozdulatok az ejtőernyő célszerű kioldására. is. A CIKK ELSŐ RÉSZÉBEN felvetett gondolat további bonyolítása lenne, hogy a tudomány mai eredményeiből felhasználható tények alkalmazásával rávilágítsak a veszprémi történelmi emlékek gyűjtésének fontosságára, illetőleg a kutatási lehetőségek megteremtésének területére. Mindaz, amit a helyi naphagyományra célozva, előző cikkemben említettem, komoly feltevésen alapszik Egy-egy középkori, vagy a török időket átélt omladozó várunk, amiből a Habsburg elnyomás a még meglevő részeket is elpusztította, romjaiban, vagy azok hiányában a domborodó földhányás alatt gyakran felbecsülhetetlen műtörténelmi értékeket rejtett az azóta elmúlt két évszázad alatt. Csak a közelmúlt néhány nagy ásatására szeretnék utalni. A budai várnak középkori részeit több évszázados kutatás sem tudta felszínre hozni A második világháború pusztításának kellett jönni, hogy teljes formájúidban kibontakozzanak a Zsigmond—Mátyás-kori építkezések alapfalai sok szép belső résszel. Hasonló a helyzet Visegrád feltárásánál is. A lankás dombba fiat megnyitásaival szinte világhírű műemlék lett ismertté. Azonban legjellegzetesebb típuspéldája a már feledésbe merült középkori várrész kiemelésének a huszas, harmincas években az esztergomi királyi palota feltárása, egy egész domboldal eltávolítása után. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindegyiket láttam, az utóbbi lefolyását pedig éveken át szemlélhettem. A tudós kutatónak, Leopold Antalnak, sok-sok társadalmi akadályt, előítéletet kellett elhárítania, mire a gondolat, megvalósulása műtörténelmi szakirodalmunk számaira a legértékesebb magyar anyag egyikét adta. KOZEPUU NAM'D LI NAFLO 1957. április 1 KILI IROTTIWMAISK ÉS AZ IFJÚSÁG KULTURÁLIS NEVELÉSE Ha az elmúlt időszak intézkedéseit nézzük, megállapíthatjuk, hogy számtalan rendelkezés és határozat született a felsőbb szervek részéről, ugyanakkor a megyei és járási szerveknél is, mely azt célozta, hogy az ifjúság és a kultúrotthonok között szoros kapcsolat alakuljon ki. Az ifjúság kulturális nevelése területén értünk el ugyan eredményeket, azonban sok még a megoldatlan probléma a kultúrotthonok és az ifjúság közötti kapcsolat kialakítása területén. Az októberi események következtében az ifjúsági mozgalomban új helyzet állott elő A parasztifjúság az EPOSZ szervezetbe tömörül. A megye területén sorra alakulnak az EPOSZ szervezetek és mind jobban bekapcsolódnak a kai túrotthonok munkájába. A megyei tanács művelődési osztálya ennek megfelelően — segítve az ifjúság demokratikus és szocialista törekvéseit — szükségesnek látta, hogy az EPOSZ megyei szervező bizottságával közös intézkedésben biztosítsa az ifjúság kulturális nevelésének feltételeit. Szeretnénk, ha a közös határozat elősegítené a kultúrotthonok és az EPOSZ szervezetek közötti szoros kapcsolat elmélyítését. Mire törekszik az EPOSZ szervezet? Arra, hogy szervezetbe tömörítse a parasztfiatalságot, melynek az a célja, hogy tisztaerkölcsű, becsületes, szorgalmas parasztifjúságot neveljen. Az EPOSZ-t ebben a törekvésében mind az állami szerveknek, pártnak, mind a tömeg- és társadalmi szerveknek segíteni kell. Továbbá segítséget kell nyújtani a pedagógusoknak, akik a községekben részt vesznek az iskolás gyermekek lelki életének formálása mellett az ifjúság oktató-nevelő munkájában is. Osztályunk a közös határozat alapján odahat, hogy a kultúrotthonok teljes felszerelésükkel az EPOSZ rendelkezésére álljanak. Elsősorban az ifjúságnak kell helyet biztosítani a kultúrotthonban, azért, hogy ott élje szervezeti és kulturális életét Az újjászervezésre kerülő kultúrotthon választmánya bevonja a programjának kialakításába az EPOSZ szervezetet — az ifjúság kulturális igényeinek kielégítésével kapcsolatban — mivel eddig is a falu fiatalsága biztosította a kultúrotthon belső életét. — Helyesnek tartjuk, hogy az EPOSZ vezetőségének egyik tagja legyen a kultúrotthon igazgató helyettese. Az ifjúsággal való foglalkozás mellett a kultúrotthon nem mond le a falu felnőtt lakosságának a kulturális neveléséről sem. Éppen ezért a kultúrotthon az EPOSZ szervezettel együttműködve arra törekedjen, hogy a falu egészére kiterjedjen a kulturális nevelő munka. Ebben a munkában a falu fiatalsága, mint „törzsgárda” szerepel. Helyesnek tartjuk, hgy ahol megalakultsagi megalakulásra vár az EPOSZ, a pedagógusok, a mezőgazdasági szakemberek, sportaktívák, kultúmunkások legyenek tanácsadói a szervezetnek. Helyes, ha az említett személyek rendes, vagy tiszteletbeli tagjai a szervezetnek, illetve a vezetőségnek. Miután a kultúrotthon teljes felszereléssel az EPOSZ fiatalság rendelkezésére áll, szükséges, hogy az EPOSZ is segítse a kultúrotthont rendjének, felszerelésének megőrzésében. A fiatalság tekintse magáénak a kultúrotthont és annak felszereléseit. Éppen ezért vegye ki részét, fenntartási gondjaiból is. Bevételeit ossza meg a kultúrotthonnal, mivel a kultúrotthon fenntartásához közös társadalmi erőfeszítésre van szükség. Abban a községben, ahol kultúrotthon nincs és az EPOSZ szervezet sem bír otthonnal, ott a népművelési ügyvezetővel egyetértésben kérjék a községi tanács végrehajtó bizottsága és a pártszervezet segítségét, hogy az ifjúság barátságos otthonhoz jusson. Tudomására kell hoznunk a tömeges társadalmi szerveknek, hogy a községi kultúrotthonokat senkinek sem adjuk át tulajdonjogilag. A kultúrotthon népi demokratikus rendszerünk szocialista vívmánya, az meg nem semmisíthető. Továbbra is állami felügyelet alatt működő intézmény marad a tanácsok kezelésében. A megyei tanács művelődésügyi osztálya felkéri a kultúrotthon vezetőket, népművelési ügyvezetőket, minden kulturális és sportmunkával foglalkozó szakembert, az ifjúsági vezető fiatalokat, hogy az ifjúság kulturális nevelésével kapcsolatban, a kultúrotthonok és az ifjúság közötti kapcsolat kiaalakítása érdekében, javaslataikat, elgondolásaikat a sajtó útján levélben juttassák el hozzánk. Örömmel vesszünk minden olyan javaslatot, mely elősegíti az EPOSZ és a kultúrotthonok közötti szoros együttműködést. A megszülető közös határozattal az a célunk, hogy az ifjúságnak segítséget adjunk az alkotó munkához és helyes irányban induljanak el az új úton. Magyarszéki József művelődésügyi előadó. Csehszlovák kultúregyüttes megyénkben Az MSZMP megyei intéző bizottságának meghívására április 6- án és 7-én Csehszlovákiából csallóközi magyar kultúregyüttes érkezik Veszprémbe. A 150 tagú együttes, amelynek tagjai fizikai és szellemi dolgozók, s akik munkaidejük után folytatnak kulturális tevékenységet, színes, érdekes összeállítású, magas színvonalú műsorral lép fel 6-án az SZMT székházban. A 6-án 16 órakor és 19 órakor kezdődő két műsort a veszprémi üzemek dolgozóinak szánják, akik hatforintos egységárban igényelhetik jegyeiket az üzemi kultúrfelelősöknél. A kultúrfelelősök április 1-én és 2-án vehetik át az igényelt jegyeket az SZMT székházban. Az MSZMP és KISZ ajkai szervezeteinek meghívására április 7- én a csehszlovák kultúregyüttes Ajkán vendégszerepel. Amivel Veszprém történetírói még adósak A történelmi valószínűsítésnek is nagy szerepe van. Amikor derít I.. Eger műemlékei c. könyve megjelent, és belelapoztam, fájó szívvel nézegettem az egri vár gyönyörű kazamatáit, hatalmas folyosó rendszerét, a föld mélyéből szinte elővarázsolt falakat, önkéntelenül tolul fel a kérdés: Hova lettek mindezek Veszprémben? Mert, hogy volt a veszprémi várnak is földalatti erődrendszere, elvezető alagutakkal, a várból kivezető titkos folyosókkal, az egy pillanatra sem kétséges. Ha még hozzákapcsolom a várkérz szerepét is, mely abban áll, hogy a középkori és törökkori váraknál a kertből elég gyakran oldalkivezető titkos folyosókon lehetett közlekedni a szinteken az ellenség elől, esetleg ki is menekülni a várból: a titokzatosság történelmi valószerűséggel telítődik, a fantázia köthető lesz, elérhető, valószerűs anyagot kereshetünk. MIVEL JELENLEG VESZPRÉMBEN a középkori és törökkori vár kazamatáiból és folyosóiból semmi sem ismerős, jogosan feltehető a kérdés, hogy ez nem jelenti azt, hogy nem volt. Nem tudok egyetérteni a vár dolomit szikláira hivatkozókkal sem. Szerintem volt, de a török kivonulása utáni romeltakarítás” és a II. századi barokk építés részben megsemmisítette, részben törmelékkel feltöltötte azokat. Igen jól bizonyítaná állításomat a vár nyugati felén levő épületeinek pincéiről készítendő pontos szintrajz, amely a pincéi egymásmellettiségéből, egymásba kapcsolódásából adja meg az igenlő választ. A keleti oldal, a volt várkapu közvetlen környékén kapcsolódott be a földalatti védelembe. Ennek tárgyi bizonyítéka, ezen az oldalon levő egyik ház udvari (nem épület alatti!), jellegzetesen hosszúkás, lőrésszerű ablakokkal ellátott pincéje, amely egy a sárbástya mögött húzódó egykori várfolyosó maradványa. A vastag falak még inkább bizonyítanak. A vár északkeleti sarkán levő egyik épület udvarán — vagy harminc évvel ezelőtt — favágás közben, a favágó ámulatára, a tuskó az ütéstől a fejszével együtt „eltűnt egy mélységben“. A háztulajdonos sietve fedezte be a tátongó sötét nyílást, talán kellemetlen lett volna udvarában a ..turkálás". .4 favágó, akivel az eset megtörtént ,még él, tőle hallottam. .4 népfanntáziában élő veszprémi váralagút, a várból levezető titkos folyosó problémája nem alaptalan, sőt, hogy a hiteles történelmi kutatással hogyan találkozik, arra legfőbb bizonyíték az engemet is évek óta foglalkoztató ..alagút szérdés“. Diákkorom óta sokszor hallottam emlegetni. Mivel igen fantasztikusnak tűnt, no meg a tudomány művelői is mosolyogtak a kérdésen, én is napirendre tértem felette, a helyi népi legenda egyik érdekességének tartottam. A fentebb már említett helyi népies történelmi hagyományból eredő ,,vörös barátok'* meséje — akik a Séd völgyében a görög kolostor helyén laktak és az „alagúton“ közlekedtek a várral és a vár alatti másik kolostorral, — és a vele párhuzamosan felbukkanó legenda elem, az alagút kérdése, visszatérő közös refrénként élt nemzedékeken át, de senki sem merte sem felvenni, sem taglalni. Ki tudja miért? Hadd utaljak itt arra az irodalomtudományi problémára, amely lezárt kérdésnek tartja a népmesei elemek valószínűsítését. H Hadd állítsam a veszprémi föld szeretetéről ihletve, hogy sokan, nagyon sokat hallottam a népies mesét és éppen ezért szeretnek vele úgy szembe nézni, hogy valami fény derüljön az évszázados legendára. HIVATALOS épületvizsgálatot végzők hívták fel a figyelmemet, hogy a vár alatti utca egyik házának pincéjében látható a ,,várból levezető folyosó" egy elfalazott szakasza. Közelebbről megnézve, a pinceboltozat hatalmas íve, a pillér és a fal találkozásának kiszélesedése, nem egyszerű családi pincére enged következtetni. A kérdés engem sem hagyott nyugodni. Megkerestem az egykori, — negyven év előtti — háztulajdonos még élő feleségét, aki készségesen mesélte, hogy a pince furcsa legendájáról tud: kijárata volt a várhegy és a Séd felé, az ura jakáztatta be, mert inasai oda szoktak bebújni, amiért a mester nagyon haragudott. Az özvegy arra is emlékszik pontosan, hogy különböző kőkorsókat hoztak ki a járatokból, amiken — hallomása szerint, — messze bemerészkedtek az inasok, sőt azt mondták: fel lehet menni a várba. A kihozott korsók később — sajnos elpusztultak. Tegyük fel, hogy mindez helyi legenda, népi fantázia, valótlan musella azonban fellapozzuk Ádán Iván könyvét, a várban 1910-ben végzett ásatásokról, ennek az érdekes néptörténetnek tudományos folytatását találjuk. A lelkiismeretes kutató történész a következőket írta: „1910. aug. 18-ikán .. . Mikor egy nagy lapos követ kifessítettek, sötét lyuk tátongott... A szakszerű megvizsgálás után .. . meggyőződtünk, hogy az egyik nyúlványa pincetorokszerű formában halad és távolodik déli irányban és, hogy inten a boltozat helybeli lapos nagy kőlapokból készült, tehát óriási horderővel rendelkezik. Az üreget átvizsgáltuk, amennyiben a nagymennyiségű törmelék és kődarab engedte... A talált pinceszerű épületről még azt is tanuljuk, hogy a vár közepe nem sziklás... Most falazták be a régi várkutat, melynek felső kétméteres peremén kívül minden szikla. Ezek szerint az egész Szentáromság-tér feltöltésből származott, amit a rétegestörmelék eléggé bizonyít is... A pincés üregben, a lejáró torok mellett, egy falmélyedésben találtunk hamuval és korsótöredékekkel megtöltött agyagtálat. ..“ A KÉT ESEMÉNY időben és a körülmények szerint erősen azonos vonásokat mutat. De legérdekesebb ténye a mindkét helyen talált korsó, illetőleg korsó töredék. Csak keveset kell tovább következtetni, hogy a népi legenda és a valóság bizonyító erővé tegyen: a vár és vároldal azonos részeiből a titokzatos üregekből, sötét nyílásokból a pékinasok által kihozott, és a másik oldalon, de a tudomány eszközeivel feltárt korsó maradványok azonos forrásra engednek következtetni. A két hely talán valamikor mégis összefüggő, egységes folyosó rendszer volt, anából a várban — Bíró Márton püspök szerint — később a káptalan egyik pincéje lett; a vár alatt pedig a későbbi településrész falazással szakaszokra osztva használta a kérdéses pincét, de a török korban egységesnek kellett lenni és ezt találták meg egyfelől a kiváncsi, kincset kereső pékinasok, másfelől a várban a teret rendező szakemberek 1910-ben. Mivel az utóbbiak nem hatoltak mélyebbre, előbbinél a latorságon örökké bosszankodó pékmester a nyílás befalazásával tett posztot, a titok ismét bezárult, a legenda szövődött tovább. Hungler József (Befejező rész következik.)