Középdunántúli Napló, 1957. szeptember (1. évfolyam, 206-230. szám)
1957-09-01 / 206. szám
1957. szeptember L KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ AZ ÚJ TANÉV KÜSZÖBÉN Továbbra is gond a tanterem-kérdés. Az orosz nyelv tanulása kötelező. Nem emelkedett a diákotthoni hozzájárulás összege. Enyhül a tananyag túlterhelés. Az új tanév kezdetén munkatársunk felkereste a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályát, ahol kérdéseire Veszély László elvtárs, iskolai csoportvezető a következő válaszokat adta: 2. 1. Mit tett a művelődésügyi osztály az új tanév sikere érdekében? — Az új tanév előkészítését a középiskolai igazgatók Balatonalmádiban tartott hatnapos tanácskozása vezette be. A tanácskozás munkájában először vettek részt az igazgatóhelyettesek és diákotthoni vezetők. Célunk az volt, hogy eszmei-politikai, nevelési és oktatási vonalon egyaránt megkeressük a módját az októberi ellenforradalom által okozott károk végleges felszámolásának. A tanácskozások határozatai nyomán joggal remélünk döntő változásokat az iskolavezetés, ellenőrzés, irányítás tekintetében. Igazgatóinknak és diákotthoni vezetőinknek többet kell törődniük a gondjaikra bízott ifjúság és nevelőtestület politikai nevelésével, és az oktatás ügye mellett nagyobb figyelmet kell fordítaniok az erkölcsi nevelés kérdéseire. Nagy figyelmet fordítottunk a KISZ szervezetek munkájának támogatásával kapcsolatos aktuális tennivalókra is. Biztosította-e a művelődésügyi osztály az oktatás-nevelés személyi és tárgyi feltételit? A munka nem minden középiskolánkban indul zavartalanul. Komoly hiányok mutatkoznak nyelvszakos tanárokban. A második idegen nyelv bevezetése és a rendkívüli tárgyak BBÍ-féle lehetősége ugrásszerűen megemelte nyelvszakos tanáraink heti óraszámát. Ez a tény nehezíti a zavartalan munka személyi feltételeinek biztosítását. A tárgyi feltételek között változatlanul a tanterem-kérdés okoz legnagyobb gondot. Gimnáziumaink örvendetesen fejlődnek. Különösen a pápai Petőfi Gimnázium, a keszthelyi Vajda János Gimnázium, és veszprémi Leánygimnázium nagyfoakú fejlesztése vált szükségessé. Súlyos a tanterem-probléma Keszthelyen és Veszprémben, ahol az évek óta kialakult helyzetből nem tudunk kimozdulni. Megoldatlan az ajkai és balatonfüredi gimnázium elhelyezése is. Minthogy művelődéspolitikánkhoz hozzátartozik az általános gimnáziumok fokozatos fejlesztése, a tárgyi feltételek biztosításával minden felelős szervnek többet kell foglalkoznia az elkövetkezendő években. 3. Milyen változások várhatók a tantervekben és iskolai rendtartásban? A középiskolai tantervekben lényeges változások nem várhatók. Az új gimnáziumi tanterv megalkotása csak az általános iskolai felsőtagozatos tanterv teljes kiépítése után lehetséges. A gimnáziumi oktatás azonban az idei tanévben módosított óraterv szerint történik. A tananyagbeosztások további anyagcsökkentést írnak elő és hihető, hogy a túlterhelés enyhítéséhez hozzájárulnak. Középiskolai rendtartásunk csak egy év óta van érvényben. A gyakorlat és a tapasztalat azonban szükségessé tette, hogy a rendtartás néhány előírásán változtassunk. Ezt a munkát a Művelődésügyi Minisztérium elvégezte, s a módosítások már a jelen tanévben érvénybe lépnek. Lényeges változások történtek a szakkörök munkájával, a fegyelmi büntetések fokozataival kapcsolatban. Hogyan állunk a nyelvoktatással? 4. A jelen tanévben az orosz nyelv kötelező oktatása mellett második idegen nyelvet is tanulnak diákjaink. Kiszélesítjük ezenkívül a rendkívüli tárgyak oktatásának lehetőségeit. Ahol a megfelelő személyi feltételeket az iskola biztosítani tudja, nyugati nyelveken kívül a népi deamokráciák nyelvét, valamint latin és görög nyelvet is tanulhatnak a tanulók rendkívüli tárgyként. C Milyen rendkívüli tárgyak*kat tanulhatnak még a tanulók a középiskolákban? Műszála rajzot, szabadkézi rajzot, hangszeres zenét és gyorsírást az I— IV. osztályokban, gépírást a technikum III—IV. osztályában, zenei műalkotások ismeretét a III—IV. osztályban és művészettörténetet a gimnáziumi reáltagozat IV. osztályában. A hírekkel szemben változtak-e a diákotthoni ellá- és hozzájárulási költségek? tási Azok a hírek, amelyek szerint a diákotthoni díjakat felemelték, minden alapot nélkülöznek. A diákotthoni ellátási költségek emeléséről nincs szó. Mit tesz a művelődésügyi osztály az érettségi vizsgák sikeréért? Merész tervei vannak a művelődésügyi osztálynak. A KISZ szervezetek segítségével az érettségi vizsgálatokat megelőző intervallumban előkészítő táborokat akarunk szervezni. Ezekben szaktanárok készítik elő a jelölteket az érettségi vizsgára. Meggyőződésünk, hogy a kellemes és hasznos ilyenféle egybekapcsolásából feltétlenül jobb eredmények születnek. Emellett természetesen minden módon támogatjuk szaktanárjainkat, hogy az előkészületi munka sikeresebb lehessen. 8. Kötelező-e az iskolai egyenruha és egyensapka viselése? A rendtartás ezt az iskolák által elkészítendő „Házirend“ ügyévé teszi, egységes előírást erre vonatkozóan nem tartalmaz. Érthető az iskoláknak az a törekvése, hogy a tanulók kötelezően viseljék az egyenruhát és egyensapkás Ha ezt az iskolai házirendben — a Szülői Munkaközösséggel történt előzetes megállapdás alapján — kötelezően előírják, a tanulók az előírást kötelesek megtartani. A magunk részéről helyeseljük, ha az iskolák a házirendben biztosított jogukkal élve, kötelezően előírják az egyenruha és egyensapka viselését. Ilyen büszkék még nem voltak eredményeikre a balatonfőkajári Szabadság Tsz tagjai, mint az idén. De érthető is. Az ellenforradalom alatt kígyót-békát kiabáltak rájuk. Fenyegették azokat, akik a tsz portáján jártak. — Majd kaptok ti tsz-t! — Kódisok. — Majd megmutatjuk, hogy mit tudnak a kódisok — szólt a tromf. Soha nem látott munkakedv, féltő aggódás lett úrrá a szövetkezethez hű tagokon. Már a tavasszal leesett az álluk a hangoskodóknak. Zetort vásárolt a bse saját erejéből. Úgy dübörgött végig az aszfalton, hogy aki nem akarta is, tudomásul kellett vennie. A gabonák párját ritkították a határban. — Majd ott rohad a mezőn — mondták a rosszmájúak. A válasz erre is jó csattanót volt. Hat nap alatt behordták a rengeteg gabonát és néhány napra rá a cséplést is befejezték. Kombájn, zetor, fogat, az mind dolgozott. A termésátlagok is jók. Búzából például a tervezettet 246 mázsával teljesítették túl, rozsból 34 mázsával, tavaszi árpából S6 mázsával, zabból 45 mázsával termeltek többet, mint amennyit terveztek. A búza holdanként 12 mázsás, rozs 13,31 mázsás, az őszi árpa 13,34 a mázsás, a zab pedig 16 mázsás holdankénti termést adott. Joggal büszkék a tsz tagok az eredményeikre. Az udvarban táncol az augusztusvégi napfény. Derült fényt szór a szorgoskodó emberek arcára. A rosta muzsikáló hangja még kedvesebbé teszi a környezetet. Három ember van a gép körül. Magot tisztítanak. — Szerződésünk van rá — mondja a legfiatalabb. Vállára emel egy zsákot és ereszti a rostára. Száll por, gyűlik az egészséges szem a ponya vára. — Drága portéka ez — kezdi a beszélgetést,, alá a rostát hajtja — 960 forintot fizetnek mázsájáért. — Legalább megint lesz pénzünk — szól közbe a harmadik. Gabonából is jut elegendő. — A gabonából tartalékoltak-e a közös alapra? — érdeklődöm. — Természetesen — válaszol az elnök. — A kecske és a káposzta közmondás szerint. Jó is laktunk, meg maradt is. — Nem lehet mindent szétosztani! — szólnak közbe a tagok. — A jövőre is gondolni kell. Előrelátóan cselekedtek. Nem osztották szét a terményt mind, csak 60 százalékát. Egy munkaegységre így is 6 kiló búza és 2 kiló árpa jutott. Kiszámították, hogy mennyi szükséges a közös állatoknak, mennyit kell tartalékolni a különböző alapokra. — Mennyi gabonát tartalékolnak? — Búzából 20 mázsát tettünk félre szociális és kulturális alapra. Árpából szintén 20 mázsát tartalékolunk. Takarmányozásra pedig 401 mázsa árpát és 75 mázsa zabot — sorolta fel az elnök. Megtudtuk azt is, hogy a tsz a közeljövőben szeretné kicserélni a szarvasmarha állományt. Öt tenyészállatot vásárolna. Erre gyűjtik a pénzt. Ugyancsak vásárolni akarnak a közös vagyon növelése érdekében egy fűkaszáló gégépet és egy kultivátort. Ezeket részben az államnak eladott gabona árából fizetik ki. A tsz 180 mázsa kenyérgabonát adott el az államnak. A tagok pedig 121 mázsát. Akár ebből a számból is lehet következtetni, hogy a tagoknak jócskán jutott. De beszéljenek erről az illetékesek: Kalmár Istvánék háza csendesen húzódik meg az utcasorban. Az udvaron jó néhány köcsög, jejezséler díszük. A köszöntésre egy középkorú asszony dugja ki fejét a konyhaajtón. Vizes konyhakötény fityeg előtte. Mikor meglát bennünket, gyorsan felkapja köténye csücskét és mentegetőzik. — Pesten voltam és mára maradt a mosás. De nem is bánom, mert legalább elintéztem a dolgomat — mondja. — Tudja lelkem, megvettük azt a házat, s azt fizettem ki — beszéli minden kérdezés nélkül. — Házat vettek? — Igen, mert eddig csak itt hátul laktunk és az bizony nem elég. Leginkább az udvarért vettük meg. Kicsi, nagyon kicsi volt az eddigi, nem tudtuk hova tenni a szénát, meg a szalmát, amit kaptunk. Közbeszólok. — Hogy vannak megelégedsz a termelőszövetkezettel? — Nagyon jól. Gondolhatja, 35 mázsa búzát és 13 mázsa árpát kaptunk — mondja örömmel. — Nem gondoltuk volna, hogy ilyen szépen jut. — Nem is lépünk ki soha!... — Akik most tagok, mind megtanulták, hogyan kell megvédeni a közös vagyont — mondja Horváth elvtárs, a tsz elnöke, így van. Mindenki ragaszkodik hozzá. Németh Mária 6. 7. Előlegosztás után a balatonfőkajári Szabadság TSz ISKOLÁBAN Az évben korán beköszöntött az ősz. A levegőben ökölngálak úsztak, s fenn az égen hangos vijjogással elhúzott egy-egy varjúcsapat__ Szeptember elsejét mutatott a naptár. Ezen a reggelen a szokottnál korábban ébresztett anyám. Ijedten, álmosságtól pislogó szemmel felültem az ágyban. Csodálkozva néztem anyámra. — Iskolába mégy — csengett a hangja ... Kissé hitetlenkedve léptem a sárga agyagpadlóra. Anyám gondosan segített az öltözködésben. Ruhám nem volt éppen a legújabb. Az agyonmosott, pepita nadrág a térdemet verte, rajta folt hátán folt. De tiszta volt. Mondta is édesanyám. — Nem szégyen az, ha foltos, az a szégyen, hogyha rongyos. Mosolygott hozzá De szemében azért mégis megrezgett egy fényes könnycsepp és lecsurrant sápadt, fakó arcán. Aztán újra mosolygott. Mielőtt útnak indított, kopott, kékcsíkos tarisznyát akasztott a nyakamba. A tarisznyát maga varrta egy eldobni való rojtos kötényéből. Egy délután dolgozott rajta. Kérges kezében álló csattogott s este tíz óra körül készen lett a gondos munkával. Kimondhatatlanul örültem a kék iskolatáskának. Mielőtt kiléptem, kibontottam a fűzőjét és beletekintettem. Az öblös tarisznyának zsebe is volt, ebben szerényen meglapult egy taraj, sárgásan csillogó kukoricás tenyér. Nem volt azon se zsír, se lekvár, semmi. De én ennek is nagyon örültem. Aztán homlokon csókolt édes«»gán* — Légy jó kisfiam, szót fogadj a tanító néninek. Nehogy panaszt halljak rád! — Jó leszek — súgtam ünnepélyesen. Az utcán ünneplőbe öltözött, tarka gyermeksereg hullámzott az iskola felé. Az elsősöket kézenfogva vezették a szülők, s ők büszkén, felemelt fővel lépkedtek a tisztára sepert, köves utcán. Lassítottam a futáson és jobban szemügyre vettem leendő iskolatársaimat. Valamennyit ismertem, hiszen falun így szokás. Együtt játszadoztam velük a nyáron. Most mégis furcsán, büszkén néztek rám. Hát persze. A hátukon hátitáska, a kezükben bőrönd, a lábukon cipő. Néztem a táskákat, a csillogó bőröndöket és szemem a kopott, rögtönzött tarisznyám felé vágott. Elfogott a keserűség. Sírni szerettem volna. Fejemben egymást űzték, kergették a gondolatok. Bántott a mások boldogsága, öröme. Aztán felvidultam. Akkor, amikor egy kéz csapott a vállamra. Örömmel láttam, hogy Jóska, a legjobb barátom, játszótársam áll mellettem. — Menjünk együtt — szólt Jóska. — Menjünk — egyeztem bele. Hallgatagon lépkedtünk előre a ködös, szeptemberi reggelen. Jóska törte meg a csendet. — Szép táskád van. — Az édesanyám varrta. — Nekem ilyen nincs — remegett Jóska hangja. Jobban szemügyre vettem a fiút. Öltönye hasonlított az enyémhez, csak táska nem fityegett az oldalán. Hónalja törött, ósdi palatáblát szorított, melynek keretéről vékony zsinegen törlőszivacs csüngött. — Palavesszőm az nincs — dünnyögte félhangosan. Majd csak kisegít valaki. — Majd én — súgtam tétovázva. — Tőled nem fogadom el — szabadkozott Jóska. — Neked se tudnak venni mostanában. De nem hagytam magam. Úgy éreztem, hogy Jóska még nálamnál is szegényebb, hát segíteni kell rajta. Elővettem hát a kékes papírral bevont palavesszőt és kettétörtem. A nagyobbik felét a fiúnak nyújtottam. Reszkető kézzel, pironkodva nyúlt utána, majd gyorsan zsebre csúsztatta. Szótlanul bandukoltunk tovább. Jóska zsebredugta a kezét és a falu széle felé nézett. — Ott az iskola — szólt elmerengve. Arra néztünk. A templom melletti dombon valóban ott feszített a sárgára festett, magas kőépület. Körülötte fenyőfák susogtak rejtelmesen, s a templom tornyából hangos csiripeléssel verebek röppentek alá. — Ez nem a mi iskolánk — magyaráztam Jóskának. Oda a felsőbb osztályosok járnak. Az elsősök odébb tanulnak majd. Jóskát szemmel láthatóan bántotta, hogy tovább kell lépkedni. Szívesen maradt volna a magas épületben, melynek ablakából látni lehetett a falut. Mély sóhajjal törődött bele a sorsba és jobbra fordultunk a mi iskolánk felé. A kanászház előtt megálltunk. Hosszú, fehérre meszelt épület nyújtózott az út mellett, két akkora kis ablakkal, hogy egyikünk se tudott volna átmászni rajta. Az épület utcai része volt az iskola, hátul a beteges Elek bácsi, a község kanásza lakott rengeteg gyermekével. Beléptünk az ajtón. Köszöntünk, majd egy agyonvagdalt, kicifrázott padba ültünk. Éppen a tanító néni beszélt A gyermekek és szülők figyelmesen hallgatták. Körülnéztem. A hatalmas, háromlábú táblára krétával rajzolt virág díszlett, mellette felirat ragyogott. A kopott asztalon virágváza karcsúsodon, egy bokréta virággal, a fali virágtartókon, az ablakokban mindenütt pompázó, illatozó csokrok. Úgy éreztem magam, mint egy mesebeli kastélyban, ahol minden fény és pompa, ahol minden ember egyformán részesül a jóból és a szeretetből. Áhítatos szívvel ültem a padban és bennem megtelt szeretettel új, második otthonom iránt... Az ünnepség után hazafelé ballagtunk. Jóska ismét mellettem baktatott, apró, döcögős léptekkel és a világért sem törte volna meg a csendet. Mindketten sokáig hallgattunk. .Azután Jóskához fordultam. — Ugye szép volt? — Szép — így Jóska. — Mi tetszett neked jobban. — Amit a tanító néni mondott... Hogy a szegény gyerekek is annyit érnek, ahogy tanulnak. — Én meg akkor örültem, amikor megsimogatta a fejemet és azt mondta, hogy ilyen szép táskája senkinek nincs az egész iskolában. — Nincs is — erősködött Jóska ... Szép pántos, meg a csíkok is jól futnak rajta. Elváltunk. Büszkén kihúztam magam és feszes léptekkel bandukoltam végig a köves úton. Már nem érdekeltek a kantáros hátitáskák, a csikorgó fülü bőröndök. Tarisznyám egészen előrehúztam és úgy gyönyörködtem benne. Néha végigsimogatott a kezem rajta, cirógatva, kedveskedve. A kapuban már röpült elém anyám. A karjába kapott, megforgatott és csókolt, ahol ért. Én pedig megfogtam ráncosodó, agyondolgozott kezét és gyengéd, puha csókot leheltem rája. —O — Tervek a tapolcai tsz-ben Jó jövedelmet biztosít a tapolcai Vörös Mező Termelőszövetkezetnek a mészégető. zott, hogy csak A tagság úgy határos jövedelem felét osztják ki, a másik feléből beruházásokat eszközölnek. Először is az istállót korszerűsítik. Rövidesen megkezdik az egy méter széles cementjárda és lefolyó készítését. Azután pedig az istállót bővítik. Kiváló szarvasmarha tenyészetet akarnak létesíteni, ezért készül az istálló. Előreláthatólag 16 tehenet vásárolnak. Ezenkívül a tsz tervében szerepel a növendékek és hízóállatok hidegnevelése. Ehhez megvan a tsz adottsága és jók a lehetőségek kint,1 a Viszlói tanyán. A hizlalásnál a húsbika nevelésére térnek rá, mert ezt tartják a legkifizetőbbnek. Nemrégen adtak el egy kétéves bikát, amiért ötezer forintot kaptak. A közeljövőben 10—12 bikát fognak hizlalni^