Középdunántúli Napló, 1959. január (Veszprém, 15. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-01 / 1. szám
JEL EGEKSZEOI FERENCI ,V. ' " ’ PESTE BOKtMU szürke mm Ma* «Mik As anther 01 én mélyen nwsaaa mint aki múltját régen elfeledte. ■ mivel sok borús év szállt el feleéts, Jobbat tervezni tán ezért nehéz Köröskörttl kSrt-felhfi hni a Bildra. Meghalt a fény s csak árnyat lát a szent. Pedig akarná fényben, tündökölve látni a földet újra s mindörökre, s meg nem torpanni többé sohasen a költő vagy; hát ilyenkor gyújts világot, töröld szét a zord, szürkülő ködöt. A te szemed mér előbb messze látott, az őszi estbe hozz világosságot, hogy elmondhassák életed fölötti Igaz ember volt, mindig Őrködött, BÚZAS HUBA! látomás Bajcsy-Zsliinszky Endre és három társa emlékére Mikor ma körbefut a kisvasút, mikor ma díszes fákon gyertya ég, s a zeneverkl hangja búgt benne mintha sortfszet hallanék, kísért egy szörnyű vízió, karácsony múlt és hull a hé. Hullott akkor is sápadtan, fehéren, harangoztak és mise volt a terem mentek éjfélire, hajnalira, így ünnepelt és gyászolt Sopronkőhida és megrakva zsákmánnyal visszatértek nyilaskeresztes, Ittas, zord pribékek, kivégzőosztag lépkedett röhögve, pirosan hullott le a vér a rögre, ott haltak hősen, négyen, vértanúk eszméjükért, halk sóhajjal talán, de látták egyre zászlójukat szállani ezerkilencszáznegyvennégy karácsonyon Bajcsy-Zsilinszky Endre s társak Ott haltak hősen, négyen vértanúk, mikor ma körbefut a kisvasút, mikor ma díszes fákon gyertya ég, s a zeneverkl hangja búgi benne mintha sortüzet hallanék, kísért a szörnyű vízre, karácsony múlt és hull a hó. ÜLiLi!-*. ifJi !i~--4 a DiLi IjxaI^L-O 1967. január 1. Régi közegészségügyi adatok Veszprém múltjából Veszprém történetének gazdag múltjából sok adat ismeretlen azok előtt, akik a történelmi szakirodalommal részletesebben nem foglalkoznak. Városunk múltja szinte kimeríthetetlen történelmi kincsesbánya, ami filmszerű képsorozatban vetíti elénk mindazt, ami évszázadok régmúltba tűnt világának eseményeit a mai olvasó számára is érdekessé teheti. Szeretném a néma hallgatásból, az Idők homályából, Veszprém történetének azokat a jellegzetesen közegészségügyi adatait felsorakoztatni, amelyek évszázados emlékükkel, a múltból életre hívott jelenvalóságukkal is igazolnák, hogy városunk történelme e téren is rendelkezik egész különleges, érdekes adatokkal Egy város régi közegészség-ügyi adatai a maguk konkrét valóságukban, a város magasszínvonalú műveltségére utalnak. Pedig a középkor, majd a törökkor folyamán vajmi kevés idő jutott — nem is voltak meg hozzá az adottságok — a közegészségügy ápolására, mégis az Árpád-kor legelső századaitól a legváltozatosabb e nemű képsorozat állítható össze. A legrégibb veszprémi oklevél az 1082-ből hitelesen, eredetiben fennmaradt, I. László korabeli összeírás említi azokat, akik a régi — még a közelmúltban is ismeretes —, halotti tor előkészítői voltak, a tározókat. Az élet fenntartásának egyik leglényegesebb tartozéka, a jó veszprémi ivóvíz, már 1271-ben ismeretes, ez a híres Káma forrás vize, — a mai Komakút-téri műemlék kút — első említése. Ennek környékén volt a legrégibb középkori városrész. Innen vitték a környék lakói a vizet Veszprémnek már a XIV. században van híres orvosa, akinek neve a királyi udvarig eljut, és 1373-ban a Hunt- Fázmán nemből származó László veszprémi püspök és királyné kancellár, Nagy Lajos király udvari orvosa lesz. Miután a temetkezés is közegészségügyi probléma, érdekes a feljegyzésre, hogy egy 1377- ből fennmaradt oklevél hitelesen igazolja azt a sokat vitatott kortörténeti adatot, hogy Veszprém az Árpád-korban királynéi székhely. Itt koronázták meg őket, és itt is temetkeztek annak a régi székesegyháznak a földjébe, aminek részleteit az 1957-es ásatással megtaláltuk. További ásatások talán a temetkezéseket is igazolnák? Meglepő érdekes közegészségügyi adat a XV. század elejéről, 1416-ban káptalani fürdő volt a Szentmanyitszegnek nevezett középkori városrészben. Ez a hely a mai Davidikum, a László templom és a volt legényegylet épület környékén lehetett. A fürdő, erősen utal arra a feltevésre, hogy a Séd melletti, még néhány évtizeddel ezelőtt is használt Jókai utcai fürdő helyén állhatott A XV. századból Veszprém fürdőinek még érdekesebb adata kerül elő, 1448-ból, amikor az oklevél szerint már berendezett fürdőházról történik említés, ahol a veszprémi vár várnagyai és hozzátartozóik nem akarták a kötelező fürdőpénzt megfizetni, és amikor a káptalan fürdőse ezt tőlük is kérte, az egykorú feljegyzés szerint, fizetés helyett megverték, a középkori hatalmaskodás szimbólumaként Mátyás király és diplomatája, Vetési Albert, akinek legrégibb veszprémi reneszánsz emlékműve töredéke ■ Várban látható — az emlékmű többi részletét szintén az 1087- es vári ásatások tárták fel —■ már 1475-ben ispotályt (aggok és betegek menedékháza) létesít. Veszprémnek fontos középkori vízügyi problémája a Várkút Igen nagy jelentősége van a török harcokban. Rendben kitartják a törökök állandóan. Éppen a magyarok hanyagolják el. Ez okozza nagyrészt a vár feladásának katasztrófáját 1993- ban. A város régi közegészségügyi problémáihoz sorolhatók a legrégibb ismert temetők, hely és idő szempontjából A legrégibb ismert középkori temetőnk, a török időkből, a Benedek-hegyi. Még 1680-ban is temetnek Itta. A berhidai harcokban elesett nagyvázsonyi alkapitányt, Bemptsei Ferencet, még ide temetik 1680-ban. A másik legrégibb, a XVII. század végén már le ia zárt temetőnk, a mai László templom körüli dombon volt Ezt használták a Benedekhegyi megszűnése után. 1757-ből Ismeretes a vám t terü létén egy gyógyforrást. A volt piarista kertben csörgedezett Vizét különösen fejfájás ellen használták. 1794-ben a megyei orvos a boltokat vizgálta meg közegészségügyi szempontból és ez alkalommal — talán nem eléggé találta megfelelőnek — a gyógyszerek bolti árusítását betiltotta. 1798-ből ismeretes an elad veszprémi szülésznő (bába), aki a városi tanácstól kapott engedély alapján Nagyvázsonyból költözött ide. 1800-ban telepszik meg Veszprémben Halszler György orvosdoktor, híres orvos író. 44 évig dolgozott a városban. Műveinek egy részét is itt adta ki. Ő építtette a ma már műemléknek számító alsóvárosi temetői ravatalozót, fiai sírá« fölé mauzóleumként A következő évben, eserben Veszprémben született Sauer Ignác, szintén híres orvos író, a XIX. századi kolerajárvány szakorvosa. Tudásával egyetemi katedrát ia szerzett magának, ő sürgette elsőnek egy magyar Orvos Akadémia felállítását 1820-tól volt a város első tiszti orvosa Cseresnyés Sándor, s orvosi működésén kívül szakirodalommal és helytörténetírással is foglalkozott. A társadalmi adakozásból —Nedeczky Károly és Kolossvéry Sándor nagyobb összegű hozzájárulásával — 1827-re felépült a városi kórház, akkori nevén „Ispita” — mivel 1890-ig öregeket gyámolító menház is volt — csak a következő évben veszi fel az első betegeket. Az 1831-ben dühöngő országos kolerajárvány Veszprémben is sok áldozatba került Aug. 28-tól október 23-ig 350-en haltak bele. A XIX. század legkevésbbé ismert érdekes közegészségügyi adata Veszprémnek, hogy Paczkó György, a „szemorvoslás mestere”, a szembetegek és vakok számára gyógyító Intézetet állított Veszprémben, »az emberiség és a tudomány szeretetéből..." egyéb jutalmak nálunk** A fenti sok érdekes adat« mint előzmény után, épült felélődött városunk közegészség- Ügye, ami napjainkra a szocialista emberszergetet legkorszerűbb intézményeit hozta létre. Hungler jóími LÉGI HALÁLTÁNC /Csípősen fújdogált a bako-Lányi szél Bakonynána völgyi házai között. A háborútól reszkető világ új esztendőre készülődött. 1944-et irt akkor a kalendárium. A harcok Balaton és Székesfehérvár vonalán dúltak. A tél már készülőben volt. Hó még nem esett. Az udvaron dolgoztunk éppen. Egyszeresak repülőgépbúgásra lettünk figyelmesek. A repülőgépbúgásba géppuskaropogás is vegyült. De ez utóbbi nem a földről hallatszott, hanem a magasból. Több irányból is hallani a repülőgépbúgást, de a géppuskaropogást is. Kinézünk az utcára. Az utcabeliek szaladtak a falu felső vége felé. Arra emelkedő van. Onnét messzebbre lehet látni. Mi is oda szaladunk Palkóval. A német katonák is rohannak. Mindnél puska, géppisztoly. A golyószórósok is gyorsan három lábra állítják fegyverüket és az égre ásítják a cső öblös torkát. — Légiharc! — halljuk kiabálni innen is, onnan is. Sok kíváncsiskodót kicsalt a nagy lárma. A repülőgépek b ligája hol erősödik, hol elhalkul. Na, látni már őket! öt gép verekszik a levegőben. Borzalmas, életre-halálra menő küzdelmet vívnak. Hatalmas köröket imák az égre. Hol egymás fölé, majd alá repülnek. Felhúznak a magasba, majd újra rábuknak. Eszeveszett módon kergetik egymást. Itt valakinek vesztenie kell! Fegyvereik ontják a golyót. de hallomásból ítélve, takarékoskodnak is vele, mert csak rövid torozatokat lőnek. Egyenlőtlen küzdelem lehet ez mindenféleképpen, mert a gépek száma is ezt mutatja. Néha egész alacsonyra szorítják le egymást, s járják haláltáncukat. Az embereket úgy megbabonázza ez a látvány, nem is gondolnak arra, hogy egy eltévedt, bolondos golyó közéjük csap. Nézik a légi párbajt. A faluból kirohant német katonák szanaszét hasalnak a földeken, vagy fa mögé rejtőzve figyelik a légi csodák marakodását. A dulakodás egyre alacsonyabbra szorul. Ki innen, ki onnan nézi. Végigfut a hír a nézők össze-viszsza során, hogy a gépek közül kettő szovjet, három pedig német. Némely szemekben szikrát látok, melyet nem a gyűlölet szít, hanem a néma drukkolás a gyengébb félnek. Mindkét fél azon igyekszik, hogy oldalba támadja a másikat. Ez nem egyszerű dolog. A szovjet gépeken valóságos hősök ülnek. Olyan bátran harcolnak a vadul támadó fasisztái ellen, hogy az bámulatos. A földről is tüzet nyitnak a német fegyverek a hősiesen küzdő szovjet gépekre. Az éleslövések süvöltve hasítják ezt a drága bakonyi levegőt. De ezek is csak rövid sorozatok, mert a sajátjukat még véletlenül sem akarják lelőni !! Gyors fordulókban, mikor a gép bedől, jól látni a benneütőket. De meg lehet látni a jelzést is a gépek fényes törzsén. A szovjetekén büszkén ragyog az ötágú vörös csillag, a németikén halványan Kiirkétis átkos horogkereszt, amely a világot lángra lobbantotta. Az egyik szovjet gép hirtelen eltűnik a szemünk elöl keleti irányban, a hegyen túli erdő mögött. Az üldöző fasiszta gép is, látjuk ám, hogy utána veti magát. Az egyedül maradt szovjet gép igyekszik zavarba hozni üldözőit. Ami az érdekes, most nem lő. Bravúrt tervezhettek a testvérgéppel. Kiszakítja magát az üldözésből, felhúz a magasba. A németek utána vetik magukat. Az utóbbi üldözött most élesen délnyugati irányba fordul. A két üldöző utána! Ebben a pillanatban feltűnik az előbb eltűnt szovjet gép déli irányból. Éppen derékba kapja a két másik üldözőt. Valósággal okádja a tüzet. E bravúrt győzelem koronázza: a hátsó német gép orra füstölögni kezd, majd bukdácsolva lemarad társaitól. Haladási irányát megtartja. Kikapcsolódik a küzdelemből. A látóhatáron belül felrobban és darabokra szakadva hull le a magasból. De a légi küzdelem tovább folyik. Alig győzzük tekergetni a nyakunkat, hogy követni tudjuk a száguldó repülőgépeket. A harc taktikája most már egészen már: páros vetélkedés. Az egyik szovjet gépet üldözőbe veszi vetélytársa. Illő távolság van közöttük. A legholtborsongatóbb az, hogy a szovjet gép úgy került elébe ellenfelének egy akrobatikus fordulattal. De vajon miért? Ezt kérdezhetné tőle bizonyosan a német gép pilótája is* A választ hamarosan meg is kapja rá. A szovjet gép műrepülésbe megy át. Amilyen gyorsan csak tud, hirtelen felemelkedik. Majd hanyatt fordulva, teljes körben újra lefelé veszi az irányt. Üldözője tehetetlenül elhúz alatta. Ő felülről golyózáport zúdít az elbizakodott támadóra. Majd vízszintes síkban, egész közelről folytatja az üldözést. És kegyetlenül küldi lövedékeit a fasiszta gépmadár testébe. Ezt a vállalkozást is siker koronázza, mert a német meginog, majd oldalra billen, törött kormányszerkezettel elhagyja a küzdőteret. Sima terepet keres magának, ahol a kényszerleszállást, ha tudja, végrehajthatja. A harmadik fasiszta gépmadár, látva társainak szomorú sorsát, nagy ívben nyugatnak fordul, és amilyen gyorsan csak tud, elmenekül. A szovjet gépek, bátor pilótáiktól vezérelve, nagy iramban felhúznak a magasba, és eltűnnek a keleti látóhatár peremén. A nézők serege nem tud ** szóhoz jutni a csodálkozásról. Nem is nagyon ajánlatos ez! Meg szeretném tapsolni ezt a bámulatos légi párbajt, oly csodálatos volt, és oly' hősies. De ezt sem lehet! Nem! Nem!! A német katonák egykedvűen ballagnak szálláshelyük felé. Megszokták már a változtathatatlant, a vereséget. A néma drukkolókkal gondolatban kezet fogok. Csillogó szemeink a keleti látóhatár mögött látják közeledni a hőn óhajtott szabadságot. is.