Középdunántúli Napló, 1960. március (Veszprém, 16. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-18 / 66. szám
10. március 18. Más szemmel... Az ablakban hirtelen nőtt muskátlik nyújtogatják sápadt-zöld leveleiket a kora tavaszi napsütésben. Virágot még nem hoztak. Tavaly tavaszszal ültette őket ide, a November 7 Erőmű TMK műhelyének ablakába „kertészük", Felnagy László lakatos. Nem mutatós virágok még, mégis sokat jelentenek. Hiszen, ha jól meggondoljuk, ezekkel a muskátli tújzásokkal költözött az új szellem, az újfajta élet kialakításának vágya az Etzl-brigádba. Hányszor halljuk, hányszor leírjuk. Másképpen dolgozni, másképpen élni, mint eddig. S mennyivel könnyebb kimondani, mint megvalósítani. Az „én”-t felcserélni a „mi"-vel. Erzséknek sikerült eljutni ezen a nehéz úton az első megállóhoz, ahol éppen csak egy pillanatot időztek. Ünnepelni, örülni az elismerésnek, annak, hogy a termelési tanácskozás méltónak tartotta ezt a 17 tagú kollektívát arra, hogy viselhesse a megtisztelő szocialista brigád címet. 7 UVCity tavasszal az újságban olvastak, ti rádióban hallottak a szocialista brigád mozgalomról. Pontosan még maguk sem tudták, mi ez, inkább csak az ösztönük súgta: jó dolog, hasznos, meg kell próbálni. Különösen Berki László, a „brigád kommunistája” beszélgetett sokat erről a többiekkel. Április 10-én — az üzemben elsőként — megkötötték a hivatalos szerződést. S mennyi minden történt azóta, Lugosi József, a művezető szóhoz sem engedi jutni a brigádbelieket. Ha lehet mondani, még jobban számontartja a határidő lerövidítéseket — ami egyébként majdnem minden munkánál kimutatható —■, mint a brigádtagok. Azt mondják, ha csak az Etzl-brigád igyekezne a határidőket lerövidíteni, az erőműnek ebből nem túl sok haszna lenne, hiszen ha más csoportok lemaradnak, hiábavaló az igyekezetük, a kazánt, vagy a turbinát nem lehet előbb üzembehelyezni. Eleinte bizony előfordult ilyesmi, de, hogy látták a többiek is a brigád sikereit, rövid „haditanácskozást” tartottak, azután kijelentették: mi is megmutatjuk. És megmutatták. Azóta rendszeresen lerövidülnek a tervben szereplő határidők. Legutóbb az V-ös kazán nagyjavítását — a műszaki terv szerint — 24 nap alatt kellett volna elvégezni. A huszonegyedik napon már üzembehelyezték. Az egyik kis revíziónál a megszabott három napból kettőt „megtakarítottak.“ Ez nagyon nagy szó — méltatja az eredményt a művezető —, hiszen ez nehezebb, mint 100 napból ötvenet megtakarítani. A határidők lerövidítése, a munka jobb megszervezése, a 278 000 forint megtakarítás nem ütközött sok nehézségbe. De eljutni addig, hogy nyolcan beiratkoztak az általános iskola VII. osztályába, bizony már komolyabb eredmény. Nevelés, személyes példamutatás kellett, hogy a jónéhány „nehéz koponyát” —, akik néhány évvel ezelőtt üzemet csak kívülről láttak —■ sikerüljön meggyőzni. Etzl elvtárs, a brigád vezetője nem azzal érvelt, iratkozzatok be az iskolába, mert jó hasznát veszítek annak, amit ott tanultok, hanem azt mondta, gyertek, járjunk együtt! A napokban vizsgáztak a hetedikből, és rövidesen hozzákezdenek a nyolcadik osztály anyagának tanulásához. A felnőtt diákoknak sok fejtörést okoztak a matematika-példák, a fizikai törvények, de, ha kellett — s azt mondják, nincs akinek ne kellett volna — a brigádban dolgozó fiatal technikus, Gyarmati László segített megküzdeni a nehézségekkel, így azután senki sem gondolt arra, hogy jobb lenne abbahagyni. Tanulni, tanítani egymást - egyre inkább magától értetődő „kötelesség” a brigádban. Szívesen segítik egymást. Felnagy László lakatos Simon Albert segédmunkást, illetve most már Csík Ferencet is tanítja. Bognár József Holicza Pállal, Orbán József Szűr Lászlóval ismerteti meg a szakmunka egy-egy részét. Az utóbbi időben az erőmű vezető?"- "nek nagy problémája, hogy hat kazán, hat gépes üzemmenet mellett a 115—120 MW-os terhelést hogyan tudják megvalósítani, így a hetedik gépegység állandóan tartalék lenne. Az Etzl-brigádban dolgozók tudomást szereztek erről, s töprengtek, hogyan tudnának segítséget nyújtani e cél megvalósításához. Csakhamar határoztak: felhívással fordultak a másik két szocialista brigádhoz és a többi szocialista címért küzdő ,brigádhoz: vállalják, hogy munkaszüneti napokon kitisztítják a kazánokat, és az így ledolgozott idő helyett máskor kérnek pihenőnapot. A felhíváshoz eddig hat brigád csatlakozott, és már vasárnap a szocialista, illetve szocialista címért küzdő brigádok tagjai végeztek — a nem munkakörükhöz tartozó — kazántisztítást. Kétségtelen, ezzel jelentős összegű túlórát takarítanak meg, de e felhívásnak mégsem ez a legnagyobb érdeme, hanem az, hogy saját maguk vették észre, segíteni kellene az erőmű vezetőségét az üzemi probléma megoldásában. S ez mindennél jobban bizonyítja, megváltozott a szellem az Etzlbrigádban. Másképpen gondolkoznak, más szemmel nézik az üzemet, mint akár csak néhány hónappal ezelőtt. Valóban sajátjuknak érzik. (Mikéné) 1951. február 24. ugyancsak történelmi dátum a község életében: ezen a napon Kerta termelőszövetkezeti község lett. De ennek kulturális előzményei vannak. A megyei tanács művelődésügyi osztálya hat filmet küldött a faluba, amelyek a szovjet kolhozok életéről készültek. Könnyed, vidám, szórakoztató játékfilmek voltak. Az előadásokra bérletet lehetett váltani, vagy mint ahogyan akkor mondták a faluban , szerződést köthettek. A hat filmet két hét alatt öt forintért mindenki megnézhette, ha akarta, háromszor is, mert minden filmet háromszor vetítettek. Azt mondják, és egybehangzóan, hogy a filmvetítések után kezdődött az emberek fejében az igazi „szervezés." A helyi példa, a Vörös Csillag is gondolkozásra késztette az embereket, s elsőként, az első napon B. Szabó József, Kovács István és Sárközi Sándor lépnek be. Molnár Ferenc, Göndöcs István, Barabás József tekintélyes középparasztok, akik egyéni gazdaságukban akármennyit dolgoztak, soha nem tudtak lépést tartani a termelőszövetkezet gyorsütemű fejlődésével. Az egyik középparasztot megkérdezik, mielőtt alákanyarítja a nevét. — Mégis belép? Mert fél éve még azt mondta, hogy ... A középparaszt visszahökken, végigméri az okvetetlenkedőt, és csak ennyit mond: — Ami jó Túrkevén, miért ne lenne jó Kertén is? Mindkettő Magyarországon van. Nagy Géza, Pozsgai Ernő, Pál János, Tornai János tizennyolcholdas középparaszt és Takács Vince. Nagy Géza, most, 1960-ban a szövetkezet brigádvezetője, akkor tanácselnökhelyettes volt, s miután aláírta a belépési nyilatkozatot, beszédet mondott a tanács hangoshíradóján keresztül a még kinnlevőkhöz: — Én, mint a tanács elnökhelyettese, valamint a tanács legjobb tagjai: Szőke Sándor, Koppány Dániel, Antos Ilona, Pál Gyula, Németh János, Takó Károly, Buti Gábor, Németh Ferencné, megértettük pártunk útmutatását. Ti sem maradhattok el, várunk benneteket, Barcza Dezső, Kovács Imréné, Balogh Péter, Barabás Ferenc, Szabó Lajos ... Tíz napon át szállt a hangszóróból a magyar nóta, de sűrűn megszakadt a nótaközvetítés, mert egy-egy közleményt kell felolvasni, vagy éppen valamelyik újdonsült szövetkezeti tag hangszórón keresztül szeretné üdvözölni a többieket, a hátralevőket. Van ezekben a napokban valami utánozhatatlan ünnepélyesség. Más ez már, mint amikor a menekült mérnök a földet karózta a határban, más ez az ünnepélyesség, mint amikor negyvennyolc márciusban Petőfit és Kossuthot ünnepelték mintegy négyszázan a kultúrházban. Tíz nap múlva a tizenkilenc kulák kivételével mindenki belépett a termelőszövetkezetbe, illetve a három termelőszövetkezet valamelyikébe — a Vörös Csillagba, a Haladásba, vagy az Új Kenyér Termelőszövetkezetbe. 1951. február 26. Reggel korán zenés ébresztővel köszöntik a lakosságot, tíz órakor a népházban ünnepi tanácsülést tartanak, tizenegy órakor a gépállomás rendez felvonulást. Délután nagygyűlés, amelyen a Magyar Dolgozók Pártja járási titkára tart beszédet, este filmvetítés, kultúrműsor, vendégszerepel az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó kultúrcsoportja. A család alaposan felduzzadt, megnőtt a létszám. Százhetvenkét tag, ebből negyven nő. A földterület nagysága 1445 hold. Az emberek persze nem egyformák, s van, aki csak azért lépett a szövetkezetbe, mert itt talán könnyebben élhet, ahol százan dolgoznak, könnyebben lóghat egy vagy kettő is, mintha egyedül van. Mégiscsak egy nagy család lett, először fennállása óta Kerta község. Az iskolában még most is őriznek néhány „korabeli” dolgozatot, amelyek a község legnagyobb „élményeiről“ íródtak. Akkor ezek a dolgozatok némelyek szemében erőltetetteknek tűntek, ma történelmet jelentenek. Csak egyet a kilenc év előtti dolgozatok közül. „Szerzője”, Radics Mária, ma már orvostanhallgató, mindig is az volt a szíve vágya, hogy egyszer orvos lesz belőle, embereket gyógyít majd, szeretetet, gyógyulást visz oda, ahol ez a legtöbbet jelenthet. A dolgozat, hivatalos formában V. gyakorlat, 1951. február 26-án, amelyet a korabeli tanár helyesírásból négyesre, tartalomból ötösre, külalakból pedig négyesre osztályzott, így szól: „Édesanyám is belépett a tszbe! 1951-ben megindult Kertán is a termelőszövetkezet fejlesztése. Nap-nap után jöttek az agitálok, hogy álljunk be a csoportba. Édesanyám azt mondta: majd holnap. Én ezt a szót, holnap, nagyon hosszúnak találtam, de vártam, hogy majd holnap. Másnap megint jöttek az agitálok. Édesanyám elővette a ceruzát, és aláírta a belépési nyilatkozatot, így mi is tagjai lettünk a kertai Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek. Ez a nap felejthetetlen számomra, azért, mert most már Édesanyám is megértette az idők szavát, és beállt a tsz-be. Most már közösségben építhetjük boldog jövőnket, a szocializmust, és nemcsak mi álltunk be a tsz-be, hanem az egész falu, így Kerta is szocialista faluvá lett.” Lehet erre a dolgozatra azt mondani, hogy sematikus, azt is lehet mondani, hogy ez a kislány nemigen érte fel ésszel, hogy 1951-ben mi történt a faluban azzal, hogy termelőszövetkezeti község lett. Mindezt ellene lehet vetni, de azt senki sem cáfolhatja meg, hogy amit sokszor sematikusnak tisztelnek, abban nagyon is sok az emberi tartalom. Azt se cáfolhatja senki, hogy a parasztság egyedül helyes, életképes útja csak a szövetkezés lehetett. Ezekben az években, ötvenegyben is, nagyon sok rágalmat szórtak a nyugati rádióállomások erre az országra, a népre, de egyetlenegyet soha nem mondtak. Mégpedig azt, hogy ebben az országban a régi grófok és burzsuják, földesurak kormányoznak, hogy itt apáról-fiúra száll a hivatal. S hogy mennyire igaztalanok voltak a hazug híradások, és jóslások, amelyeket ezek a rádióadások a termelőszövetkezeti tagság „nyomoráról” írtak, arra éppen a kertai termelőszövetkezet 1952 évi zárszámadási közgyűlése adhatta — a sok között — az egyik alapos választ. (Folytatjuk) THIERY ÁRPÁD v/epps WF... t**tL (5) KÖZEPDUNANTIIL! NAPLÓ 8 A vevők kívánsága szerint A nagykereskedelmi vállalatok fokozatosan rátérnek arra a rendszerre, hogy megrendeléseiket az iparnál a vásárlók kívánságának és ízlésének megfelelően eszközük. Különösen a ruházati cikkeknél fontos, hogy összhangba hozzák a beszerzést az általános igényekkel. Március 16-án egybegyűltek Veszprémben a veszprémi, tapolcai, várpalotai és ajkai szaküzletek vezetői és kiválasztották azokat a modelleket, amelyeket aztán a nagykereskedelmi vállalat 1960. év II. és III. negyedére kötött árukban megrendel. A kollekció bemutatót az Északdunántúli RÖVIKÖT Nagykereskedelmi Vállalat veszprémi lerakatában tartották meg. A részvevő szakemberek kifogásolták a gyapjú kötöttáruk hiányos választékát. Főleg a Divat Kötöttárugyár bemutatott divatcikkeiből vártak többet, változatosabbat. Megelégedésre szolgált azonban a műanyag-kötöttáru bőséges választéka. Sokféleségeiben gazdag, de mennyiségében még mindig kevés ez az anyag is. Gondoskodni kellene arról, hogy a rendelkezésre bocsátott menynyiség megyénk dolgozóinak igényét kielégítse. Miután a gyermek műanyag-kötöttárukban nincsen hiány, és ezeknek választéka is teljes mértékben megnyugtató, a jelenlevő boltvezetők, valamint a megyei tanács ruházati előadója megegyeztek abban, hogy a gyermek műanyag-kötöttáruk egy része helyett felnőtt műanyag-kötöttárut rendeljen a nagykereskedelem. Egyidejűleg kiválasztották mindazon új fazonú nylon blúzokat és nylon fehérneműket, amelyeket szintén megrendelnek az iparnál. A közeli napokban hasonló árubemutatót tartanak a konfekcióáruk és cipőmodellek kiválasztására is. A konfekció áruk megrendelése előtt a nagykereskedelem az egyes modelleket a kiskereskedelmi vállalatok rendelkezésére bocsátotta, a kiskereskedelmi vállalat pedig a megtartott divatbemutatókon állapította meg a vásárlók véleményét és esetleges kifogásait. Azokat a kabátokat és ruhákat fogják tehát megrendelni, amelyek a divatbemutatókon osztatlan tetszést arattak. Vagyonvédelemben példát mutat a Gógánfai Fesz. A Gógánfai Földművesszövetkezet vasárnap tartotta meg évi küldöttgyűlését. A gyűlésen 9 község 115 küldötte értékelte az 1959-es év eredményes munkáját. Németh László elvtárs, az igazgatóság elnöke beszámolójában ismertette a küldöttekkel a szövetkezet gazdasági és tömegpolitikai munkáját. A szövetkezet az elmúlt évben kiskereskedelmi tervét 109,4, a vendéglátói tervét 143,2, jövedelmezőségi tervét pedig 154,4 százalékra teljesítette. Megyénk 17 nagy szövetkezete közül az első helyezést a Gógánfai Fesz érte el a vagyonvédelemben. A beszámoló feletti vitában a küldöttek felszólalásaikban értékelték a vezetőség jó munkáját és arra kérték az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot, hogy az 1960-as évben is kövessenek el mindent, hogy a meglevő eredményeket tovább fokozzák. A zalagyömörői küldött elvtársak bejelentették, hogy a tagság a részjegyvisszatérítést tekepálya és kerítés építésére felajánlotta, mely összeg kb. 10 000 forint lesz. Különösen dicséret illeti a szövetkezeti vezetőséget és dolgozóit a vagyonvédelemben elért jó munkájukért, s példát vehetnek tőlük a devecseri és veszprémi szövetkezetek. Bindics Sándor