Napló, 1961. szeptember (Veszprém, 17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-01 / 206. szám
Világ protetdltjat, egyestületesc ! AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam — 206. szám.Arabo fillér Péntek, 1961. szeptember 1. Ha érkezik Magyarországra a Román Munkáspárt Központi Bizottságának és a Román Népköztársaság kormányának küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány baráti látogatásra hívta meg a Román Munkáspárt Központi Bizottságának és a Román Népköztársaság kormányának küldöttségét, hogy viszonozza a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Román Népköztársaságban 1958-ban tett látogatását. A román párt- és kormányküldöttség szeptember 1-én, pénteken érkezik hazánkba. A küldöttség vezetője Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Román Népköztársaság Államtanácsának elnöke. A küldöttség tagjai: Ion Gheorghe Maurer, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság Államtanácsának alelnöke, a Minisztertanács elnöke, Emil Bodnaras, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Mogyorós Sándor, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Alexandra Birladeanu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese Corneliu Manescu külügyminiszter, Mihail Rosianu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság budapesti nagykövete. A különvonat pénteken reggel érkezik a lökösházi határállomásra, ahol a baráti látogatásra érkező küldöttséget ünnepélyesen fogadják. A különvonat 11.20 órakor fut be a Nyugati pályaudvarra, ahol Gheorghe Gheorghiu- Dejt és a küldöttség tagjait katonai díszpompával köszöntik. II szovjet kormány döntése hideg zuhanyként hat a háborús uszítókra A világközvélemény érdeklődésének középpontjában jelenleg 11 szovjet kormány tegnap tett nyilatkozata áll, amelyben bejelentették az atomfegyverkísérletek felújítását. A szocialista országok népei egyöntetű helyesléssel és egyetértéssel fogadták a nyilatkozatot, a bék°szerető emberek szerte a világon megértik a szovjet lépés szükségességét és nagyra értékelik, hogy a nyilatkozat az erélyes intézkedések mellett igen jelentős, konstruktív lépéseket javasol a béke megvédésére, az általános és teljes leszerelésre. Az imperialista körök ugyanakkor igyekeznek meghamisítani a nyilatkozatot és átlátszó propagandamanővereket kezdtek. Az alábbiakban közöljük a kínai kormány közleményét, Carapkin nyilatkozatát és a TASZSZ jelentését a Fehér Ház képmutató nyilatkozatáról. * A Kínai Népköztársaság kormánya csütörtökön közleményt adott ki, amelyben támogatja a szovjet kormánynak azt a döntését, hogy felújítja a kísérleti nukleáris robbantásokat. A kínai kormány úgy véli — hangzik a közlemény —, hogy a szovjet kormánynak ez a döntése hideg zuhanyként hat a forrófejű háborús uszítókra, s egyben hatékony ösztönzést nyújt a világbéke megőrzéséért küzdő népeknek. A világ tudja, hogy a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország állandóan békés külpolitikát követett. Amikor a Szovjetunió és a többi szocialista ország tevékenyen fáradozik a német békeszerződés megkötésén, a nyugati hatalmak — kiváltképpen az amerikai imperializmus és a nyugatnémet militarizmus — háborús hisztériát keltenek és háborús kalandokat követelnek. Ily körülmények közepette a szocialista tábornak nagy éberséget kell tanúsítania az imperialisták előkészítette újabb súlyos háborús fenyegetés ellen és határozott intézkedéseket kell tennie védelmének megerősítésére. A kínai kormány ünnepélyesen kijelenti, hogy mind ő, mind a kínai nép a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, valamint a világ valamennyi békeszerető országával és népével együtt mindvégig harcolni fog az általános leszerelés teljes megvalósulásáért, a nukleáris fegyverek betiltásáért, harcol az agresszív háború ellen a világbéke védelmében." Szemjon Carapkin nagykövet a genfi atomértekezleten résztvevő szovjet küldöttség vezetője csütörtökön nyilatkozott az ADN tudósítójának, a Szovjetunió legutóbbi döntéséről. Kijelentette: „A Szovjetunió három éven át türelmesen tárgyalásokat folytatott Genfben, abban a reményben, hogy sikerül megállapodni az első leszerelési intézkedésben ,az atomfegyverkísérletek megszüntetésében. A nyugati hatalmak azonban csak a nukleáris kísérletek szüneteltetésére törekedtek, de ezzel egyidőben nem akartak leszerelést, más szavakkal leszerelés nélküli ellenőrzésre, titkos értesülések megszerzésére, tehát kémkedésre törekedtek” — mondotta. A nagykövet emlékeztetett rá, hogy 1958 márciusában a Szovjetunió egyodalúan bejelentette a nukleáris kísérletek megszüntetését és a világ közvéleményének támogatásával Genfben a tárgyalóasztalhoz kényszerítette a nyugati hatalmakat. Az utóbbi hónapok azonban bebizonyították, az Egyesült Államok határozottan a kísérletek felújítására törekszik és erre csak a kedvező pillanatot várja. Ennek az igyekezetnek elébe vágtunk”. Világos, hogy az Egyesült Államok és Anglia egyoldalú katonai előnyöket szerzett Franciaország kísérleteiből is. A szovjet kormány határozata véget vetett ennek a védelmünkkel és a béke fenntartásával össze nem férő állapotnak” — hangsúlyozta a szovjet küldöttség vezetője. Carapkin nagykövet a továbbiakban rámutatott arra, hogy nincs esélye a genfi háromhatalmi tanácskozás folytatásának. A Szovjetunió azonban hajlandó bármikor tárgyalni a leszerelés egész problémájáról, s ily módon lehetőség van az atomkísérletek szüneteltetéséről szóló megállapodásra is. * A Fehér Ház közzétett egy nyilatkozatot, amelynek célja: minden eszközzel elferdíteni a kísérleti atomrobbantásokról szóló szovjet kormányhatározat kényszerű jellegét. Az Egyesült Államok kormánya, amely hallgat arról, hogy a NATO tagállamok fokozzák háborús készülődéseiket, hogy Franciaország, az Egyesült Államok tömbbeli szövetségese hosszú időn át folytatott kísérleti atomrobbantásokat, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei háborúval fenyegetőznek, ha a Német Demokratikus Köztársasággal megkötik a békeszerződést — nyilatkozatában képmutatóan azt állítja, hogy a szovjet kormánynak ez a lépése „semmibe veszi az emberiségnek a fegyverkezési verseny enyhítésére irányuló törekvéseit” holott a határozat éppen azt célozza, hogy elhárítsa a százmilliókat fenyegető harmadik világháború katasztrófáját és észretérítse a háborús pszichózis élharcosait. Az ilyenfajta állítások kiáltó ellentétben állnak az általánosan ismert tényekkel. A Fehér Ház propaganda célokból nyilatkozatában ismét hazug képmutató kijelentéseket tesz az atomfegyverkísérletek megszüntetéséről és a nemzetközi ellenőrzésről, jóllehet általánosan ismert tény, hogy az Egyesült Államok és Anglia nem volt hajlandó támogatni az ENSZ-közgyűlésnek azt a határozatát, amely felhívja az államokat, hogy ne folyhassanak atomfegyverkísérleteket. A Fehér Ház nyilatkozata nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget a világon fennálló feszültségért, amelyet az okozott, hogy az Egyesült Államok szítja a háborús pszichózist és féktelen fegyverkezési versenyt folytat. (MTI) Megkezdődött... A tantestületek — a nyári szünet tennivalóinak befejezése után — ismét megalakultak, hogy az iskolareform megvalósítását szolgáló — változatlanul érvényben maradt — legközvetlenebb célkitűzéseket megbeszéljék. Intézkedett a Művelődésügyi Minisztérium is: városainkban, falvainkban ma kezdődik az 1961—62-es tanév. Az indulás pillanatai ünnepélyesek. A tanévnyitókon mindenütt jelen van éltető erőnk, a társadalom. Felsőbbrendűségét újabb tettekkel és — kapitalista országokban el nem képzelhető — vívmányokkal bizonyítva vesz részt az iskolai ünnepségeken, hogy igényeit szülők, pedagógusok és tanulók előtt bejelentse. Valamennyiünk szükségletét jelenti be. A szocializmus felépítése társadalmi érdek: még fokozottabban és állandóan mindenkinek — az iskolának is — ezt az érdeket kell szolgálnia. A művelt, szakmailag és politikailag jól képzett emberekről nem mondhat le a mi társadalmunk: számuk növekedését intézményesen ezért segíti és sürgeti. Korszerű oktatással, önképzéssel, világnézeti és szakmai fejlődéssel — valamennyiünk érdekében — újabb feladatokat kell végrehajtani. A gyermek, aki először talán ijedten és elpityeredve lépi át az iskola küszöbét, nem tudhatja, hogy ő már a kommunista társadalom tagja lesz. Ez a társadalom pedig — mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezete mondja — ,megköveteli, hogy kommunista öntudatú és nagyműveltségű embereket neveljünk és képezzünk, akik képesek mind a fizikai, mind a szellemi munkára a társadalmi és az állami életben, a tudományban és kultúrában". Ezek a követelmények a szocializmusba való átmenet követelményei is. Az ifjúság döntő módon megváltozott termelési viszonyok között tájékozódik, ismerkedik az élettel, s valljuk be: sokkal gyorsabban hat rá a tudatot meghatározó lét, mint sokunkra, akik a letűnt társadalmi rend iskoláiban nevelkedtünk. Ami ma még — az átmenet és a tudatformálás korszakában — rétegeződést, megkötöttséget, korlátot, visszahúzó erőt, műveltségi különbséget és egyéb ellentétet jelent, a fiatal nemzedékben szemünk láttára oldódik fel. A falu és a város kulturális szintkülönbségének fokozatos eltűnése sem a volt uradalmi cselédek és régi szakmunkások, hanem a falusi és a városi fiatalság között valósul meg előbb. A művelődéspolitikai irányelvek szellemében mindkét ifjúságunk — egyenlő feltételekkel — azonos célok felé halad. Fiataljaink élnek az alkotmányban biztosított joggal: egységes és demokratikus iskolarendszerünk lehetővé teszi számukra, hogy legjobb képességük és egyéni érdekük szerint tanulhassanak. Érdekük a társadalom érdeke is. Mindezekből az iskolák — elégszer sosem hangsúlyozható — feladata következik: az egyéni érdeket a társadalom érdekével nekik kell öszszehangolniuk. A pályaválasztás döntő pillanataiban — a szülőkkel egyetértésben — segítsék az életpályát választó tanulót, hogy igazi hajlamai és meglevő képességei szerint indulna el és fejlődnék tovább. Megkezdődik a tanítás. A tantestületek felmérték az előttük álló közelebbi és távolabbi célokat, s munkájuk vezérfonalává ezeknek megvalósítását tették. Az 1961—62-es tanévben tovább javul és tökéletesedik az iskolák oktató-nevelő munkája, tartalmasabbak lesznek az órák, a szülői értekezletek, s tovább mélyül a kapcsolat az iskola és a családi otthon között. Az életre nevelést a sokrétű politechnikai munkával folytatják iskoláink: a gyakorlati — 5+1-es oktatás során — azért fáradoznak, hogy a tanulók munkához való viszonya jobb legyen, s hogy látókörük is helyes irányban bontakozzék ki. Pedagógusaink világnézete megszilárdult — szakmai és politikai képzésük állandó — alkalmasak erre a felelősségteljes munkára! Legfőbb feladatuknak tekintik, hogy az elméleti és gyakorlati kérdések kapcsolatát megértessék a nevelésükre bízott tanulókkal. A nevelés és a tudatformálás kimeríthetetlen lehetőségeivel élnek, amikor az erkölcsi, politikai, világnézeti kérdésekre a „tanulókkal a tanulókért" adnak határozott feleletet. Ezt teszik az esztétikai és a testi nevelés óráin is. Szakítottak azzal az eléggé el nem ítélhető, megkövesedett nézettel, hogy vannak külön világnézeti órák, és külön csak mások. Megérkeznek az iskolába a fiatalok. A mi iskolánk — az élet iskolája — mindegyikre azonos reménykedéssel és várakozással tekint. Egyéniségüknek, rátermettségüknek megfelelően bánik velük, nem mond, mert nem mondhat le még a gyengébb képességűekről sem. Nem az igények elvetését jelenti ez, hanem a szocialista pedagógiát. S ebben a pedagógiában az érzelmi nevelésnek is mind nagyobb teret kell hódítania. Iskolásaink boldogan kezdhetik meg a tanulást. Gyakorlati életre való nevelésük azt jelenti, hogy megszabadniuk őket a felesleges túlterheléstől. Még inkább második otthonuk lesz az iskola: igazságos bánásmód, jó osztályközösségek, és jó osztályfőnökök várják ott őket. Az osztályfőnöki óra — nyilatkozott egyik vezető iskolánk igazgatója — olyan, hogy annak levezetése a pedagógus-szakma művészete. Az osztályfőnöki munkaközösségek is azért alakulnak, hogy azokban a tapasztalatokat kicserélhessék. Pedagógusaink ma már nemcsak a szakcikkekből és a Művelődésügyi Minisztériumtól kapott tájékoztatókból, hanem tapasztalatból tudják ezt. Felismerték, hogy az iskolai közösségek kialakításában igen nagy szerep jut a KISZ-nek, az osztálycsoportoknak, osztályfőnököknek és minden nevelőnek. Ezért támaszkodnak a tanulók öntevékenységére: bevonásukkal határozzák meg a bennük élő mai ideálok és vágyak figyelembevételével — azokat a lehetőségeket, amelyek egyedül alkalmasak az új, a szocialista embereszmény kialakításához és megszerettetéséhez. Cserhát József ---------- - Tyitov őrnagy nyilatkozata berlini látogatása küszöbén Berlin (ADN) German Tyitov őrnagy, a második szovjet űrhajós nagyszerű űrutazása után a Német Demokratikus Köztársaságba látogat először. Tyitov pénteken érkezik a Berlin-Schönefeldi központi repülőtérre, ahol Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke és a demokratikus Berlin dolgozói üdvözlik. Tyitov őrnagy a Novosztyi szovjet hírügynökség tudósítója előtt küszöbönálló útjáról így nyilatkozott: „Nagyon örülök, hogy ellátogathatok az NDK-ba, abba az országba, amely oly sikeresen építi a szocialista társadalmat. Rövidesen az NDK földjére lépek — folytatta Tyitov őrnagy.— Kétszáz kilométeres magasságban már elrepültem fölötte, meggyőződésem, hogy ez az ország közelről még szebb. A lényeg azonban az — fejezte be nyilatkozatát Tyitov őrnagy —■, hogy találkozom a szorgalmas német néppel, amely a békéért és szocializmusért harcol.” (MTI)