Napló, 1963. január (Veszprém, 19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-13 / 10. szám

4 NAPRÓL NAPRA — AZ ÚJÍTÓK SZÁMA 847 volt 1962-ben a veszp­rémi járás üzemeiben. Az általuk benyújtott 900 újí­tásból 318-at vezettek be. A bevezetett újítások ki­kalkulált gazdasági ered­ménye mintegy 55 millió forint. Házépítés... lökhárítókkal Három szovjet mérnök Ra­­bobadban különleges kéteme­letes házat épített vasbeton alapra ... acélrugikkal. Az utóbbiak felveszik a földrengés lökéseit, ezáltal a ház alapja tízezerszer kevésbé merev lesz, mint a közönséges alapozás­nál. A földrengés normális kö­rülmények között 10—12 má­sodpercig tart, ami elegendő ahhoz, hogy a legerősebb fa­lak is leomoljanak. Az Asha­­badban most felhúzott tégla­épületnek több mint 36 órás földrengés kellene az össze­omláshoz. — CSÖKKENT A BAL­ESETEK SZÁMA a várpa­lotai Ferenc-bányán. 84- gyel kevesebb dolgozót ért baleset 1962-ben, mint az előző évben. A három na­pon túl gyógyuló balesetek száma huszonkettővel csök­kent ezen belül. — HOLBEIN RAJZOK, ame­lyekhez nem lehet hozzáférni. Egy angol fogorvos röntgene­­zés útján megtalálta egy Hol­bein korabeli gyenge festmény alatt az ifjabb Hans Holbein 12 grafikáját. Angol szakértők azonban sajnos arra a meg­győződésre jutottak, hogy az igen értékes rajzokat nem le­het a festmény alól „kibá­nyászni.” Az olajfestmény kö­zépszerű megalkotója a papír­ra vetett Holbein rajzokra fes­tett rá. A papír annyire magá­ba szívta az olajat és a fir­­niszt, hogy ha le akarnák vá­lasztani róla, a papír és vele együtt az értékes rajzok is tel­jesen tönkremennének. A TANFOLYAMON VESZNEK RÉSZT a veszp­rémi járás községi nőtaná­­csainak titkárai. A kétna­pos tanfolyamot január 14- én és 15-én rendezik Veszp­rémben, az SZMT székhá­zában. Indián törzsfőnök a svéd királynál VI. Gusztáv Adolf svéd ki­rály kihallgatáson fogadta „Fekete Szarvast”, a sziú indi­ánok törzsfőnökét. A kihallga­táson az indián törzsfőnök bé­kepipát ajándékozott a svéd királynak. A TIT szabadegyetemeinek heti műsora VESZPRÉM Helytörténeti fakultás. — Január 15-én 17,30 órakor; „Veszp­rém műemlékei.” Előadó: Eri István, a Bakonyi Múzeum igaz­gatója. Zeneművészeti fakultás. — Január 17-én 17, 30 órakor; „Ko­dály Zoltán művészete.” Előadó: Szilvásy László, a veszprémi Csermák Antal Zeneiskola igazgatója. Jogi fakultás. — Január 17-én 18 órakor: ,,A társadalmi tu­lajdon védelme a polgári jogban.” Előadó: dr. Bakó Károly me­gyei ügyész. KESZTHELY Magyar irodalmi fakultás. — Jauár 16-án 18 órakor: „Mó­ricz Zsigmond.” Előadó: dr. Horváth József középiskolai tanár. (7) If A Pt ö 1963 január 13, vasárnap Kalendárium A Nap kel: 7,29 órakor, nyugszik: 16,17 órakor. A Hold kel: 20,07 órakor, nyugszik: 9,30 órakor. Névnap: VIDOR. Idő­járás jelen­tés Hideg idő, havazások­kal. Élénk szél, hófúvá­sokkal. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet mínusz 6—10 fok között. A MAI NAPOM 103 évvel ezelőtt, 1860. január 13-án halt meg KOMLÓSSY FERENC színész, a Kisfaludy Sándor kezdeményezésére Bala­­tonfüreden létesített első Veszprém megyei kőszínház igazgató­ja. Tizenhét éves kora óta színészkedett. Egy időben a Nemzeti Színház rendezője is volt. Élete végén ugyanott könyvtáros és az Intézmény főgondnoka. Művészeti együttese a Győr, Sopron, Vas, Veszprém és Zala megyék támogatásával 1828-ban létrejött állandó vándorszínész csoport, a Dunántúli Színjátszó Társa­ság. Komlóssyt öt évre szerződtették Füredre. Agybuzgóságára és a színészet iránti rajongására jellemző, hogy a füredi szín­házépületnek helyiségeit —, hogy az­ok a színészet számára meg­felelően használhatók legyenek — saját költségén rendezteti be. Kisfaludy Sándor a társulatot az ország egyik legjobb színész­együttesének tartja. Az akkori magyar színpad büszkeségei vol­tak tagjai, mint Déryné, Lendvay Márton, Szerdahelyi József. Komlóssy irodalmilag is művelt, képzett színész volt, sőt ő maga is írt és fordított darabokat. Jelentős szerepe volt a XIX. szá­zad első felének magyar vidéki színész életében. 395 évvel ezelőtt, 1568. január 13-án kelt Miksa császár uta­sítása a Konstantinápolyban tárgyaló békeküldöttséghez, amely bizonyítja Veszprém középkori jelentőségét, ugyanis a török ál­tal követelt végvárak — többek között Veszprémnek is — le­rontásához csak hasonló török erősségek lerombolása mellett hajlandó hozzájárulni. Határozottan utasítja követeit: „Intünk benneteket, Veszprémről semmi körülmények között le ne mondjatok.” 1963. január 13. NAPRÓL NAPRA­ ­ TANULNAK a mun­kások Ferenc­bányán is. Az utóbbi nyolc hónapban a dolgozók 90 százaléka el­végezte a 24 órás baleset­­elhárítási tanfolyamot, nyolcan pedig a bánya­mentő tanfolyamot. A 60 órás gépkezelői tanfolya­mon hetvenen, a vájár to­vábbképzőn ötvenen, a se­gédvájár tanfolyamon negyvenhatan szereztek bi­zonyítványt. Ez az év is jól kezdődik! Maruszja Tumanoff herceg­nő, a Los­ Angeles-i divat egyik irányítója szilveszter éjszaká­ján biztonsági okokból 2,5 mil­lió schillingre becsült éksze­reinek csupán 500 schillinget érő utánzatait viselte. Az óva­tossági rendszabályok azonban csődöt mondtak, mert miköz­ben a fogadáson a résztvevők azon tanakodtak, hogy vajon valódiak-e, ismeretlen tettesek a hercegnő páncélszekrényéből ellopták az eredeti példányo­kat. A természet mint segédeszköz Újfajta munkamódszert al­kalmaz Roger Martin angol szobrász. A szobrászok eddigi hagyományos módszereit mel­lőzve, dinamittal „dolgozik.’­ Arra a szemrehányásra, hogy a robbantásokat saját alkotó géniuszának tünteti fel, Mar­tin fölényesen megjegyezte: „Számomra a természet csak segédeszköz, az igazi szobrász­ munkám a robbanóanyag he­lyes adagolásából és elhelyezé­séből, valamint a kődarab nagyságának kiválasztásából áll.” TEHERVONAT — A HÁLÓ­SZOBÁBAN A nyugatnémet Bamberg kö­zelében egy tehervonat kisik­­lott és egy kocsi a vasúti töl­tés mellett álló házba szaladt bele, áttörte a házfalat és egy 60 éves asszonyt, aki az ágy­ban feküdt, súlyosan megsebe­sített. Rádióm II .o • VASÁRNAP, JANUAR IS. Kossuth-rádió. 8,10: Könnyű­zene. 9,00: Édes anyanyelvünk. 9,05: Séta az Állatkertben. 9,55: Vivaldi: A négy évszak. 10,40: Munkásdalárda Budafokon. 10,55: Tánczene. 11,55: Műsorismer­tetés. 12,50: Hétvégi jegyzetek. 13,00: Művészlemezek. 13,50: Tet­szik, nem tetszik? 14,20: Dalról dalra. 14,40: A gyöngyszem. Rá­diójáték. 15,00: Nagy énekesek életregénye. 15,40: Nemzetközi kaleidoszkóp. 16,00: Népi zene. 16,30: Új Zenei Újság.­­ 17,10: Tárczene. 17,40: Irodalmi műsor. 17,55: Téli változatok. 18,40: Feltételes megálló... 18,50: Ahogy tetszik. 20,10: Vanina VaniRl- Elbeszélés. 21,10: Előadóművészek aranykönyve. 22,25: Budai kaland. Daljátékrészlet. 23,10: Nemzetközi Irodalomtörténeti Kongresszus Budapesten. 23,45: Operarészletek. Petőfi-rádió. 7.30: A római katolikus egyház félórája. 8,00: Mit hallunk a jövő héten? 8,30: Operakalauz. Verdi: Nabucco. Ismertetés. 9,30: Népdalcsokor. 10,00: Részletek az Egyetemi Színpad műsorából. 10,41: Fúvószene. 10,55: Haydn: Aki hűtlen , pórul jár. 12,30: Ezer lakosa sincs. 12,50: Szív küldi... 14,20: Miska bácsi lemezesládája. 15,00: Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. 15,15: Magyar nóták. 15,40: Bartók­ I. zon­goraverseny. 16,10: Mi ez? 16,30: Operettrészletek. 17,10: A mű és közönsége. 17,25: Mendelssohn: e-moll triók A televízió műsora. 10,00: Országos Filharmónia Ifjú Zene­barátok Klubja II. hangversenye. 14,00: Nemzetközi síugrás. — 15,40: Újévi ünnepség a cirkuszban. Közvetítés Moszkvából. — 18,25: Hírek. 18,30: Tell Vilmos. Angol ifjúsági filmsorozat. 2. A támadás. 19,10: Telesport. 19,30: TV Híradó. 19,50: A TV Mese­könyve. 19,65: Sophokles: Elektra. TV-játék. 21,30: Látogatás a Fészek Klubban. 22,00- Hírek. De miért vennék el az inget? Hiszen maga a parancsnok ad­ta! Nem, ez nem lehet... Még két brigád várt előttük a motozásra és az egész 104-es brigád látta: a stáb­barakkból kijött Volkovoj hadnagy, a ren­dészeti paracsnok és odakiáltott valamit az őröknek. Erre a smasszerek, akik Volkovoj tá­­vollétében csak úgy ahogy mo­tozták meg az embereket, most egyszerre nagyon fürgék lettek, s úgy vetették magukat a ra­bokra, mint a vadállatok. Köz­ben a parancsnokuk egyre ordí­tozott: — Ki-gom­bol-ni az ingeket! Nemcsak a zeb­ek és a smas­­­szerek félnek Volkovojtól, ha­nem azt mondják, maga a tá­borparancsnok is. Lám, az isten is megbélyegezte ezt a gazem­bert, olyan vezetéknevet adott neki! — Volkojov (oroszul far­kast jelent), csakugyan farkas. Hosszú, fekete, mogorva ember, mindig gyors léptekkel jön­­megy. Hirtelen felbukkan a ba­rakk mögül: „Hát ez meg itt mi­féle gyülekezet?” Nem lehet el­rejtőzni tőle. Kezdetben szíjból font­ karvastagságú korbácsot hordott magánál. Azt mondják, a BAR-ban ezzel verte az embe­reket. Vagy, amikor az esti so­­rakozónál a barakk előtt össze­gyűltek a zekek, hátulról oda­­settenkedetett és valamelyiknek a nyaka közé sózott a korbác­­csal: „Miért nem álltál be a sorba, te állat?” A csattanásra a tömeg valósággal hullámzásba jött Akire pedig lesújtott, az a nyakához kapott, letörölte a vért és hallgatott, nehogy a te­tejébe még bevágja a BAR-ba is. Mostanában — ki tudja mi­ért — nem hordott magával korbácsot. Amikor erős a fagy, a reggeli ás esti közönséges motozásnál egyszerű az eljárás: a rab ki­gombolja buslátját és széthajt­ja szárnyait. Ötösével állnak és öt smasszer áll szemben velük, akik megtapogatják a zok mad­zaggal összekötött pufajkáját, belenyúlnak a jobb térd fölött levő egyetlen engedélyezett zsebbe. Az örök kesztyűt visel­nek és ha valamilyen ismeret­len holmit tapogatnak ki, nem húzzák elő mindjárt, hanem lustán megkérdezik: „Hát ez micsoda?” Mit kereshettek reggel a zek­­nél? Kést? Hiszen kést nem visznek ki a táborból, inkább behoznak. Reggel azt kell el­lenőrizni, nem visz-e a rab há­rom kiló élelmet magával, hogy megszökjön. Volt idő, amikor annyira féltek emiatt a kenyér­től, az ebédre adott kétszáz grammos darabtól is, hogy pa­rancsot adtak: minden brigád készítsen magának faládát, és abban vigyék a munkahelyre a brigád kenyerét, a brigád tag­jaitól pedig szedjenek el min­den kenyérdarabkát. Nem tud­ni, hogy mit akartak ezzel elér­ni, talán inkább az embereket akarták gyötörni, hadd legyen még több gondjuk: harapj az adagodba, de jegyezd meg ma­gadban, hogy ez a tiéd és tedd a ládába. A kenyérdarabok pe­dig annyira hasonlóak, hiszen egy kenyérből valók, így azután egész úton töprenghetsz és emésztheted magad: nem cseré­lik-e fel az adagodat? Még a barátok is összetűztek emiatt, s néha verekedéssé fajult a ve­szekedés. Egyszer aztán hárman megszöktek a munkahelyről, autóval, s a kenyeresládát is magukkal vitték. A parancs­nokság akkor észbekapott és a főbejáratnál minden ládát ös­­­szetörtek. Vigye mindenki a maga adagját — mondták. Reggel még azt is ellenőrizni kell, nem húztad-e civilruhádra a rabruhát. Pedig már régen el­szedték mindenkitől a civilhol­mikat az utolsó darabig, mindet megjelölték és azt mondták, hogy a büntetés kitöltéséig nem adják vissza. A büntetés kitöl­tését viszont még senki sem ér­te meg ebben a táborban. Ellenőrizni kell azt is, nem visz-e magával levelet valame­lyik, hogy szabad személy ré­vén továbbítsa? Ám ha min­denkinél levelet keresnének, akkor délig sem érne véget a motozás. De Volkovoj azt kiáltotta, hogy valamit — nem értették, hogy mit — meg kell keresni, mire a smasszerek gyorsan le­húzták kesztyűjüket, megparan­csolták a zek-eknek, hogy tár­ják szét pufajkájukat (pedig mindenki a barakk melegét őrizgette alatta), gombolják ki az inget , és tapogatni kezdték az embereket, nem rejtegetnek-e valamilyen tiltott holmit. Az előírás szerint két inge lehetett a zek-nek, egy alsó és egy felső ing. A többit levetni! — így ad­ták tovább a zek-ek sorról-sor­­ra Volkovoj parancsát. Azok a brigádok, amelyek az előbb már átestek a motozáson — milyen szerencse! — hadd menjenek, némelyek már a kapun is túlju­tottak, de ezek itt gombolkoz­­zanak ki! Aki magára húzott valamit, vesse le, itt, a csípős fagyban! Így is kezdődött, de zűrzavar lett belőle: a kapunál már csak kevesen voltak és a konvoj (kí­sérő őrség) a főbejáratnál or­dítozott: davaj, davaj! Mire a 104-es brigád sorra került, Vol­kovoj haragja megenyhült, je­gyezzék fel, hogy kin van fe­lesleges ruhadarab, este majd adja le az illető személyesen a megőrzőben és mellékesen írás­beli magyarázatot is: hogyan és miért rejtegette. Suhovon minden darab álla­mi holmi, tessék, tapogasd ki akár a mellét, a lelkét is. Le Cézárnak felírták a barchet­ingét, Bujnovszkijnak meg lélekmelegítőjét és a maga ké­­­szítette haskötőjét. Bujnovsz­­kij kakaskodik, kiabál, ahogyan a torpedóhajón megszokta" — persze még három hónapja sincs a táborban. — Nincs joguk a fagyban le­vetkőztetni az embereket! Úgy látszik, nem ismerik a büntető­törvénykönyv kilencedik parag­rafusát ... De ismerik. Hogyne ismer­nék. Te nem ismered, barátocs­­kám. — Maguk nem szovjet em­berek! vágja oda nekik a ka­pitány. — Maguk nem kommu­nisták! A büntetőtörvénykönyv pa­ragrafusának emlegetését még csak eltűrte Volkovoj, de most eltorzult az arca és lesújtott, mint a villám. — Tíz napi szigorított. És valamivel halkabban oda­szólt a törzsőrmesternek. — Majd este csukd le. Reggel nem szívesen zárnak be senkit, ne legyen egy kivo­nuló munkással kevesebb. Hadd görnyedjen egész nap, este pe­dig a BUR-ba vele! Itt van a­­ BUR is, a főúttól balra, kétszárnyú kőépület. A második szárnyat az ősszel tol­dották hozzá,­­ egy szárny­ban már nem tudták elhelyez­ni azokat, akiket megbüntettek. A börtönnek tizennyolc cel­lája van, néhányat egyes zár­kának alakítottak át. A tábor minden épülete fából van, csak a fogda épült kőből. A hideg behúzódott az ing alá, s most már nem lehet kiűzni onnan. Hiába bugyolál­­ták be magukat zek-ek,­­ nem ért semmit. Suhov hátát is szaggatja a fájás. Hej, ha most kórházi ágyon fekhetne és al­hatna! Nincs is más vágya. Legfeljebb egy vastagabb pok­róc. Ott állnak a tek­ ek a kapu előtt, gombolkoznak, átkötik a derekukat, pedig a konvoj már üvölt: — Davaj! Davaj! A smasszer hátbavágja őket: — Davaj! Davaj! Első kapu. A zónaköz. Máso­dik kapu. A főkaputól jobbra és balra egy-egy korlát. — Állj! — kiált a kapuőr. — Úgy mentek, mint a birkanyél­ Ötösével felállni! Már megvirradt. A kapu mö­­gött kialudt a tűz. A konvoj kivonulás előtt ugyanis mindig tüzet rak, hogy az őrök mele­gedjenek és számlálás közben jobban lássanak. Egy kapuőr hangosan számol­­— Első! Második! Harma­dik! ... Az ötös­ sorok különválnak és láncban haladnak át a kapun, így akár elől­ől nézed, akár hátulról; öt fej, öt hát, tíz láb­ A második kapuőr -i­s az el­lenőr, szótlanul áll a másik kor­látnál, csak azt ellenőrzi, hogy társa helyesen számolt-e. És még ott áll és figyel a hadnagy is. (Folytatjuk)

Next