Napló, 1963. augusztus (Veszprém, 19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

IMS. augusztus 1. Jó termést ígér a Balatonfelvidék félmillió őszibarackfája A Balatonfelvidék déli lejtőin, az őszibarack hazájában, az idén csaknem félmillió őszibarackfa hoz termést a termelőszövetkezetekben, szakcsoportokban és a háztáji gazdaságokban. A korai May Flower szüretelését már befejezték. Csupán ebből a fajtából négy vagonnal vásárolt fel a szövetkezetek Veszprém megyei értékesítő központja. A koraiak után már sorra érnek a Balaton-part legnépszerűbb fajtái, többek között a Győztes, Alekszander, Amsden, Elberta és a Champion. A szakemberek becslése szerint a korai fajták közepes termése után gazdag szüretre számítanak a később élő őszibarackosokban. A szövetkezetek Veszprém megyei központja ezekben a napokban naponta több tonnányi őszibarackot „expressz’’ juttat el a Balatonpart üdülőtelepeire és a Veszprém megyei iparvidékekre. Az idén először már teljes egészében el tudják látni a népszerű gyümölccsel a Balaton partot is, előzetes számítások szerint öt vagonnal külföldi piacra is szállítanak majd. BŐVÍTETTÉK A BALATONFÜREDI BÉKE GYÓGYÜDÜLŐT Balatonfüreden az építők befejezték a SZOT Béke üdülőjének korszerűsítését és bővítését. A 90 személyes üdülő augusztus 1-től újabb ötven vendég részére nyújt kényelmes pihenőhelyet. A régi üdülőház a nyaralótelep egyik legszebb épülete lesz, amely idén, mint a SZOT gyógyháza működik, s a jövő évtől pedig a meglévő szanatórium fióképülete lesz. (Folytatás az 1. oldalról) volt, bajtársa, Dedics Gyula váltotta le a DT-413-on. — Reggeli után pihenek, este újra gépre ülök — mondja. — Mikor pihen a gép? — Majd ha mi elmegyünk! — felel nevetve. — Csak karbantartáskor állunk le, vagy hiba esetén. Eddig nem sok baj volt. Lucernatartót szántunk, jó kemény a föld, de a normát túlteljesítjük minden nap. — Két harcos hiányzik a tízből, hol vannak? — Az egyik, Farkas István ugyanott szánt, ahol mi. Gépállomási traktoros a váltója. A másik, Beregszászi Ferenc, itt dolgozik a műhelyben. Ide osztották be.. • Az itteni „parancsnok”, Bolla Rezső mondja: — Kár, hogy rövid az idejük, komoly segítséget nyújthatnának az őszi munkában is. Eszerint, névsorolvasás nélkül is, mindenki „jelen” — a sorakozótól el is tekintünk! HORVÁTH ISTVÁN Paulics Emil ifjúsági szocialista finomcsiszoló brigád az egyéves országos üvegipari versenyben első lett. A brigád áprilisban nyerte el a szocialista címet. Oklevelet, vándorzászlót és brigádtagonként 300—300 forint pénz jutalmat kaptak. A képen: a brigádvezető munka közben. (Péterfay felv.) Az illetékes távolmarad Zircen 126 000 forintos költséggel, községfejlesztési alapból, egy új autóbuszvárót épített a tanács. A hasznos kis építményt tegnap délben 10 órakor akarták átadni az illetékes AKÖV-nek. Néhány nappal az átadás előtt levelet indítottak útnak az autóbuszok és várók „atyjához”, az AKÖV-höz, amiben az avatóünnepélyre invitálták meg. Tegnap délelőtt tízkor azonban hiába voltak az új váró mellett a helyi illetékesek és az érdeklődők. Az AKÖV-től senki sem jött. Az érthetetlen és udvariatlan tartózkodás rosszul esett a zircieknek, akiknek most fő a feje: van már buszváró, de vajon mikor és kinek adják át, ha az AKÜV-nek nem kell? —Igé— Gépkocsizók a TEFU-nál Veszprémben a Tüzép-telepénél, és az üzletek előtt mostanában gyakran látni honvédségi tehergépkocsikat, katonaruhás vezetőkkel. Mintegy félszáz gépkocsit kapott kölcsön az AKÖV a honvédségtől, ugyanannyi vezetővel. S hadd tegyük mindjárt hozzá, hogy nem is akármilyen vezetőkkel. Nemcsak szakmailag megfelelőek, azok, akiket a megbízatás teljesítésére alkalmasnak találtak, hisz közülük is csak azok jöhettek számításba, akik a katonai és politikai kiképzésben is megállták helyüket. Polgári megbízatásuk sem könnyű — ezt már tudták, akkor, mikor útnak indították őket ide, Veszprémbe, ahol zömmel helyi fuvarokat bonyolítanak le. A hőségben 14—16 órát dolgozni, állandóan a városban járni, ahol még a szél sem rebben, igen fárasztó, azt is megmondták „otthon”, a laktanyában, hogy rakodómunkás hiány van, ha kell, ebben is segítsenek. A katonák megszívlelték a figyelmeztetést is. Szombaton, vasárnap pihenő idejüket gyakran feláldozzák, s rendszerint tizenketten rakodómunkát végeznek. Domonkos László honvéd többnyire a lakosságnak fuvaroz széket. S mivel második rakodómunkást nem tudtak kocsijára biztosítani, vállalta, hogy ő is rakodik. Steig József tizedes és Bőhr Ferenc őrvezető a MÉK-nél szerzett becsületet a honvédségi „refusoknak”. A MÉK igazgatója is felfigyelt a két szorgalmas katonára és megkérte a parancsno NAPLÓ Fekete a „gyaluforgács“ Látogatás egy gépesített szénbányában Suhogva húz a has lefelé. Tágas folyosón lépünk ki belőle. Nincs szükség a lámpára, mert nappali világosságot varázsoltak a fénycsövek. Mellettünk szénnel rakott csillék gurulnak. Jókaibányában az északi fejtőmezőre igyekszünk a tröszt négy gyalusfrontja közül az egyikre. Amerre elhaladunk, szinte meglepő a rend, a tisztaság, ami valljuk meg őszintén, nem kis erőfeszítésbe kerül a földalatti bányában. Mintha kiseperték volna. — Jó szerencsét! — köszönnek ránk az egyik kereszteződésnél. Falatoznak. Ki felvágottat, ki sonkát, de kávés hőpalackot is látni. Mint kiderül, nem füstre várnak, csak van egy kis idejük. A fronton omlasztanak, szerelnek, a kaparó áll. — Hollandit keresek a „dikics” végére — túr a szerszámos ládába a frontmester, Bege Tamás. — Talán ez jó lesz — tartja a lámpa alá, — de még egy kellene. — Azután amikor megtalálja, invitál bennünket — kerüljünk beljebb. — Kiszakadt a lánckapocs Tamás. Mit csináljunk vele? — kérdezi az egyik szenes képű munkás a végtagnál. — Keressetek egy jó erős csavart, a ládában akad, azután jó szorosra húzzátok meg. Kibírja az is jól. Volt már ilyen eset — válaszolja és már a többieket figyeli. — A végtagnak készítik a helyet, mert a gyalu itt nem éri el. Kézzel kell... — kapjuk az újabb magyarázatot. — Ezt a vasat vigyétek kifelé, nehogy bent maradjon egy is — mutat a tönkrement acélsüveggerendákra, amiből bizony jócskán gyűlt össze. — Nem bírják ezt a nagy terhelést. Rengeteg megy tönkre. Olyan a nyomás, hogy mindent szakít. — Valamennyi támot fejtőkalapáccsal „dikiccsel” kell kiszabadítani. Még a rablóvilla is tehetetlen másképp — ezt viszont egy idősebb omlasztóvájár mondja inkább nekünk, mint a frontmesternek, hisz ő úgy is tudja. Nézzük az üreget, a leszakadt mázsás darabokat, amelyek félig eltemették már a belsősor acéltámjait. Elég őket kiszabadítani. A láncot rákötötték. „Dikicseznek”, azután a csörlő mégis megmozdítja. Húzzák már kifelé. Megmentik. Az elhagyott főte pedig nagy robajjal leszakad egész a máglyáig. — A Vallent-támok talán mégegyszer ennyit kibírnának. Nagyon szívósak, csupán megfelelő süveg kellene hozzá, mert azokat nem győzzük pótolni — panaszkodnak. A frontmester örökké mozog. Utasításokat ad, de inkább úgy hangzik az, mint az idősebb, tapasztaltabb tanácsa a fiatalabb számára. Amíg a hollandit segíti beszerelni, a szénfalat vizsgálgatjuk. Olyan az, mint a tortaszelet. Felső rétege csillogó, réznyes, fekete, nagyon jó minőségű szén, alatta egy csigás réteg, ami meddőbe megy át, majd ismét szén. — Borostyántelep. Ez a jellegzetessége. Ha vékony is a szén, azért nagyon nagy kár lenne bent hagyni — így vélekednek a bányászok. Lassan mindenütt végeznek az omlasztással. A hajólámpák — mert azok világítanak már itt is a pislákoló karbidlámpák helyett — egy pillanatra elsötétülnek. Csak egy villanás. Jelzés. Azután sercegve megindul a kaparó, kotorja a szenet. A gyalu is belemar. Úgy közeledik felénk láthatatlanul, mint egy szörnyeteg. Valóban nem látszik ki akkor sem, amikor odaér mellénk, csak a szén dől a kaparóra, amely nyögve továbbítja. — Mennyi szívlapát kellene ehhez? — mondja mosolyogva a frontmester, akinek az arcáról lehet olvasni, most nyugodtabb már. Elindult a szén a kaparón. A gyalu ingajáratot teljesít. Ahol elhalad, lazít és porlaszt. Nem kér előre fúrást, robbantást. Teljes munkát végez. A bányászok? Nem lapátolnak. A biztosítás a fő gondjuk. Ahogy a gép előrehalad, a hidraulika tolja előre a kaparóberendezést. Hátul pedig már készítik az előbb kirakott acéltámokat, hogy újra a főtő alá állítsák. Kevés idő van itt a beszélgetésre, de látni annál többet lehet. Amit még megtudtunk: Begéék már többszörösen tulajdonosai a megtisztelő szocialista brigád címnek. Fejteljesítményük 9,4 csille műszakonként. Panaszuk a nagy nyomás és a gyenge süveggerendák mellett, hogy több esetben nagyon megtelepítik a frontot. Egyébként — később tudtuk meg — az északi mező két frontja félév alatt 1200 süveggerendával többet „evett meg”, mint tervezték. Versenyben vannak. A cím megtartása a legfőbb cél. Most éppen a rendkívül nehéz viszonyok miatt nem elsők, de nem is utolsók. (Félév alatt 2896 csille szenet termeltek terven felül.) — Az éves versenybe azért beleszólunk, mert javul a helyzet és a többi mutatóink, mind jók — ezzel búcsúzott Bege Tamás, a brigádvezető. _________ ifi—_ kot, engedje meg, hogy megjutalmazzák őket. Kérték az AKÖV-től, hogy lehetőleg katonakocsit küldjenek nekik, mert azok a gépkocsivezetők segítenek az áru fel- és lerakásánál is. Hiába vannak távol az alakulattól, hiába van néhány hónapig a katonai feladatoktól eltérő megbízatásuk, a katonás rendet, fegyelmet most is betartják. Sőt jobban talán, mint eddig. Több kitüntetett, és kiváló jelvényen katona van közöttük. Ez utóbbiak az alakulatnál kiváltságokat — például állandó kimaradást — élveznek. Ez itt nem érvényes. Amikor erre a feladatra vállalkoztak — önként lemondtak erről — a számukra nagyon kedvező, kellemes jogukról, csakúgy, mint arról, hogy szeptember előtt szabadságra menjenek. S amit vállaltak, szívvel-lélekkel teljesítik. M. T.-né Példaképei lehetnek a civileknek — igen nagy segítséget kaptunk a honvédségtől — mondják a 22-es Építőipari Vállalat füzfőgyártelepi építésvezetőségén, amikor szóba kerül, hogy katonák is dolgoznak náluk. Azt gondolták először, hogy csak segédmunkaerőket kapnak, örömmel tapasztalták, hogy a honvédségtől érkezett fiatalok egyharmada szakmunkás, vagy olyan képesítéssel rendelkezik, hogy szakmunkásként tudják őket foglalkoztatni. Nem egy közülük gépet kezel, vagy vontatóval szállít anyagot. Egy hónapja, hogy megérkeztek a katonák az építkezésre — de máris érezhető, hogy jobban halad a munka. Nemcsak azért, mert nagyobb a létszám, hanem azért is, mert a katonák igen szorgalmasak,, igyekvőek. Példaképül állíthatjuk őket a civilek elé is. Parancsnokuknak joga van visszaküldeni az alakulatukhoz azokat, akik nem jól dolgoznak — de erre még nem volt szükség, és minden jel arra mutat, hogy október végéig — ameddig az építkezésen m maradnak a katonák — nem is kerül erre sor. Van közöttük 9—10 kőműves, akik választottak maguk mellé segédmunkásokat, s ezek a katona-kőművesbrigádok igen jól megállják helyüket. De példamutatóak akkor is, ha nem szakmunkáról van szó. A legjobb katonák a hét végén eltávozást kapnak, haza mehetnének családjukhoz, ehelyett felajánlották, hogy ők is részt vesznek a minden második hét végén az építők által vállalt ünnepi műszakban: jelenleg a földmunkáknál tapasztalható lemaradást segítenek pótolni. Sok közöttük a KISZ fiatal, akik a helyi KISZ szervezet munkájából is részt kérnek. Az alapszervezet vezetősége pedig a napokban tartandó taggyűlésre is meghívta őket. Jó munkájuk viszonzásaképpen az építésvezetőség sportfelszerelést biztosít számukra — azt szeretnék, ha nemcsak jól dolgoznának, hanem megérdemelt pihenőidejükben jól is éreznék magukat Fűzfőn. Mike Tiborné 9 Szántóverseny a keszthelyi járásban (Tudósítónktól) Az állandósított járási szántóverseny bizottsága a napokban rendezte meg a keszthelyi járás traktorosai részére az 1963. évi szántóversenyt. Hét termelőszövetkezetből 10, a gépállomástól 3, összesen 13 traktoros indult a versenyen, a „Hűvösvölgyi-csárda” mellett. A szántóverseny bírái az „öszszeszántás” minősége, a szántás egyöntetűsége, az „összeszántás” alkalmával, a barázdák szabályossága és a talajfelszín leforgatása, a mélység egyenletessége, a porirányítás, a széjjelszántások csatlakozása, a záróbarázda, a táblahatárok egyenessége és az összbenyomás alapján állapították meg az eredményt. Első Major Ferenc, a szentgyörgyvári Béke Tsz traktorosa 87,19 ponttal. Második Horgas János, a harmadik Takács Károly felsőpáhoki traktoros. A legjobb ifiversenyző: Dorman János, a zalavári Új Idők Tsz traktorosa 77,6 ponttal. Ebben az évben valamennyi tsz, a Keszthelyi Gépállomás és a Keszthelyi Állami Erdőgazdaság is hozzájárult a versenyző traktorosok jutalmazásához. A versenyben résztvevő valamenynyi traktoros jutalomban részesült. A helyezettek között több mint 5000 forint értékű értékes, praktikus jutalomtárgyak kerültek kiosztásra. Az első helyezett teljesen felszerelt férfikerékpárt, a második helyezett karórát, a harmadik helyezett fényképezőgépet ,a legjobb ifi versenyző traktoros karórát kapott. Vastag Miklós oktatási előadó.