Napló, 1964. november (Veszprém, 20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-12 / 265. szám
\ • i i ■ . Hi se játsszunk a tűzzel! T Vóhajok utaztam: Lelhettünk Vágy öten a fülkében. Mellettem egy idősebb ember ült, újságot olvasott. Lapozgatás közben ‘ hirtelen kifakadásával megtörte az álmos csendet: * —' Borzasztó!... Mármegitt gyújtogattak a gyerekek!......' Dehát miért nem ügyelnek rájuk jobban a nevelők?! Csaknem a fél ■ falat leégették!... Majd halkabbra fogta a szót: .... ■ — Nekem is van egy tízéves unokám, de az a gyufához csak akkor nyúlhat, amikor gyufarejtvényeket fejtünk meg* együtt... Valaki közbeszólt: — Magam is gyakran olvasok gyújtogatási károk- Tól, mert bizony elég sokat okoznak a gyerekek, főleg mezőgazdasági vidékeken... — Sokan azt gondolják — csatlakoztam a beszélgetőkhöz, — hogy mindezekért csupán a nevelőkre há- t árulhat a felelősség, pedig atanuló az iskolában legfeljebb négy, vagy öt órán át -tartózkodik, míg a nap többi részét, másutt tölti. Amikor fellobban a gyerekek által okozott tűz, annak pusztító zsarátnoka vádolja a felnőtteket is ... Az otthont, az utcát, szóval mindazokat a helyeket, ahol a gyerkek nevelődik ... . Sajnos, hamar le kellett szállnom, a vonatról, amiért beszélgetésünket, amelyhasznosnak indult, nem fejezhettük be. Kérem kedvestúti társaimat, olvassák el néhány felhozott tapasztalatomat, hogy kialakulhasson egy általános, nemcsupán az iskolákra hárítható felelősség... ■ Gyermekkoromban sok g jáufarejtvényt és gyufat__—-------------------------’trükköt megismertem. A mai napig sem merültek feledésbe. Valamennyit nagyobb gyerekektől, vagy fikrittessről tanultam, illetve lestem el. Szemtan gyufatrükköt és veszélyesebbnél veszélyesebb gyufajátékot lehetne felsorolni, amelyek szállnak felnőttről, kiicsire, apáról fiúra, mint az időtálló népdalok. Akad még szép számmal olyan apa is, aki kisfiát kéri fel arra, hogy gyújtsa meg apu cigijét, mivel apu mindkét kezével fogja az újságot. A gyerek örömmel ugrik, sőt alig várja, hogy apu újból rágyújtson. Szinte lesi az alkalmat, hogy api cigarettáját meggyújthassa. (Később majd a sajátját is.) Sok felnőtt rágyújtás után a gyerekkel fújatja el a lángot. A kicsi szinte repes örömében: Még!... Még!... Hadd fújjam el a gyufikat!" Ez a szoktatás anynyira elfajulhat, hogy a kicsi szinte követeli a maga részére az „elfújási jogot”. Ő fújhatja csak el a gyufát, a gyertyát, a lámpát, sőt még a villanyt is csak ő olthatja le. A rosszra szoktatott gyermeket már igen nehéz visszaalakítani. Zsarnoki módon követelődzik„ a szülő sok esetben kénytelen engedni, nehogy a „drágaság” agyonsírja magát. Arra hivatkoznak, hogy semmi baj nem történhet, hisz jelen van a felnőtt is. Csakhogy ilyenkor nem éppen a jelentől, hanem a jövő miatt kell aggódnunk. Tapasztaltam, hogy az így nevelt gyerek egyedül is gyújtogatja a gyufát csak azért, hogy elfújhassa. A kisgyerek veszélyérzete igen minimális. Gyújtó és gyúlékony anyagok közt nem látja meg a veszélyes összefüggést, mivel ilynemű ismeretei még nincsenek, csak a hirtelen hatás döbbenti meg. Ha tüzet okoz, megijed és elszalad még akkor is, ha el tudná oltani. Hétéves fiútól hallottam, hogy egy alkalommal az erdőbe ment kirándulni apukája kíséretében. Találtak egy kis tisztást, ahol tüzet raktak. Atűz belekapott a száraz levelekbe is, apu próbálta eltiporni, de nem tudta. Erre mindketten elszaladtak... A nyáron betértem egy falusi házba. Tizenkét év körüli leány forgolódott a tűzhely körül. Egyik kezében zöld literes üveg, a másikban kukoricacsutka. Ez a párbeszéd zajlott le közöttünk: — Mit csinálsz? — Tüzet rakok, megmelegítem az ételt, mert anyukámék rögtön jönnek haza a mezőről. — Mit van abban az üvegben? — Hát petróleum. — Nem félsz attól, hogy bajt csinálsz vele? — Sietnem kell, a fa meg nedves. Anyukám is így szokta csinálni, ha siet. Ő még felülről is szokott olajat önteni a tűzre, ha a fa nem akar égni rendesen ... Megdöbbentő esetek! És mi felnőttek, csaknem mindegyiknél jelen vagyunk! Ha ezek után azt olvassuk majd valahol, hogy gyufával játszó gyerekek súlyos károkat okoztak önmagukban, vagy anyagi javainkban, akkor gondolkodjunk el azon is, hogy a veszélyes játékot tőlünk, felnőttektől tanulták-e, vagy lesték-e el? gr. Ózdy Imre ig. tanító Balatonarács Dolgozósarok Egy csendes kis zug azotthort • tanuló felnőtteknek. Vagy éppen az iskolás gyermekünknek — de kis lakásban hogyan is férne el egy „komoly”b íróasztal ? nagyon könnyen megoldható: Vajna-szekreterrel. A kis szekrényke lecsapható 'ajtaja fiókos-pol- COS' belsőt rejt, s ha vége a tanulásnak, egyetlen mozdulattal eltüntethető az „Íróasztal". Képünk a Varia,könyvespolc sorba beépített szekretét vtatja. Gipsztárgyak tisztítása Főzzünk vastag csirizt közönséges keményítőből, s ecsettel vastagon kenjük rá a gipszfigurára úgy, hogy a csirizréteg egyforma vastag legyen. Ezután tegyük ki Száradni napfényre, vagy huzatra. Amikor a csiriz megkeményedett, egy helyen emeljük fel és óvatosan bántsuk le a gipszfiguráról. Az utóbbi teljesen tiszta lesz, semmiféle töltés piszok nem marad rajta. Ezt az eljárást azonban csak akkor szabad alkalmazni, ha a gipsztárgy teljesen ép, semmiféle repedés vagy karcolás felületén nincs. Táskák — „szaladóra” Mi minden követelménynek kell megfelelniük hétköznapi táskáinknak! Legyen benne sok hely, de ne legyen nehéz. Ne piszkolódjon, de ne legyen olyan sötét, hogy mindenhez lehessen hordani. Ezenkívül persze legyen divatos, sőt: olyan, amilyen másnak nincs! Képeinken ilyen „sokoldalú” munkába hordható táskákat láthatunk. Nem divat és nem is célszerű „bőrönd-táskával” közlekedni. A közepes nagyságú, retikül-szerű táskák megfelelnek munkába, s benne egy műanyagháló könnyen elfér, hogy az esti bevásárlásnál se jöjjünk Zavarba. (MTI Fotó: Kocsor László féltő.) Gyermekeknek Makkember Vasárnap Jutka kirándult édesanyjával az erdőbe, s a fák alatt soksok makkot talált. Kosárkáját teleszedte, s hazavitte. Apa kiválasztotta a legszebbeket, elővett egy csomó gyufaszálat, meg a kiskést és munkához látott. Jutka érdeklődéssel figyelte, mi lesz ebből, s el nem mozdult apa mellől! Apa pedig csodálatos dolgot talált ki. Egy kisebbfajta makk lett az emberke feje. Két gombostűfej a ragyogó szeme, gyufavég az orra. Piros szájat Jutka festett. Egy nagy makk lett a törzs, gyufaszállal apa ráillesztette a fejet, s gyufaszálból készült a makkember lába, keze. A makkember fejére kis kucsmát kapott, lábára csizmát húzott Jutka. Apa még pipát is dugott a szájába. Valóban helyre legényke lett mire elkészült. — De gyönyörű! Köszönöm szépen! — örvendezett Jutka, s boldogan játszott új játékával. — Jutka, gyere vacsorázni! — hívta egyszeriben édesanya Jutkát a konyhába. Jutka hirtelenébe a babaszobába állította a makkembert és átszaladt édesanyához. A babák gyanakodva nézték az új jövevényt. — Vajon ki lehet? — találgatták. Sári baba, a legbátrabb, hamarosan megkérdezte: — Kihez van szerencsém? A makkember kivette szájából a pipát, meghajolt. — Én vagyok a makkember — mutatkozott be. — Milyen különös név! — csodálkoztak a babák. — Kérlek, meséld el a történeted! — kérlelte Sári baba. — Nagyon szívesen! — felelte a makkember és el is kezdte. — Nyáron, az erdőben a tölgyfa gallyain a zöld levelek között üldögélünk, növekedünk. Aztán megérkezik az ősz, s amikor a hideg szél megrázza a fákat, lepergeti a leveleket, a megbámult makkok is sorban lepotyognak a gallyakról. A földek szertegurulnak és télen befedi őket a hó. Tavasszal, ha a langyos eső locsolja, a nap süti a makknépet, a földbe gyökeret, a levegőre levelet hajt a makkocska, hogy fává növekedjék. Engem azonban Jutka felemelt a földről, hazahozott, apa pedig makkembert készített, és íme, itt vagyok! — Ez roppant érdekes! — csodálkoztak a babák és elismerően bólogattak. A konyhából behallatszott a rádió zenéje, s egyszer csak a makkember meghajtotta magát Sári baba előtt. — Szabad egy fordulóra? — kérdezte, s máris táncra perdültek. Táncra perdült a többi baba is, de a legszebben ropta a makkember és a párja. Egyet jobbra, egyet balra, azután körbe, körbe. Egyszeresük megbotlott a makkember Sári baba ruhájában és elterült a babaszoba padlóján. A babák pedig sietve helyükre álltak, mert nyílt az ajtó, s vacsora után visszatért Jutka. Észrevette a szerencsétlenül járt makkembert. — Jaj, szegény! — kiáltotta, s felemelte, a Sári baba mellé állította.. — Ezentúl te leszel a Sári baba párja! — mondta Jutka, s addig kérlelte apát, míg őt is megtanította makkembert készíteni. Próbáld meg te is! Szűcs Mária ja kéz és köröm ápolása A hűvös, szeles idő legjobban kezünket teszi próbára. Kivörösödik, a bőrfelület érdessé válik, ha a szél kifújja kezünket. Komoly fájdalmat is okozhat, ha a száraz bőr felületén hajszálvékony repedések képződnek. Ennek megelőzésére és kezünk ápolására fordítsunk naponta öt percet. Csak az ápolt, tiszta kéz szép. Ezért napjában legalább kétszer, meleg vízzel, szappannal és körömkefével mossunk kezet. Ha foglalkozásunk miatt a köröm alá sok piszok kerül, kézmosás előtt markoljunk a nedves szappanba, hogy a körömkefével való kefélés közben a szappan kihozza a kellemetlen és csúnya piszkot. Ez a módszer jó az otthoni takarítás megkezdése előtt is, mert a szappannal telített körömalján nem ül meg a piszok. Előfordul, hogy minden igyekezet ellenére kivörösödik a kézfej. Durva és fájdalmas lesz. Első teendő, hogy minden kézmosás után gondosan töröljük szárazra és kenjük be tejkrémmel. A kezet finomítja és fehéríti a különféle savanyú növényi lé. A legjobb módszer, hogy kicsavart citromba három-négy csepp glicerint csepegtetünk, s ezzel dörzsöljük jól át a kézfejet. A köröm kozmetikája a körmök rendbentartása. Ha a köröm törékeny, vékony és lassan nő, ez a szervezet komoly A és D vitaminhiányára vall. Ilyen esetben fogyasszunk több tejes ételt és halat. A körmöt lehetőleg ne tisztítsuk fémből készült tárggyal. Ez durván felkaparja a körömlemez alját, s fehér tiszta szín helyett szürkés színű lesz. Legjobb a műanyagból készült körömtisztító. Ajánlatos legalább egy héten kétszer ricinus-olajos körömfürdőt venni. Lefekvés előtt a kézre húzzunk kesztyűt. Kis Fodor Árpádné Apró tanácsok A citromlé kiveszi a tintafoltot. Facsarjuk rá a citromlevét a szövetre s ne nyúljunk hozzá addig, míg a folt teljesen el nem tűnt belőle. Ezután öblítsük ki a szövetet ecetes vízben. Foltos, sőt gyűrött nemezkalapunkat „radírozzuk le” egy szem kockacukorral. Olyan lesz, mint az új. Ha nem akarjuk, hogy a trarakása teteje lehűléskor megkeményedjen, hintsük be porcukorral, amint elkészült. Néhány szál felszeletelt sárgarépa elveszi az állott főzovaj kellemetlen illatát. * Ha a sütőben sülő hús mellé bádogedényben vizet teszünk, az megakadályozza, hogy a hús kiszikkadjon és odaégjen. * * *