Napló, 1968. január (Veszprém, 24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
----------- - -------------------------------- Kádár János újévi beszélgetése A béke kilátásairól szólva Kádár elvtárs arra utalt: teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma aggodalmas módon vetődik, fel az emberekben. A mi újkori társadalmunk a teljes békét úgyszólván nem ismeri; a ma élő nemzedék két világháború súlyos megpróbáltatásain ment keresztül. Az aggodalmaskodást, nyugtalanságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzetközi helyzet — átmeneti, csekély enyhülés után — ismét bizonyos mértékben kiéleződött. Ez kifejezésre jut számtalan eseményben, különböző puccsok, úgynevezett helyi háborúk és különösképpen a vietnami háború révén. Az emberek látják és tudják, hogy az imperializmus nem nyugszik, annak vezető, fő ereje, az Amerikai Egyesült Államok egy, szinte mindenki által elítélt, barbár, hódító háborúba fogott Vietnamban és térdre akarja kényszeríteni a vietnami népet. A továbbiakban Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem fogja elérni célját, amiért ezt a háborút kirobbantotta. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer visszakényszeríteni a gyarmati járomba. Az Egyesült Államok ebben a háborúban hallatlan kegyetlenségeket követett el, különlegesen embertelen hadviselés képe rajzolódik ki mindenki előtt, de megtörni a vietnami népet nem tudta, és az egész világ tanúja ennek a harcnak, mikor a legnagyobb imperialista hatalom egy viszonylag kis lélekszámú néppel nem tud elbánni, s az meghiúsítja minden leágazó törekvését. Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy a vietnami nép győzni fog, a vietnami nép szabad lesz és hogy a szocialista világrendszer országainak ereje, a világ minden haladó emberének törekvése, a népek ébersége meg tudja akadályozni egy új világháború kirobbanását is. Szólott arról is, hogy vannak olyan törekvések, hogy a szocializmus országait, a haladás erőinek egységét megbontsák. Hallatnak olyan csábító szirénhangokat is, hogyMagyarország miért nem ,,önállóbb” külpolitikájában. Ezek persze ki nem mondva azt jelentik, hogy miért nem távolodunk el a Szovjetuniótól, általában a szocialista országok közösségétől. Azért nem távolodunk el — hangsúlyozta Kádár János —, mert az elvhű politika nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveinkhez ragaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani barátaink megbecsülését és bizonyos tekintetben ellenségeink tiszteletét is. A gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban Kádár János edlvtárs aláhúzdta, hogy az szükségszerű, és megérett válozás. Ami az életszínvonalra való hatását illeti, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sorrend így hangzik: a gazdaságvezetési reformmal is a gazdálkodás hatékonyságát, a termelés és a termelékenység fejlesztését kell elérnünk, és ezen keresztül fogjuk elérni az életszínvonal emelkedését. A reformtól azt várjuk, hogy meggyorsítja mind a termelés fejlesztését, mind az életszínvonal emelkedését, a szocialista építés ütemét hazánkban. Ez a meggyőződésünk. Az új mechanizmus létrejöttéről érdeklődő kérdésre válaszolva Kádár János elvtárs elmondotta, hogy bizonyos időben — körülbelül három esztendővel ezelőtt — tudva, hogy a gazdaságunk fejlődik és előrehalad, mégis észleltünk olyan jelenségeket, amelyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés ütemét a korábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkülönbözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaságirányításunk módszereit, hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek •aeöifct* írfúftyfet ét aeokafc az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon sok tapasztalat öszszegyűlt ezt rendszerezték a párt Központi Bizottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatíven foglalkozó emberek, tudósok, közgazdászok, az illetékes pártszervek ezt ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek folyamatában alakult ki az a meggyőződés, hogy gazdaságirányítási rendszerünket meg kell reformálnunk. A továbbiakban szólott a gazdaságirányítási reform várható hatásáról, a lakáskérdés és más, szociális problémák megoldásában. Ami a lakásépítést illeti, megemlítette, hogy most közvetlenül valami kis többletet remélünk attól, hogy a termelő közösségek, üzemek a nyereségük, jövedelmük és építő kapacitásuk egy bizonyos részét közvetlenül saját dolgozóik lakásszükségletének megoldására fordíthatják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit a reformtól várunk, az elsősorban az, hogy a termelés hatékonyabb, jövedelmezőbb, nyereségesebb lesz, innen várjuk azt a többleterőt, amivel a lakásépítés megoldását is biztosítani tudjuk, emberileg belátható időn belül. Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv, amelynek keretében 1 millió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, de nagyjából eddig megépítettük, de még sok valn belőle hátra. A Központi Bizottság jelenleg is foglalkozik a lakáskérdés egészével és vizsgálja annak minden szféráját, a lakásépítési részét, is, de foglalkozik a lakásigénylés és elosztás kérdésével is Mert ha már az épülő lakások legnagyobb részét a valódi szükséglet szerint és az igazságnak megfelelően osztják el, még jobb áttekintést kell kapnunk, és valami értelmes rendet kell kialakítanunk, ami megfelel az igazságérzetnek is. Hogy még valamivel nagyobb ütemben építhessük a lakásokat, az igénylésben is rendet kell csinálni, hogy kiki szükséglete és tehetsége és lehetősége szerint igényelhessen és kaphasson lakást. Akkor ez a kérdés is nyugvópontra fog jutni. Kádár elvtárs szólt a dolgozó nők helyzetéről is. Kiemelte, hogy társadalmi szervezeteink és kormányzatunk mindenkor napirenden tartja és kellő figyelemmel kezeli a dolgozó nők szociális problémáit és speciális kérdéseit, és a kongresszus határozatai nyomán most már a gyakorlatba ment át egész sor rendszabály, amelynek célja az, hogy a dolgozó nők, mindenekelőtt az anyák helyzetén könnyítsünk. Nyugdíjrendszerünk is szóba került a kérdések kapcsán. Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is kiállja az összehasonlítást bármely ország nyugdíjrendszerével. A pártkongresszus állásfoglalása nyomán e tekintetben is egy sor olyan intézkedés történt, amely százezer és százezer nyugdíjas helyzetét rendezi. A reform eredményeinek arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rendszeresen javulni fog a jövőben, mert a reform segítségével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondoskodásnak is. Nálunk jelenleg — kereken szólva — egymillió kétszázezer ember a nyugdíjas és járadékos. Hogy ez milyen részarány egy tízmilliós országban, annak bizonyítására Kádár elvtárs arra hivatkozott, hogy az iparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma jelenleg — ugyancsak kereken — egymillió kétszázezer ember. Reméljük, hogy nem sok esetendő múlva anyagilag is nagyobb alapokkal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kérdést is megvizsgálhatunk, amit már sok éve emleget a nyugdíjasok egyik kategóriája, az úgynevezett régi jogon nyugdíjazottak problémáját.. Nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni, ma «ásmémje, kó&ó*nosnak a mai fiatalságról — A fiatalság, az életkor — hangzott a válasz — állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenni semi az. A fiatalok általában dolgoznak és tanulnak, de ezen belül nagyon különbözőek. Csakúgy, mint a felnőttek. Kétségtelen, hogy a fiatalság sok speciális problémával jár, például azzal, hogy még nagyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás megválasztásában vagy a párválasztásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a felelősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szórakozhatnának az ifjak a maguk fiatalos módján. A továbbiakban néhány szubjektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár elvtárs, majd befejezésül a következőket mondotta: „Ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy látom, hogy munka az lesz, nem kevesebb, mint az 1967-es esztendőben volt; küszködnünk és harcolnunk is kell az előrehaladásért, idebent az országban a maradi nézetekkel, sokszor önmagunkkal is, nemzetközi síkon pedig azokkal az erőkkel, amelyekkel szembenállunk, amelyek törekvéseinket, a szocializmust és a békét veszélyeztetik. Én azt gondolom, hogy népünk megalapozott bizakodással és reménységgel tekinthet az új esztendő elé, de ha tízmillió ember csinál magának gondot a tízmillió ember boldogabb jövendőjéből, s annak megfelelően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkor úgy tekinthetnek a jövő elé, hogy a békét megvédjük, szocialista építőmunkánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! Élve az alkalommal egész népünknek- szívemből boldog új esztendőt kívánok!” a ." NAPLÓ . Galamb idegesen figyelte önmagát. Mit vigyorog folyton? Egy ember, akinek meg kell halnia, az viselkedjék , legalábbis komolyan, ha már ünnepélyességről nem lehet , szó. Pillanatig sem volt kétséges előtte, hogy mielőtt a biztosítás legközelebbi díjtételének befizetésére sor kerül. ■ gondoskodni fog róla, hogy hivatásának áldozata legyen. • Addig pedig tessék magába szállni! Emberek hasonló tra■ gikus elhatározás után emelt fővel töprengenek, vagy naplót írnak, de nem fütyörésznek állandóan. Azonban hiába próbálkozott a komorsággal. Reménytelen kísérlet, hogy közelgő elmúlása előtt [ megkomolyodjék, csődöt ’ mondott. Pedig két nap múlva el utazik az újoncszázad. A Front St. Jeanban kell a hely , és gyorsan behajózzák az újoncokat. Egy délelőtt éppen megkí■ sérelte, hogy felhős szomorú- sággal sétáljon, amikor odafordított az egyik altiszt, hogy jöjjön le a raktárba az alsó■ nadrágokat szortírozni. Régi, rokkant légiós káp'ár ' volt a raktárnok. keménykötésű „emberevő”, alkalmas arra, hogy a fegyelmezetlen civilnek fogalmat adjon a t rendről. Ez az ember sohal sem mosolygott mert egy gépfegyvergolyó volt a fejében, amit nem lehetett klops■ lárni. : — Sorra dobálja ide a fehérneműt! Én majd jegyzem. : — Nagyon helyes. — Csend! A légionista nem felel! Galamb bocsánatkérően vigyorgott és sorra dobálta a fehérneműt. Azután hirtelen vigyázzba vágta magát. A káplár kérdően nézett rá: — Alázatosan jelentem Káplár úrnak: szeretnék fütyörészni. Az emberevő meghökkent. Ez az ember katonaviselt, az látszik a kiállásán. És milyen fiatal... Voltaképpen ledékeken... — Aztán fütyörészett. Nem valami modern, cifra dalt, hanem egy régi párizsi kocsisnótát. Arra már nem kért külön engedélyt, hogy a fütyörészés ütemére először, mint valami fátyoltáncosnő meglegesse jobbra - balra kinyújtott kezében a volt. Úgy csapta össze a bokáját, hogy megremegett a raktár: — Köszönöm, mon chef! Jelentkezni tud, az bizonyos.__ A kantinban némi feltűnést keltett az embergyűlölő káplár, amint golyóval a fejében magányos asztalához leültette az újoncot. — Azt az izét... Azt a nótát fütyülje el megint, maga taknyos! — Parancsára, öregem ... — felelte, és az ..öregem” megjegyzést egy poharakat rezdítő bokacsattanással ellensúlyozta az asztal alól. Még több dalt fütyült, és sok bordóit ittak. A negyedik üveg után a káplár bevallotta Galambnak, hogy még ma is szereti azt az átkozott nőszemélyt. Galamb átkarolta a vállát, odahajtotta fejét a zöld parolinra, azután puha, érzelmes hangján válaszképpen elénekelte, hogy: „Nem szeretek ma sem mást, csak téged. Szép Rue Malesherbes, szép Rue Malesherbes, Örök ég veled..." A káplár úgy látszik náthás volt, mert sűrűn szipákolt, és a pipája sem akart szerelni Délelőtt Galambot ismét a raktárba hívták, de fehérnemű válogatás helyett ,,hazai” felvágottat kellett ennie. Kellemes állapot volt az újonc részére, hiszen holnap indulnak Oran felé és onnan a sivatagba. Másnap névsorolvasás volt, sorakozó, és az újoncosztag elhagyta az erődöt, hogy a kikötőbe menjen, ahol egy Afrikába induló hajó vesztegelt. Galamb hüledezve állt az erődudvaron. Az ő nevét nem olvasták! Elvezették az osztagot nélküle. Éppen tiltakozni akart az érthetetlen, szórakozottság ellen, mikor megjelent mellette a káplár, golyóval a fejében: — Köszönje meg szépen, maga taknyos. Elintéztem, hogy átmenetileg itt hagyják a raktárban. (Folytatjuk kellene hordania ezért a jelen hálóingeket, és egy kecses ésért, de van valami az ar- mozdulattal dobja oda a fában, ami egy kedves ku- káplárnak. Nincs ennek a kovára emlékeztet... Egye fe- Ivüknek józan esze, az bízófényos. — Hát fütyörés hét éppen. Mikor elkészültek a mánia kedve van rá, m kor holkával, nagy mogorván odalopnia?! Afrikába megy, vetette az újoncnak: — Majd csak lesz vala- — Megihat velem egy jó,iogy... Ott sem eszik meg hár bort, ha szomjas.g embert, csak bizonyos ni- Galamb jó emberismerő ...a fütyörészés ütemére először, mint valami fátyoltáncosnő meglengette jíbora-balra kinyújtott kezében a hálóingeket... (Balogh Gyula rajza) Szerda, 1960. január .. Tűzharc a Közel-Keleten Cenzúrázott királyi üzenet Harcok Szanaa környékén TŰZHARC IZRAELI ÉS JORDÁNIAI KATONAI ERŐK KÖZÖTT Izraeli és jordániai katonák az új év első napjának reggelén tűzpárbajt vívtak a Jordán folyó két partján. Egyelőre csak az izraeli katonai szóvivő bejelentése szólott az esetről: azt állította, hogy a jordániai erők a Dzmin-hídtól északra nehézgépfegyverekből lőni kezdték az izraeli állásokat. Az izraeliek vizonozták a tüzelést — jelentette ki a szóviő. Jordánia hétfőn este tiltakozással fordult a Biztonsági Tanácshoz amiatt, hogy az új év első napján az izraeli hadsereg ágyútüzet zúdított egy jordániai menekülttáborra. Az incidensnek három halálos és hat sebesült áldozata van. VÉRES ÜTKÖZET A DAU TUTIENG TÁMASZPONTNÁL Az utóbbi hetek egyik legvéresebb ütközete zajlott le kedden reggel Saigontól mintegy kilencven kilométerre észak-nyugatra. A DNFF alakulatai meglepetésszerű támadást intéztek a Dau Tieng amerikai támaszpont ellen. Többórás kemény csata után a partizánegységek eltűntek a támaszpontot körülvevő dzsungelben. Saigon hivatalos közlemény szerint az amerikaiak kétszáz katonát veszítetek. Közülük 75 meghalt, 125 pedig megsebesült. A közlemény a partizánok veszteségeit 75 USO-re becsüli. A hazafias erők kedden reggel megtámadták a Shell és Esso olajtársaság Saigon környéki berendezéseit. Egy olajtartály teljesen leégett. Hírügynökségek nagy figyelmet szentelnek Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere nyilatkozatának. Nguyen Duy Trinh hétfőn Hanoiban kijelentette: a Vietnami Demokratikus Köztársaság tárgyalni fog az Egyesült Államokkal ha az amerikaiak felétel nélkül megszüntetik a VDK ellen intézett bombatámadásaikat és más háborús cselekményeiket. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője mindössze annyit mondott, hogy ,,Nguyen Day Trinh kijelentéseit tanulmányozzák”. Az AP szerint Washingtonban feltűnést kelt, hogy a külügyminiszter a ,,tárgyalni fog” kifejezést használta. A VDK korábi nyilatkozatai — írja az amerikai hírügynökség — általában azt hangsúlyozták, hogy ha az Egyesült Államok beszünteti a VDK elleni bombatámadásokat, akkor „megkezdődhetnek” a tárgyalások. Edward Kennedy amerikai szenátor hétfőn tíznapos délvietnami látogatásra Saigonba érkezett. ELKESEREDETT HARCOK SZANAA KÖRNYÉKÉN A Nemzetközi Vöröskereszt hétfőn este kiadott közleménye szerint a jemeni főváros, Szanaa környékén elkeseredett harcok folynak a köztársaság hívei és a királypártiak között. A harcokban több polgári személy is életét vesztette. Hírügynökségek rámutatnak, hogy a jemeni főváros környékén a harcok annak ellenére folynak, hogy Kairóban vasárnap a köztársaság hívei és a royalisták megegyezésre jutottak a béka helyreállítását célzó lépésekről, egy 15 tagú nemzetközi békéltető bizottság felállításáról. MEGCENZURÁZTÁK KONSTANTIN ÚJÉVI ÜZENETÉT A keddi görög lapok közölték Konstantin király megcenzúrázott újévi üzenetét. A király újév alkalmából üdvözölte a görög népet és azt a reményét fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet országába. A Reuter szerint a cenzorok a következő mondatot vágák ki az újévi üdvözletből: „Mi görögök a szabadságot és a demokraikus kormányzást az életünknél is többre tartjuk”. ROHAMMUNKÁVAL A KAPITALIZMUS ÉPÍTÉSÉÉRT Az angol sajtó hatalmas nyilvánosságot biztosít a Colt Szellőzőberendezések Gyára öt fiatal gépírónőjének, akik elhatározták, hogy „a brit gazdasági élet rendbehozataláért” minden nap fél órával korábban mennek be munkahelyükre, és ezért a különmunkáért nem kérnek fizetést a gyár tulajdonosaitól. A lányok a példa követésére szólították fel az egész ország dolgozóit. Fülöp herceg, a királynő férje Szilveszter napján táviratban üdvözölte a kezdeményezőket és rámutatott: „Ha mindannyian e szellemben lépünk az új esztendőben, akkor bizonyosan leküzdjük bajainkat és ismét talpra állíthatjuk az országot”.