Napló, 1969. november (Veszprém, 25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-21 / 170. szám (270. szám)

- 2 Xuan Thuy lelep­ezése a 43. ülésen Újabb véres incidens Libanonban Cabot Lodge és helyettese lemondott Amerikai ködfesztési manővert leplezett le a párizsi Viet­­nam-konferencia 43. ülésén Xuan Thuy, a VDK delegációjának vezetője, aki a tanácskozás megkezdése előtt kijelentette az új­ságíróknak: minden alapot nélkülöznek azok az amerikai for­rásokból származó híresztelések, amelyek szerint Ho Si Min halála óta magánjellegű megbeszélések voltak a WDK és az Egyesült Államok képviselői között. Xuan Thuy hangoztatta, hogy a két küldöttség között csak a konferencián került sor érintkezésre — a munkaülések keretén belül. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője arról is szólt, miért topog egyhelyben ez a nagy jelen­tőségű konferencia. A Nixon-adm­inisztráció „az erő helyzeté­ből folytatott tárgyalások" politikáját folytatja. Kizárólag a washingtoni kormánytól függ, hamarosan véget ér-e a viet­nami háború, továbbra is fiatal amerikaiak halnak-e meg Viet­namban, vagy visszatérhetnek hazájukba. Nemcsak a Távol-, a Közel-Kelettel kapcsolatban sem érkeztek jó hírek a legutóbbi órákban. Libanonban, ahol im­már több hete úgy tűnt, a kairói tárgyalások meghozták gyü­mölcsüket, újra véres összetűzések robbantak ki a hadsereg és a Palesztinai menekültek között — ezúttal Nabatijeh település közelében. Az Incidens kezdeményezői — már mint a hivatalos beiruti verzió szerint — a palesztinéi menekültek voltak. A libanoni hadsereg erősítést vezényelt a helyszínre, amely gép­­puskatüzet nyitott. A tűzharcban három palesztin meghalt, hat megsebesült — libanoni részről a sebesültek száma ugyancsak hat. A Komszomolszkaja Pravda című moszkvai ifjúsági lap­ban érdekes interjú jelent meg: Feoktyisztov szovjet űrhajós, a műszaki tudományok doktora beszélgetett a lap riporterével. Elmondta: a közelmúltban Beregovojjal együtt az Egyesült Államokban járt. Ellátogatott a houstoni űrközpontba, meg­tekinthette a jövőben kilövésre kerülő Apollo—14 űrhajót. — Utazásunk során — hangoztatta Feoktyisztov — számos alkalommal tapasztaltunk szívélyességet az amerikaiak részé­ről, akik őszintén üdvözölnek az országaink közötti kapcso­latok megszilárdítására tett minden lépést. Ma, amikor gratu­lálok új amerikai ismerőseimnek és kollegáimnak az Apollo—12 sikeres Holdra­ szállása alkalmából, szeretnék még egyszer kö­szönetet mondani nekik azért, hogy lehetővé tették az ameri­kai űrprogram megismerését. A Feoktyisztov-interjú nyilván bejárja majd a világsajtót, annak újabb bizonyságaként, hogy szovjet részről készek az együttműködésre a legmodernebb kutatási területen, a koz­moszban is­ tette meg az űrkabint, amely­nek belsejéből Richard Gor­don irányította a bonyolult műveletet. A két űrjármű már korábban vizuális kap­csolatban állt egymással és a földi közönséget kárpótol­va a holdséta tv-közvetíté­­­­sének elmaradásáért Gordon kabinból tv-közvetítést adott az összekapcsolás befe­jező szakaszáról. Lemondott Cabot Lodge Lemondott tisztségéről Henry Cabot Lodge, a viet­nami helyzetről tanácskozó párizsi konferencián résztve­vő amerikai küldöttség veze­tője — jelentette be csütör­tökön a Fehér Ház. Nixon el­nök Cabot Lodge lemondását sajnálkozva bár, de elfogad­ta — hangzik a közlemény. Cabot Lodge december 8-án válik meg tisztségétől. A Fehér Ház közleményé­ből kitűnik, hogy Lodge he­lyettese, Lawrence E. Walsh is benyújtotta lemondását. Utódaikat még nem nevezték ki. ról A Cabot Lodge lemondása­beszámoló washingtoni közlemény nem ismerteti a diplomata elhatározásának indoklását. óSEMÉIYEK sorokban SZÓFIA Csütörtök délelőtt Szófiá­ban koszorúzási ünnepséget tartottak a Kossuth Lajos utcán elhelyezett Kossuth­­emléktáblánál. Ezzel kezde­tét vette Bulgáriában az az eseménysorozat, amellyel a bolgár társadalom Kossuth Lajosra és a magyar sza­­badságharcra emlékezik. NYUGAT-BERLIN Csütörtökön megkezdődtek a Nyugat-Berlinben állo­másozó amerikai csapatok hadgyakorlatai a város te­rületén. A hadgyakorlatok bejelentett célja az ameri­kai csapatok „harckészült­ségének és különböző hely­zetekben való akcióképes­ségének” ellenőrzése. MARSEILLE Harminc álarcot viselő és feltehetően anarchista fia­tal szerdán Marseille kül­városában megrohamozott egy rendőrőrsöt. A támadók benzines palackokat hají­tottak az épületre és fel­gyújtottak egy rendőrségi kocsit is. A rendőrség nagyszabású hajtóvadásza­tot indított a tettesek után. RÓMA Szerdán éjfélkor ért véget az olasz dolgozók hatalmas méretű általános sztrájkja, amely 24 órára teljesen megbénította az ország gaz­dasági életét. A sztrájkban gyakorlatilag az ország egész dolgozó lakossága, vagyis mintegy 20 millió ember vett részt. A budapesti SZOT-szálló nagytermében megkezdte mun­káját a Gyermeki Jogok Nemzetközi Konferenciája. A ta­nácskozás résztvevőit Szabó Ferenc (képünkön a mikro­fonnál), a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára üdvözölte. (A Napló képtávírója) A sasovjet— amerikai eszmecsere Csütörtökön Helsinkiben folytatták a stratégiai nuk­leáris fegyverkezési hajsza korlátozásának problémáival foglalkozó szovjet—amerikai eszmecserét. Egynapos szünet után a Szemponov szovjet külügy­­niszterhelyettes vezette szov­jet és a Gerard Smithnek, az amerikai leszerelési hiva­tal igazgatójának vezetésével Finnországban tartózkodó amerikai delegáció csütörtö­kön magyar idő szerint tíz órakor harmad ízben ült ös­­­sze, hogy fontossága folytassa a nagy megbeszéléseket. A tanácskozás ezúttal a szov­jet nagykövetség klasszicista stílusú épületében folyt le. A százperces, csütörtöki munkaülés után a tárgyaló felek semmiféle információt nem adtak a sajtónak. Nem közölték hivatalosan a kö­vetkező munkaülés időpont­ját sem, de jól tájékozott kö­rök szerint hétfőn találkozik ismét a két küldöttség, még­pedig a helsinki amerikai nagykövetségen. A helsinki tárgyalások saj­tóközpontjában megcsappant a tudósítók száma. A hét ele­jére idesereglett közel 300 külföldi újságíró részben már visszatért Moszkvába, Stockholmba, Genfbe, vagy hazai állomáshelyére. Ismét együtt • •• Sikerrel kapcsolták össze az Apollo–12 űrhajó holdkomp­ját a Hold körül keringő űr­kabinnal. A manőverre kö­zép-európai idő szerint rövid­del este hét óra előtt került sor. A holdkomp, amely há­rom és félórával korábban rajtolt a Hold felszínéről az előre kiszámított pályán „alulról és hátulról” közeli- Kormányh­atározat a nyereségrészesedés felosztásáról (Folytatás az 1. oldalról) szesedését a felügyeleti szerv határozza meg. Az intézkedés visszamenő­leg­ 1969. január 1-től érvé­nyes, ami azt jelenti, hogy az évvégi részesedés felosztásá­ra már 1970-ben a módosítás szerint kerül sor. A Országos Vízügyi Hi­vatal elnöke ezután a vizek szennyezettsége elleni véde­kezés hatékonyságának növe­lésére tett előterjesztést. Ja­vaslatára a kormány határo­zatot hozott a szennyvízbír­ság alkalmazásának módoza­tairól és a káros szennyezés mértékének új határértékei­ről. Az előírt új módszerrel a tényleges szennyezés az ed­diginél pontosabban megál­lapítható és a bírság összege arányos az üzem által oko­zott népgazdasági kárral. A szennyvízbírságból származó bevételekből támogatást le­het adni az üzemeknek a szennyezések okainak meg­szüntetésére, ipari szennyvíz­­tisztító és elvezető berende­zések létesítésére. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság elnöke jelen­tést tett a csökkent munka­képességű dolgozók védelmé­re hozott intézkedések vég­rehajtásáról. A beszámoló szerint az eddigi rendelkezé­sek jobb feltételeket és meg­felelő védelmet biztosítanak a csökkent munkaképességű dolgozóknak, azonban az üze­mekben és a vállalatoknál to­vábbi erőfeszítésekre van szükség a megfelelő munka­helyek (munkakörök) kiala­kítása és az átképzés körül­tekintő megoldása érdeké­ben. A Minisztertanács a be­számolót elfogadta és utasí­totta az érdekelt ágazati mi­nisztereket, egyben felkérte a Szakszervezetek Országos Ta­nácsát, hogy a jövőben for­dítsanak nagyobb gondot a csökkent munkaképességű dolgozók védelmével és fog­lalkoztatásával kapcsolatos feladatok megoldására. A belkereskedelmi minisz­ter az idegenforgalom fej­lesztési koncepcióira tett ja­vaslatot. A fejlesztési célok között szerepel a kereslethez igazo­dó, középszintű, komfortos szállodák építése elsősorban a fővárosban, a Balatonon és a Nyugat-Dunántúl vidékén, továbbá a gyógyfürdők és a hozzájuk tartozó szállodák fokozatos kiépítése Budapes­ten, Hévízen és Harkányban. NAPLÓ .Péntek, 1869. november 21. ­z út Helsinkibe III. Európa együ­tt sikerese prágai külügyminiszteri tanácskozás a Helsinkibő­l összeülő összeurópai értekezlet napirendjének má­sodik pontjaként „Az európai államok közötti po­litikai együttműködés fejlesztését szolgáló, az egyenjogú­ságon alapuló kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudomá­­nyos kapcsolatok kiszélesítése” — témakört javasolja A budapesti felhívás annak idején ugyanennek a gon­dolatnak egy más vetületét is felrajzolta, amikor arról szólt, hogy a szilárd európai biztonsági rendszer „megte­remti annak objektív lehetőségét és szükségességét, hogy az energetika, a közlekedésügy, a vízi- és a légi tér hasz­nosítása, valamint az egészségügy területén az egész föld­rész lakosságának jólétével elválaszthatatlanul összefüggő nagy terveket valósítsunk meg”. Bár az utóbbi esztendőkben volt normalizálódási irányzat is a gazdasági kapcsolatok területén, egyes tőkés országok és tőkés integrációk — mindenekelőtt a Közös Piac még mindig számos akadályt gördítenek az egyenjo­gú és kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés elé- Bizo­nyos áruk és árucsoportok bevitelére mennyiségi korláto­zásokat állapítottak meg, a tőkés integrációkon kívülállók útjába vámfalakat emeltek. Sőt, a Közös Piac bizottsága a szervezet minisztertanácsa elé nemrégiben olyan javas­latot terjesztett, amely a szocialista országokból származó, egyébként mennyiségi korlátozások alá nem tartozó áruk bevitelére újabb az eddiginél szigorúbb és gátló jellegű importrendszert alkalmazna. gaz, hogy ennek a kereskedelemgátló javaslatnak több az ellenzője, mint a híve. A nyugati világ gazdasági szakembereinek többsége is egyre job­ban látja,­hogy a nemzetközi kereskedelem útjába állított minden korlátozó intézkedés — túl azon, hogy számos nyu­gat-európai országnak­­ jelentős anyagi kárt okoz — ellen­tétes a nemzetközi fejlődéssel, a feszültségcsökkentő szán­dékokkal. Ami például bennünket illet: több országban, közöt­tük közös piaci országokban is egy ideje fokozatosan csök­kentik a magyar árukkal szemben korábban megszabott mennyiségi korlátozásokat. Ez akkor is megállapítható, ha gáz­­korlát még ma is jócskán akad. A gátak további le­bontása a gazdasági, a kereskedelmi és műszaki tudomá­nyos kapcsolatok kiszélesítése feltétlenül jótékonyan h­at majd a politikai együttműködésre is. Az elmúlt néhány esztendőben egyébként szocialista tőkés országok között a bővülő árucsereforgalmi meg­­állapodásokon túl jónéhány kooperációs megállapodás is született: a magyar vállalatok által francia, osztrák, nyu­gatnémet cégekkel kötött ilyen megállapodások mellett a világsajtó gyakran ír a Togliattiban épülő szovjet autó­gyár-gigász és az olasz FIAT-cég közötti együttműködés kölcsönös hasznáról. A nyugati sajtó nagy érdeklődéssel ír arról a tervről is, hogy a Szovjetunió — csőszállítások fe­lében — nagy mennyiségű földgázt szállítana Nyugat-Né­­metországnak: az NSZK-nak energiaszükséglete kielégí­tésében ez igen jelentős lépés lenne. Szó esett például ar­ról, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok között már megépített, és rendkívül nagy jelentőségű olaj- és vil­lamos távvezeték új elágazásokkal továbbépíthető a nyu­gat-európai országokban. Ezeket a már meglevő és tervezett hasznos kapcsolato­kat még tovább lehet bővíteni, ha a nagy európai asztal körül helyet foglaló delegációk Helsinkiben rátérnek majd a második napirendi pont megbeszélésére. S­zázadunk egyik nagy tudósa és békeharcosa, Joliot- Curie mondta egyszer, hogy Európa munkáskezei és gondolkodó koponyái, ha mindazt az erőt és tu­dást, amit mondjuk 1900-tól 1950-ig, fél évszázad alatt há­borúra, pusztításra fordítottak, békés alkotásra összesítik, Európa többet érhetne el ötven év alatt, mint akár a múlt egy egész ezredévében. Gárdos Miklós A I Milyen volt Lenin, mint politikus ? Lansbury, a Daily Herald című londoni lap szerkesztője, az Angol Munkáspárt egyik vezetője 1920 februárjában érkezett Szovjet- Oroszországba. Lenin február 21- én fogadta őt és sok kérdést rész­letesen megtárgyalt vele. Lans­bury 1920. április 10-én a szovjet képviselet által New Yorkban ki­adott Soviet Russia című hetilap­ban számolt be Leninnel történt találkozásáról, s a találkozás során szerzett benyomásairól. (A Nyegyelja című lapból rövi­dítve közöljük Lansbury cikkét.) Éppen a születésnapomra esett Leninnél az első orosz szovjet köztársaság miniszterelnökénél tett lá­togatásom. Az alábbiakban szeretném ismertetni, milyen benyomást tett rám. * Már sok ország politikusaival talál­koztam és jól ismerem azokat az em­bereket is, akik a mi országunkban ha­talmon vannak. De műveltség, tehet­ség, bátorság és nemes törekvések te­kintetében egyikük sem múlhatja fe­lül azt az embert, aki ma Oroszország népeit ihleti és vezeti. Korábban soha nem találkoztunk, de az első perctől kezdve kölcsönös bi­zalmat éreztünk egymás iránt. Lenin részletesen és nyíltan beszélt, akár személyes, akár társadalmi jelentő­ségű kérdéseket érintettünk. Világos volt, hogy nincs mit takar­gatnia. Leninben semmi sem tipiku­san jellemző az államférfiakra: sem a hang, sem a magatartás, s Lenin nem is igyekszik hasonlítani a politikusok­ra. A Kreml­ben­ a volt bíróság épü­letében élt; szűkebb környezete na­gyon szerénynek, de célszerűnek tűnt. Személyzete nem volt, csak néhány hivatalnok és gépírónő végezte mun­káját. Úgy láttam hogy Lenin egyetlen percet sem vesztegetett el a munka­időből. Amíg ki nem kapcsolták a te­lefont, minden két-három percben ke­resték és ő válaszolt a hívásokra. Szerény öltözékében olyan­ volt, mint egy mesterember. Nagyon figyel­mesen megnéztem őt, szerettem volna megpillantani a briliánsokat, ame­lyekről annyit írt a kapitalista sajtó, de egyetlen egyet sem láttam! Moszk­vai tartózkodásom idején általában nem láttam briliánsokat. Az arcké­pek, amelyeket korábban már alkal­mam volt megtekinteni, nem adják vissza pontosan Lenin arckifejezését. Lenin ötvenéves, középtermetű, kissé előre hajolva jár, a szeme világos és egyenesen beszélgető partnerére néz ... Lenin szemei végtelen jóságot tükröz­nek, s mindjárt érezni, hogy tipikusan olyan ember, aki szereti a gyermeke­ket. Lenin legszeb­b^fűnőbb vonása azonban — annyira szembetű­nő, hogy szinte már fizikai tulajdon­ságnak lehet tekinteni — a vasakarat és az eltökéltség. Lenin mélységesen rokonszenvez azokkal, akik készek ál­dozatot hozni a közös ügyért. Lenin szerint azok számára, akik nemzetkö­zi szocializmusra törekednek, a válto­zások végrehajtásának leggyorsabb útja az, ha szavaik és cselekedeteik a személyes elképzelésektől függetlenül — mindig egyeznek. Lenin azt cselek­­szi, amit hirdet. Olyan embernek is­mertem meg őt, aki ugyanolyan nyu­galommal képes a halálba menni, mint dolgozószobájába, egy értekezletre. De nyugalma ellenére bizonyos vagyok benne, hogy amikor a körülmények úgy kívánják, haragos is tud lenni .. Életének legfőbb, mindent átfogó cél­ja: a dolgozók felszabadítása a kény­szerűségből vállalat munka és a kapi­talizmus rabsága alól, s az Interna­­cionálé megalakítása. Beszéltünk az angliai munkásmozgalomról, megvitat­tuk a proletárdiktatúrát és a vezetés parlamenti formáit, elbeszélgettünk vezetőinkről és a harc perspektíváiról, s a legtöbb kérdésben azonos véle­ményre jutottunk. Nem azért írom ezeket a sorokat Le­ninről, mintha mindenben egyetértet­tünk volna, néhány fontos kérdésben nem egyezett az álláspontunk, hanem azért, mert úgy érzem, sikerült egy jó emberre találnom és nem csak szavai alapján tudom megítélni őt, hanem tet­tei után is. Lenin nagyszerű katonának és vezér­nek bizonyult egy olyan ügyben, amely­ért, úgy vélem, érdemes élni, küzdeni és meghalni — az igazi Internacionálé, a kapitalizmust megdöntő szocializ­mus megteremtésében. Régen a zsarnok cárokat „az orosz nép atyjainak” tartották. Lenin ma­ az Oroszországban kialakult új szelem­nek, a zsarnokságot legyőző szabadság szellemének szimbóluma. A férfiak és a nők egyaránt szeretik Lenint és nem azért készek meghalni érte, mert ő az uralkodójuk (ez a szó egyáltalán nem illik Leninre), hanem azért, mert az elvtársuk, érdekeik kifejezője, halmi és gazdasági szabadságuk társa­vé­delmezője, s azért, mert teljes egészé­ben, szívvel-lélekkel annak a harcnak szentelte magát, amelyet most vív Oroszország, hűségesen szolgálja a né­pet, anélkül hogy valamilyen kitünte­tésre számítana és személyi hatalomra törne. Amikor elbúcsúztunk meg­­kért, hogy adjam át szívből jövő üd­vözletét és legjobb kívánságait az angol munkásmozgalomban tevékenykedő elvtársainak és barátainak és mond­jam meg nekik, hogy szilárd menn íyőző­­dése: az egész világon megalakul a dol­gozók Internacionáléja.

Next