Napló, 1972. december (Veszprém, 28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

A demokratikus nőszövetség követeli a vietnami háború befejezését A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség nyilatkozatot adott ki és ebben kijelenti: A világ közvéleménye már hosszú ideje várja a vietnami háború megszüntetéséről és a béke helyreállításáról szóló egyezmény aláírását. Az Egyesült Államok kormánya azonban ismét és ismét elhalasztja az aláírás időpontját. Békés fogadkozásai ellenére fokozza a barbár bombatámadásokat a VDK és Dél-Vietnam területe ellen és hallatlan arányban növeli a fegyverszállításokat a saigoni rezsimnek. A saigoni rezsim pedig kihasználva az Egyesült Államok halogató taktikáját fokozott mértékben alkalmazza az elnyomás politikáját az ellenzéki erőkkel szemben és megsemmisítő hadjáratot folytat a börtönökbe és az internáló táborokba zárt foglyokkal szemben. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség a földkerekségen élő nők milliói nevében követeli az Egyesült Államok kormányától, hogy haladéktalanul függesszen fel minden hadműveletet a vietnami nép ellen és írja alá a háború megszüntetéséről szóló egyezményt. A késlekedés minden napja újabb és újabb emberáldozatokat követel — hangsúlyozza a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség. 2 Meg kell akadályozni a dél-vietnami tömeggyilkosságokat! Napi külpolitikai kommentárunk A HÁBORÚ természetesen önmagában is életveszélyt jelent. Mostanában azonban egyre több szó esik egy olyan, komoly tömegeket fenyegető életveszélyről, amelynek csak közvetve van köze a háborúhoz. Még pontosabban: ennek a veszélynek talán több köze van a vietnami háború esetleg közeledő végéhez. Hosszú hetek óta sokasodnak a Saigonból keletkezett aggasztó hírek. Ezek a Thieu-ék által nem is cáfolt jelentések arról számolnak be, hogy a rezsim ezrével veszi őrizetbe az új politikai foglyokat és a régi foglyok tízezreit fenyegeti fizikai megsemmisítéssel. A Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya kénytelen volt nyilatkozatban felhívni a nemzetközi közvélemény figyelmét a tervezett tömeges orgyilkosságokra. A veszély valóságos. Sajnos, ezeknek a módszereknek Saigonban megvannak a maguk nehezen feledhető hagyományai. Az 1954-es genfi megállapodás után világszerte ismertté vált — többek között — Phu Lai neve. Ebben a helységben működtette — előbb a francia gyarmatosítókat, majd az amerikaiakat kiszolgáló apparátus — az egyik legnagyobb koncentrációs tábort. Phu Leiban kizárólag politikai foglyokat őriztek. Főleg olyanokat, akiket éppen a genfi egyezmény értelmében szabadon kellett volna bocsátani. És azokat, akiket már a megállapodás aláírása után vezettek a tábor poklába. Azután Phu Lai foglyai egyszer csak hullani kezdtek. Százával, ezrével. Saigonban természetesen semmit nem jelentettek az esetről. Csak amikor néhány becsületes nyugati újságíró leleplezte, hogy a lágerben valami szörnyűség történik, következett a hírhedt hivatalos magyarázkodás: „ételmérgezés”. Mint kiderült, ez igaz volt. Csakhogy az ételt felsőbb utasítására mérgezték meg a tábor őrei! Most, amikor a DIFK drámai nyilatkozata elhangzott, a világnak újra eszébe jutott Phu Lai és annyi más, hasonló eset. Nem szabad hagyni, hogy ezek megismétlődjenek. Meg kell akadályozni a tömeggyilkosságokat! Thieu tanácskozik, az aláírás késik Thieu, a saigoni rendszer vezetője csütörtökön összehívta a nemzetbiztonsági tanácsot, hogy megvitassa Nixon elnök és Nguyen Phu Dac tárgyalásának eredményeit. A tanács ülése előtt alig egy órával Bunker amerikai nagykövet felkereste Tran Van Lam külügyminisztert. Saigoni diplomaták a DPA tudósítójának elmondották, hogy a washingtoni megbeszélésen az amerikaiak két fontos tényt hoztak Thieu megbízottjának tudomására: 1. Az Egyesült Államok nem hajlandó megtorpanni a fegyverszünet felé vezető úton; 2. Ugyanakkor Nixont „nem hajtja az idő”, s így sem a karácsonyi, sem második elnöki megbízatásának kezdő időpontját (január 20.) nem kívánja feltétlenül összekötni a tűzszünet megkötésével. Mintegy félszáz akciót indítottak a népi erők Dél- Vietnamban a csütörtök hajnalban véget ért huszonnégy órás nyugalmasabb periódus során. A támadások nagy része a központi fennsík és a hozzá tartozó partvidék körzetére összpontosult. A B—52-es amerikai bombázók a VDK területét csütörtökön két alkalommal támadták. Figyelemreméltó haladás a helsinki tanácskozáson Figyelemre méltó haladás mutatkozik az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésével foglalkozó nagyköveti tanácskozáson Helsinkiben. A csütörtöki általános vita azt mutatja, hogy a részvevők számos kérdésben egyetértenek, s bár az értelmezés tekintetében még nyilvánvalóan várható vita, máris sok olyan közös téma merült fel, amelyet a konferencia napirendjére kívánnak tűzni. Egyetértés látszik kialakulni a napirend főbb vonásaiban: meg kell majd vitatni az együttműködés és a biztonság fő feladatait, illetve azok gyakorlati alkalmazását. Allende elindult 14 napos külföldi körútjára Dr. Salvador Allende, Chile köztársasági elnöke csütörtökön délelőtt elutazott Santiagóból, s ezzel megkezdte 14 napra tervezett külföldi körútját. Az elnököt elkíséri Clodomiro Almeyda külügyminiszter. Az elnök távollétében az államfői teendőket Carlos Prats tábornok, belügyminiszter látja el. Az elnöki hatalomgyakorláshoz szükséges meghatalmazást Prats tábornok csütörtökön megkapta. — NAPLÓ — Iita: december 1. péntek (Folytatás az első oldalról) ben, mindenkor tanúsított és tanúsít ma is az emberiség nagy reménysége, a szocializmus és a béke védelmében. A magyar kommunisták, a magyar nép élénkfigyelemmel követi és ismeri a szovjet nép munkáját, sokszor hallatlan nehézségeket leküzdő erőfeszítéseit. Tudjuk, hogy a szovjet nép híven követve lenini élcsapatát, teljes egységbe forrva dolgozik a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa lelkesítő határozatainak végrehajtásán, a IX. ötéves terv gigászi feladatainak megoldásán, s kommunista építő munkája hatalmas eredményeket hozott. A szovjet állam, az SZKP XXIV. kongresszusának általános elismerést nyert békeprogramja megvalósításáért dolgozva nagy külpolitikai sikereket ért el. A magyar kommunisták, a magyar nép üdvözli ezeket az eredményeket, és szívből újabb sikereket kíván szovjet testvéreinknek. Pártunk és kormányunk politikájának mindig sarkalatos pontja volt és marad a Szovjetunió iránti elvi, internacionalista viszony, a szolidaritás, a magyar—szovjet barátság. A magyar—szovjet barátság, a Szovjetunióval való együttműködés az elmúlt évtizedekben a legfőbb segítő volt az egész magyar nép javát, közös érdekét szolgáló mindennapi munkában. A magyar—szovjet árucsereforgalom az elmúlt ötéves tervidőszakban évi átlagban 9 százalékkal növekedett, a mostani ötéves terv alatt további 60 százalékkal növekszik, és az egész magyar külkereskedelmi forgalom 35 százalékát alkotja. Kulturális kapcsolataink, a kulturális csere csak az elmúlt ötszovjet tudomány és kultúra gazdag termésének folyamatos megismerése, és sokat jelent az is számunkra, hogy a tízmilliós magyar nép kulturális eredményeit, kimagasló alkotóit, művészi alkotásait megismertethetjük a 248 milliós Szovjetunió köztársaságaival, különböző népeivel és nemzetiségeivel. Kapcsolataink fejlesztése a Szovjetunióval az élet minden területén népünk életbevágó érdeke és jövőjének záloga. Közös szocialista békeprogramunk megvalósításáért együtt küzdünk, de a Szovjetunió különösen nagy erőfeszítéseket tett és tesz ezért. A szovjet javaslatok, kezdeményezések a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, a tömegpusztító fegyverek betiltására, a leszerelési világkonferencia összehívására, az együttműködés szellemének erősítésére Európában és más földrészeken — az egész emberiség közös érdekeit szolgálják. Fontos, világpolitikai eseménynek tekintjük az ez év tavaszi moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozót is. A találkozónak, a létrejött megállapodásnak jelentősége abban van, hogy azokkal az Egyesült Államok valójában elismerte a hidegháború csődjét, azt, hogy a Szovjetunióval és szövetségeseivel nem lehet az erő pozíciójából tárgyalni, hanem csak az egyenjogúság, a békés egymás mellett élés elvei alapján. A Magyar Népköztársaság a Szovjetunió mindezen közös érdekű kezdeményezését teljes meggyőződéssel, fenntartás nélkül támogatta és támogatja a jövőben is. Kádár elvtárs ezután részletesen elemezte a nemzetközi helyzetet, majd így fejezte be beszédét: I ! Barátsági nagygyűlés Csepelen hat év alatt kétszeresére nö vekedett. Nagy nyereség a Mélyen meghat bennünket a lelkes fogadtatás, amelyben itt, az Önök üzemében részesítenek bennünket, és a szívélyes vendégszeretet, amely a szovjet párt- és kormányküldöttséget itt tartózkodásának első perceitől körülveszi magyar földön. Szeretnék szívből köszönetet mondani önöknek ezért a felejthetetlen találkozóért, Kádár elvtárs és a többi Nem először járok Magyarországon. Emlékszem rá, milyen volt országuk a fasiszta iga alóli felszabadulásért folyó harcok napjaiban; emlékszem, hogyan indult meg magyar földön a szocializmus építése; emlékszem az ellenforradalom ellen, a szocialista rend megszilárdításáért vívott harc bonyolult időszakára. Az utóbbi években különösen gyakran volt alkalmam Magyarországra látogatni, öszszehasonlítva a tegnapot a mával, az ember jobban felmérheti, milyen nagy, történelmi utat tett meg az Önök országa, mennyire elmélyült a szovjet—magyar barátság. Mi, szovjet emberek, szovjet kommunisták, nagyra becsüljük ezt a barátságot, amely kiállt minden megpróbáltatást, s a szocializmus és a kommunizmus diadaláért vívott közös harcunkban edződött. Ez a barátság áthatja országaink egész életét. E barátság a legmagasabb fokon pártjaink testvéri együttműködésében, pártszervezeteink széleskörű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottságának állandó kapcsolataiban fejeződik ki. A legjobb, a legbarátibb viszonyunk alakult ki Kádár elvtárssal és a többi magyar vezetővel. Amikor manapság Magyarországról, a Szovjetunióról, vagy más szocialista országról van szó — mondta többek között — nemcsak az adott ország nemzeti potenciálját veszik számításba, hanem a közös, egyesített potenciált is; azokat a nagy előnyöket, amelyeket közösségünk, internacionalista szövetségünk nyújt valamenynyiünknek. Természetesen mindegyikünknek megvanelvtársak meleg szavaiért és tolmácsolom önöknek elvtársak Budapest minden lakójának, a szocialista Magyarország minden dolgozójának a Szovjetunió kommunistái, a szovjet munkások, valamennyi szovjet ember testvéri üdvözletét. Beszéde bevezetőjében a közös forradalmi múltra emlékezett Brezsnyev elvtárs, majd mostani kapcsolatainkat méltattanak a maga tervei, sikerei és örömei. Megvannak a magunk problémái, nehézségei is, amelyek olykor az iparban, olykor pedig a mezőgazdaság területén mutatkoznak. De fejlődésünk jellegét nem ez, hanem következetes előrehaladásunk dinamizmusa, valamennyi ország és egész közösségünk gazdaságának állandó növekedése határozza meg. Elég, ha megemlítjük, hogy a KGST országok ipari termelése az idén, a jelekből ítélve, csaknem nyolcszorosan haladja meg az 1950. évi szintet. A fejlett kapitalista országokban pedig előzetes adatok szerint ugyanezen idő alatt kb háromszoros a növekedés. Nehéz az embernek, ha egyedül van, nehéz egy országnak is, ha nincsenek szövetségesei, ha nem foghat össze vele egy eszmét valló népekkel, baráti államokkal. Erről elvtársak, saját tapasztalatunk alapján győződhettünk meg, amikor hosszú éveken át egyedül álltunk az imperialista államok gyűrűjében. Épp ezért örülünk annak, hogy ma már az egész világon vannak velünk barátságban lévő országok. Különösen nagyra tartjuk, hogy vannak velünk testvéri viszonyban lévő, szó beszéde cializmust építő népek. Tudjuk, hogy ezt szívén viseli a nagy szocialista család minden tagja. Egységben az erőnk, ez döntő tényezője annak, hogy sikeresen teljesítsük mind belső, nemzeti, mind pedig közös internacionalista feladatainkat! Az utóbbi években a testvérországok kapcsolatai tartalmasabbak és gyümölcsözőbbek, mint valaha voltak. Mélyül és egyre sokoldalúbbá válik gazdasági együttműködésünk. Ezt világosan mutatja országaink példája is. A Szovjetunió és Magyarország egyesíti erőfeszítéseit az alumínium-termelésben csakúgy, mint a gépkocsigyártásban, az olajfeldolgozásban és az elektronikus számítástechnika kifejlesztésében. Munkánknak tág tere van. Minden lehető módon tovább erősítjük gazdasági kapcsolatainkat. Egyre szorosabb a szocialista államok politikai együttműködése. Minden fenntartás nélkül mondhatjuk, hogy gyakorlatilag nincs egyetlen olyan nagy horderejű akció sem a nemzetközi küzdőtéren, amelyben ne lennénk egységesek. Ez növeli közös külpolitikánk eredményességét. Évről évre tökéletesedik katonai együttműködésünk. A szocialista országok nem csinálnak ebből titkot. Amíg fennáll az agresszív NATO- tömb, meg fogjuk tenni az erőfeszítéseket ezen a területen is. A munka tervszerűen folyik, és úgy gondolom, Kádár elvtárssal együtt biztosíthatjuk önöket, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erői megbízhatóan őrzik országaink, népeink békés munkáját. Brezsnyev elvtárs ezután elemezte az erőfeszítéseket, amelyeket a szocialista országok a béke fenntartásáért tettek a szocializmus világrendszerének létrejötte óta. Leonyid Brezsnyev Barátságunk megbonthatatlan Köszöntjük az 50 éves Szovjetuniót Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak, elvtársnők! A mostani szovjet—magyar baráti találkozóra olyan időszakban került sor, amikor a szovjet nép nagy jubileumára, a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulójára készül. Erről az évfordulóról az országok, a népek egész sora, a világ minden haladó embere, a magyar nép is méltóan meg fog emlékezni. Sok sikert, minden jót kívánunk a dicső szovjet népnek, a Szovjetunió minden népének, nemzetiségének, államuk fennállásának 50. évfordulójára. A magyar kommunisták, a magyar munkásosztály, a szocializmust építő magyar nép nevében biztosíthatjuk barátainkat: a Magyar Népköztársaság a nemzetközi küzdőtéren a jövőben is teljes egységben, vállvetve, együtt halad nagy barátunkkal és szövetségesünkkel, a Szovjetunióval. Együtt haladunk a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában tömörült szocialista országokkal, a haladás minden erejével, a szocializmusért, a békéért, egy új, jobb világ megteremtéséért. Éljen nagy barátunk és szövetségesünk, a Szovjetunió és vezetője, a Szovjetunió Kommunista Pártja, annak központi bizottsága, élén Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárssal! Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! Éljen a szocializmus és a béke! Szilárdítani a békét, a biztonságot A nemzetközi helyzetet értékelve Brezsnyev elvtárs többek között kijelentette: Az európai helyzet továbbra is a jó irányba változik. Ez szerintünk lehetővé teszi, hogy már a közeljövőben újabb hasznos lépések történjenek kontinensünk politikai légkörének javítására. Amellett vagyunk, hogy megtisztítsuk az európai talajt a múlt hordalékától. Ezt nagymértékben elő kell segítenie az összeurópai értekezletnek, amelynek sokoldalú gyakorlati előkészítése — mint Kádár elvtárs is mondotta — már megkezdődött. A szocialista országok világosan kifejtették közös álláspontjuk lényegét a politikai tanácskozó testület prágai ülésének nyilatkozatában. Azt várjuk az összeurópai értekezlettől, hogy megerősítse valamennyi európai állam egyenlő és tényleges biztonságának elveit. Ellenezzük a megkülönböztetést az európai kereskedelemben és amellett vagyunk, hogy széles körben fejlődjék az európai államok egyenjogú érdemi együttműködése különböző területeken. Íme, ez elvi álláspontunk, amelyet szilárdan követtünk és követni fogunk. Ha messzebbre nézünk, azt látjuk, az európai politikai légkör javulása lehetővé teszi, hogy foglalkozni kezdjünk egy olyan fontos feladat megoldásával, mint a fegyveres erő és a fegyverzet csökkentése Európában. Nemrég még irreális volt nemcsak megoldani, de felvetni is ezt a problémát. Most pedig úgy merül fel ez a kérdés, mint a kontinensen végbemenő általános politikai fejlődés természetes következménye. Ezt a kérdést komolyan és felelősséggel, s egymással konzultálva közelítjük meg. Magától értetődik, hogy a probléma nem egyszerű számos tényező figyelembevételét, a különböző államok szuverén jogainak és érdekeinek kellő tiszteletben tartását követeli meg. Nem akarok itt jövendölésekbe bocsátkozni mindezek megvalósításának konkrét formáit illetően. De bízunk abban, hogy a felek jó szándékával meg lehet majd találni a konstruktív megoldást. Elvtársak! A szovjet pártos kormányküldöttség látogatása a Magyar Népköztársaságban és a tárgyalások hozzájárulnak a szocializmus erőinek általános erősödéséhez, a béke megszilárdításához a világban. Újabb jelentős lépést tettünk a szovjet—magyar együttműködés fejlesztésére. Tovább erősödött a kapcsolatainkra oly jellemző őszinteség, bizalom és kölcsönös megértés. Jó távlatokat vázoltunk fel együttműködésünk minden fontos területén és kétségtelen, hogy kapcsolataink az elkövetkező években még gyümölcsözőbbek és szorosabbak lesznek. Vagyis, elvtársak, minden alapunk megvan ahhoz, hogy elégedettek legyünk a látogatás eredményeivel, erről beszéltek itt a magyar elvtársak is, és mi teljes mértékben egyetértünk velük. Jólétet minden magyar családnak Magyarország kommunistái, munkásosztálya, megérdemelt tekintélynek örvend a világ kommunista és munkásmozgalmában : a közös antiimperialista front erősítéséért küzdő harcosok első soraiban haladva cselekvően részt vesznek az 1969-es nemzetközi kommunista tanácskozás megállapításainak és eszméinek megvalósításáért végzett nagy munkában; szerepük e tanácskozás előkészítésében általános elismerést nyert Engedjék meg, elvtársak, hogy élve e kellemes találkozás lehetőségével, kifejezzük elismerésünket a testvéri Magyarország munkásainak, parasztságának, értelmiségének és valamennyi dolgozójának azért, hogy ők is méltóképpen készülnek megünnepelni a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját. A szovjet emberek nagyra értékelik a testvéri érzelmek megnyilvánulását. Befejezésül, elvtársak, még egyszer szívből jövő köszönetünket fejezzük ki az MSZMP Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság kormányának, mindannnyiuknak, kedves barátaim, a testvéri fogadtatásért. Újabb sikereket kívánunk Csepel munkáskollektívájának, Budapest lakóinak, Magyarország minden dolgozójának a szocializmus építésében. Boldogságot, egészséget és jólétet minden magyar családnak!