Napló, 1974. szeptember (Veszprém, 30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
Hatszáz gyerek, vagy kétszáz felnőtt? A kérdést tulajdonképpen fel sem tették maguknak a veszprémi Bakony étterem vezetői. Magától értetődően döntöttek a gyerekek mellett, s szeptember 1-től, az iskolaév kezdetétől őket szolgálják ki ebéddel. Az környékbeli vállalatok, intézmények dolgozóinak pedig kénytelenek voltak felmondani az étkeztetést, hiszen a kettőt már nem bírta volna el az amúgy is túlterhelt konyha. Az intézkedés — bár azoknak, akik „kiszorultak” a Bakonyból, nem éppen kedvező — egyértelműen dicsérendő. Vitathatatlan, hogy a gyerekek érdeke előbbre való, s ebben az esetben ez a legjobb megoldás. Azon viszont már el lehet gondolkodni, hogy a gyerekek számára valóban ideális-e? Csak a kényszerűség diktálhatja az igent. Mert annál, hogy egyszerűen nem volna hol ebédelniük, mindenképpen ideálisabb. A példa — sajnos — nem egyedülálló. Sorolhatnánk hosszan a gyermekélelmezéssel kapcsolatos gondokat, melyek nemcsak Veszprémben, hanem megyeszerte jelentkeznek. Főként a városokban, nagyobb községekben, ahol többféle iskola működik, s ahol általában a gyerekek szülei dolgoznak. A városiasodó életformával egyre inkább együtt jár a közétkeztetés iránti igény növekedése. Egy nemrégiben készült felmérés szerint megyénkben több mint 100 ezren — tehát csaknem minden negyedik lakos — veszik igénybe a közétkeztetés valamilyen formáját. (Talán mondani sem kell, hogy jóval többen szeretnék...) S a 74 ezer általános és középiskolás diák közül csupán 28 ezren kapnak szervezetten, naponta ebédet. Az igénylők száma viszont ennél 10—15 ezerrel több. Csak Veszprémben, mintegy 2000 —3000, főleg általános iskolás gyermek szüleinek jelent komoly gondot a napközi, a menza hiánya. Hogyan lehet ezen változtatni? Csak úgy, egyszerre „a szögről leakasztani” nem le Egy vállalat „kezébe” a gyermekélelmezést i het több ebédlőt, konyhát, pénzt, és minden mást, ami hiányzik. Az iskolák, a tanácsok, és azok a vendéglátó vállalatok, melyek a gyermekélelmezésből is részt vállalnak, minden évben tesznek erőfeszítéseket a helyzet javításáért, de a növekvő mennyiségi, és minőségi igényekkel nehezen, vagy csak egyik-másik alapkövetelménytől eltekintve, tudnak lépést tartani. Minden tanulót napközis vagy menzai ellátásban részesíteni — bár ez a távlati cél — a jelenleginél jóval kedvezőbb körülmények mellett sem lehetne. A mostaninál többet azonban igen! Szervezés, jobb szervezés kérdése — mondták ki még jóval az iskolaév kezdete előtt egy gyermekélelmezéssel foglalkozó értekezleten, melyet a Belkereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére tartottak meg Veszprémben a megyei tanácson. Jelenleg ugyanis meglehetősen dekoncentrált megyénkben a gyermekélelmezés rendszere. Működnek iskolai konyhák, melyeket a tanács tart fenn, másutt a Veszprém megyei Vendéglátó Vállalat, vagy pedig a Bakony GASZT, az üzemi vendéglátó vállalat látja el ezt a feladatot. S jellemző, hogy egy-egy városban mindhárom variáció fellelhető. Pedig ez gyakran azzal jár együtt, hogy míg az egyik helyen a konyha és étterem túlzsúfolt, a másik helyen még lenne „szabad kapacitás”, de ez a két „gazda” miatt kihasználatlanul marad. Veszprémben például a vegyipari szakközépiskola konyháján 350 személyre főznek, holott 1200-ra is lehetne. Ajkán és Várpalotán viszont, ahol a Bakony Gaszt néhány esztendeje már az üzemi dolgozók mellett az iskolásokat is ellátja, nem találni ilyen kihasználatlan lehetőséget. Ez persze nem jelenti azt, hogy az igényeket teljesen ki tudják elégíteni, de mindenképpen több gyereknek biztosítják az étkezést, mint azelőtt. (Az általános iskolások esetében gondot jelent az is, hogy csak menzai ellátást nem kaphatnak a gyerekek, a napközinek viszont közismerten korlátozottak a személyi és helyi feltételei.) Ésszerű megoldásnak látszik tehát a gyermekélelmezést egy vállalat „kezébe” összpontosítani. A legalkalmasabbnak erre a feladatra a Bakony Gaszt vállalatot kell tartani, hiszen a közétkeztetés, az üzemi vendéglátás a profilja. A gyermekélelmezés tehát közelebb áll hozzá, mint például a főként kereskedelmi vendéglátással foglalkozó Veszprém megyei Vendéglátó Vállalathoz. De ami még ennél is fontosabb: van szabad „kapacitása”, ugyanis például a nagy ipari üzemekben működő konyháit nem használja ki teljesen. A Bakony Gasztnak tehát lehetősége nyílik arra, hogy városonként létrehozzon egy-egy központi, úgynevezett „bázis”-konyhát, ahonnét az iskolák ellátását is könnyűszerrel biztosítani tudja. Az iskolákban viszont megszüntethetik a kisebb konyhákat, s nem nagy befektetéssel, nagyobb befogadóképességű ebédlőkké alakíthatják. Ezt a Bakony Gaszt Ajkán és Várpalotán már nagyrészt megvalósította, a pápai és a veszprémi gyermekélelmezés átvételét, átszervezését pedig ebben az évben megkezdte. Az idén már csaknem 2000 tanulóval többet látnak el, mint tavaly. Nem mellékes az sem, hogy így jobb, magasabb színvonalú korszerűbb, és gyerekek korának megfelelő ellátást tudnak nyújtani. Sőt, egycsapásra megoldhatóvá válik a sokat emlegetett iskolatej probléma, a csak menzai étkezés, és elképzelhető, hogy a nagyobbak ételhordóban haza is vihetik az ebédet. Mindez persze nem megy egyszerre. S nemcsak akarat, hanem pénz is kell hozzá. Az viszont biztos, hogy a gyermekélelmezés helyzetének megjavítása valóban komoly és sürgős feladat. Remélhetőleg az első lépéseket hamarosan több is követi. Osváth Sarolta Alsóörs és társai Kedvelt balatoni üdülőhelyeink egyike Alsóörs. Az évről évre visszatérő vendégek meglepődve veszik észre az új üdülőket, üzleteket, kulturális intézményeket, szép parkokat, rendezett utcákat. Alsóörshöz azonban két társközség is tartozik, de a tanács vezetői az ott élőkről sem feledkeznek meg. Felsőörsön 2 millió forintos költséggel rendbehozzák a „Vén Oroszlán” műemlék épületet. A munkálatokat eredeti fényképek, dokumentumok alapján végzik, s elkészülte után múzeumot, könyvtárat alakítanak ki termeiből. Rövidesen jóminőségű ivóvizet is kapnak a község lakói: 1 millió forintért új vízművet építettek, s kicserélték a régi vezetékeket Lovason a kereskedelmi ellátást kellett sürgősen megoldani. Nemrég átadták az 1 millió 400 ezer forintért átalakított és kibővített önkiszolgáló vegyesboltot. A következő feladat a község „mini” kultúrházának felépítése. Az épület a mostani düledező posta helyére kerül, ahol otthont kapnak a különböző tömegszervezetek, az ifjúsági klub, a könyvtár és a mozi. Alsóörsön megkezdték az új óvoda építését. A 2,5 milliós beruházás a jövő év szeptemberére készül el, és két csoportban 50—60 kisgyermeknek ad otthont. Befejeződött a község főutcájának kiépítése, csupán a járdaépítés és a parkosítás van hátra, amit Alsóörs felszabadulásának 30. évfordulójára szeretnének elvégezni. Tavaly ősszel a községi tanács a Vadtelepen 250 üdülőtelket adott el. Itt szeretnék létrehozni az új üdülőközpontot. Típustervek alapján a közművesített területen eddig 40 hétvégi ház épült fel. A Vadteleppel szemben, közvetlenül a vízparton autós strandot, kempinget, bevásárlóközpontot építenek 1976-ig. Vida András képriportja A régi posta helyére kulturális központot építenek Lovason (Felső kép) az új önkiszolgáló vegyesboltot azonban már átadták a vásárlóknak (Alsó kép) . vad-telepen sorra épülnek a hétvégi üdülők Még az idén befejezik a „Vén oroszlán” külső tatarozását Felsőörsön 4 — NAPLÓ — 1974. szeptember 15. vasárnap Szélhámos fotós és gombatermelő Tartozik 2 millió 4-12 ezer forinttal Hit ad a végzet... ? Vámbűntettek és kutyaportrék Kárpáti (aki már menekült a hitelezői elől, hiszen közel egymillió forinttal tartozott) 1969-ben úgy érezte, minden rendbejön. Két évre útlevelet kapott, hogy Nyugat-Európában dolgozhat. Ugyanis ebben az időben a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete egy kutya enciklopédiát szerkesztett, s a fotók elkészítésével Kárpátit bízták meg. A „mester” már az induláskor bűncselekményt követett el: 20 ezer forint értékű felszerelés kivitelére kapott engedélyt, ám ő 100 ezer forint értéket vitt ki. Érdekes iromány található a Pápai Rendőrkapitánysság egyik bűnügyi aktájában. Címe is van, meglehetősen különös: „Anyagi és erkölcsi tönkremenetelem története”. A „szerző” Kárpáti József 57 éves budapesti lakos, aki mielőtt letartóztatták volna (már tudta, hogy lebukik) A szélhámosság sorozat 1963-ban kezdődött. Érdemes erre vonatkozóan Kárpáti kis „dolgozatából” idézni, mert meglehetősen érzékletesen írta le: „A végzet kezembe adott egy amerikai gyártmányú korongos sztereo nézőkészüléket. A rabja lettem, s már tudtam: meg kell tanulnom a színes fotózást és laborálást...” Ezt megelőzően Kárpáti 1958-ban börtönben volt, ezután málnát termelt, majd tsz-elnök lett. Ekkor teljes gőzzel „ráállt” a fényképezésre, s budai villájából szinte fotólaboratóriumot csinált. Felvételek ezreit készítette, megcsinálta a műanyag kézi nézőkészülék prototípusát és egy vetítőgépet. Megszerezte a budapesti Toldi mozi sztereo vetítővásznát is, hogy nagy közönségnek mutathassa be „zseniális találmányát”. Természetesen e rendkívül költséges passzióra „ráment” a vagyona, villája, sőt már Devizagazdálkodást sértő bűntett... Bécsben telepedett le, s itt meg az osztrák hatóságot „verte át”, ugyanis műtermet nyitott, hónapokig fotózott, de sehová sem adózott. 1973-ban aztán kitelt a becsülete, mert Opel személygépkocsijával 30 ezer forint értékben csempész árut hozott át a határon. Az árut elkobozták, a csempészt 10 ezer forintra megbüntették és bevonták az útlevelét. A hatóság felszólította arra is, hogy osztrák rendszámú Opeljét vagy vigye megírta szélhámosságai történetét. Ám van itt még egy másik érdekes Kárpáti „mű” is, melynek a címe: „Anyagi kötelességeim ...” Ez terjedelmében ugyan lényegesen rövidebb, tartalmában azonban súlyosabb, ugyanis Kárpáti nem kevesebb, mint 2 millió 482 ezer forinttal tartozik .. . néhány százezer forintos tartozása is volt. A dunaföldvári ÁFÉSZ- nél próbált szerencsét, hogy kilábaljon az anyagi romlásból és elindítsa a világhír felé a „Kárpáti nézőkészüléket”. Úgy tűnt, szerencséje lesz: a szövetkezet 2,5 millió forintos beruházással létrehozott egy üzemet, ahol a műanyag nézőkéket csinálták és a „művész” 5 ezer felvételét laborálták. Ám Kárpáti miatt a szövetkezet is majdnem anyagi romlásba jutott, ugyanis semmit sem tudott produkálni, s a száz főre duzzasztott melléküzemágban egy év múlva már csak tízen dolgoztak, azok is vaskapukat gyártottak... Kárpáti nem nyugodott: ezután a domonyi tsz-nél „sózta el” a nézőke ötletét. Néhány hónap múlva azonban kiadták a szélhámos munkakönyvét, de magával vitte a szövetkezet fotólaborjának 500 ezer forint értékű felszerelését is. A domonyiak ezt csak perrel tudták visszaszerezni, vissza, vagy fizesse ki érte a vámot. Erre Kárpáti 10 ezerért vett egy Opel tragacsot (átütötte a két jármű alváz- és motorszámát), majd az autóroncsot bevontatta a pápai pénzügyőrség udvarára és gálánsan felajánlotta az államnak. A másik Opellal pedig, amelyért 81 ezer forint vámot kellett volna fizetnie, autókat.Ott. Az „életművész” azonban még mindig bízott a nagy lehetőségben,,. hiszen 3 ezer darab színes fotóval (kutyaportréval) tért haza, melyekértöbb százezer forintot remélt. Megbízóinak viszont csak 60 darab fotóra volt szükségük, s ezért mindöszsze 18 ezer forintot fizettek. Kapzsi csendestársak A teljesen „lerobbant” Kárpáti ezután még nagyobb szélhámosságba vágott: a pápai járásban lévő Csikvándon 250 ezer forintért (az átírási papíron csak 100 ezret vallottak be) egy házat vásárolt. A szomszédos Gyarmat községben pedig egy nagy pincét vett, s mindkét helyen gombát termelt. A nagyszabású beruházás (és nyolc állandó alkalmazott fizetése, akiket sem az adóügynél, sem az SZTK- ban nem jelentett be) egymillió 300 ezer forintba került már az induláskor. Természetesen újabb kölcsönökből finanszírozta az üzletet: gépkocsit ígért, így kapott 50 ezret. A legnagyobb hitelezője egy alföldi orvos volt, akinek 500 ezer forinttal tartozik. Neki ekkor azt adta elő, hogy gyümölcsfákról és levéltetvekről csinál oktatófilmet iskoláknak. Szinte hihetetlen: „bevették” a mesét és megint kapott százezret. A millió feletti tétel azonban nem ilyen közönséges hazugságokból jött össze, hiszen Kárpáti hétpróbás szélhámos, aki tudta, hogy ha az embereknek a könnyű pénzszerzés és gyors meggazdagodás lehetőségét megcsillantják: mohók lesznek és óvatosság nélkül hozzák a pénzüket. Több lapban hirdetést adott fel: „Győr— Pápa között jól jövedelmező üzletemhez társat keresek.” Jól számított, tömegesen jelentkeztek az üzlettársak. Sőt többen kérték és unszolták is, hogy fogadja el a pénzüket. Idézzünk ismét a „Tönkremenetel történeté”ből: „ ötszázezer forinttal nem jöttek, pedig csak így lehettek volna felestársaim. Sok száz- és kétszázezres ember jött, de őket csak csendestársaimnak tekintettem ...” Az egyik tanú így mondta el becsapása történetét: — Láttam a gombával betelepített pincét, a nagy házat, gondoltam, tényleg komoly emberről és nagy üzletről lehet szó. Kárpáti úgy beszélt és viselkedett, mint aki milliomos. Mondta azt is, hogy Bécsben 500 ezer schilling vagyona van s ezt el is hittem, hiszen még ott állt az udvaron az osztrák rendszámú Opel is. Az illegális gombatermelésnek (mert hiszen még hatósági engedélye sem volt) Kárpáti számításai szerint évi egymillió forint bruttó jövedelmet kellett volna hoznia. Semmit sem hozott, sőt tönkrement 700 mázsa alapanyag és elúszott a csendestársak pénze ... * Viszont vége lett a szélhámosság sorozatnak, mert ekkor már Kárpáti is belátta: nincs kiút, le fogják tartóztatni. S ekkor leült megírni az „Anyagi és erkölcsi tönkremenetelem története” című „dolgozatát”, amelynek utolsó mondata: „Elmaradt a csoda...! A hitelezők naponta kerestek, én állandóan úton voltam előlük, s az alkalmazottak sem dolgoztak pénz nélkül. Nagyon mélyre jutottam, de ha kijövök, talán még lesz valami örömöm az életben ...” Józsa Benő