Napló, 1975. október (Veszprém, 31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-01 / 230. szám
(Fotó: Vida András) Rövidesen átadják a hévízi új művelődési házat. Az emeleten kapott helyet a könyvtár, a társalgó, a klub és a szakköri szobák, a földszinten pedig éttermet építettek. Képünkön: az új művelődési ház modern épülete Egy nappal előbb jelezhető a baleseti veszély Szat kértők a műszaki szakemberek, az orvosok és pszichológusok is Megkezdődött a XGSZ országok vegyipari munkavédelmi konferenciája Kedden Balatonfüreden megkezdődött a KGST vegyipari Állandó Bizottsága Biztonságtechnikai Tudományos Tanácsának vegyipari, munkavédelmi konferenciája. A három évenként megrendezésre kerülő tanácskozást az idén a Nehézipari Minisztérium, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete és a Magyar Kémikusok Egyesülete rendezte. A széleskörű eszmecserére az európai szocialista országokból 90 szakértő és csaknem 160 hazai szakember érkezett. A hatodik INTAB—75 elnevezésű konferenciát Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes nyitotta meg. Bevezető előadásában méltatta a vegyipari munkavédelemben kialakult KGST együttműködés jelentőségét. Mint mondotta a tagországok együttműködnek a vegyipar tűz- és robbanásveszélyes üzemeinek tervezésében, üzemeltetésében és az ezzel kapcsolatos rendszabályok tanulmányozásában, elemzésében. Javaslatot készítenek a különböző védőeszközök előállítására és szakosítják ezeknek gyártását, összefognak az üzemrész elkerülését szolgáló eszközök, műszerek, védőberendezések tervezésében, készítésében is. A vegyipar gyorsütemű fejlesztésének időszakában a KGST-országok összefogása a sikeres megvalósításnak elengedhetetlen feltétele. A továbbiakban a nehézipari miniszterhelyettes a hazai munkavédelem és biztonságtechnika fejlődését elemezte. Mint mondotta, az utóbbi öt évben 60 százalékkal csökkent a halálos balesetek száma és egyre kevesebb a kisebb sérüléssel járó baleset is. Mindez döntően annak köszönhető, hogy a vállalatok, trösztök vezető kollektívái nagy gondot fordítanak a dolgozók védelmére, ugyanakkor a sikerekben része van a KGST-n belüli együttműködésnek is. Példának említette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság gumiiparától vettük át a közvédelemre vonatkozó műszaki előírásokat. Az algyői nagykiterjedésű tűzoltás alkalmával a Szovjetuniótól kaptunk szakmai segítséget. A négynapos tanácskozáson három szekcióülés keretében vitatják meg a vegyipartermelés munkavédelmi, egészségügyi és tűzvédelmi vonatkozásait, összesen 98 előadás hangzik el. Hazai és külföldi szakemberek ismertetik tapasztalataikat, kutatási eredményeiket. Az első napon többek között betekintést kaphatnak a résztvevők az NDK és Lengyelország biztonságtechnikai rendszerébe és azok szervezésébe. A lengyel szakemberek elmondották, hogy vegyipari üzemeikbe állandó mentőszolgálatot szerveztek. A mentőbrigád két részből áll, vegyipari és mechanikai felkészültségű szakemberekből. Foglalkoztak a szerves foszforészter hatóanyagú növényvédőszerek gyártási problémáival is. A tanácskozáson orvosok és pszichológusok is szót kérnek. Az Országos Reuma és Fizikotherápiás Intézetben 1963 óta foglalkoznak az időjárás balesetet elősegítő hatásával. Viszgálták a frontátvonulás hatását, a naptevékenység szerepét és olyan munkamódszert dolgoztak ki, amelyben az időjárási tényezők előrejelzésével, valamint a naptevékenység várható alakulásával a baleseti veszélyt 24 órával előre lehet jelezni. Az előrejelzéseket 10 vállalatnál kipróbálták, pozitív eredménnyel. Újabban figyelembe veszik az egyes vállalatoknál a több balesetet vétők időjárás érzékenységét is. A vegyipar automatizálásában az intenzív technológiák elterjedésében a vezérlő-szabályozó munkakörök száma és a termelésben játszott szerepe nagyon megnövekedett. Éppen ezért, különösen ezen a területen nagy jelentőségük van a munkapszichológiai vizsgálatoknak. Elemezni kell, hogy az adott körülmények között a kiválasztott személy alkalmas-e arra a felelősségteljes munkára. A továbbiakban beszámolnak az új technológiákat és gyártmányokat kísérő széleskörű elemző munkákról, orvosi vizsgálatokról, valamint a szakszervezetek munkavédelemben betöltött igen fontos szerepéről. A tanácskozás alkalmából az Annabella halljában a nagyvállalatok, trösztök, kutatóintézetek kiállítást rendeztek, amelyen a korszerű munkavédelmi eszközöket mutatták be. Megyénket a Fűzfői Nitrokémia képviseli, a biológiai szennyvíztisztító rendszer modelljével, valamint a szennyvíz mintavevő készülékkel. Ki lesz a nyolc közül az első? Feldolgoznak 32 ezer köbméter rönkfát — Megérkeztek a gépek Segítségnyújtás az iskolásoknak — Exportja olasz, osztrák, svéd rendelésre öt és félhektárnyi területen fekszik a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó gazdaság vinyei fűrészüzeme, amely 180 dolgozóval évente 45 milló forintos értéket termel. Ez évben 32 ezer köbméter rönkfa feldolgozása a kötelezettségük. Az alapanyagot a saját gazdaság erdészete, Bakonybél, Farkasgyepű, Vinye, Devecser területéről szállítják. A gyártmány általában fűrészárú, deszka, talpfa, parkettaalapanyag. A megrendelők: a zalahalápi saját panellparketta üzem, a TÜZÉP és a bútoripar. De vannak külföldiek is: Olaszországba, Ausztriába, az NSZK-ba és Svédországba is exportálnak fűrészárut, mintegy 6 millió forint értékben. A jövőben a termelés jelentősen növekszik. Az üzemben ugyanis rekonstrukciót terveznek, mégpedig az V. ötéves tervben. Ám a termelékenységet addig is, a lehetőségek kihasználásával, növelni kell. Ebben nagy segítséget nyújt az üzem nyolc szocialista brigádja, amely nemcsak a kongresszusi, de a jubileumi, felszabadulási versenyben is nagyszerűen helytáll. Valamennyien megszerezték már a szocialista címet, sőt három a bronz, a rönktéri Komszomol és a tmk Május elseje brigád pedig már az ezüst koszorút is kiérdemelte. A legjobb eredménnyel a készárutéri Dózsa György brigád büszkélkedhet, már az aranyjelvényt is megszerezte. Naponta 70 köbméternyi anyagot kell megmozgatni, szállítani, vagonba rakni. De nincs hozzá elegendő munkaerő, s emiatt a brigádokra igen sok hárul. Most azonban van öröm: két homlok emelővillás targonca érkezett, s ez 8 dolgozó munkáját végzi el, illetve 60 embernél csökkenti a nehéz fizikai munkát. Ki is használják őket. •A Dózsa brigád például megkezdte a fűrészáruk egységcsomagolását. A ládapánttal összefogott termékek rakodása így könnyebb, gyorsabban mozgatható. A szovjet és bolgár targoncák igen megbízhatóan dolgoznak, s maximális segítséget nyújtanak. Az aranykoszorús Dózsabrigád tagjai azonban nemcsak a termelésben jeleskednek. Tavaly a bakonyszentlászlói óvodásoknak 3 300 forint értékű ajándékot vásároltak, az idén pedig a bakonyszentlászlói általános iskolának segítenek. A 28 tagú brigád másfél napi műszakbért ajánlott fel oktatási segédeszközök vásárlására, az audio-vizuális szemléltető eszközök és berendezések beszerzésére. Ezenkívül már biztosították az iskola részére a téli tüzelőanyagot is. A vagonokban érkező rönkök osztályozása, tárolása és feldolgozásra előkészítése a rönktéri Komszomol brigád feladata. A pályakocsikról a megfelelő helyre rakják a rönköket Azonnal megrakják a vagonokat, hogy a rendelő ne várjon. Ez a szállítmány a mohácsi farostlemez gyárba indul A Dózsa brigád tagjai, az üzem törzsgárdistái közül Kőszegi Dénesné, Jászai Mária, Kovács Lajosné bakonyszentlászlói lakosok. Már 17—20 éve dolgoznak itt. Képünkön, zalahalápi rendelésre készítik elő a szállítandó anyagot (Fotó: Péterfay Endre) Hektáronként 40 mázsát Takarékosság, hatékonyság, fegyelem! Búzatermesztésünk felszabadulás utáni történetének jelentős állomása 1967 és 1971. Az előbbi dátum: az első év, amikor a hazai termés import nélkül biztosította a lakosság ellátását. 1971: az országos búzatermesztési átlag túlhaladta a bűvös határt jelentő hektáronkénti 30 mázsát. Ez már a hazai szükséglet biztosítása mellett számottevő menynyiségű exportot is lehetővé tett. A búza nem egy növény a sok közül. A táplálkozáskultúra fejlődésével csökken ugyan a lakosság kenyér- és liszt fogyasztása, de a búza ma is ellátásunk legfőbb és nélkülözhetetlen nyersanyaga. A búza értékét az iránta megmutatkozó külkereskedelmi érdeklődés az olajjal hasonlítja. Az eladó számára kemény valutát jelent — megbízhatóan magas színvonalon. Ezért népgazdasági jelentőségű, hogyan alakul a búza termőterülete és még inkább az, hogy a hektáronkénti hozam milyen mértékben emelkedik. Ismert, hogy a tavaly őszi időjárás nem kedvezett a vetésnek, az idei nyár szeszélyességével még az őszin is túltett. Ennek ellenére országosan az egy-egy hektárról betakarított termés 32 mázsa, a megyei átlag 39 mázsa. Gazdaságaink a búzatermesztésben, ha nem is érik el a világszínvonalat, jó helyet biztosítottak maguknak. Egy kis nemzetközi összevetés: 1972-ben a búzatermesztés világátlaga 15,8 mázsa volt hektáronként, hazai termelésünk kereken 31 mázsa —, de ezzel szemben az NDK-é mintegy 40 mázsa, csakúgy mint az NSZK-é viszont Franciaország búzatermelése már ekkor 45,8 mázsa! Ezzel a kitekintéssel nem lekicsinyelni akarjuk hazai gazdaságaink teljesítményét, hanem arra kívánunk utalni, hogy semmi ok a megnyugvásra. Óriási lehetőségek vannak még a hozamok növelésére. Gyakorló gazdászok között gyakori szóbeszéd, hogy ha iksz megyében nem felejtenek el vetni, akkor biztos a 40—45 mázsás termés, bezzeg nálunk nagy erőfeszítéssel is a 30 mázsa már nagy szó. Ez a megközelítése a dolognak visszafogja az újat kereső törekvéseket. A MÉM az ötödik ötéves terv végére országosan a 40mázsás búzatermés elérését tűzte célul, úgy, hogy az ne egyszerű rekord legyen, hanem stabil színvonal. A mi Veszprém megyei koncepciónk is a 40 mázsa elérését tervezi 1980-ra. Nem túlzó, nem maximalista ez a cél. Az idén — szó volt róla — megyei átlagban 29 mázsa termést takarítottak be gazdaságaink, de ennek ellenére legalább 20 százaléknyi veszteséget írhatunk az időjárás terhére. Tehát a 40 mázsa elérése kéznyújtásnyira van. Csakhát nem elegendő a kezet nyújtani, hanem keményen dolgozni kell érte! A minap Pápán tartott búzatermesztési tanácskozáson vitatták meg megyénk gazdaságainak szakemberei a követendő termeléstechnikai kérdéseket. A vendéglátó gazdaság az idén 2700 hektár átlagban 35 mázsán felüli termést ért el. Ezen belül néhány tábla (a terület 24 százalékán) hektáronként 40 mázsa felett fizetett, sőt akadt 50 mázsát meghaladó területrész is. Még nagyobb szélsőségeket, (így kihasználatlan tartalékot!) mutat a tsz-ek termelése. Az idén is volt olyan gazdaság, amely hektáronként 36,8 mázsa búzát takarított be, de a negatív rekord mindössze 14,3 mázsa — ami a 25—30 évvel ezelőtti kisparaszti gazdálkodás átlagának felel meg. Az említett szélsőségeket gyakorlatilag azonos termőképességű földeken produkálták. Tehát nem a föld minőségének különbségéből következik a termés alakulása (noha szerepét sem tagadjuk), hanem az alkalmazott technológia, a szakmai hozzáértés színvonala a meghatározó. A pápai értekezlet résztvevői gazdag, 7 év tapasztalatait sűrítő statisztikai kimutatásokat kaptak. Az egyik ilyen táblázat a költség és a termésátlag összefüggéseit összegezi. Ebből kitűnik, hogy a hektáronkénti 18 mázsa alatti terméssel alighogy megtérül a termesztés költsége — viszont 30 mázsa fölött már jelentős a nyereség, 40 mázsa fölött pedig még kedvezőbb a jövedelmezőség. A búza az egyik legjobban fizető növénye a mezőgazdaságnak — de csak megfelelő színvonalon. Arról is szó volt Pápán, hogy az esetek többségében szélesen elválik egymástól a megtermett és betakarított búza mennyisége. Az elhúzódó betakarítással ugyanis 10 —20 százalékos, sőt még annál nagyobb veszteség éri a gazdaságokat. El kell érni, hogy a jelenleg köztermesztésben lévő 17 búzafajtából a helyileg leggazdagabban termő 3—4 fajtát vessék gazdaságaink és a termést 12—14 nap alatt betakarítsák. A termesztés egy sor további kérdése (tápanyag ellátás, fajta, tőszám, növényvédelem, tárolás stb.) került terítékre, az értekezlet végső summázata azonban az volt, hogy a búzatermesztés eddig elért színvonala nem csúcsot, hanem csak egy hosszabb út átmeneti állomását jelenti. Az említett 40 mázsa megyénkben is elérhető, de nem az önismétlés, a rutin alapján. Az új célok új eszközöket, új szemléletet követelnek. És a célhoz az útjelző táblán a következők olvashatók: takarékosság, hatékonyság, fegyelem. Ismert, „régi” szavak — de új jelentéssel! Túras Lajos Burgonyatermesztési tanácskozás Zircen Még nem fejezték be a termés betakarítását, mégis bizonyossággal állíthatjuk, hogy az idén fordulat történt megyénk burgonyatermesztésében. Néhány gazdaság — így a zirci, a sármellék—zalavári és a kertai termelőszövetkezet — iparszerű keretek között termeszti a fontos növényt. Ez azt jelenti, hogy a korábban kézzel végzett munkafolyamatokat — a vetéstől a betakarításig — gépesítették. Ennek eredménye, hogy a szeszélyes időjárás ellenére gazdag termést takarítanak be. Igaz, például Zircen, ismételten helikopterrel védekeztek a kártevők ellen. A termelés továbbfejlesztésének kérdései állandóan foglalkoztatják az érdekelt gazdaságokat. Tegnap például Zircen tanácskoztak a burgonyatermesztéssel foglalkozó gazdaságok képviselői. Az Agrártudományi Egyesület és a tsz-szövetség a megye legnagyobb burgonyát termesztő üzemébe hívta az érdekelteket, hogy a keszthelyi burgonya termesztéstechnológiai rendszerről tanácskozzanak, a bevezető előadást dr. Horváth Sándor, az agrártudományi egyetem csoportvezetője tartotta. Az intenzív burgonyatermesztés üzemi tapasztalatairól Waller István, a zirci tsz főagronómusa adott számot. A zirci tanácskozás gépbemutatóval zárult. 3 NAPLÓ — 1975. október 1. szerda —