Napló, 1980. június (Veszprém, 36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-04 / 129. szám
Horizont Irodalmi évfordulók Igazán változatos és gazdag tartalmú megyénk közművelődési tájékoztatójának idei 2. száma. A Bakonytamásiban 70 éve született és Badacsonyban alkotó Tatay Sándort portréjának felvázolásával és műveinek elemzésével köszönti Fónay Tibor. Az író és olvasói találkozásának élményeiből Kertész Károly elevenít föl. Könyvtári szolgálatban töltött évtizedek után nyugdíjba vonuló zirci dr. Kőszeghy Miklósnét és a várpalotai Könczöl Imrét Halász Béla üdvözli. Művészetre nevelés a könyvtárban címmel Jelenesi Sándor pápai képzőművészeti és kisgrafikai tárlatok — másutt is hasznosítható — tapasztalatait adja közre. Pappné Kulcsár Lívia az ajkai gyermekkönyvtár idestova másfél évtizedes tevékenységéről — egyebek közt a játékos foglalkozások önálló ismeretszerzésre nevelő hatásáról — nyújt eleven képet. Varga Károlyné arról ad számot, milyen jól segítik Tapolcán a kiscsoportok a gyermekkönyvtári munkát. A hajdani falusi gyermekéletet bemutató veszprémi kiállítás iránt fokozza az érdeklődést rendezői — Laczkovits Emőke és Fodor Zsuzsa — élvezetes ismertetője. A falukrónikáról nagy tapasztalatú szakember, Süle Sándor — Révfülöpön élő nyugalmazott kertai iskolaigazgató — módszertani útmutatója újabb vállalkozásokra buzdít. Egykori krónikaíró, a nevezetes Francsics Károly veszprémi borbélymester halálának 100. évfordulója alkalmából Harmata István a kordokumentumok értékeire hívja föl a figyelmet. Megyénkben mintegy 120 fiatal — 35 éven aluli — alkotót tartanak nyilván, akik „kiállítanak, rendeznek, szerepelnek, publikálnak, filmjüket bemutatták” kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt. Közülük 100-zal készített kérdőíves interjút Albert József. Hoszszabb tanulmányának részletében tevékenységszerkezetük és művelődési szokásaik érdekes vonásaira mutat rá. Vértes Ernő a veszprémi csillagász szakkör közel évtizedes, sikeres működése alapján javasolja bemutató csillagvizsgáló építését, hogy magasabb szintre emelhessék a természettudományos kutatást és ismeretterjesztést. Az orenburgi gázvezeték építőinél végzett kulturális munkáról Pál Béla tudósít. Kultúrtörténeti jelentőségűek a nagyvázsonyi pálos szerzetesek kódexei. Értéküket Harmath István Az irodalmi reneszánsz Veszprém megyében címmel méltatja. Egy ismeretlen pápai pálos iskoladrámára Nádasy Lajos hívja fel a figyelmet. A Horizont 2. számát Takács Dezső kisgrafikái illusztrálják, a művészt Poór Ferenc mutatja be. A tájékoztató szerkesztőjét, dr. Tóth Dezsőt külön elismerés illeti. Tapolcai dalosok Halle megyében Maradandó élményben volt része a közelmúltban a tapolcai Batsányi János Művelődési Központ kórusa negyven tagjának. Veszprém és Halle megyei kapcsolatok keretében egy héten át az NDK-ban turnéztak. A kórus foglalkozás és kor szerint is „vegyes”. Van tagjai között pályakezdő óvónő és bauxitbányász, tapasztalt zenepedagógus, mérnök és 77. évében járó nyugdíjas. Borsányi Gábor karnagyé az érdem, hogy a zene hullámhosszán igazi együttest formált belőlük. Zentai Gábor, a művelődési központ igazgatója derűvel, határozottsággal vezette a küldöttséget. Tapolcától Halléig csaknem ezer kilométer az út. Amennyire lehetséges, kényelmes volt a busz, a két edzett gépkocsivezető egymást váltotta, a fáradtságot meg a zene, a dal oldotta. Halléban Brend Kurtzke, a megyei szakszervezeti tanács munkatársa fogadta a küldöttséget és volt végig figyelmes és fáradhatatlan házigazda. A társaság bázisa, ahonnan a kinntartózkodás idején naponta másmás irányba kirajzott, a csendes lankák között meghúzódó Molmerswende, illetve egy ottani vállalati üdülő volt. A félezer lelket számláló kis település — irodalmi nevezetesség. Itt született G. A. Bürger, a „Münchausen báró csodálatos utazásai” című kalandregény világhírű szerzője. A kórus tagjai már a megérkezés délutánján felkeresték a Bürger emlékét őrző múzeumot. Érdemes megjegyezni, hogy a XVIII. század utolsó harmadában alkotó Bürger egy sor magyar költőre — Csokonaira, Kazinczyra, Kölcseyre — hatott irodalmi munkásságával. A legnagyobb izgalommal várt nap május 12-e volt. Ismerkedés a Saala-folyó két partján épült Brenburggal. A látvány megragadó: reneszánsz és barokk épületek sokasága a Veszprém nagyságú városban, zárt várudvar, ahol kétévenként zenei fesztivált rendeznek — a társaságot azonban valójában a délutáni program, a bemutatkozás, az első koncert foglalkoztatta. A nienburgi cementművek művelődési házának elegáns nagyterme volt az első hangverseny színhelye. A hölgyek piros blúzban, földig érő fekete szoknyában, a férfiak szmokingban — igazán jól mutattak! A közönség — mintegy kétszázan lehettek — előbb tartózkodó érdeklődéssel hallgatta J. S. Bach, Händel, Liszt és Bárdos műveit, a végén az oldott lelkesedés tette emlékezetessé a résztvevők és a dalosok számára az együtt töltött órákat. A vendéglátók rózsával, szegfűvel köszöntötték a kórust. A koncertet követően Hugo Meneges, a Halle megyei szakszervezeti tanács kulturális osztályának vezetője meleg szavakkal gratulált a magas színvonalú produkcióhoz. További három „hivatalos” koncert várt még a kórusra, azaz kettőt programon kívül is rögtönöztek. Egyiket a zircivel együttműködő domnitzi termelőszövetkezetben — a burgonyafeldolgozó üzem munkásainak. A másik „fellépés”, egy Bach-zsoltár eléneklése, a XII. századból való naumburgi dóm csúcsívei alatt történt... Milyen „háttér”! Hangulatos délutáni kávézásokban volt része a küldöttségnek. Jutott idő hallei városnézésre, megragadó volt a bitterfeldi óriásteknőben (hossza csaknem 10 kilométer!) folyó felszíni szénbányászás látványa. Nem utolsósorban az az ötletesség, ahogyan a kitermelt bányakrátereket — mesterséges tavakká változtatva — üdülőközpontokká alakítják. Ismételten volt alkalmuk a kórus tagjainak a vendéglátó szakszervezeti tanács vezetőivel — Hugo Meneges, dr. Dieter Kubica elvtárssal (az ottani SZMT titkára) és másokkal való közvetlen beszélgetésre. Valamennyien emlékeztették a küldöttség tagjait a fasizmus fölötti győzelem napjára. Ott, a múlt minden valódi értékét őrző, újat teremtő országban érzékeli igazán a látogató, hogy a hitleri fasizmus első áldozata maga a német nép, a nagy hagyományú forradalmi német munkásmozgalom volt. Külföldön járni egyfajta küldetés. A tapolcaiak nemcsak városukat, a megyét is méltó módon képviselték magas színvonalú műsorukkal, de egyenként is felelősen, felszabadultan, ahogyan a muzsika szól. Túrás Lajos Elkészült a „Bartók-év” programja Ünnepi hangversenyekkel, világhírű művészek vendégszereplésével, rádiós és televíziós emlékműsorokkal, reprezentatív kiállításokkal köszönti Magyarország jövőre Bartók Béla születésének 100. évfordulóját A Kulturális Minisztériumban már elkészült a „Bartók-év” nagyszabású eseménysorozatának programtervezete: a két fő eseménye a tavaszi Bartók-hét és az őszi Budapesti Zenei Hetek lesznek. A világhírű művész születésnapján, március 25-én a Bartók Emlékbizottság díszhangversenyt rendez a Zeneakadémián. Az Állami Operaház a centenárium alkalmából felújítja Bartók három színpadi művét: A kékszakállú herceg várát, A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint. Bartók halálának évfordulójára szeptemberben és októberben ünnepi hangversenyekkel emlékeznek. Október elsején, a zenei világnapon a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara az Erkel Színházban ad Bartók-koncertet. Az ünnepi rendezvények sorában Yehudi Menuhin október 16-i és 17-i koncertjén Bartók hegedűversenyét és a Szonáta szólóhegedűre című művét tolmácsolja az Erkel Színház, illetve a Zeneakadémia közönségének. A televízió sorra közvetíti a jeles hangversenyeket. „Bartók-bemutatók nyomában” címmel 15 részből álló archív filmet is sugároz a televízió. A Magyar Rádió számos előadást, beszélgetést és hangversenyt közvetít a nagy zeneköltő munkásságáról, illetve életművéből. A Hanglemezgyártó Vállalat — többek között — Bartók Béla zongoraműveiből — a zeneszerző előadásában — lemezalbumot szerkeszt, és felújítja az „Életút” című emléklemezt. Bartók összes művének kiadását 1981-ben műfaj szerinti csoportosításban is megkaphatják a vásárlók. Az élet „minősége” Napjainkban aligha akad fogalom a társadalomtudományok területén, amely körül annyi vita folyna, mint az ún. életminőség körül. A problematika ugyanis valamennyiünket a lehető legközvetlenebbül érint; átszövi létünk minden mozzanatát, a mindennapi cselekvéstől a legrejtettebb vágyakig. Magáról a fogalomról annyit, hogy bár a terminus új keletű, de maga az „életminőség” gondolata végig követi az emberiség történetét. Közelebbről vizsgálva ugyanis azt találjuk, hogy a bizonyos fokú autonómiával rendelkező és többé-kevésbé zárt, homogén közösségek túlnyomó többsége a történelem folyamán igyekeztek tagjaikat nemcsak anyagi javakkal, hanem az emberi élethez, a „jó”, a „boldog”, a „tökéletesebb”, az „emberhez méltó" élethez szükséges nem anyagi javakkal is ellátni. Hogy a történelem folyamán egy-egy adott közösség milyen minőségű életet tudott magának biztosítani, sok mindentől függött. Függött a környező társadalom gazdaságitársadalmi fejlettségi fokától, az adott közösség hagyományaitól, kohéziós szintjétől, s függött mindenekelőtt a közösség autonómiájának mértékétől. Minél nagyobb mértékben volt ugyanis egy-egy közösségnek lehetősége — hatalma — arra, hogy saját érdekeit érvényesítse, annál nagyobb esélye volt egyben arra is, hogy az anyagi s nem anyagi javak birtoklását a közösségen belül s a közösség-külvilág viszonylatában a lehető legkedvezőbben szervezze meg tagjai számára. Hazánkban a hetvenes évek gazdasági eredményei és társadalmi fejlődése lehetővé, sőt szükségessé tették annak vizsgálatát, hogy a „miből éljünk?” kérdése mellett választ keressünk arra is, hogy „hogyan éljünk?” Az „életminőség”-kutatással a társadalomtudományok arra a kérdésre igyekeznek választ keresni, hogy melyek is valójában a „minőség" kritériumai, és milyen módon lehet ezt a szociológia eszközeivel mérni. E vállalkozás jelentősége nagy, de egyben roppant nehéz, hiszen nem kevesebbről van szó, mint hogy megközelítő pontossággal diagnosztizálni a tudomány eszközeivel az emberek, embercsoportok, sőt egyes országok népeinek életminőségi szintjét. A szóban forgó kérdés összetettségének érzékelésére talán elegendő, ha utalok az emberi lét néhány olyan fontos alkotó elemére, mint az anyagi jólét, egészség, tudás, esztétikai és kulturális értékek, emberi jogok, biztonságérzet, megbecsülés, önérzet, társas kapcsolat, perspektíva, alternatívák stb. Persze, az itt felsorolt „lételemek” távolról sem merítik ki az emberi élet minden összetevőjét, de a legfontosabbak közé tartoznak és az életminőség-vizsgálatoknál nem hagyhatók figyelmen kívül. Nagyon lényeges társadalmi tapasztalat, hogy az egyik vagy másik „lételem” esetleges bősége nem helyettesítheti egy másiknak a hiányát, azaz a különböző „lételemek” az emberi szükségletek különböző tartományát elégítik ki. Már a puszta felsorolása ezeknek a „lételemeknek" arra utal, hogy csakis a maguk egészében, egységében nyújthatnak megközelítően pontos információt az emberi élet minőségi szintjéről. Vegyük szemügyre például az anyagi jólét szerepét. Aligha vitatható, hogy az „élet minősége” csakis magas fokú anyagi bázison jöhet létre, mivel az anyagi javak bősége teszi lehetővé egy adott társadalomban, hogy az egészségügyi, oktatási, kulturális, népjóléti intézmények magas szintű szolgáltatásban részesítsék a lakosságot. Ez azt jelenti, hogy anyagi fedezet nélkül a különböző humánus társadalompolitikai törekvések merő vágyakozások maradnak, vagyis megvalósítani belőlük csak annyit lehet, amennyit egy adott ország anyagi viszonyai lehetővé tesznek. Ehhez azonban még hozzá kell tenni valamit. Az anyagi javaknak az élet minőségére gyakorolt hangsúlyos szerepe nemcsak az állami szintre érvényes, hanem az individuális szférára is. Hiszen az áru- és pénzviszonyok között élő ember számára, szükségleteinek kielégítéséhez szinte minden „kelléket” a pénz közvetít. Az ember anyagi lehetősége alapvetően meghatározza, milyen lakásban lakik, hogyan táplálkozik, mennyi jut kultúrfogyasztásra, milyen szintű egészségügyi szolgáltatást vehet igénybe, hogyan öltözködik és tisztálkodik, mennyit és hova utazik, hogyan közlekedik, hogyan pihen és szórakozik stb. Ám a materiális javak bősége önmagában nem több, mint lehetőség-forrás egy magasabb szintű életvitelhez. Fontos tényező például az anyagi javak felhasználóinak — az állami és az egyéni javak kezelőinek — az a lehetősége, hogy realizálják az anyagi alapokat az életminőség kiteljesítésében. Az anyagi javak célszerű hasznosításához ugyanis számtalan dolog szükséges; mindenekelőtt magas szintű fogyasztási szokások, széles körű ismeretek, kultúra, választási lehetőség stb. Hogy ténylegesen mit jelent az anyagi javak felhasználási képessége, erről meggyőződhetünk a mindennapi tapasztalatok alapján. Hiszen lépten-nyomon azt látjuk, hogy azonos anyagi bázison eltérő „életminőségek” alakulnak ki. Ez mindenekelőtt a kialakult igények, az értéktudat, az érdeklődés, az egész orientációs mechanizmus különbözőségéből erednek. Folytatható az okfejtés azzal, hogy az „életminőséghez” szükséges magas fokú bázis, és kulturált fogyasztási szokások, mint lényeges és nélkülözhetetlen „lételemek" beleilleszkednek az adott társadalom politikai és jogi rendszerébe, amely az egyének és csoportok biztonságérzetének, emberi méltóságának kiteljesedését teremtheti vagy akadályozhatja meg. M L. József Attilára emlékeztek a gyermekkönyvtárban József Attila születése 75. évfordulójának megünnepléséből megyénk is kivette részét. Azt, hogy nagy költőnk nemcsak a felnőttekhez, de a gyerekekhez is közel áll, ékesen bizonyította az a rajz- és szavalóverseny, amelyet az Eötvös Károly Megyei Könyvtár gyermekkönyvtára rendezett, közösen az Ernst Thälmann Úttörőházzal. A rendezvénysorozatban részt vett Veszprém város 10 általános iskolája. A rajzverseny résztvevői József Attila verseihez készítettek illusztrációt, a legkülönfélébb technikát alkalmazva. Az egyéni versenyzők mellett rajzszakkörök is voltak a pályázók között A tehetséges gyerekek részt vesznek az úttörőház által szervezett „Alkotó ifjúság” táborban, amely Bakony oszlopon lesz a nyár folyamán. Az oklevelek és a könyvek mellett budapesti kirándulás is szerepel a jutalmak között. A rajz- és szavalóverseny díjazottjai közül többen részt vehetnek majd ezen a szép kiránduláson. Az utazás programjában szerepel a József Attila-emlékkiállítás megtekintése, és séta a budai várban. A rajzokból kiállítás nyílt a megyei könyvtár előcsarnokában. A szavaló verseny résztvevői József Attila verseit és a költőre emlékező műveket adtak elő. A pályázaton a következő eredmények születtek: rajzban Nyári Pál 8. osztályos tanuló, 2. számú általános iskola, Pucsek Rózsa 6. osztályos tanuló, 1. számú iskola, Pinczel Vilmos 6. osztályos tanuló 3. számú iskola, Bócz Andrea, 5. osztályos tanuló 6. számú általános iskola. Dicséretben részesült a 2. és 5. számú általános iskola rajzszakköre. A szavalóverseny első helyezettje: Takács Mariann 8. osztályos tanuló, Botev iskola, második Hegedűs Vera 7. osztályos tanuló, 1. számú iskola; harmadik Simó Beáta 8. osztályos tanuló, Szilágyi Erzsébet iskola. A József Attila emlékére rendezett vetélkedőt szombaton irodalmi műsor zárta Veszprémben, ahol Sólyom Kati és a Szélkiáltó együttes „Köztetek éltem” című emlékműsorát nézhették meg az érdeklődők az Úttörőház nagytermében. Pucsek Rózsa: Lehunyta kék szemét az ég Nyári Pál 8. osztályos tanuló József Attila-illusztrációja NAPLÓ - 1980. június 4., szerda -5