Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-17 / 40. szám
8 -NAPLÓ A címben idézett kérdés sok furcsaságot megtapasztalt fotós kollégám leesett alsó állkapcsa mögül (fölül?) - szóval a torkából - bugyborékolt elő, merthogy ilyet azért még ő sem pipált. A furcsa karaván egyik tagja hasonló tömörséggel imigyen válaszolt: - Hát..., mi. Kavargott a hó, a hőmérő higanyszála vacogva húzta össze magát, a csacsik meg csak bandukoltak rendületlenül. Ezen objektív körülményekkel magyarázható, hogy túl sok szó nem esett akkor és ott, a Veszprém-Nemesvámos közötti országúton. Amit viszont a Szia villámkezű fotósa megtudott, épp elég volt ahhoz, hogy másnap, vállalva az árokba fordulás végtagfájdalmakat előidéző kockázatát, elkorcsolyázzunk az öreg Skodával Nagyvázsonyig. A vázsonyi lovasudvar istállójában Csepin Péter és felesége, Szilvia, valamint barátjuk, Horgos Márk (24 évesek) épp induláshoz készülődtek. Eszméletlen hideg volt. - Hová, hová, fiatalok? - kérdezhettük volna, de nem kérdeztük, hiszen az már előző nap kiderült, merre is indultak el ők hárman 12-én, szombaton délelőtt a várpalotai Birka csárda elől. Körös-körül csacsifogatolják a Földközi-tengert, 15 országon, 12 ezer kilométeren és 450 napon át. - Fix, hogy nem normálisak - állítják róluk sokan, de minket gyorsan meggyőztek az ellenkezőjéről. Sőt, arról is, hogy a szamár a világ legszebb és legokosabb állata. Peti gyerekkora óta különös vonzódást érzett a csacsik iránt, így aztán nem volt abban semmi meglepő, hogy 18 évesen a berhidai állatvásárról egy nagyfülűvel tért haza. Szegény jószág öreg volt már, mint az országút, kimúlt nemsokára. Helyét a karámban Jackie, Kinga és Muki Muszasi foglalta el. Az „őrült” ötlet tavaly nyáron fészkelte be magát a három jó barát fejébe. Azok után, hogy osztálytársak voltak a gimiben, a fiúk együtt katonáskodtak, jelenleg munkatársak, Szilvia és Peti pedig ötévi együttjárás után összeházasodott, magától értetődő volt, hogy hármasban vágnak neki a kalandnak. Karácsony táján rokoni segítséggel álltak neki a Trabant-kerekeken guruló ponyvás szekér összeszerelésének. - Mi lesz, ha defektet kaptok? - Van két pótkerekünk. Több defekt nem lehet. Miközben tették a dolgukat, mi tovább aggályoskodtunk. Csodabogárnak tűnhettünk a szemükben, hiszen például azt sem tudtuk, Jockie miért olyan kicsi és sötét szőrű, Kinga meg Muki miért nagy és szürke. Eleinte beazonosítani sem tudtuk őket. - Ugye, EZ itt Kinga? - Nem, ő Muki. - Jockie egy kicsit maflának látszik. Csak áll, mint Bálám szamara, és nem szól egy szót se. - Pedig ő a főnök. Erős akaratú, igazi egyéniség. Na, ha Jackie egyéniség, Kinga le sem tagadhatná, hogy nő (mármint kanca). Szeszélyes, kéreti magát, az istennek se akart beállni a hámba. - Nem vagytok túlöltözve, a cipőtök is átnedvesedett. Van fogalmatok róla, milyen hideg lesz az Alpokban? - Valahogy majd csak kibírjuk. - Legalább a szálláshelyeket megszerveztétek előre? - Hogyan szerveztük volna?! Látod, itt is befogadtak éjszakára. Mindenhol vannak normális emberek. - Pénzzel mennyire vagytok eleresztve? - Hatunknak - Gibraltártól ötünknek, mert Szilvia onnan visszafordul - százezer forintunk van az útra. - 12 ezer kilométerre? 450 napra? - Annyira. - Gondolom, felkeresitek majd az utatokba eső magyar nagykövetségeket, kereskedelmi képviseleteket... - Minél többet kérdezel, annál inkább olyan érzésem támad, hogy nem készültünk. A szekérponyva összes létező oldalán magyar zászló, meg egy zöld-fehér, csillagos. Az eszperantó világszövetségé. Ja, Petinek nyelvvizsgája van eszperantóból, és még vagy öt nyelvet beszél olyan szinten, hogy nem adják el őket. Arabul egyelőre csak annyit tudnak: szamár és víz. Elég, nem?! A csacsi átlagsebessége 5 km/óra. Napi penzumuk 25-30 km. Az utazók egyetlen, korszerű technikai felszerelése egy „nájlonacskóval”védett, digitális kijelzős kilométer-számláló. - Tulajdonképpen miért csináljátok? - Mondjak magasztos dolgokat? Egyik sem lenne igaz. Maradjunk annál, hogy kalandvágyból ígérték, rendszeresen jelentkeznek, mi pedig, hogy minden lehetséges alkalommal hírt adunk róluk. Szerencsés utat! Viszlát '95 májusában! S. Bonnyai Eszter Fotó: Korbély Hát ti...?! Nem éppen összkomfort, de romantikus A szamár szép és okos állat Szilvia, Kinga, Márk, Muki Muszasi, Jackie, Péter - indulásra készen A diákjogokért Te mit csinálsz, ha sérelem ér az iskolában, ha nem tetszik az angoltanár oktatói módszere, ha nem értesz egyet a házirend bizonyos pontjaival? Várj, kitalálom...! 1. Sajnálod magad; 2. Szidod a tantestületet; 3. Megpróbálod jogaidat érvényesíteni. Hogyan? Például úgy, hogy megkeresed a suli diákönkormányzatát és a tanácsukat, segítségüket kéred. Viszonylag egyszerű a helyzeted, ha Veszprémben élsz vagy tanulsz, a megyeszékhelyen ugyanis tavaly október 9-én egészen komolyra fordult a dolog: öt iskola (Vetési, Lovassy, Kéri, Egészségügyi, Jendrassik) képviselői megalakították Veszprém Város Középiskolai Diákönkormányzatok Szövetségét (VVKDSZ). A Napló Szia Magazin mellékletét Őry Beáta és Zongor Klára, harmadikos vetésisek avatták be az egyesület működésének részleteibe. - Először is tisztázzunk valamit... Nem néznek benneteketlúgosnak a többiek? - Előfordul. Mások inkább merésznek. Mégis, egyre többen jönnek azzal, hogy: segítsetek! - Tudtok? - Megpróbálunk. A diákok kötelezettségei - most ne beszéljünk arról, hogy azoknak ki és mennyire tesz eleget - többékevésbé közismertek, a jogok viszont nem. Ezért első számú feladatunknak a közoktatási törvényben rögzített diákjogok megismertetését tekintjük. Rendben, tegyük fel, sikerül. És akkor mi van ? Talán pontatlanok az információim, de a hírek szerint a középiskolák többsége nem az a kimondottan demokratikus intézmény. Pláne nem a diákok és a tanárok viszonylatában... - Ez iskolánként változó, de bennünket, diákönkormányzati képviselőket általában elfogadnak. Persze mi is próbáljuk a kapcsolatainkat úgy alakítani, hogy ha bármibe beleszólunk, az ne hőzöngésnek, követelődzésnek tűnjön. Tisztában vagyunk vele, hogy diákként elsősorban kompromisszumokra kell törekednünk. - Egyáltalán, mibe szólhattok bele? - Mindenbe, ami a diák-érdekvédelem, diák-érdekképviselet körébe tartozik. Igaz, szavazati jog nélkül, de részt vehetünk az iskolaszékek és a városi önkormányzat munkájában is, ha minket érintő kérdésekről döntenek. - Hol lehet megtalálni benneteket? - Minden szombaton délután két órától nyilvános közgyűlést tartunk a Diófa u. 2-ben, abban az épületben, ahol az ifjúsági iroda is működik. - Egy „cég" vagytok talán? - Nem, egyáltalán. De segítséget azért kapunk tőlük is, főleg a hozzánk forduló osztályok programjának megszervezésében - kirándulás, szállások, olcsó étkezés, ilyesmi. Nekik ebben már rutinjuk van, mi viszont elsősorban nem ezzel akarunk foglalkozni. Kerülgetjük a lényeget, mint macska azt a bizonyos kását. Mondjatok már néhány konkrétumot! - A városi önkormányzattól kapott négyszázezer forintos idei támogatásból nagyon sok elképzelést szeretnénk megvalósítani. Az egyéni és közösségi diákproblémák orvoslásán túl akár még szociális segítségnyújtásról, jó ötletek, rendezvények anyagi támogatásáról, életre felkészítő programok felkarolásáról is szó lehet. Tervezzük egy diák-folyóirattár létrehozását, információcserét az egyetemi, főiskolai hallgatói önkormányzatokkal. Tulajdonképpen azt szeretnénk, ha Veszprémből egy igazi diákváros lenne. -sbe - SZIA MAGAZIN 1994. február 17., csütörtök A kenus hajadon A 24 éves veszprémi Szabó Ágnes nem mindennapi kalandot tervez nyár elejére. Eddigi külföldi gyalog- és kajaktúráiról vagy éppen ejtőernyős ugrásairól hallva már bebizonyította, hogy „jól bírja a gyűrődést”, de mostani terve felülmúlja a korábbi vállalkozásokat. Most nem máshova, mint a kanadai Yukon folyóra készül - a röpke 720 kilométeres távot pedig kenuval szeretné megtenni (két miskolci ismerősével) az érintetlen, vadregényes tájon. A White Horse-tól Dawsonig tartó úton egyébként egyetlen lakott településbe, valamint annál jóval több medvébe és farkasba lehet botlani. A túra körülbelül egy hónapos lesz. Mivel az ifjú hölgy egyelőre nem rendelkezik a kiutazáshoz, kemubérléshez stb. szükséges teljes anyagi háttérrel, keresi azt a céget, vállalkozót, aki fantáziát lát a kalandos túra szponzorálásában. Ha az út megvalósul, lapunk részletes riportban számol be róla. Jelentkezni levélben lehet az alábbi címen: Szabó Ágnes, 8200 Veszprém, Ördögárok u. 11B. kb Egészen könnyű zenei panoráma Talán egy kicsit elkéstünk a Scorpions Face the death című albumának a tanulmányozásával, de hát egy újszülöttnek minden zene új... Az első nóta, az Alien Nation hallgatása közben az a hirtelen felismerés hasított belénk, hogy a banda keményíteni próbált. A műélvezetben továbbjutva azonban már az előző lemezeken megszokott műfajt érzékeltük, ami nem más, mint konvencionális „hevi metál”. A negyedik zöngemény lírai felépítésű, de dallama kissé erőltetett, mintha csak muszájból írták volna. Az LP színfoltja az a balladisztikus mű, amely a Woman címet viseli. Zeneileg a művek nem szolgálnak nagy csemegével, a gitárosok a megszokott egyszerű riffeket alkalmazzák. A CD különlegessége a két bonus track, amelyek ez esetben jutalomjátéknak is felfoghatók, mivel két gyönyörű családalapító zenét élvezhetünk. Összefoglalván a meghallgatás során szerzett élményeinket, megállapítottuk: az anyag lendületes, de ötletszegény. A zenei hiányosságokat azonban némileg pótolja a nyugati stúdióktól nem meglepő, kitűnő hangzás. (A lemezt meghallgatásra a veszprémi Sárga Tengeralattjáró CD-bolt adta kölcsön.) Poplexikonunkban a BEE GEES rövid történetét vázoljuk fel. Eredeti felállás: Robin Gibb ének, zongora, Barry Gibb gitár, Maurice Gibb basszus, Vince Meloney gitár, Colin Peterson dob. A három Gibb fivér már 1956-ban együtt énekelt Angliában, később azonban Ausztráliában telepedtek le. 1967-ben visszatértek Angliába, ahol is Robert Stigwood vette át a menedzselésüket, és megjelentette első lemezüket. A Gibb fivérek a tradicionális popzenében alkalmazni tudták a hatvanas évek stílusjegyeit. Egy viszonylag sikertelen időszak után 1975-ben megjelent a Main course c. albumuk, amelyért a lemezboltok ablakait behúzták, és pillanatok alatt elkapkodták a tömegek az összes példányt. Két évvel később mutatták be a Szombat esti láz című filmet, ebben a dalok túlnyomó többségét is ők készítették. Az E. S. P. C. lemezük után ráálltak ismét a dallamos napfényzenére, ezt lehet nyomon követni az 1993-as Size is't everything CD-jükön. Jászvári & Nagy