Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-22 / 44. szám
1994. február 22., kedd TEVE JEGYZET Rajzfilmek Frakk, a jellemes magyar vizsla ismét feltűnt az esti mesében a képernyőn, és bizony kalandjait nemcsak a gyermekek élvezik, hanem mi, felnőttek is. Frakk rajzilag pompásan megalkotott figura, mozgása pedig elbájoló. Nem kis dolog ez manapság, amikor a rajzfilm műfaja erősen felhígult. Gépies mozgás, a végtelenségig eltorzított figurák jellemzik ezeket a fimeket. Különösen sokat ártott a komputertechnika az animációs filmeknek, bár el kell ismerni, hogy a lehetőségeik végtelenek. A gépiesen kiagyalt sztorik viszont annál elkedvetlenítőbbek. A hupikék törpikék nem tudom mennyire lehetnek népszerűek a gyermekek körében, én viszont az ötlettelen történeteiket erősen meguntam. Általában a hosszúra nyúló, száznál több darabot kitevő rajzfilmsorozatok hamarabb kifulladnak, mint akár egy Dallas-eposz. Pedig az is alaposan kifulladt. Ugyanígy fiaskónak bizonyult a két pompás komikus, Stan és Pan rajzfilmben történt megelevenítése. Ők maguk voltak a karikatúrák, és karikatúráról nem lehet karikatúrát készíteni. Stan és Pan így animációs megvalósításban a nyomába sem ér annak a két figurának, akik ötven évig nevettették a nagyérdemű közönséget. kvázi Egyházi iskola - Kezdetben vada az ige... Háromezer levél a szerelemről Francia lány lett a Kedves Júlia Kedves Júlia! Azaz: Cara Giulietta, merthogy a levelek Olaszországba, Rómeó és Júlia városába, Veronába érkeztek. Igaz, a boldogtalan szerelmesek már korábban is és folyamatosan küldték szívük valamely titkát borítékba zárva, most azonban annyira komolyan vették e szívhangokat, hogy egy színészekből, énekesekből, filmesekből álló zsűrire bízták, választaná ki a legjellemzőbbet a szerelmesek napjának, Valentinnak előestéjén. Nos, szerintük a „Kedves Júlia, 1994” díjat egy 21 éves francia lány kapta. Charlotte kisasszony szerint: „A mai fiataloknak alig van idejük a szerelemre. Dolgozniok kell. Félnek az AIDS-től. Sok olyan embert ismerek, akik összeházasodnak ugyan, de nem szeretik egymást. Barátok és kész. Azért maradnak együtt, hogy ne legyenek magányosak.” Miről tudósították még a tragikus sorsú Júliát? Daniele Casertából megírta, hogy öt éve szeret egy remek fiút, aztán megismert egy férfit, és elvesztette a fejét. Az úr kétgyermekes apa... Evelyn Miamiból azon kesereg, hogy fogalma sincs, miképpen közölje szüleivel: a fiúja néger.... Brigitte töredelmesen bevallja Párizsból, hogy elcsábította a tíz évvel fiatalabb tanítványát, Gerardot... Alfred Belgiumból megvallja, hogy madame Simone esténként a lakására rendeli, ahol zene és tompított fény mellett kell szolgálatot teljesítenie, lévén a hölgy magántitkára... A holland Ulrich örömmel tudatja az ártatlan Júlia kisasszonnyal, hogy három esztendeje őrülten szerelmes a barátjába... Nem igaz, hogy a szerelem rabság. A szerelem szabaddá tesz. Kivéve, ha egy elítélt törvényes feleségét a védőügyvédje szereti el, írta egy ifjú ember, életfogytiglani lakóhelyéről, a börtönből. (MTI-Press) Arat az AIDS-halál Az Egyesült Államok börtöneiben előforduló halálesetek csaknem harminc százalékánál az AIDS okozza az elítéltek halálát - jelentette az MTI-Panoráma az amerikai igazságügyminisztérium 1991-re vonatkozó hivatalos vizsgálatának eredményét ismertetve. Ezek szerint 1991-ben 1863 elítélt halt meg az Egyesült Államok büntetés-végrehajtó intézeteiben, közülük 528-an AIDS-ben. Ez azt jelenti, hogy 1986-hoz képest több mint kétszeresére nőtt az AIDS-ben elhunyt elítéltek száma. Az öszszes elítélt 2,2 százalékáról derült ki a vizsgálatok során, hogy HIV-pozitív, s ezek 0,2 százaléka betegedett meg AIDS-ben. TÜKÖR A transzfuziológia átszervezéséről Pazarló a vérellátás Hétvégi szabadidejüket is feláldozva neves hazai szakemberek találkoztak a közelmúltban Veszprémben, hogy több mint kétéves előkészítés után megfogalmazzák a magyar transzfuziológia (hétköznapi szóhasználattal élve: a vérellátás átszervezését célzó népjóléti miniszteri rendelet tervezetét. Dr. István Lajos professzort, a program miniszteri biztosát és dr. M. Tóth Antalt, a veszprémi vérellátó vezető főorvosát arról kérdeztem, miért van szükség ahírek szerint gyökeres változtatásra. A hiba nem az emberekben van A jelenlegi vérellátó hálózat az ötvenes években jött létre, egy olyan történelmi korszakban, amikor a szocialista tábor országainak politikáját az atomháborútól való félelem miatt a védelmi koncepció uralta. A második világháború tapasztalatai azt sugallták, hogy nem szabad néhány nagy vérellátó központot létrehozni, mert ha azok megsemmisülnek, mindennek vége. A vezérlő elv tehát a decentralizáció volt. Azóta a világpolitikai helyzet kedvezően megváltozott, így előtérbe kerülhettek az egészségügyi ellátás szempontjai. A reform lényege, hogy szakítva a szovjet mintával, a transzfuziológia szerkezetét, szerepét és szemléletét a mai, korszerű orvostudomány igényei szerint formáljuk át. Ennek során messzemenően támaszkodunk az Európa Tanács és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásaira. - A vérellátásban mutatkozó zavarok, amelyekről időnként a sajtó is hírt ad, alátámasztani látszanak az elmondottakat. Pedig valamikor, nem is olyan régen büszkén emlegettük a hazai véradó mozgalom sikereit... - Teljes joggal, hiszen abban európai szintet produkáltunk, köszönhetően a magyar nép segítőkész, humanitárius magatartásának. Úgy gondolom, ha a körülmények megváltoztak is, az emberek alaptermészete nem változott. Ott, ahol a véradás akadozik, más probléma van. A hibát nem az emberekben kell keresni. A vérellátás és a transzfuziológia ugyanazt jelenti? - Abban az esetben igen, ha a vérellátás alatt nem egyszerűen a „karból karba” történő vérátömlesztést értjük, amint azt nagyon sok laikus elképzeli. A transzfuziológia egy olyan tág fogalomkört jelöl, amelybe a véradók szervezésétől a levett vér vérkészítményekké való feldolgozásán át az orvosi felhasználásra történő átadásig és ezen készítmények értő alkalmazásáig minden beletartozik. A tervezett reform tulajdonképpen azt célozza, hogy a hálózat képes legyen mindezeket a feladatokat az egyre növekvő költségek, biztonsági és minőségi követelmények ellenére is- térítésmentesen és európai színvonalon ellátni. Megőrizni, ami eddig jó volt - Ehhez milyen változtatások szükségesek? - Az egyik oldalon elengedhetetlen a centralizáció, ami azt jelenti, hogy a meglévő vérellátó intézetek egy része rövidesen regionális központtá alakul. Természetesen ezekben a centrumokban komoly technikai fejlesztést, korszerűsítést kell majd végrehajtani. A felhasználói oldalon ugyanakkor a legteljesebb decentralizációra törekszünk: minden olyan egészségügyi intézményben, ahol a gyógyítás során vért, vérkészítményt használnak fel, jelen kell lennie a szakma képviselőjének. A lényegi változás ebben a két pontban foglalható össze, emellett viszont szeretnénk mindazt megőrizni, ami eddig jó volt. Hőfejlesztésről esik szó, az emberek rögtön kíváncsiak lesznek: mennyibe kerül és van-e rá fedezet? - Nagy kérdés, amire még mi sem tudjuk a megnyugtató választ. Egy biztos, elkülönített pénzalap nem áll rendelkezésünkre. A reformot mégis el kell kezdeni, mert olyan kényszerpályán vagyunk, ami csak a legutóbbi hónapokban egymilliárd forintjába került a nemzetgazdaságnak. A nálunk fejlettebb országokban a transzfuziológia két alapvető törekvése a biztonság és az önellátás. Magyarországnak különösen az önellátás terén van behoznivalója, pedig az évente levett 500 ezer egység vér elegendő lenne, hogy fedezze a hazai igényeket. - Végül is akkor miből van hiány? - Egy-egy átmeneti időszakban, főleg Budapesten vérből is, de nem ez a fő gond. A baj az, hogy korszerű technika híján nem tudjuk feldolgozni a vért, nem tudjuk kivonni belőle az életmentéshez ma már nélkülözhetetlen alkotókat. Azt a faktort például, ami az örökletes vérzékenységben szenvedő emberek gyógyítására szolgál, külföldről vagyunk kénytelenek behozni százmilliókért. Ugyanígy az albumint, ami súlyos sérültek életét mentheti meg. Holott ezek és még sok egyéb benne van az 500 ezer egységnyi vérben. Ez rettenetes pazarlás, mielőbb tenni kell ellene. - Mi lesz hát az első lépés? - Terveink szerint az idén július 1-jére befejeződik a szervezeti átalakulás. Az ország 64 vérellátó állomása közül 28-nál találtuk úgy, hogy a meglévő feltételekre alapozni lehet egy későbbi, kiemelt fejlesztést. - A többi megszűnik? - Nem, csupán a tevékenységük tér majd el a regionális központokétól. A reform sikeréhez persze valamennyi érintettnek be kell látnia, hogy a helyi érdekeknél vannak átfogóbb célok is. Önkormányzatok bevonásával - Egy ilyen átszervezés nyilván megköveteli az önkormányzatok együttműködését is... - Olyannyira, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat velük kíván nonprofit jellegű közhasznú társaságokat létrehozni az intézetek működtetésére. Mi, a szakma képviselői szolgálni és szolgáltatni akarunk, ők ellátási garanciákat várnak tőlünk. Nevezetesen, hogy vérből, vérkészítményből mindig elegendő mennyiségben kapják meg, amire szükségük van, s olyan áron, hogy a kórházaik képesek legyenek megfizetni. Sajnos kevesen tudják, hogy a vérellátás az egészségügy legdrágább, legnagyobb költséggel járó részterülete, miközben a folyamat mindkét „végén” - a vért adó és a vért kapó vonatkozásában - ingyenes. Nem tartanak attól, hogy pénzügyi források hiányában a reform eleve kudarcra ítélt? - Sok mindentől tartunk, ennek ellenére lépnünk kell. Ha ez lassacskán közhelyként hangzik is: Európa felé... S. Bonnyai Eszter A Mulberry ucca taljánjai még tartják magukat, ám üzleteik, vendéglőik túl elegánsak az őket körbeölelő Új-Kínában, Nápolytól Manhattanig: Sorrento Ristorante, s az uccákon a sárga veszedelem andalog, és az olasz teherfelvonóját már kínai kezeli, s az olasz uccán csak átsiet a sárgája. Lesz maga juszt is az enyém, csak az enyém, csak az enyém: a kínaiasított Keleti- Broadwayn is egy kifüstölt zsinagóga. A Kínai város és Harlem közt a még eléggé fejér Yorkville morzsolódik, majd ha a kettő találkozik. Manhattan szigetén Afrika s Ázsia. Jest, szőr, lordsága. A brooklyni híd alatt eltaposott férfiú fekszik, följebb az Első fasoron a teli busz otthagyja az összeesett úriasszonyt. Jesz, a társaskocsi - tele velünk - megy tovább a maga útján. Jesz, az élet. Jesz. A vitorláskikötőben az orosz kereskedőinas kelet-európainak néz, s hogy visszaköszönök anyanyelvén, marék ajándék képeslappal lep meg. Örül a hazainak. - Fiam, így nem bizonyos, hogy jó üzletember válik belőled! Akinek az otthoni a legkedvesebb. A Szecsuáni vendéglőben Jób mester eredeti kínai nyalánkságokkal traktál, úgyhogy a valódi kínai csípős zöldséglevest követően, másodikként, a hántolt rizsához kocsonyás szószban lebzselő öt-hat összekunkorodott, hernyóképű főtt tengeri jószág. Bátyám szerint a nagy halak csemegéje ez a ropogós kis mitugrász óceáni herkentyű. Jesz, ízek, mármint hogy ízekből álló, fura ízű valami - épp a hányinger elkerül. - Hogy ízlik? Oly kíváncsi a vendéglátóm, hogy míg az elsőket le nem nyelem, maga nem nyúl a sajátjához. Gyakorlott kínai étekfogó, megelégszik a távol-keleti csirkepaprikással. A faluban meg nem ennék! Öcsém a készítőjével együtt lökné ki az ablakon. - Azt elhiszem - nyugszik meg, hogy én viszont bekapom. S így már ő is nekiláthat. Jesz, szakácsával együtt vágná ki. - Barackpálinka és kolbász, ezen a kettőn elvoltam. Megvolt valahogy ötvenhattól Amerikában. Kína csak a desszert. Jesz, a csemege. All right, de hogy ennyire?! Kár, hogy pálcikát nem kaptunk. Az amerikai erre nem ér rá! A legjobb az egész Kínából a jól kisült, ropogós töpörtyűre emlékeztető csörege, mit legelőbb tesznek elénk, majd hozzá - mibe mártani lehet - lekvár. Végre valami (öreganyám ízeire emlékeztető) embernek valót is falok! Jesz, nagyon jesz, szinte makszi. S Lincolnvárosban a Világvárosi Dalszínház megérett arra, hogy oldalba eresszem. Jesz, jó hely, van latrinája ebben a vagabundvilágban. Yes, a newiyorki Falu a Washington téren, hol az egyetemmel szemközt Farkas-ház (előtte Garibaldi szobra). Jesz, Farkas tata az aradi pusztaottlakai tanyáról a békési faluba, Újkígyósra költözött, más Farkast meg átevett a fene az óceánon, túl az atlanti vizeken. Ki is volt öregapám! Az összes vizekből. Hétközben vonatot fékezni, hétvégén - szabadnapon - a pár hold földet művelni, hogy a végén tizennyolc nagy (katasztrális, azaz német) hold legyen belőle. Jesz, valamelyikben meg Dos Passos lakott. Hogyne, most gazda helyett farmer lehetne az öregem. Jesz, amerikai Békés countryban. Wall meg veil. Jaj, ha ezt Mama láthatná! Reggel jönne, este mehetne, való, látta! Untig elég. tesz. Untig tesz. Csak nehogy megelevenedjék (álmomban) a hasamban az a kínai tengeri hernyó! Szegény, még a pesti Matróz csárdában, a Dunán bekapott nyalánkságokat (úgymint a jóféle, ránk meredő szép pár megkeményedett tapogatójú éti csigákat, s az úgyszólván szivárványcsontozatú, menyecskehánytató kecskebékacombokat is túlszárnyalta. Jesz, aki zabálni akar, ne csiga-bigázzon! Jayucca tizenkettő. Báj. (Folytatjuk.) Sarusi Mihály Hun, ki Manhattani levelek a Kastély-szöllőkbe (14. rész) NAPLÓ-7