Napló, 1998. december (Veszprém, 54. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-30 / 304. szám

1998. december 30., SZERDA OTTHON Keletről érkezett: nád, rattan Nem csupán divatos, de hasznosságban és praktikumban fölülmúlja a fát Közép-Európában régi ha­gyomány, hogy a bútorok fából készülnek. Némely vidékeken a házak is, de ez a szokás a kő-, a téglaépítkezésekkel egyre in­kább a víkendtelkekre szorul. Annak ellenére, hogy a leghide­gebb tájakon, mondjuk Szibé­riában vagy a skandináv orszá­gokban, de az Alpok vagy a Hi­malája láncai között is kifejezet­ten fából készülnek a házak. És nem fázik bennük senki. Mifelénk a bútorok, asztalok, székek, szekrények anyaga a fa, és sajnos fának nevezzük az an­nak álcázott, pozdorjából ké­­­szült, nem igazán az örökkéva­lóságnak szánt holmikat is. Keleti országokban, ahol ki­csit könnyedebb az életforma, nem olyan vastag a házak fala, sőt, van, ahol eltolható ajtók, nem is falak választják el a he­lyiségeket egymástól, dívik a nádbútor divatja. Rattan, egyfajta hajlékony, mégis erős, mutatós, festhető nád, ami a dolgok keretét adja. Ebből készülnek a papaszan­­karosszékek, azok a kagyló, vagy inkább félkör alakú, ké­nyelmesen hintáztatható dol­gok, amelyek könnyűek, mégis mutatósak, különösképpen, ha színes párnákkal tesszük őket vidámmá. A keleti országokban termé­szetes, hogy a szekrénykék, pol­cok, ládák is nádból, rattankere­tes nádból készülnek. Az a hin­taszékek anyaga, a karosszéke­ké, az ebédlőasztalkáké, a nyug­­székeké. Gyakorta valóságos művészi alkotássá lesznek a minták, és a készítők maguk már talán nem is tudják, hogy ha­gyományaikat folytatják vagy a nyugati ízlés hatására, igényei szerint dolgoznak. A náddarabok mellett szól, hogy könnyűek - ám ugyanak­kor tartósak -, bárki bármikor át tudja rendezni a lakást, akár egy gyerek is odébb mozdítja őket. A szekrények szellősek, nem fülled be a ruha a fiókokban. Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy mégis a nehéz diót, mahagónit választja hálóba, ebédlőbe? Te­raszra, kertbe, kisebb-nagyobb konyhába annak is ajánlható a nád, a rattan, a vesszőből font bútor. A keleti országokban természetes, hogy a szekrénykék, polcok, ládák is nádból, rattankeretes nádból készülnek Hűtők és szokatlan formák Jégszekrény. Ez volt a kezdet. Ami nem volt más, mint egy bumfordi faláda, egy-két polc­cal, meg a jég helyével. Amit muraközi lovak cipeltek végig az utcán, és a jeges hangjára vödörrel-dézsával összegyűlő asszonyok, gyerekek hordtak a tetthelyre. Tagadhatatlan, hangulata volt. Akkor még el sem tudtuk képzelni, eltűnik ez is, mint a gázláng és a lám­pagyújtogató. A jég olvadozott, naponta kellett pótolni, félidőn még csak-csak, de nyáron hamar vé­ge volt, csak a víz maradt utána, lehetett újra akciózni, sort állni. Aztán­­ hatalmas minőségi ugrásként­­ jöttek a kicsit le­gömbölyített sarkú, hófehér hű­tők. Meglehetősen méretesek. Ezeket váltották a náluk egysze­rűbb vonalú, de szintén fehér darabok, mértani egyenesekből megoldva. Az, hogy a hűtőknek is van divatja? Fel sem merült. Hasz­nálta mindenki a szovjet, a jugó vagy a magyar (a jól ismert Le­hel) szekrényeket, amíg el nem szökkent belőlük az utolsó csepp gáz is. Vagy tönkre nem ment az aggregátor. Manapság aki hűtőt vesz, nem csupán a fogyasztást, meg a no frost megoldást keresi. Az természetes, hogy kevéssé vágja meg a pénztárcánkat a gép, meg az is, hogy ne fagyjon le, auto­matikusan és folyamatosan ol­vasszon. Most viszont az is szá­mít, mennyire csinos a darab. Vannak a nosztalgiahűtők. Nem a roncstelepről szedik őket össze, hanem a szinte azonos, harminc-, negyven-, ötvenéves fazonokat gyártják le, fogal­mazzák újra a gyárak. És az sem törvényszerű, hogy fehér legyen a hűtő. Hanem sárga. Királykék. Pávazöld. Piros. Finomabb ízlé­­sűeknél ezüst. És, üzlet az üzlet alapon, azonos színű konyhabú­tort is lehet vásárolni. A korszerűség hívei sem ad­ják fel. Készítenek olyan frizsi­dereket, amelyek furcsa gépre, rakétára, űrbéli szerkezetre em­lékeztetnek. Hiába, nagy a piac, hadd vá­logasson a kedves vevő! Készítenek olyan frizsidereket, amelyek furcsa gépre, rakétára, űrbéli szerkezetre emlékeztetnek. Vagy éppen csak az abszolút szokatlan formájukkal hökkentenek meg NAPLÓ 9 Vendégjárás, vendégágy Vannak időszakok, amikor nincs menekvés, barátok, rokonok megszállják a házat. Lehet ez kellemes és vicces értelemben vett megszállás, de lehet egész egyszerűen olyan érzés, mintha a déli hadseregcsoport hátramaradt egységei tették volna át székhe­lyüket otthonunkba. Annál kevesebb kellemetlen­séggel jár a vendégeskedés, mi­nél inkább fel vagyunk készülve rá. Kifejezetten zavaró lehet, ha nincs elég ágyunk. Ámbár néha védekezésszámba is mehet ez az érvelés, mert széttárjuk a kezün­ket, és azt mondjuk, szívesen, de hová? Ha nagyon kedvelünk vala­kit, úgy is, mint szállóvendéget, akkor lehet, hogy a saját, legké­nyelmesebb ágyunkat adjuk át neki. És, hogy ez milyen nagy dolog, hát gondoljunk csak arra, hogy Shakespeare, a drámaíró­zseni végrendeletileg is csak a második legjobb ágyát hagyta hitvesére. Nos, ha odahagyjuk a ma­gunk kényelmét, annak oka kell hogy legyen. De a legtöbb ház­nál van vendégváró matrac, he­verő, kerevet, kanapé. Ami per­sze egyik sem tökéletes ágy, de egyszer megteszi. És jól jön ilyenkor, vendéginvázió idején, ha van összehajtható fekvőal­kalmatosságunk. Mondjuk egy fotelágy. Ami meglehetősen öszvérmegoldás, no de több a semminél. A vendégváró matracnál egy fokozattal jobb megoldás a fotel­ágy, különösen, ha esztétikus darabot választunk

Next