Napló, 1999. október (Veszprém, 55. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-11 / 237. szám
1999. október 11., HÉTFŐ Sokan köszönhetik életüket az ismeretlen véradóknak Önkéntes véradói hálózatunkra európai viszonylatban is büszkék lehetünk, ám a kórházak vérellátásának mai rendszere sürgősen korszerűsítésre szorul. A modern ellátórendszer megszervezése nemcsak bölcs előrelátást, hanem sok pénzt is igényel. Minden korszerű államban írott-íratlan szabályok szerint és szigorú biztonsági feltételekhez építik ki a megbízható vérellátó rendszert, amelynek katasztrófahelyzetekben is elegendő vértartalékkal kell rendelkeznie. Az utóbbi hetek pusztító földrengéssorozatainak szomorú tényei is igazolják: a vér életmentő anyag és semmi mással nem pótolható, bármikor és bárkinek szüksége lehet rá. A megfelelő mennyiségben és összetételben rendelkezésre álló vér az ellátórendszer révén biztosítható, de annak a működtetése felettébb bonyolult feladat. Mindig figyelembe kell venni, hogy csak egészséges vért kaphat a rászoruló, illetve adott esetben csupán egy-egy elemét. Az Európai Unió - amelynek reméljük, hazánk is rövidesen tagja lesz - e tekintetben tovább szigorított követelményeket támaszt a tagországokkal szemben. A hazai vérellátó rendszer korszerűsítése már csak emiatt sem várathatott magára, s az év elején, közel hatmilliárd forintos költség-előirányzattal meg is kezdődött. Dr. Mikola István főigazgató, az Országos Vérellátó Szolgálat vezetője szerint minden a jóváhagyott program szerint halad. A cél az, hogy úgy legyen a korábbinál szervezettebb és megbízhatóbb a vérellátó szolgálat, hogy közben megőrizzük Európa-szerte irigyelt önkéntes véradó mozgalmunkat, amelyen 200-250 ezer önzetlen és segítőkész polgárunkra számíthat a szolgálat a hétköznapokon, s még több segíteni akaróra veszélyhelyzetben. Mikola István azt is elmondta: a költségvetésből igényelt és elvárható források mellett nemzetközi pályázatokon való részvétellel és banki hitelek felhasználásával érik el, hogy a korszerűsített vérellátás mindenben megfeleljen a jövő század követelményeinek, azoknak a minőségi előírásoknak, amiket a vérfeldolgozással szemben támasztanak. Napjainkban ugyanis már sokféle elemére bontva, „feldolgozva” használják fel a vért gyógyításra, és a vérből gyógyszerek is készülnek. A vér tisztaságáért mindent elkövetnek, ennek érdekében a rendszerben megfelelő eljárásokat, gépeket, berendezéseket alkalmaznak. Ezeknek a beszerzése és működtetése sok pénzt igényel. Viszont a betegek díjmentesen jutnak a vérkészítményekhez, azokért csak a kórházak fizetnek a biztosítónak, ők is lényegesen kevesebbet, mint az EU országaiban szokás. A főigazgató megerősítette, hogy nálunk a jövőben sem jöhet szóba a véradás térítéses változata, ami több országban mindennapos gyakorlat. Ezzel a megoldással ugyanis nehezebben lenne kiszűrhető a fertőzések veszélye, mivel a pénzért vért adók többnyire a legszegényebb rétegek világából kerülnek ki, akiknek a megélhetésük függ a véradásból származó jövedelemtől. Maris János FÓKUSZ Kilencven év kilenc titka Várpalota Városért kitüntetést adományoztak Csiky Iván díszpolgárnak Pontosan erre szokás mondani, hogy lóg az eső lába, szóval olyan borús, szürke idő volt az elmúlt szombaton. Befejeztük a beszélgetést, javasoltam, a vastagabbik kabátját vegye fel. Focimeccsre indultunk, a Bányász-pályára. Útközben megjegyezte, dolgozószobájában ott a sok kézirat, dokumentum, fotó, de már fárasztja a rendezkedés, pakolás. Talán ha valaki segítene... A focipálya kapujában előre paroláztak neki, szólt ez a korának is, de a Várpalotai Bányász Sportkör örökös tiszteletbeli elnökének is. A kilencvenesztendős Csiky Iván, Palota díszpolgára október 8-án, a Várpalotai napok '99 megnyitóján vehette át az önkormányzat képviselő-testülete által adományozott Várpalota városért kitüntetést. Csiky Iván élete nyitott könyv, kilencven esztendejéből hetvenhármat Palotán töltött. Sorsa a város huszadik századi története. Sportszervezői tevékenysége ugyanúgy közismert, miként a lengyel emigránsok segítése, a körmöcbányai (kremnicai) testvérvárosi kapcsolat megteremtésében vállalt szerepe, s a hosszú közéleti lajstromban megemlítendő az utazók klubjának megszervezése vagy a helytörténetírás. Iván bácsi most eddig még el nem mondott titkait mesélte. 1. A szülői ház. „Erdélyben, Hunyad megyében születtem 1909. december 18-án egy Felpestes nevű kis faluban. Szép gyerekkorom volt. Rajtunk kívül csak egy magyar család élt a környéken, Brádyék, öt gyerekükkel, korban hozzám illőn ők voltak a játszótársaim. Apám jegyzőként kilenc színtiszta román falut látott el. Anyámat Gizellának hívták, a háztartást vezette, s két bátyámmal együtt bennünket nevelt. Magas, kedves, szép arcú asszony, végig vele voltam, itt halt meg Várpalotán.” 2. Az iskola. „A szülőfalumban nem működött iskola. Apám és Brády földbirtokos fogadtak egy nyugdíjas tanítót, tőle ismertük meg a betűvetést.” 3. A menekülés. „Hétéves lehettem, már dúlt a nagy háború, nem lehetett maradásunk Hunyadban. A front a falunk közelében húzódott. Akkor úgy képzeltük, csak ideiglenesen jövünk át Magyarországra. Mi előbb indultunk, de apám kijelentette, addig marad, amíg az ellenség a falu határát el nem éri. Táviratban jeleztük a mai szlovák Komáromban élő rokonainknak, hogy anyámmal és nagyanyámmal hárman érkezünk. Majd valamikor...” 4. A szerelem. „Sümegen jártam a főreálba. Volt egy polgári leányiskola is, nagyon szép lányokkal. A nevekre még emlékszem, egy káptalanfai leányra, Stréber Lujzára és a nemeshanyi Felkei Juliskára. Molnár lánya volt Juliska, gyönyörű, szőke hajú. Meghívtak a lányiskolái farsangba is, ott táncoltam Lujzával és Juliskával. 5. A sportkör. „Először még úgy hívták az egyesületet, hogy Várpalotai TE. Csak labdarúgás volt. A bányász fiatalok, az Unió Tornaegylet csak alakulgatott, aztán huszonhétben hivatalosan is megalakult. Kijártam az edzésekre, nem mint igazolt játékos, de néha azért beálltam, edzőmeccsen még gólt is rúgtam.” G. Székely Mária. „Feleségem is Erdélyből származik, a családjával a negyvenes évek elején érkeztek. Véletlenül ismerkedtünk meg, már itt, Palotán, a bányánál. Hozzánk osztották be, irodai munkára, az értékesítési osztályra. Beszélgettünk, sétálgattunk. Cukrászdába nem jártunk, mert nem volt Palotán cukrászda. A háborút, a bombázásokat együtt vészeltük át a bánya mélyén, az óvóhelyeken. Negyvenöt júniusában házasodtunk.” 7. A politika. „Igyekeztem mindig távol tartani magam a politikától. Gyerekként, otthon Erdélyben persze szembesültem a politikával, magyarok és románok közötti ellentéttel, hallottam mindenfélét. Aztán Palotán úgy alakult, nem érdekelt a politika. A szociális kérdésekre figyeltem, ez is a gyerekkorból származik: egyszerűen, szerényen éltünk.” 8. Örömök és csalódások. „Én tényleg boldog ember lehetek, mert hiába töröm az agyam, nagy csalódásról nem tudok magának mesélni. Az örömöket a sport hozta, amikor a labdarúgócsapat mindig egy-egy osztállyal magasabb bajnokságban szerepelhetett. Talán megengedhető nekem, ha azt mondom, számomra öröm volt az erdélyi és felvidéki területek viszszacsatolása is.” 9. A Várpalota Városért kitüntetés. „Soha nem dicsekedtem a munkámmal. Én is éreztem, mennyit ér, de ezt a város is érzi. Szívesen tettem. Nincs a világnak az a városa, se London, se Párizs, de egy se más, amiért én a Várpalotát itthagynám. Én megéltem a város pusztulását és újjáépülését. Rengeteg barátom is van, de én minden palotai embert szeretek. Amit megkaphattam, mindent megkaptam Várpalotától.” Ármás János Csiky Iván úgy érzi, mindent megkapott Várpalotától, amit lehetett Fotó: Áfrány Véget kell vetni az önpusztításnak! Mindinkább terjed hazánkban is az önpusztító szokás, a drogok fogyasztása. Az eddig megtett ellenintézkedések csekély hatásúak, s éppen a legveszélyeztetettebb korosztály, a fiatalok védtelensége nyilvánvaló. Ezen a helyzeten kíván a kormány változtatni a nemzeti drogstratégia kidolgozásával és végrehajtásával. A kábítószerek terjedése főként a fiatalok egészségét, jövőjét veszélyezteti. Természetes tehát, hogy a vele szembeni, hatalmas anyagi ráfordítást igénylő kormányszintű fellépés csak az Ifjúsági és Sportminisztérium és az egészségügyi tárca összehangolt munkája révén lehet eredményes. A minisztériumok munkája révén lassan öszszeálló nemzeti drogstratégia egyik részegységének már elkészült első változatáról dr. Bácsi Ernőt, az Egészségügyi Minisztérium miniszteri kabinetjének helyettes vezetőjét kérdeztük. - A kábítószer-fogyasztás megelőzésének gyakorlati lehetőségeit a társadalmi élet feltételei, az oktatás, a nevelés, a tömegkommunikáció és egyéb tényezők határozzák meg. Ezektől függ, hogy hányan, milyen körből keresik a pótszerekben a boldogságukat. A megelőzés módszereinek kidolgozása és feltételeinek megteremtése az ISM feladata, az egészségfejlesztésnek a fiziológián (élettan) és a népegészségügy ismeretanyagán alapuló elveit és módszertanát, stratégiáját azonban az egészségügyi szakemberek dolgozzák ki és teszik közkinccsé. A kábítószerügy kulcshelyzetében lévők korszerű addiktológiai (kábítószer-orvoslástan) kiképzése és továbbképzése az új szakorvosképzési rendelet ez év augusztusi hatálybaléptével magasabb szintre emelkedik. Az oktatásüggyel összefogva a tanárok felkészítése az egészségügyi ismeretekkel is elkezdődött a közelmúltban. - Kik azok, akiket ön kulcshelyzetben lévőknek nevez? - A pszichiátertől az iskolaorvosig és a háziorvosig, az ápoló- és a védőnőtől a népegészségügyi és a tisztiorvosi szolgálat szakemberéig hosszú a sor. Ők a megelőző és gyógyító hadjárat közkatonái, ha már stratégiai tervről van szó. A megelőzés és egészségfejlesztés feltétele a mindenkori helyzet tudományos biztonságú felmérése, a tendenciák és a népegészségügyi befolyásolási módszer kutatása, kifejlesztése. Az Egészségügyi Minisztérium egy alakulóban lévő egészségfejlesztési kutatóintézet keretében kívánja majd összefogni a kutatásokat. A mentálhigiénés programiroda már ismert és működő egysége ennek. A szükségletfelmérést követően szakszerűen megalapozott, drogfogyasztás-megelőző programokat szerveznek, amelyeket folyamatosan értékelnek, alakítanak. Hasonló igénnyel kezdeményeznek iskolai és más lakóhelyi, egyházi és kortárssegítő szolgálatok stb. - megelőzési közösségi programokat is, amelyek közreműködői többnyire nem az egészségügyi szakemberek lesznek. A megelőzést és a korai felismerést szolgálják a veszélyeztetettek között végzett szűrővizsgálatok. — Kik a veszélyeztetettek? Elsősorban a hajléktalanok, a lelki krízishelyzetben lévők, a munkanélküliek, s persze a még iskolások. Az egészségügyi drogstratégia másik fő területe a már kialakult szenvedélybetegség gyógyítása. Ennek a fázisai: az akut méregtelenítés, az elvonási tünetek kezelése, a kábítószer-fogyasztás következtében már kifejlődött elmekórtani és belgyógyászati szövődmények kezelése, az absztinencia (önmegtartóztatás) elérése. Az ehhez szükséges szakambulanciák, a kórházak addiktológiai osztályai, a rehabilitáció intézményei részben már léteznek, de színvonalukat fejleszteni kell, és számuk, kapacitásuk a mindenkori szükségletek szakszerű felmérése alapján fog módosulni. Fontos feladat a különböző jellegzetes állapotok, a különbözőfajta kábítószerek által kiváltott kórformák szakmai protokolljainak a kidolgozása. Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy magas szakmai színvonalon, korszerű eljárásokkal, a minőség-ellenőrzés lehetőségével, költséghatékonyan végezzék a gyógyítást. A diagnosztikai eszköztár fejlesztése és elérhetőségének a biztosítása is alapvető fontosságot nyer a gyógyítás menetének és a kezelés eredményének ellenőrzésében. Az egészségügyi stratégia egyik legfontosabb eleme a jól szervezett együttműködés más szakterületekkel. A szociális, kulturális, oktatási, gazdasági, pénzügyi jogi, bűnüldözési és diplomáciai szféra és az egészségügy tudatos összefogására van szükség! A jog és az orvostudomány határterületén különleges problémák merülnek fel. A jogszabályok betartása egészségügyi szakmai érdek is. Másrészt az orvosi titok megőrzésének a biztonsága és a személyi adatvédelem alkotmányos kötelezettség, és feltétele annak, hogy a drogfüggő beteg segítségért fordulhasson az orvosaihoz. Nélkülözhetetlen a rendszeres kapcsolat azokkal a társadalmi szervezetekkel, egyházakkal, amelyek a drogfüggőkhöz és a gyógyultakhoz is közel kerülhetnek, s akiket az egészségügy netán nem tud megszólítani. Ezek a szervezetek elsősorban tanácsadással, az életprogram gazdagításával, az életcél megtalálásának a segítésével, neveléssel törekednek a drog elutasítására. Mindemellett elengedhetetlen követelmény és nagy segítség azoknak a nemzetközi kábítószerügyi egyezményeknek a betartása, amelyekhez Magyarország is csatlakozott. Dr. Ruzsicska Mária Egyre többen menekülnek problémáik elől a drogok keltette bódulatba Illusztráció: mti NAPLÓ 5 Egyre több a lelkibeteg négylábú is Az ember hű társa, a kutya is megszenvedi azokat a bajokat, amelyek a gazdi orvosa előtt jól ismertek: a magány-,kból fakadó szorongást, a természetes viselkedéstől eltérő magatartást. Állatorvosi statisztikák szerint növekszik a depressziós kutyák száma. Természetesen nem a kóbor ebekről van szó, hanem azokról, amelyeket biztonsági vagy más kényszerítő okból a lakásba zárnak. A tünetek: szétrágott, tönkretett szőnyegek, bemocskolt heverők. Egy svájci gyógyszergyár az említett statisztika ismeretében elkészítette a kutyák kezelésére javasolt gyógyszert. A Clomicalm a tesztelés során jól vizsgázott. A kísérleti kutyák hatvanöt százalékánál rövid időn belül helyreállt a hangulati egyensúly. Igaz, egy másik csoport már attól is megváltozott, hogy megszűnt a bezártság, érezhették a gazda közelségét. Mindazonáltal a kutyákat sem kímélő társadalmi zavarok továbbra is hatnak, s éppen ezért az amerikai pénzügyi körök lapja, a Wall Street Journal cikkírója szép jövőt jósol a depressziócsökkentő állatgyógyszernek. „Bármennyibe is fog kerülni, még mindig olcsóbb, mint az ideges kutyák dühöngése után rendbe hozatni a lakást.” (mti)