Napló, 2004. február (Veszprém, 60. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-06 / 31. szám

2004. február 6., PÉNTEK Nagyon nehéz kiválogatni az értéket Beszélgetés Szvorák Katalin népdalénekessel a pályájáról, a műfajokról és a kultúráról ■ Donászi Franciska Tapolca - Szvorák Katalin Liszt- és Kodály-díjas népdalénekes lépett fel a tapolcai Járdányi Pál Zene­iskolában a közelmúltban. Az énekesnővel ekkor be­szélgettünk.­ ­ - A szlovákiai Losoncon szü­letett. Határon túli magyarsága hatott-e a művészetére? - Termé­szetesen. A ki­sebbségi lét­ben meghatá­rozó fontossá­gú volt az anyanyelv ápolása. A né­pi kultúra megőrzésén a megmaradás is múlott. Húszéves voltam, ami­kor Magyarországra kerültem az ELTE-re magyar-könyvtár szakos egyetemistaként. Azóta is itt élek, egy Pest környéki fa­luban. A szülőföldemmel azon­ban szakadatlan a kapcsolatom, életem első húsz éve meghatáro­zó jelentőségű számomra. - Mindig is népdalénekesnek készült? - Nem, eleinte egyáltalán nem volt kézenfekvő, hogy éne­kes lesz belőlem. Fiatal korom­ban jól rajzoltam, szívesen sza­valtam, táncoltam, az éneklés csak egy dolog volt a sok között, amit szerettem. Kamaszkorom­ban döbbentem rá igazán, hogy van hangom, és ezt szeretik és igénylik is az emberek. Bármi­lyen furcsán hangzik ez ma,­ de akkoriban nem szerettem nyil­vánosan énekelni, nagyon szé­gyenlős voltam. A gátlásaimat úgy tudtam legyőzni, hogy úgy éreztem, szeretnék valamiben otthon lenni, valamihez igazán érteni. Én a népdaléneklésben forrtam ki igazán, ebben talál­tam meg önnmagam. - Járt valaha énektanárhoz? - Rövid ideig klasszikus éne­ket tanultam, de ez nem volt ne­kem való. Nagyon zavart, hogy éneklés közben is arra kell fi­gyelnem, hogy helyesen vegyek leve­gőt és azt ho­gyan osszam be, így aztán felhagytam ezzel a fajta énekléssel. Nekem a népdal való, mindent, amit erről tudok, a körülöttem élő emberektől tanultam. - Több zenekarral is énekelt, mint például a Vízöntő, a Bekecs vagy a Hegedős. Hogyan emlék­szik vissza erre az időszakra? - Valahogy mindig is kilóg­tam az együttesekből, nem si­mult bele a hangom az összpro­­dukcióba. Ezért inkább szóló­ban énekelek. Ezt a döntésemet a hallgatóságom visszajelzése is megerősítette, nagyobb élményt jelent számukra, ha egyedül ál­lok a színpadon. - A népdalon kívül foglalko­­zott-e más műfajokkal? - Igen, nagyon szeretek kí­sérletezni. Tizenhat évesen táncdalokat énekeltem, külö­nösképpen Kovács Kati dalait. Őt egyébként a mai napig is na­gyon sokra becsülöm, nagyszer Nekem a népdal való, mindent, amit erről tudok, a körülöttem élő­ emberektől tanultam. rá énekesnek tartom. Ezenkívül énekeltem Illés Lajos Magyar ének és az Illés-I­tassy által szerzett Betlehem csillaga című rockoratóriumokban is. Nagyon élveztem ezeket a produkciókat, hiszen teljes mértékben önma­gamat adhattam bennük. Csak az zavart, hogy elektronikus ze­ne szólt mögöttem. Az élőzene varázsa utánozhatatlan. - Manapság milyen helyet foglalnak el a népdalok a ma­gyar kultúrában? - Sajnos sokan egyáltalán nem tartják fontosnak a népda­lokat, csupán egy szűk réteg műveli. Magánemberként min­denki tudni szeretné, honnan jött, kik az ősei. így van ez a nemzeti kultúra tekintetében is, amelynek a népművészet fontos része. Itt is tudnunk kell, mit örököltünk és mit vihetünk to­vább az utódainknak. Ezért is örülök annak, hogy már egyre több fiatal érdeklődik a műfaj iránt, szeretnék megtanulni. Aki pedig egyszer belekóstolt a nép­daléneklésbe, az többé nem hagyja abba. - A kultúra, az emberek nap­jainkban értékválságban van­nak. Hogyan hat önre mindez? - Eljutottam odáig, hogy nem is nézek televíziót, mert­ csak felbosszantom magam. Büszke vagyok rá, hogy ha van egy kis szabadidejük, kamasz gyereke­im is inkább egy könyvért nyúl­nak a távirányító helyett. Tele vagyunk szennyel, nagyon ne­héz az értéket kiválogatni. Le­het, hogy ezért is élnek sokan fa- Aki egyszer belekóstol a népdaléneklésbe, többé nem hagyja lnn, itt könnyebb megtalálni­a abba - mondja Szvorák Katalin A szerző felvétele szépet a mindennapokban. Verses és zenés ünnepi seregszemle Veszprém (TÉ)­­ Immár másfél évtizede, hogy min­den évben összegyűlnek az irodalombarátok, hogy kö­zösségben együtt ünnepel­jék a verset, emlékezzenek azokra az egykori TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad-ta­gokra, akik már nem lehet­nek közöttük. Múlt hét végén is, a hagyo­mányok jegyében videofelvé­telről idézték meg a Városi Mű­velődési Központban a Ki mit tud?-nyertes, rendkívül tehetsé­ges, korán elhunyt Borbély Lászlót, aki magával ragadó erővel mondta egykor a mára a feledés homályába száműzött Váci Mihály Ezt! Itt! Most! cí­mű versét. S megdöbbenhetett bárki, micsoda aktualitása van ma is a felhangzó költői gondo­latoknak! Aztán meggyújtották az emlékezés gyertyáját immár a néhai színpadvezető Pintér Ti­bor és a színpadalapító Fuchs Pál tiszteletére is. A ház kamaratermében a kö­zönséget Sipos Zoltán igazgató köszöntötte, majd a színpad ve­zetője, Sz. Csordás Éva vette át a­­ szót, vezette a spontán irodalmi délutánná nemesedő programot. A színpad mai és régi tagjai (többek között Takács László, Bócsáné Fuchs Borbála, Felföl­di Gábor, Horváth Imre, Dom­­bai Zoltán, Kuti Csaba) mellett ott volt és verset mondott példá­ul a találkozók állandó vendége, Dőry Magdolna előadóművész, Nagy Bálint parasztköltő fia és az egykori Aréna Színpad tag­jai, Molnár Erzsébet, a gitáros Berzevics Zoltán és Szokoly Ta­más költő, aki lírai köszöntőt mondott a találkozó második ré­szében. A noszlopi Magyar Ist­vánná két általános iskolás diá­kot hozott magával a találkozóra verset mondani, s két idős elő­adó is érkezett Tapolcáról, Ja­kab István és Fejes Lajos bácsi, valamint Oláh Miklós és Nagy Irén Balatonfüredről, Csejteiné Ríz Ilona Veszprémből, akik megzenésített versekkel gazda­gították a programot. Születésnapi komédia szerepcserékkel Veszprém (V. R.) - Camo­­letti Boldog születésnapot! című vígjátékát láthatták a nézők a hét elején a Városi Művelődési Központban. Egy klasszikus, félreértése­ken alapuló, lila művészi köd nélküli, felhőtlen kikapcsoló­dást nyújtó vígjáték, jó színé­szekkel. Önfeledten kacagó kö­zönség, zsúfolásig megtelt szín­házterem a művelődési házban. Úgy látszik, a nézők egyre in­kább vágynak a nevetésre. Ezt lehetett leszűrni a Boldog szüle­tésnapot! című darab veszprémi bemutatója közben. Az előadás nem szólt másról, mint hálószobatitkokról, szere­tőkről, sorozatos szerepcserék­ről és ebből kialakult fergeteges komédiázást biztosító helyze­tekről. A színészek pedig éltek a lehetőséggel. Minden szereplő felszabadult játékkal hozzárakta a darabhoz azt, amitől egy szín­házi vígjáték igazán vidám, könnyed kikapcsolódást nyújt egy estére. Minden különösebb művészi üzenet és csavart gon­dolat nélkül is. Ezért dicséretet érdemel Hegyi Barbara, Balikó Tamás, Forgács Péter, Csepre­­gi Éva és Kovács Martina. A rendező Telihay Péter pedig azért, mert egy jól megírt darab­ból valóban szórakoztató vígjá­tékot állított színpadra. Oldott jelenet a produkcióból. Hegyi Barbara (balról), Csepre­­gi Éva és Balikó Tamás Fotó: Kőrösparti Bea KULTÚRA NAPLÓ 7 RÖVIDEN Szent Margit-zászló felszentelése Veszprém (TE)­­ Az Ár­pád-házi Szent Margit-temp­­lomban nemrég a névadó tiszteletére zászlót szentelt fel dr. Korzenszky Richárd bencés perjel a búcsúi lelki­­gyakorlat zárásaként. A zász­lót, melyen Szent Margit ké­pe látható, az egyházközség egyik házaspárja készíttette két példányban. Egyiket az erdélyi csutakfalvi római ka­tolikus testvér egyházközsé­güknek - amelynek szintén Margit a védőszentje - adják majd át az idei csíksomlyói búcsú alkalmával. Megjelent az Árgus összevont száma Székesfehérvár (kgy)­­ Az irodalmi és művészeti fo­lyóirat idei 1-2. száma közti Tokai András, Gáspár Lász­ló, Kárpáti Kamil, Misser At­tila, Sajtos Lajos, Oláh And­rás költeményeit, Tóth Sán­dor a Seuso-kincsek kálvári­ájáról szóló szociográfiját, Takács Dániel, Gy. Szabó András, Serfőző Simon, Cso­mós Róbert, Cserép Csaba novelláját, elbeszélését, kis­prózáját. Folytatódik Szikra János Ikonosztáz című mo­zaikregénye. Olvashatjuk Bella István Kossuth-díjas költő kísérőszövegét is, ame­lyet Szebeni András székes­­fehérvári fotóalbumához írt. Kritkával többek között Iva­­nics Zsolt, Sárkány Márta, Szele Bálint, Tódor János, Czinki Ferenc és Fehérvári Blanka jelentkezik. VETT - E A JÓ VÁSÁR ALAPJA A BIZALOM. A tudásba és szakértelembe vetett bizalom miatt választja Ön is évről évre a Pioneer jó termőképességű napraforgó-hibridjeit. Önnek jó oka van a bizalomra. A Pioneer több mint 75 éve azért fejleszt, hogy az Ön gazdasága fejlődhessen. Amikor a Pioneert fogadja bizalmába, a saját földjének legmegfelelőbb vetőmagot, a termelés minden szakaszában rendelkezésre álló Pioneer szolgáltatást, segítségnyújtást, tanácsadást választja. Hibridjeink ellenállók az időjárás viszontagságaival és számos kártevővel szemben. A Pioneer termékek mindig meghálálják a beléjük vetett bizalmat. Kiemelkedően versenyképes napraforgóra vágyik? 1 f _ Olyan napraforgóra vágyik, amely ellenáll a Az egyik legnagyobb területen termelt PR63A82 az betegségeknek? A PR64A63-ban megtalálta­ Ön hibridje. Bevezetése óta minden, versenyen a Az OMMI kísérletekben 2002-ben első helyen győztesek között volt. OMMI minősített hibridek kísérleti­t végzett és ugyanezt a pozíciót foglalja el eredményei: 1999: 1. hely. • 2000: 11. hely 2001: 1. hely 2001-2003 év átlagában. Olajtartalma kiváló, »1999-2001: 1. hely » 2002: II. hely »2003: 11. hely.­­_________a három év átlagában 49,0%___________. Hogyan érhet el kiemelkedő termésátlagot? A magyar napraforgó-termesztés egyik meghatározó hibridje a PR63A90. Termése 3 év átlagában közel 15%-kal volt nagyobb a sztenderdekénél. 2003-ban az OMMI minősített hibridek _____________________kísérletében a legnagyobb termést adta. __________________| További információért forduljanak MARCALI MIKLÓS területi képviselőnkhöz: 30/932-6241 /§g\ PIONEER. ffctal A ^ J A DuPont Company keresse gauchoval kezelt vetőmagjainkat.

Next