Napló, 2004. február (Veszprém, 60. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-06 / 31. szám
2004. február 6., PÉNTEK Nagyon nehéz kiválogatni az értéket Beszélgetés Szvorák Katalin népdalénekessel a pályájáról, a műfajokról és a kultúráról ■ Donászi Franciska Tapolca - Szvorák Katalin Liszt- és Kodály-díjas népdalénekes lépett fel a tapolcai Járdányi Pál Zeneiskolában a közelmúltban. Az énekesnővel ekkor beszélgettünk. - A szlovákiai Losoncon született. Határon túli magyarsága hatott-e a művészetére? - Természetesen. A kisebbségi létben meghatározó fontosságú volt az anyanyelv ápolása. A népi kultúra megőrzésén a megmaradás is múlott. Húszéves voltam, amikor Magyarországra kerültem az ELTE-re magyar-könyvtár szakos egyetemistaként. Azóta is itt élek, egy Pest környéki faluban. A szülőföldemmel azonban szakadatlan a kapcsolatom, életem első húsz éve meghatározó jelentőségű számomra. - Mindig is népdalénekesnek készült? - Nem, eleinte egyáltalán nem volt kézenfekvő, hogy énekes lesz belőlem. Fiatal koromban jól rajzoltam, szívesen szavaltam, táncoltam, az éneklés csak egy dolog volt a sok között, amit szerettem. Kamaszkoromban döbbentem rá igazán, hogy van hangom, és ezt szeretik és igénylik is az emberek. Bármilyen furcsán hangzik ez ma, de akkoriban nem szerettem nyilvánosan énekelni, nagyon szégyenlős voltam. A gátlásaimat úgy tudtam legyőzni, hogy úgy éreztem, szeretnék valamiben otthon lenni, valamihez igazán érteni. Én a népdaléneklésben forrtam ki igazán, ebben találtam meg önnmagam. - Járt valaha énektanárhoz? - Rövid ideig klasszikus éneket tanultam, de ez nem volt nekem való. Nagyon zavart, hogy éneklés közben is arra kell figyelnem, hogy helyesen vegyek levegőt és azt hogyan osszam be, így aztán felhagytam ezzel a fajta énekléssel. Nekem a népdal való, mindent, amit erről tudok, a körülöttem élő emberektől tanultam. - Több zenekarral is énekelt, mint például a Vízöntő, a Bekecs vagy a Hegedős. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra? - Valahogy mindig is kilógtam az együttesekből, nem simult bele a hangom az összprodukcióba. Ezért inkább szólóban énekelek. Ezt a döntésemet a hallgatóságom visszajelzése is megerősítette, nagyobb élményt jelent számukra, ha egyedül állok a színpadon. - A népdalon kívül foglalkozott-e más műfajokkal? - Igen, nagyon szeretek kísérletezni. Tizenhat évesen táncdalokat énekeltem, különösképpen Kovács Kati dalait. Őt egyébként a mai napig is nagyon sokra becsülöm, nagyszer Nekem a népdal való, mindent, amit erről tudok, a körülöttem élő emberektől tanultam. rá énekesnek tartom. Ezenkívül énekeltem Illés Lajos Magyar ének és az Illés-Itassy által szerzett Betlehem csillaga című rockoratóriumokban is. Nagyon élveztem ezeket a produkciókat, hiszen teljes mértékben önmagamat adhattam bennük. Csak az zavart, hogy elektronikus zene szólt mögöttem. Az élőzene varázsa utánozhatatlan. - Manapság milyen helyet foglalnak el a népdalok a magyar kultúrában? - Sajnos sokan egyáltalán nem tartják fontosnak a népdalokat, csupán egy szűk réteg műveli. Magánemberként mindenki tudni szeretné, honnan jött, kik az ősei. így van ez a nemzeti kultúra tekintetében is, amelynek a népművészet fontos része. Itt is tudnunk kell, mit örököltünk és mit vihetünk tovább az utódainknak. Ezért is örülök annak, hogy már egyre több fiatal érdeklődik a műfaj iránt, szeretnék megtanulni. Aki pedig egyszer belekóstolt a népdaléneklésbe, az többé nem hagyja abba. - A kultúra, az emberek napjainkban értékválságban vannak. Hogyan hat önre mindez? - Eljutottam odáig, hogy nem is nézek televíziót, mert csak felbosszantom magam. Büszke vagyok rá, hogy ha van egy kis szabadidejük, kamasz gyerekeim is inkább egy könyvért nyúlnak a távirányító helyett. Tele vagyunk szennyel, nagyon nehéz az értéket kiválogatni. Lehet, hogy ezért is élnek sokan fa- Aki egyszer belekóstol a népdaléneklésbe, többé nem hagyja lnn, itt könnyebb megtalálnia abba - mondja Szvorák Katalin A szerző felvétele szépet a mindennapokban. Verses és zenés ünnepi seregszemle Veszprém (TÉ) Immár másfél évtizede, hogy minden évben összegyűlnek az irodalombarátok, hogy közösségben együtt ünnepeljék a verset, emlékezzenek azokra az egykori TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad-tagokra, akik már nem lehetnek közöttük. Múlt hét végén is, a hagyományok jegyében videofelvételről idézték meg a Városi Művelődési Központban a Ki mit tud?-nyertes, rendkívül tehetséges, korán elhunyt Borbély Lászlót, aki magával ragadó erővel mondta egykor a mára a feledés homályába száműzött Váci Mihály Ezt! Itt! Most! című versét. S megdöbbenhetett bárki, micsoda aktualitása van ma is a felhangzó költői gondolatoknak! Aztán meggyújtották az emlékezés gyertyáját immár a néhai színpadvezető Pintér Tibor és a színpadalapító Fuchs Pál tiszteletére is. A ház kamaratermében a közönséget Sipos Zoltán igazgató köszöntötte, majd a színpad vezetője, Sz. Csordás Éva vette át a szót, vezette a spontán irodalmi délutánná nemesedő programot. A színpad mai és régi tagjai (többek között Takács László, Bócsáné Fuchs Borbála, Felföldi Gábor, Horváth Imre, Dombai Zoltán, Kuti Csaba) mellett ott volt és verset mondott például a találkozók állandó vendége, Dőry Magdolna előadóművész, Nagy Bálint parasztköltő fia és az egykori Aréna Színpad tagjai, Molnár Erzsébet, a gitáros Berzevics Zoltán és Szokoly Tamás költő, aki lírai köszöntőt mondott a találkozó második részében. A noszlopi Magyar Istvánná két általános iskolás diákot hozott magával a találkozóra verset mondani, s két idős előadó is érkezett Tapolcáról, Jakab István és Fejes Lajos bácsi, valamint Oláh Miklós és Nagy Irén Balatonfüredről, Csejteiné Ríz Ilona Veszprémből, akik megzenésített versekkel gazdagították a programot. Születésnapi komédia szerepcserékkel Veszprém (V. R.) - Camoletti Boldog születésnapot! című vígjátékát láthatták a nézők a hét elején a Városi Művelődési Központban. Egy klasszikus, félreértéseken alapuló, lila művészi köd nélküli, felhőtlen kikapcsolódást nyújtó vígjáték, jó színészekkel. Önfeledten kacagó közönség, zsúfolásig megtelt színházterem a művelődési házban. Úgy látszik, a nézők egyre inkább vágynak a nevetésre. Ezt lehetett leszűrni a Boldog születésnapot! című darab veszprémi bemutatója közben. Az előadás nem szólt másról, mint hálószobatitkokról, szeretőkről, sorozatos szerepcserékről és ebből kialakult fergeteges komédiázást biztosító helyzetekről. A színészek pedig éltek a lehetőséggel. Minden szereplő felszabadult játékkal hozzárakta a darabhoz azt, amitől egy színházi vígjáték igazán vidám, könnyed kikapcsolódást nyújt egy estére. Minden különösebb művészi üzenet és csavart gondolat nélkül is. Ezért dicséretet érdemel Hegyi Barbara, Balikó Tamás, Forgács Péter, Csepregi Éva és Kovács Martina. A rendező Telihay Péter pedig azért, mert egy jól megírt darabból valóban szórakoztató vígjátékot állított színpadra. Oldott jelenet a produkcióból. Hegyi Barbara (balról), Csepregi Éva és Balikó Tamás Fotó: Kőrösparti Bea KULTÚRA NAPLÓ 7 RÖVIDEN Szent Margit-zászló felszentelése Veszprém (TE) Az Árpád-házi Szent Margit-templomban nemrég a névadó tiszteletére zászlót szentelt fel dr. Korzenszky Richárd bencés perjel a búcsúi lelkigyakorlat zárásaként. A zászlót, melyen Szent Margit képe látható, az egyházközség egyik házaspárja készíttette két példányban. Egyiket az erdélyi csutakfalvi római katolikus testvér egyházközségüknek - amelynek szintén Margit a védőszentje - adják majd át az idei csíksomlyói búcsú alkalmával. Megjelent az Árgus összevont száma Székesfehérvár (kgy) Az irodalmi és művészeti folyóirat idei 1-2. száma közti Tokai András, Gáspár László, Kárpáti Kamil, Misser Attila, Sajtos Lajos, Oláh András költeményeit, Tóth Sándor a Seuso-kincsek kálváriájáról szóló szociográfiját, Takács Dániel, Gy. Szabó András, Serfőző Simon, Csomós Róbert, Cserép Csaba novelláját, elbeszélését, kisprózáját. Folytatódik Szikra János Ikonosztáz című mozaikregénye. Olvashatjuk Bella István Kossuth-díjas költő kísérőszövegét is, amelyet Szebeni András székesfehérvári fotóalbumához írt. Kritkával többek között Ivanics Zsolt, Sárkány Márta, Szele Bálint, Tódor János, Czinki Ferenc és Fehérvári Blanka jelentkezik. VETT - E A JÓ VÁSÁR ALAPJA A BIZALOM. A tudásba és szakértelembe vetett bizalom miatt választja Ön is évről évre a Pioneer jó termőképességű napraforgó-hibridjeit. Önnek jó oka van a bizalomra. A Pioneer több mint 75 éve azért fejleszt, hogy az Ön gazdasága fejlődhessen. Amikor a Pioneert fogadja bizalmába, a saját földjének legmegfelelőbb vetőmagot, a termelés minden szakaszában rendelkezésre álló Pioneer szolgáltatást, segítségnyújtást, tanácsadást választja. Hibridjeink ellenállók az időjárás viszontagságaival és számos kártevővel szemben. A Pioneer termékek mindig meghálálják a beléjük vetett bizalmat. Kiemelkedően versenyképes napraforgóra vágyik? 1 f _ Olyan napraforgóra vágyik, amely ellenáll a Az egyik legnagyobb területen termelt PR63A82 az betegségeknek? A PR64A63-ban megtalálta Ön hibridje. Bevezetése óta minden, versenyen a Az OMMI kísérletekben 2002-ben első helyen győztesek között volt. OMMI minősített hibridek kísérletit végzett és ugyanezt a pozíciót foglalja el eredményei: 1999: 1. hely. • 2000: 11. hely 2001: 1. hely 2001-2003 év átlagában. Olajtartalma kiváló, »1999-2001: 1. hely » 2002: II. hely »2003: 11. hely._________a három év átlagában 49,0%___________. Hogyan érhet el kiemelkedő termésátlagot? A magyar napraforgó-termesztés egyik meghatározó hibridje a PR63A90. Termése 3 év átlagában közel 15%-kal volt nagyobb a sztenderdekénél. 2003-ban az OMMI minősített hibridek _____________________kísérletében a legnagyobb termést adta. __________________| További információért forduljanak MARCALI MIKLÓS területi képviselőnkhöz: 30/932-6241 /§g\ PIONEER. ffctal A ^ J A DuPont Company keresse gauchoval kezelt vetőmagjainkat.