Napló, 2007. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-02 / 77. szám

2017. ÁPRILIS 2. HÉTFŐKULTÚRA Vaszary 16 millió forintért Budapest (mti)­­ Elma­radt a botrány a Belve­dere szombati aukcióján, mivel a galéria visszavon­ta az inkriminált Adolf Hitler-akvarellt. A művészi szempontból át­lagosnak mondható utcakép­ről felmerült, hogy egy szín­vonalas aukcióba emelése ér­zékenységeket sérthet alkotó­ja okán. Így a képet vissza­vonták. Az aukción 31 tétel végzett milliós leütés felett. Legdrá­gábban Vaszary János virág­zó mandulafákat ábrázoló, könnyed, oldott stílusban fes­tett nagyméretű vásznát adták el. A kép tulajdonosa a mű­vész testvére, Vaszary Mi­hály, Józsefpuszta bányafel­ügyelője és gazdasági intéző­je volt, majd unokái birtokol­ták a finom színekben tün­döklő képet. Az életmű jelen­tős alkotását a Magyar Nem­zeti Galéria az idei Vaszary János-kiállításra máris köl­csönkérte. A Manduláskert Józsefpusztán című képet 4,8 millió forintról indították és hosszas licitálás után 16 mil­liónál koppant érte a kala­pács. További három Vaszary János képet is elárvereztek. Ezek, csakúgy, mint a Man­duláskert, az Érsekújváron élő leszármazottaktól kerül­tek az aukcióra. Főművet kínáltak Pirk Já­nostól, az expresszív, nagy­méretű Disputa a romok kö­zött Taorminában című, 1­936—37-rre datált vásznat. A művész hagyatékából szár­mazó képet 8,5 milliós kiki­áltási árról 11 millióra licitál­ták. Három Rippl-Rónai Jó­­zsef-pasztell közül egy párizsi utcarészlet 9,5 millióért, egy női portré és egy Balaton-kép egyaránt 2,8-2,8 millió fo­rintért cserélt gazdát. Med­­nyánszky László olajképeiért 1, illetve 5,2 milliót adtak. Mindhárom Czóbel Béla olaj­kép 1,5, illetve 2,6 és 6,5 mil­lió forint között kelt el. JEGYZET Kellei György kellei.gyorgy@naplo.pk­.hu Gondolatok a könyvesboltban A könyvespavilon tolóabla­ka fölött, az üvegfal belső felén magyar és német nyelvű tájékoztató jelezte, hogy itt csak könyvet árul­nak, képeslap és bélyeg nem kapható. Mindez az 1970-es években történt, amikor az eladott könyvek után tíz százalék jutalékot kapott a kereskedő. Egy júliusi napon akár két-há­­romezer(!) forintot is lehe­tett keresni. A hajóállomás felől özönlő kirándulókat az eladó önérzetesen, dél­után már indulatosan az újságospavilonhoz irányí­totta. Fokozatosan aztán fordult a világ, a jutalék csökkent, de hogy a jöve­delem elfogadható legyen, a korábbi felirat helyén már az állt, hogy képeslap és bélyeg is kapható. Aztán később, amikor a könyvek ára felfelé kúszott, aján­déktárgyak is megjelentek a pavilon pultján és pol­cain. A könyveket ez nem bántotta. Legfeljebb azok unhatták már a balatoni panorámát, amelyeket nem vettek meg az olva­sók. Emlékszem egy íróra, akinek kötetei évekig ott porosodtak, az eladó azért nem cserélte ki újabbakra, mert neki a kedvencei kö­zé tartozott a szerző. A már lebontott könyves­pavilon üzleti szellemének kényszerű változása akkor jutott eszembe, amikor az ország egyik legnagyobb könyves áruházláncának boltjában ötvenszázalékos árengedménnyel halom­ban álltak egy magyar pró­zaíró három éve megjelent regényének példányai. Ta­valyi regényét meg már harminc százalékkal ol­csóbban kínálták. Az el­adótól megtudtam, hogy egy darabot sem vittek el belőlük. Az első regény kiadója az­óta látványosan tönkre­ment; nem csoda, ha ilyen silány, végtelenül unalmas műveket is megjelentetett,­­ barátságból, megértésből. Mert hallottam, hogy ha­veri alapon ment a dolog. A regény valóban szörnyű, sőt, a következő sem lett különb. Ha ilyen művekkel behúz­zuk magunkat a csőbe (én megtettem), még kidob­hatjuk őket az ablakon. Nekem azzal van bajom, hogy éppen ezek az írók papolnak az értékekről, ezek bunkóznak le áttéte­lesen másokat interjúik­ban, esztétizáló publicisz­tikájukban. S ők és kritiku­saik azok, akik a valóban, ellenőrizhetően sikeres írókat lenézik, megvetik, trotyiknak, szellemi csőd­tömegnek nevezik, s eközben külföldi ismert­ségükkel kérkednek. Holott - egy jó nevű ma­gyar írótól hallottam nem­régen - a pár száz példá­nyos külföldi kiadások szépen a raktáron marad­nak. Nekünk aztán úgy adják be, hogy odakint elájulnak a kortárs magyar irodalomtól. Az általuk ócsárolt Máraitól igen, de tőlük végképp nem. Hamarosan itt az újabb budapesti nemzetközi könyvfesztivál Umberto Ecóval, aki előtt Jorge Semprun és Paulo Coelho járt itt díszvendégként. Kvalitásuk megkérdője­lezhetetlen. Őket megve­szik és olvassák - árleszál­lítás nélkül is. Határtalan tánc, ének Nagyszabású kulturális találkozó a Fákum egyesület szervezésében Veszprém (vr) - Nagysza­bású kulturális találkozó­nak adott otthont szom­baton délután a Csermák Antal Zeneiskola. A ren­dezvényen az éneké és a táncé volt a főszerep. A veszprémi Fákum egye­sület szervezésében remek hangulatú eseményt láthatott a közönség szombat délután. A Fókum rövidítése a­­ FÁK - Független Államok Közös­sége, Ukrajna, Magyarország Népei Kulturális és Nemze­ti Öröksége Egyesületének. Az elnöke Tasner Irina, aki lapunknak elmondta, hogy az Orosz Kulturális Központ vendégeiként tartózkodik Magyarországon a puskini XXI. század táncegyüttes, a A száz tehetséges fellépőt felvonultató műsor jól szerkesztett és igényes volt szentpétervári Kapel gyer­mekkórus, a pszkovi Fittnesz Klassz táncegyüttes és a pav­­lovszki Pavljuszt gyermekkó­rus. Őket hívták meg Veszp­rémbe, hogy megismerhessék a települést és itt is bemutat­kozhassanak az embereknek­­nek. A Csermák Antal Zene­iskolában lezajlott hétvégi eseményen az orosz vendégek mellett fellépett egy prágai énekes és Veszprém képvise­lőiként a város vegyes kara, valamint a Szilágyi Tánc­­együttes. A kulturális találko­zón Porga Gyula, Veszprém alpolgármestere köszöntötte a résztvevőket. A száz fellépőt felvonulta­tó műsor jól szerkeszett, igé­nyes és szórakoztató volt. A különböző országok képvise­lői könyed, a találkozó szel­leméhez illő, kellemes kikap­csolódást nyújtó produkciók­kal léptek színpadra. Az per­sze nem újdonság, hogy az orosz művészeti képzés mi­lyen magas színvonalú, ám mindig jó ezt látni, hallani, ér­zékelni is. A gyermek- és ifjú­sági korú táncosok alaposan kitettek magukért, megmutat­ták, hogyan lehet fegyelme­zetten, de könnyedén, magas művészi színvonalon átadni mindazt a színpadról, amit a különböző nehézségű kore­ográfiák segítségével a né­zőknek hoztak. Sikerük borí­tékolható volt, hiszen már a legkisebbek is olyan alap­­képzettséggel rendelkeznek, hogy azzal a világon még mindig az élmezőnybe tartoz­nak. S valószínűleg nem is taszítják le onnan egyköny­­nyen őket, hiszen nagy hang­súlyt fektetnek mindig az utánpótlásképzésre, amely mögött óriási tömegbázis áll. A kórusok, szólóénekesek sem okoztak csalódást, él­­evezetes, székhez bilincselő számokat adtak elő. Reper­toárjukban ugyanúgy szere­peltek klasszikus művek, mint modern adaptációk. Di­cséretet érdemel Veszprém Város Vegyeskara is. Az Er­délyi Ágnes nevével fémjel­zett társaság műsora nagy tapsot kapott a vendégektől, csakúgy, mint a Nagy Mari­anna vezette Szilágyi Tánc­­együttes, amelynek tagjai a külföldi fellépők ovációja mellett mutatták meg, hogy milyen is a magyar táncos virtus. A jó hangulatú kulturális találkozón a fellépő csopor­tok emléklapot vehettek át. A Fókum egyesület pedig a jö­vőben is arra törekszik majd, hogy erősítse az országok közti együttműködést. Azért, hogy egymás kultúrájának a megimerésére határtalanul le­gyen lehetősége a felnövek­vő generációknak. A pavlovszki Pavljuszt gyermekkórus is nagy tapsot kapott a rendezvényen (fenti képünk). A Pszkovból érkezett Fittnesz Klassz Táncegyüttes színvonalas koreográfiákat mutatott be (balra) Fotó: áfrány Gábor NAPLÓ • 7 RÖVIDEN Hkeres­ztjű táncosok Braunau (-la)­­ Hét ko­­reográfiával szerepelt a veszprémi Cholnoky Mozgásművészeti Stú­dió a Braunauban ren­dezett osztrák nyílt baj­nokságon, ahol show­­tánc és free style kategó­riában versenyeztek. A veszprémiek öt bemuta­tója első, a másik két be­mutatója második he­lyezést ért el, tájékoz­tatott Kiszelyné Czibik Tünde, a csoport művé­szeti vezetője. Kiemel­te Weltner Adrienn, Honáth Dóra, a Sári Kinga-Fekete Kata pá­ros és Szentes Nóra elő­adását, valamint a Csik­landós lábujjak című produkciót. Sári Kinga és Fekete Kata a legma­gasabb pontszámért já­ró kupát is elnyerte. Schéner Mihály templomai Siófoki (gy) - Megnyílt Schéner Mihály Kos­­suth-díjas festőművész Templomok című kiál­lítása az elmúlt pénte­ken a Kálmán Imre Mú­zeumban. Megnyitóbe­szédet mondott Ágh Ist­ván Kossuth-díjas köl­tő. A tárlat június 10-éig tekinthető meg. Festő, szobrász közös tárlata Hévíz (gy) - Vágfalvi Ottó festő és Bognár László szobrász alkotá­saiból rendeznek kiállí­tást április 6-án délután öt órakor a Tündérró­­zsa Galériában. A tárla­tot dr. Czoma László, a keszthelyi Festetics Kastélymúzeum igaz­gatója nyitja meg. Mozivarázs a Naplóval Veszprém (vr) - Premier előtti vetítésen láthatták szerencsés olvasóink A Robinson család titka cí­mű amerikai rajzfilmet szombaton. A Napó és a Cinema City közös játékán a veszprémi Kató Beáta és Marosfalvi Ka­talin, valamint a herendi Bitt­­mann Csaba nyert, ők néz­hették meg gyermekeikkel az igazi családi mozinak készü­lő, kellemes kikapcsolódást nyújtó filmet. Olvasóink el­mondták: rendszeresen ját­szanak lapunkkal, figyelik az ilyen lehetőségeket. Maros­falvi Katalin például már nem először nyert mozijegyet. Ko­rábban a Verdák című filmet láthatta bemutató előtt. A Robinson család titka Stephen J. Anderson alkotása. A rajzfilm hőse a kis Lewis, az árvaházi csodagyerek, akit feltaláló kedve miatt senki nem akar örökbe fogadni. Mindezért elhatározza, hogy elkészít egy úgynevezett Em­lékszkennert, aminek segít­ségével megtudhatja, kicsoda az igazi anyja és saját család­ra lelhet. A feltalálóverseny napján azonban ellopják a szkennert, és ettől a pillanattól elkezdőd­nek a kalandok. Feltűnik Wil­­burt, aki Lewissal együtt elre­pül a jövőbe, hogy visszasze­rezzék az értékes gépet. A mozijáték nyertesei és a gyerekek: Kató Beáta (balról jobbra), Marosfalvi Katalin, Bittmann Csaba

Next