Napló, 2021. augusztus (Veszprém, 77. évfolyam, 177-201. szám)
2021-08-21 / 193. szám
10 napló Hétvége 2021. AUGUSZTUS 21, SZOMBAT SZENDI PÉTER szerkesztoseg @veszpreminaplo.hu Műgyűjtés a vasfüggönyön innen és túl volt a címe annak a beszélgetésnek, amelyet Egri János egykori televíziós személyiséggel, műgyírj tével, jégkorong«rzóval folytatott Bánki Ákos absztrakt festő és kurátor, valamint Schneller János művészettörténész a lovasi Nagy Gyula Galéria kertjében. Egri János a rendezvény előtt interjút adott a Naplónak. Milyen gyermekkora volt Egri Jánosnak? Ha jól tudom, a háború alatt családjával bujkálni kényszerült. Az önt bújtató nevelőnőt, Szabó Máriát a család előterjesztésére később a Világ Igaza kitüntetettjei közé emelték. 1936 novemberében születtem, az még egy békés világ volt, de sajnos mindez 1944-ről már nem mondható el. Szabó Mária volt a nevelőnőm, miután az édesanyámat nagyon korán elveszítettem. Ő anyukámnak megígérte, hogy mellettem marad és felnevel. Mindezt tisztességgel és becsülettel végig is csinálta. A nyolcvanas évek végén hunyt el, a mai napig jó szívvel, nagy szeretettel emlékszem rá. Talán kevesen tudják önről, hogy jégkorongozott. A Vörös Meteorral háromszoros magyar bajnok lett. Miért pont ezt a sportágat választotta? - Életem legjobb döntése volt, hogy ezt a sportágat választottam, ami nem igazán az én testalkatomnak volt megfelelő, hiszen 74 kilogramm voltam, szemben az ellenfeleimmel, akik húsz kilóval többet nyomtak. Nem volt könnyű köztük jégkorongozni, azonban sikerült, hiszen a magyar válogatottban is szerepeltem. Ha most visszagondolok életem ezen szakaszára, akkor elmondhatom, hogy szinte mindent ennek a sportágnak köszönhetek. Nagyon sok mindenre megtanította az embert, kiváltképpen az alázatra, hiszen egy csapatnak voltam a játékosa. Mindez a televíziózásnál is sok segítséget nyújtott: tudomásul kell venni, hogy nem te vagy a legfontosabb, te egy csapatnak vagy a tagja. Lehet, hogy ott vezető pozícióban vagy, mert te vagy a szerkesztő, a műsorvezető, ugyanakkor például az asszisztens, a rendező, a berendező nélkül a műsorod semmit nem ér. Mi vagy ki csábította el a televíziózáshoz, hiszen éveken keresztül villamosmérnökként dolgozott? Nem bánta meg a váltást? - Egyáltalán nem! Egy évig a franciaországi Grenoble-ban jégkorongoztam. 1968-ban kezdtem el dolgozni a Magyar Televízió sportszerkesztőségének. A jégkorong-világbajnokságokat, valamint az 1972-es müncheni olimpia ökölvívó-mérkőzéseit én kommentáltam. 1972-től huszonöt éven át vetélkedőműsorokat vezetett a Magyar Televíziónál, például a Lehet egy kérdéssel több?, a Játék a betűkkel, a Keresztkérdés, valamint az Elmebajnokság címűt. Melyik műsorára a legbüszkébb? - Ha ma elmondom, hogy annak idején 4-5 millió ember ült le a televízió-készülékekhez vasárnap délután, szinte, el sem hiszik, akik nem abban a korban éltek. A Hét című műsor előtt nézték az Elmebajnokságot, amely nagyon népszerű volt, ugyanis - ha fogalmazhatok így - a játékosokra lett kitalálva. Persze mindezt butaság összehasonlítani a mostani televíziózással, hiszen manapság rengeteg tévécsatorna van. Mit gondol a mostani televíziózásról? Ön szerint olyan műsoroknak, melyekhez annak idején a neve fűződött, már nincs létjogosultsága napjainkban? - Ha finoman akarok fogalmazni, a mostani televíziózás minőségileg meglehetősen silány. Véleményem szerint szükség lenne műveltségi vetélkedőkre, a közönség erre igényt is tartana, de jelen pillanatban a kereskedelmi és közszolgálati csatornák nem így gondolják. Egyes csatornák nézettsége katasztrofális adatokat mutat. Sajnos a világ ilyen szempontból megváltozott, és nem jó irányba. November közepén lesz 85 éves. Nagyon fiatalos, lendü letes. Mit csinál napjainkban Egri János? - Nagyon büszke vagyok a két felnőtt gyermekemre, akik három unokával ajándékoztak meg. Nagyon jól belenőttem a nagypapaszerepbe. Erre is kitaláltam valamit: az unokáimnak nagyon óvatosan adok tanácsokat. Hiszen lehet, amit én a legjobb szándékkal mondok nekik, az manapság már nem annyira érvényes. Nekem az a feladatom, hogy segítsem, támogassam őket. Semmiképpen sem szeretnék a tiszteletreméltó nagypapa pozíciójában tetszelegni. Nagyon jól érzem magam, szerencsére sok barátom van, még jégkorongedzéseken is találkozunk egymással. Műgyűjtés a vasfüggönyön innen és túl címmel beszélgetnek önnel a lovasi rendezvényen. A műgyűjtése miben teljesedik ki? - Gyűjteményemben csaknem kivétel nélkül olyan alkotók munkái találhatóak meg, akikkel személyes kapcsolatot, barátságot alakítottam ki. Büszkeséggel tölt el, hogy ismertem a 20. század második felének nagy hatású magyar és külföldi képzőművészeit. Úgy, mint Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Deim Pál, Gyarmathy Tihamér, El KaZlovszkij. Továbbá a Franciaországban élő Victor Vasarely, Sygmund „A mostani televíziózás minőségileg meglehetősen silány. Véleményem szerint szükség lenne műveltségi vetélkedőkre” Kolosvary, Nicolas Schöffer, vagy éppen a világhírű svájci grafikus és szobrász, Max Bill munkái láthatók a kollekciómban. Nem képeket, festményeket, hanem festőket, művészeket, rendkívüli embereket gyűjtöttem. A gyűjtemény nem választható el a gyűjtőtől, minden gyűjteményből lehet következtetni a gyűjtő ízlésére, világlátására, beállítottságára. MŰGYŰJTŐ kvízmester Egri János kiemelte, minden gyűjteményből lehet következtetni a gyűjtő ízlésére, világlátására, beállítottságáraFotó: Szendi Péter HEGYI ZOLTÁN zoltan.hegyi @mediaworks.hu A káptalantóti zongora, az afgán pokol, a jövőbe látó nagypapa, mit csinált Bob Dylan 1965-ben, padlizsánsütés télikabátban. AUGUSZTUS 15. Tegnap ünnepség volt a faluban, ahol újabban élek. Mindjárt kettő is. Kerítés épült a régi temetőnél és felújították az első világháborús emlékművet. A rövid átadó után a kultúrházban a Zene mindenkié pályázat záróünnepségén Fejes Krisztina zongoraművész adott koncertet. Ugyanis már zongoránk is van, nem is akármilyen. Úgy tűnik, Káptalantóti önkormányzata igencsak eltökélten munkálkodik a közvetlen környezetünk szépítésén, és egyre szebb ívet rajzolnak a múlt és a jövő között. Az pedig külön öröm, hogy ebbe az ívbe beleértik a többnyire mostohagyerekként kezelt kultúrát is. Az, hogy egy kicsiny falu „kultúrjába” zongora került, azon túlmenően, hogy lehetőséget nyújt művészek meghívására, szimbolikus jelentéssel és jelentőséggel bír. Felbecsülhetetlennel. AUGUSZTUS 16. Irgalmatlan hőség. Az a kíméletlen, fülledt fajta, amiről nem a nyár szépsége villan át az agyunkon, hanem inkább mondjuk begőzölt katonák a dzsungelben. A Saigon című film jut eszembe, nyilván az afgán párhuzam miatt is. A kétségbeesett menekülők, ahogy megpróbálnak felkapaszkodni egy légi járműre. Döbbenet és szégyen. Hogy mi lesz az ott maradottakkal, akik (úgymond) kiszolgálták az amerikaiakat akár tolmácsként, abba jobb nem belegondolni. A már éppen fellélegezni kezdő nőkről már nem is beszélve. A tálibok ugyanis nem normálisak. Iszlám Emirátus. Megáll az ész. Este újabb, menetrend szerinti pusztító vihar. Nagyon úgy tűnik, ezentúl így fogunk élni. Járvánnyal, tönkretett klímában. Viszont megbokrosodtak a padlizsánbokraink. Gyönyörű, feszes héjú termések érkeznek sorban. A vigasz és a remény gyümölcsei, mert persze mindig üstökön ragadja valami az embert, mielőtt elegáns melankóliába süllyedne és egyben süppedne. Végtére is az élet nem valami pamlag, sezlony vagy szófa, amibe csak úgy süppedünk, oszt majd csak lesz valahogy. Mondjuk az is igaz, hogy még soha nem volt úgy, hogy ne lett volna valahogy. Illetve állítólag egyszer egy kis faluban öt percig, de arra nem emlékszik senki. A világ a vesztébe rohan, mondogatta nagyapám, pedig akkor még csak cammogott. Mármint a világ. Egy nő azt állítja, hogy Bob Dylan megerőszakolta őt. Az eset az elmondása szerint 1965- ben történt. Abban az évben (ezt már csak én teszem hozzá), amikor Dylan azzal sokkolta rajongóit, hogy levetette az egy szál gitáros folkénekes jelmezt, és egy komplett zenekarral jelent meg a színpadon, majd felüvöltöttek a villanygitárok. Hiába na, ez akkoriban kulturális esemény volt a javából. A zenekar a The Band volt, Robbie Robertsonnal az élen, a búcsúkoncertjükről később Martin Scorsese készített parádés filmet, Az utolsó valcer címmel. Na de vissza a vádhoz. Amit nyilván úgy ejtenek majd, hogy csak úgy koppan, bár ezekben a túlfűtött (illetve jéghideg) metoo-s időkben sose lehet tudni. Szóval 1965. Kérdés ugye, hogy a hölgy miért tartogatta magában mostanáig a sztorit. Az viszont szinte bizonyos, hogy még Morse nyomozó, a remek Endeavour (Magyarországon Oxfordi gyilkosságok címen fut) sorozat főhőse is képtelen lenne kibogozni a szálakat ennyi idő elteltével. Maga Dylan egyszer ezt nyilatkozta: ,,Az általános dolgokból hiányzik az időérzet. Semelyikünknek sincs időérzéke, ez egy dimenziós probléma.”. Hacsak így nem. AUGUSZTUS 17. Mára egyértelművé vált, hogy a Covid-19-ből többek között azért lehetett világjárvány, mert az emberek egy része úgy röpköd keresztül-kasul a világban, mintha kötelező lenne. Nem én mondtam, hanem egy virológus, de hasonlóan gondolom. A tömegturizmus hozza a nyakunkra a negyedik, ötödik, ki tudja hányadik hullámot. Amíg nem tanúsítanak minimális önmérsékletet, akkor magukkal rántanak mindenkit. A társadalmi felelősségvállalás néha előbbrevaló, mint az egyén szabadságjogai. Arnold Schwarzeneggernek adok igazat: aki nem oltatja be magát, az debil. Viszont elkezdtük felszámolni az elkanászodott padlizsánokat. Megtöltöttünk néhányat, tüzet raktunk, és felvettük a legszebb télikabátjainkat. Tekintve, hogy estére tíz fok lett. Szerencsére plusz. Szürreális ez az egész, mint Messi a PSG-ben. Padlizsánok Megbokrosodtak a padlizsánbokraink: gyönyörű, feszes héjú termések érkeznek sorban Fotó: Shutterstock