Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)
1955-01-18 / 14. szám
fWLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! XI. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM Az igazság foBSforgatói (K. L.) A szocialista sajtónak nélkülözhetetlen erőforrása a munkás-paraszt és értelmiségi levelezők tábora. Ezért érdeke, hogy olyan aktív levelezőket neveljen magának, akik nyitott szemmel járnak a világban, és szívügyüknek tartják értesíteni a sajtót a dolgozók életét érintő fontos eredményekről, hibákról. Minél nagyobb a levelezési hálózata egy újságnak, annál alaposabb, szélesebb látókörű és átfogóbb tájékoztatást adhat a megye lakosságának életéről, problémáiról, örömeiről, ügyesbajos dolgairól. Mint a demokratikus rendszer általában, a szocialista sajtó is a széles néprétegek segítségére támaszkodik, s ezért a burzsoá újságírás fölött áll. Megyénkben az utóbbi években a levelezők száma örvendetesen növekedett, de a tartalmi megítélésnél egy kicsit el kell gondolkodni. Munkás- és parasztlevelezőink leveleikben írott egészséges kritikáikkal, jelentéseikkel a szocializmus építését szolgálják. De nem szabad figyelmen kívül hagyni a kormányprogram óta fel-feltűnő jelenséget, hogy néha ellenséges elemek is bátorkodnak hangot adni káros véleményüknek. Legtöbbször megtévesztő leveleket küldenek be a tanácsokról és különböző hivatalos és nem hivatalos szervek működéséről. Mi nem félünk az igazságot megírni, de ezután is különbséget akarunk tenni igazság és igazság között. Ami igazság a kuláknak, nem lehet az a dolgozó parasztságnak és a termelőszövetkezetek dolgozóinak. A mi kis szűkebb hazánkban, Csongrád megyében a lakosság zöme paraszti foglalkozású. S ennek jelentős része a nagyüzemi gazdálkodás útján halad. De nem lebecsülendő a megye ipari munkásainak száma és jelentősége sem. Bármennyire fejlődött levelező hálózatunk, mégis sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a gépállomásokon, TSZ-ekben, üzemekben elenyészően kevés a levelező. Mi ennek az oka? Egyik oka az, hogy az újságban még mindig nem adunk elegendő helyet az ipari élet kérdéseinek. A másik oka: túlságosan keveset, vagy egyáltalán nem foglalkozunk egyénileg a levelezőkkel. Levelezőink gyakran fordulnak a szerkesztőséghez kérdéssel: miről írjanak? Erre egyetlen szóval válaszolhatunk: mindenről! Az élet olyan sokrétű, olyan érdekes, bármiről lehet és kell is írni. De kérdés, hogyr,i? Bármiről írunk, egyetlen fontos követelmény lebegjen szemünk előtt: mindig és mindenhol az embert, az alkotó, új hazát építő embert lássuk, érezzük a dolgok mögött! Ha magáról az emberről írunk, már elértük célunkat, mert az emberrel kapcsolatos dolgokról lehetetlen unalmasan, lélektelenül beszélnünk. Levelezőinknek csupán ezt kell szem előtt tartaniok s mindjárt sokkal lelkesebben, odaadóbban foglalkoznak embertársaikkal s azoknak elintézendő ügyeivel. Nagyon szép feladat a sajtó levelezőjének lenni, emberek örömét, bánatát megosztani, együtt örvendezni a szépnek és segíteni a bajbajutottnak. Előfordul olyan eset is, hogy levelezőinket üldözik. Megírják az igazságot, s az egyes önkritikában vezetők bosszút állanak rajtuk. Ez gyakran visszariasztja az illető elvtársat attól, hogy legközelebb ismét megragadja a tollat és írjon környezetéről, üzeméről, szervezeti életéről. A fent említett vezetők okosan tennék, ha egy kicsit elgondolkodnának azon, helyes-e az ilyen magatartás és nem sokkal szebb volna-e, ha inkább segítenének az üzem, vagy hivatal levelezőjének, mint kicsinyes bosszúállásukkal rögöt gördítenek a levelező szép munkája elé? Persze a levelezőnek sem szabad mindjárt az első akadálynál meghökkennie. Ha levelezőink az igazságot írják, nyugodtak lehetnek, mert a párt teljes súlyával mögöttük áll és megvédelmezi a jogtalan támadásoktól. Mi ebből a tanulság? A levelezőnek bátor harcosnak kell lennie, aki az igazságot mindenkor meg meri írni. A levelező a szocialista sajtónak aktív munkatársa, tehát mintegy közvetlenül a szocializmus bátor építője. A levelezőnek kötelessége mindig nyitott szemmel járni, s nemcsak a hibákat, hanem a szép, jó eredményeket is meglátni és arról a sajtót értesíteni. A mi levelezőinknek, legyen az munkás vagy paraszt, jogai is vannak, amelyeket csak úgy tud élvezni, hogyha felhívja figyelmünket azokra a hibákra, hiányosságokra, amelyek megakadályozzák jó munkája közben, írják hát meg levelezőink, milyen problémákkal küszködnek, hogyan tudnánk segíteni rajtuk s ne féljenek leülni az íróasztalhoz, hogy az igazságot, amely szocialista építésünket egy-egy lépéssel előbbre segíti, bátran az emberek elé tárják. Diákszállás nyílik a Budapestre kiránduló tanulók részére Állandó jellegű szállást létesítettek a fővárosban, a vidékről Budapestre kiránduló elsősorban általános iskolai tanulók részére. A „budapesti diákszállás“ a Sztálin tér 15. szám alatt február 1-én nyitja meg kapuit. A megnyitás hónapjában szállásra igényt tartók — egykét héttel az igénybevétel előtt — jelentkezhetnek közvetlenül a szállás vezetőjétnél. A jövőben egy hónappal a fővárosba érkezés előtt kell jelenteni az igénybevételt. Egy-egy csoport a szálláshelyet általában három napra veheti igénybe: hétfő, kedden, szerdán vagy csütörtökön, pénteken, szombaton. A kiránduláson résztvevők a takarítás, valamint a villany- és vízfogyasztás költségeire személyenkintc és naponint egy forint szállásdíjat fizetnek. Az igénybevett ágynemű mosatásáért személyenként négy forint ötven fillért fizetnek. Az összes költség háromnapos igénybevételnél személyeinkült bél forint ötven fillér. A diákszállás lakói étkezésben is részesülhetnek, amennyiben a kérésüket a szálláshely bejelentésével egyidejűleg feltüntetik. Az étkezés díja személyenkint és naponkint — teljes igénybevétel esetén — 15—14 forint, csak ebédtérítés 4—6 forint. A „Budapesti diákszállás“ központi fülese ®, tehát a téli időszakban is kifogástalan elhelyezést biztosít a kiránduló csoportoknak. A tavaszi és nyári torlódás elkerülése vágott helyes, ha az iskolák a téli és koratavaszi időben is szerveznek tanulmányi kirándulást Budapestre. * ÁRA: 50 FILLÉR 4 Hetven-nyolcvanmillió forint értékben építkeznek ebben az évben Csongrád megyében KÜlönös ► [UNK] önköltségcsökkentés» minisztériumi segédlettel az Igási úti Állami Gazdaságban KEDD, 1955. JANUÁR 18. á r t Járási béket aláfisszuson választják meg a IV. Magyar Békekonnresszus Csongrád megyei küldöttségét Hétfőn délelőtt ülést tartott Hódmezővásárhelyen a Csongrád megyei Békebizottság. Nagyistók József elnök megnyitó szavai után Czukár György, a megyei békebizottság titkára számolt be a nemzetközi helyzet alakulásáról és a február 26—27-re összehívott IV. Magyar Békekongresszus előkészítéséről. Elmondotta többek között, hogy még januárban meg kell választani a járási béketalálkozók küldötteit, majd a járási béketalálkozón választják meg a IV. Magyar Békekongresszus küldöttségét. A referátum után élénk vita alakult ki, melyben Koltai Gábor (Szentes), Munkácsy György református esperes, Vigh Istvánná (Újszegedi Kendergyár), Farkas Lajos, a Csongrád megyei katolikus papok békebizottságának titkára, Keresztes Istvánné (DISZ Megyei Bizottság), Illés Sándorné (MNDSZ Megyei Titkárság), Lakatos Vera községi béketitkár Kiszombor, Vörös Mihály, a megyei tanács oktatási osztályának vezetője, Juhász Nagy Antal szakszervezeti vezető, Dr. Tóth Jánosné főorvos, Makó járási béketitkár vett részt. Amint a beszámolóból és a hozzászólásokból kiviláglott, napjainkban egyik legfontosabb feladat a nemzetközi békeharc kérdésének tudatosítása a dolgozó tömegek körében. A megyei békebizottság elnöke, Nagyistók József, számos más irányú elfoglaltságára való hivatkozással kérte felmentését a békebizottság elnöki tisztsége alól. A bizottság a felmentést megadta és Koltai Gábor szentesi jogászt választotta elnökké. Elnökségi tagokul Nagyistók Józsefet, a Hazafias Népfront megyei elnökét, Szalontai József megyei népművelési osztályvezetőt, Molnár Sándort, a Hazafias Népfront megyei titkárát, Rudas Lászlót, az MSZT megyei titkárát, és Dr. Tóth Jánosné makói főorvost, a járási békebizottság titkárát választották meg. A megyei békebizottság a következő felhívással fordult Csongrád megye dolgozó népéhez: Felhívás Csongrád megye dolgozó népéhez A megyei békebizottság megtárgyalta a IV. Magyar Békekongresszusra való felkészülés feladatait és felhívással fordul a megye békeszerető lakosságához, valamint társadalmi szervezeteihez. A IV. Magyar Békekongresszus hazánk békeharcosainak nagy seregszemléje lesz. Erre a kongresszusra eljutnak Csongrád megye küldöttei is, éppen ezért megyénk valamennyi békét szerető lakójának ünnepélyesen készülnie kell a kongresszusra. Nyugat-Németország felfegyverzése ellen kibontakozó országos, sőt világméretű mozgalomba a mi megyénk dolgozóinak tiltakozó hangja is belecsendült. A több mint 40 tiltakozó távirat, valamint a békebizottságok által gyűjtött, több mint 21 ezer tiltakozó aláírás azt bizonyítja, hogy megyénk dolgozói mélységesen elítélik Nyugat-Németország felfegyverzését, amely egy harmadik világháború kirobbantásának fészke lenne Európában. A megyei békebizottság felhívja megyénk dolgozó népét, tömegszervezeteit, hogy a IV. Magyar Békekongresszusra úgy készüljenek, hogy az eddiginél is jobban kiszélesítsék ezt a tiltakozó mozgalmat. A békebizottságok tartsanak minél több békebeszélgetést, békeestet, ahol meg tudják magyarázni a nemzetközi helyzetben előállott új helyzet jelenségeit. Tudatosítsák az emberekben, hogy Nyugat-Németország felfegyverzésének kérdésében a végső és döntő szót a népek fogják kimondani. A megyei békebizottság felkéri megyénk valamennyi tömegszervezetét, a Hazafias Népfront bizottságokat, hogy a IV. Magyar Békekongresszusra való felkészülés minél nagyobb sikere érdekében a legmesszebbmenőkig támogassák a békebizottságokat munkájukban. CSONGRÁD MEGYEI BÉKEBIZOTTSÁG Újabb mezőgazdasági üzemek csatlakoztak a felszabadulási versenyhez AZ ÁRPÁDHALMI GÉPÁLLOMÁS dolgozói téli gépjavítási tervüket február 25-e helyett február 20-ig befejezik. A munka során 65 ezer 40 forinttal csökkentik a gépjavítás önköltségét. A terven felüli javításokon kívül vállalják, hogy az eperjesi Lenin TSZ-nek 20 levélboronát, egy gumikerekű pótkocsit és egy állómunkás R 35-ös erőgépet is kijavítanak. Igen értékes az agroinómusok vállalása: többek között az eperjesi Lenin TSZ-ben az eddigi 50 hold helyett az idén már 100 holdon termelnek rizst; a daráló felépítésével a szövetkezet megkezdi a vámdarálást; a fábiáni Új Élet TSZ- ben pedig két vámdarálót indítanak be. Az egyiket szélmotorral, a másikat egy K 40-es erőgéppel működtetik. Igen jelentős a vállalásnak az a része, amelyben megfogadják, hogy a fábiáni Új Életben 113, az eperjesi Lenin földjén 100, a nagymágocsi Sallai TSZ-ben pedig 47 holdon négyzetesen vetik a kukoricát. 60 hold napraforgó pótbeporzását is vállalják. Repülőgépről 700 katasztrális holdat műtrágyáznak, 900 katasztrális holdon pedig ugyancsak repülőgépről, elvégzik a vegyszeres gyomirtást. A SZEGEDI ERDŐGAZDASÁG dolgozói 538 hektár tavaszi erdősítési tervük befejezését április 20-ra vállalják. Ugyaneddig az ideig befejezik a tavaszi csemetekerti munkákat, a vetés duványozást is. Február 28-ig terven felül a hullámtéren 600 köbméter rontott erdőt kitermelnek, amely teljes egészében tűzifa. A GENCSHÁTI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN eddig 114 dolgozó tett egyéni felajánlást. A gépműhelyben Karai György és Sípos Mihály, a tehenészetben Sáfár Géza, Kacsó Sándor, Megyeri Pál és Menczi Imre járnak élen. A legutóbbi termelési értekezleten a rizstermelésben elért jó eredményekért Kacsó Jánosnak, Tigyi Istvánnak, Csorba Mihálynak, Lovas Mihálynak, Borka Istvánnak, Kovács Pálnak és Hegedűs Istvánnak a «Kiváló dolgozó» címet adományozták. Társadalmi munkában építik a járdát Csanádpalotán A Hazafias Népfront csanádpalotai bizottságának programja folyamatosan valósul meg, ami főleg járdaépítéseket vett tervbe. Eddig az Újkiosztás nevű részen, ahol járda még nem volt, 1100 méter hosszú járdát építettek. Jelenleg az Oncsa-telepen építik a járdát, főleg társadalmi munkában. A Bercsényi utcában is 600 méter hosszú járdát építenek. A közös munkát B. Kovács Sándorné, Bajor Istvánné és Szegedi Pálné MNDSZ asszonyok szervezték. lói dolgoznak a csongrádi gépállomáson A múlt évihez képest a csongrádi gépállomás kiváló munkát végzett az őszi munkáknál. Az egyénileg dolgozó parasztok elismeréssel nyilatkoznak a gépállomás talajmunkájáról. Az őszi munkák befejeztével megkezdték a téli gépjavítást. Gépjavítási tervét eddig 87,3 százalékra teljesítette. Kijavítottak 5 traktort, 12 ekét, 13 traktor tárcsát és 10 cséplőgépet, asárnap délelőtt van. Néha meglibbenti a csupasz faágakat a laktanya udvaron a januári szél és lobogtatja az öblös zászlók sokaságát. Ünnepelnek a katonák. Elérkezett a harcosok katonaéletének legkiemelkedőbb pillanata; az a pillanat, amikor leteszik az esküt s ezzel igazi harcosokká, a haza fegyveres védelmezőjévé válanak, amikor hangos szóval, parancsnokaik és harcostársaik előtt, nyíltan tesznek hitvallást, fogadnak örök hűséget a Népnek és a Hazának. A katonai eskü a dolgozó nép, a haza iránti hűségfogadalom, melynek minden körülmények között minden harcosnak — akár élete árán is ■— eleget kell tennie. Az eskü fordulópont a katona életében. Az eskü után bízzák meg olyan feladatokkal, amelyek már harci feladatok. Nagyobb lesz a vállon a felelősség is, a zászló és a parancsnok védelméért. Más lesz a fegyelem, a parancsnokhoz és a hadsereghez való viszony, hiszen az eskü a legmagasabb elvtársiasságot, a bátor helytállást és a nép igazi fiához méltó becsületes életet követeli meg. zenekar a fogadási indulót játssza. Jelentés hangzik. Mint betonoszlopok a téli viharban, oly keményen áll az ezred. Egyenesek a hosszú sorok, csillognak a fegyverek. Az eskütétel következik. Egyszerre nyílnak az ajkak. „Én... a dolgozó magyar nép fia esküszöm, hogy Néphadseregünk hűséges katonája leszek,...“ Büszkén, felemelt fővel mondják az ifjú harcosok parancsnokaik és elvtársaik előtt az eskü szavait. Visszhangzik tőle a laktanya széles udvara: „Híven, becsülettel teljesítem kötelességemet.. Néphadseregünk esküje, a legnagyszerűbb katonai erények egybefoglalása; azoknak az erényeknek az összessége, melyet a végvári vitézek, a törökverő hősök, Bocskai és Rákóczi kurucai, az 1848-as hősök, az új korok proletár és katonai hősei mutattak, ők a példaképeik azoknak a katonai erényeknek, amelyeket „becsületesség“, „bátorság“, „fegyply,nézettség“, „forró hazaszeretet“ szavakkal illetünk, amelyekre most már az eskü is kötelez. Egy pillanatra kibúvik a felhők mögül a nap, és végigsimogatja a széles épületek hosszú falait. A csapatzászló széltől dagadva lobog s ezüstözött díszén ragyog a fény... Előrelépnek a sorok. Kinyílnak a vörös kartonfedőlapú díszkötéses névjegyzékek. Az esküt tettek beírják a nevüket. Majd a parancsnok elé állnak ... Olyanok, mint a sudár nyárfák, mikor jelentik: letették az esküt. Utolsó mondatuk még a szél is messze sodorja: „Dolgozó népemet szolgálom!“ Koppannak a bakancsok, tiszteletadásra lendülnek a karok. A napsugárban lobog a zászló. A harcosok szemében pedig csillog az öröm. A lelkesedés és a büszkeség érzése látszik az arcokon. Katonák, igazi katonák lettek... (b, j.l ) Esküszünk!