Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)

1955-01-18 / 14. szám

fWLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! XI. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM Az igazság foBSforgatói (K. L.) A szocialista sajtónak nélkülözhetetlen erőforrása a munkás-paraszt és értelmiségi levelezők tábora. Ezért érdeke, hogy olyan aktív levelezőket neveljen magának, akik nyitott szemmel járnak a világban, és szívügyüknek tartják értesíteni a sajtót a dolgozók életét érintő fontos eredményekről, hibákról. Minél nagyobb a levelezési hálózata egy újságnak, annál alaposabb, szélesebb látókörű és átfogóbb tájékoztatást adhat a megye lakosságának életéről, problémáiról, örömeiről, ügyes­bajos dolgairól. Mint a demokratikus rendszer általában, a szocialista sajtó is a széles néprétegek segítségére támaszkodik, s ezért a burzsoá újságírás fölött áll. Megyénk­ben az utóbbi években a leve­lezők száma örvendetesen nö­vekedett, de a tartalmi megíté­lésnél egy kicsit el kell gondol­kodni. Munkás- és parasztlevelező­ink leveleikben írott egészsé­ges kritikáikkal, jelentéseikkel a szocializmus építését szolgál­ják. De nem szabad figyelmen kívül hagyni a kormányprogram óta fel-feltűnő jelenséget, hogy néha ellenséges elemek is bá­torkodnak hangot adni káros véleményüknek. Legtöbbször megtévesztő leveleket küldenek be a tanácsokról és különböző hivatalos és nem hivatalos szer­vek működéséről. Mi nem fé­lünk az igazságot megírni, de ezután is különbséget akarunk tenni igazság és igazság között. Ami igazság a kuláknak, nem lehet az a dolgozó parasztság­nak és a termelőszövetkezetek dolgozóinak. A mi kis szűkebb hazánkban, Csongrád megyében a lakosság zöme paraszti foglalkozású. S ennek jelentős része a nagyüze­mi gazdálkodás útján halad. De nem lebecsülendő a megye ipari munkásainak száma és jelentő­sége sem. Bármennyire fejlő­dött levelező hálózatunk, mégis sajnálattal kell megállapíta­nunk, hogy a gépállomásokon, TSZ-ekben, üzemekben elenyé­szően kevés a levelező. Mi ennek az oka? Egyik oka az, hogy az újság­ban még mindig nem adunk ele­gendő helyet az ipari élet kérdé­seinek. A másik oka: túlságosan keveset, vagy egyáltalán nem foglalkozunk egyénileg a leve­lezőkkel. Levelezőink gyakran fordul­nak a szerkesztőséghez kérdés­sel: miről írjanak? Erre egyet­len szóval válaszolhatunk: min­denről! Az élet olyan sokrétű, olyan érdekes, bármiről lehet és kell is írni. De kérdés, hogyr,­i? Bármiről írunk, egyetlen fon­tos követelmény lebegjen sze­münk előtt: mindig és minden­hol az embert, az alkotó, új ha­zát építő embert lássuk, érez­zük a dolgok mögött! Ha magá­ról az emberről írunk, már el­értük célunkat, mert az ember­rel kapcsolatos dolgokról lehe­tetlen unalmasan, lélektelenül beszélnünk. Levelezőinknek csupán ezt kell szem előtt tartaniok s mindjárt sokkal lelkesebben, odaadóbban foglalkoznak ember­társaikkal s azoknak elintézen­dő ügyeivel. Nagyon szép fel­adat a sajtó levelezőjének lenni, emberek örömét, bánatát meg­osztani, együtt örvendezni a szépnek és segíteni a bajbaju­tottnak. Előfordul olyan eset is, hogy levelezőinket üldözik. Megírják az igazságot, s az egyes önkriti­kában vezetők bosszút állanak rajtuk. Ez gyakran visszari­asztja az illető elvtársat attól, hogy legközelebb ismét megra­gadja a tollat és írjon környe­zetéről, üzeméről, szervezeti éle­téről. A fent említett vezetők okosan tennék, ha egy kicsit el­gondolkodnának azon, helyes-e az ilyen magatartás és nem sok­kal szebb volna-e, ha inkább se­gítenének az üzem, vagy hivatal levelezőjének, mint kicsinyes bosszúállásukkal rögöt gördíte­nek a levelező szép munkája elé? Persze a levelezőnek se­m sza­bad mindjárt az első akadály­nál meghö­kkennie. Ha levele­zőink az igazságot írják, nyu­godtak lehetnek, mert a párt teljes súlyával mögöttük áll és megvédelmezi a jogtalan táma­dásoktól. Mi ebből a tanulság? A leve­lezőnek bátor harcosnak kell lennie, aki az igazságot min­denkor meg meri írni. A leve­lező a szocialista sajtónak aktív munkatársa, tehát mintegy köz­­vetlenül a szocializmus bátor építője. A levelezőnek köteles­sége mindig nyitott szemmel járni, s nemcsak a hibákat, ha­nem a szép, jó eredményeket is meglátni és arról a sajtót érte­síteni. A mi levelezőinknek, le­gyen az munkás vagy paraszt, jogai is vannak, amelyeket csak úgy tud élvezni, hogyha felhív­ja figyelmünket az­okra a hi­bákra, hiányosságokra, amelyek meg­akadályozzák jó munkája közben, írják hát meg levelező­­ink, milyen problémákkal küsz­ködnek, hogyan tudnánk segí­teni rajtuk s ne féljenek leülni az íróasztalhoz, hogy az igazsá­got, amely szocialista építésün­ket egy-egy lépéssel előbbre se­­gíti, bátran az emberek elé tár­ják. Diákszállás nyílik a Budapestre kiránduló tanulók részére Állandó jellegű szállást létesítet­tek a fővárosban, a vidékről Buda­pestre kiránduló elsősorban általá­nos iskolai tanulók részére. A „bu­dapesti diákszállás“ a Sztálin­ tér 15. szám alatt február 1-én nyitja meg kapuit. A megnyitás hónapjá­ban szállásra igényt tartók — egy­két héttel az igénybevétel előtt — jelentkezhetnek közvetlenül a szál­lás vezetőjétnél. A jövőben egy h­óna­ppal a fővárosba érkezés előtt kell jelenteni az igénybevé­telt. Egy-egy csoport a szálláshelyet általában három napra veheti igénybe: hétfő, kedden, szerdán vagy csütörtökön, pénteken, szom­baton. A kiránduláson­ résztvevők a takarítás, valamint a villany- és vízfogyasztás költségeire szemé­­lyenkintc és naponint egy forint szállásdíjat fizetnek. Az igénybe­vett ágynemű mosatásáért szemé­­ly­enként négy forint ötven fillért fizetnek. Az összes költség három­napos igény­bevételnél személyein­kül­t bél­ forint ötven fillér. A diákszállás lakói étkezésben is részesülhetnek, amennyiben a ké­résüket a szálláshely bejelentésé­vel egyidejűleg feltüntetik. Az ét­kezés díja személyenkint és na­ponkint — teljes igénybevétel ese­tén — 15—14 forint, csak ebédtérí­­tés 4—6 forint. A „Budapesti diákszállás“ közpon­ti fülese ®, tehát a téli időszakban is kifogástalan elhelyezést biztosít a kiránduló csoportoknak. A ta­vaszi és nyári torlódás elkerülése vágott helyes, ha az iskolák a téli és koratavaszi időben is szerveznek tanulmányi kirándulást Budapest­re. * ÁRA: 50 FILLÉR 4 Hetven-nyolcvanmillió forint értékben építkeznek ebben az évben Csongrád megyében KÜlönös ► [UNK] önköltségcsökkentés» minisztériumi segédlettel az Igási­ úti Állami Gazdaságban KEDD, 1955. JANUÁR 18. á r t Járási bék­et aláfisszuson­ választják meg a IV. Magyar Békekonnresszus Csongrád megyei küldöttségét Hétfőn délelőtt ülést tartott Hód­mezővásárhelyen a Csongrád me­gyei Békebizottság. Nagyistók József elnök megnyitó szavai után Czukár György, a me­gyei békebizottság titkára számolt be a nemzetközi helyzet alakulásá­ról és a február 26—27-re összehí­vott IV. Magyar Békekongresszus előkészítéséről. Elmondotta többek között, hogy még januárban meg kell vá­lasztani a járási béketalálko­­zók küldötteit, majd a járási béketalálkozón választják meg a IV. Magyar Békekongresszus küldöttségét. A referátum után élénk vita alakult ki, melyben Koltai Gábor (Szentes), Munkácsy György refor­mátus esperes, Vigh Istvánná (Új­­szegedi Kendergyár), Farkas Lajos, a Csongrád megyei katolikus pa­pok békebizottságának titkára, Ke­resztes Istvánné (DISZ Megyei Bi­zottság), Illés Sándorné (MNDSZ Megyei Titkárság), Lakatos Vera községi béketitkár K­iszom­bor, Vö­rös Mih­ály, a megyei tanács okta­tási osztályának vezetője, Juhász Nagy Antal szakszervezeti vezető, Dr. Tóth Jánosné főorvos, Makó járási béketitkár vett részt. Amint a beszámolóból és a hozzászólások­ból kiviláglott, napjainkban egyik legfonto­sabb feladat a nemzetközi bé­keharc kérdésének tudatosítása a dolgozó tömegek körében. A megyei békebizottság elnöke, Nagyistók József, számos más irá­nyú elfoglaltságára való hivatko­zással kérte felmentését a békebi­zottság elnöki tisztsége alól. A bi­zottság a felmentést megadta és Koltai Gábor szentesi jogászt vá­lasztotta elnökké. Elnökségi tago­kul Nagyistók Józsefet, a Hazafias Népfront megyei elnökét, Szalontai József megyei népművelési osz­tályvezetőt, Molnár Sándort, a Ha­zafias Népfront megyei titkárát, Rudas Lászlót, az MSZT megyei titkárát, és Dr. Tóth Jánosné ma­kói főorvost, a járási békebizott­ság titkárát választották meg. A megyei békebizottság a követ­kező felhívással fordult Csongrád megye dolgozó népéhez: Felhívás Csongrád megye dolgozó népéhez A megyei békebizottság megtárgyalta a IV. Magyar Békekong­­­resszusra való felkészülés feladatait és felhívással fordul a megye bé­keszerető lakosságához, valamint társadalmi szervezeteihez. A IV. Magyar Békekongresszus hazánk békeharcosainak nagy seregszem­léje lesz. Erre a kongresszusra eljutnak Csongrád megye küldöttei is, éppen ezért megyénk valamennyi békét szerető lakójának ünnepélye­sen készülnie kell a kongresszusra. Nyugat-Németország felfegyverzése ellen kibontakozó országos, sőt világméretű mozgalomba a mi megyénk dolgozóinak tiltakozó hangja is belecsendült. A több mint 40 tiltakozó távirat, valamint a békebizottságok által gyűjtött, több mint 21 ezer tiltakozó aláírás azt bizonyítja, hogy megyénk dolgozói mélységesen elítélik Nyugat-Né­metország felfegyverzését, amely egy harmadik világháború kirob­bantásának fészke lenne Európában. A megyei békebizottság felhívja megyénk dolgozó népét, tömeg­­szervezeteit, hogy a IV. Magyar Békekongresszusra úgy készüljenek, hogy az eddiginél is jobban kiszélesítsék ezt a tiltakozó mozgalmat. A békebizottságok tartsanak minél több békebeszélgetést, béke­estet, ahol meg tudják magyarázni a nemzetközi helyzetben előállott új helyzet jelenségeit. Tudatosítsák az emberekben, hogy Nyugat-Né­metország felfegyverzésének kérdésében a végső és döntő szót a népek fogják kimondani. A megyei békebizottság felkéri megyénk valamennyi tömegszer­vezetét, a Hazafias Népfront bizottságokat, hogy a IV. Magyar Béke­­kongresszusra való felkészülés minél nagyobb sikere érdekében a leg­messzebbmenőkig támogassák a békebizottságokat munkájukban. CSONGRÁD MEGYEI BÉKEBIZOTTSÁG Újabb mezőgazdasági üzemek csatlakoztak a felszabadulási versenyhez AZ ÁRPÁDHALMI GÉPÁLLO­MÁS dolgozói téli gépjavítási ter­vüket február 25-e helyett február 20-ig befejezik. A munka során 65 ezer 40 forinttal csökkentik a gép­javítás önköltségét. A terven fe­lüli javításokon kívül vállalják, hogy az eperjesi Lenin TSZ-nek 20 levél­boronát, egy gumikerekű pót­kocsit és egy állómunkás R 35-ös erőgépet is kijavítanak. Igen értékes az agroinómusok vállalása: többek között az eperjesi Lenin TSZ-ben az eddigi 50 hold helyett az idén már 100 holdon ter­melnek rizst; a daráló felépítésé­vel a szövetkezet megkezdi a vám­darálást; a fábiáni Új Élet TSZ- ben pedig két vámdarálót indíta­nak be. Az egyiket szélmotorral, a másikat egy K 40-es erőgéppel működtetik. Igen jelentős a vállalásnak az a része, amelyben megfogadják, hogy a fábiáni Új Életben 113, az eper­jesi Lenin földjén 100, a nagymá­­gocsi Sallai TSZ-ben pedig 47 hol­don négyzetesen vetik a kukoricát. 60 hold napraforgó pótbeporzását is vállalják. Repülőgépről 700 kataszt­rális holdat műtrágyáznak, 900 ka­­tasztrális holdon pedig ugyancsak repülőgépről, elvégzik a vegyszeres gyomirtást. A SZEGEDI ERDŐGAZDASÁG dolgozói 538 hektár tavaszi erdősí­tési tervük befejezését április 20-ra vállalják­. Ugyaneddig az ideig be­fejezik a tavaszi csemetekerti mun­kákat, a vetés duványozást is. Feb­ruár 28-ig terven felül a hullám­téren 600 köbméter rontott erdőt kitermelnek, amely teljes egészé­ben tűzifa. A GENCSHÁTI ÁLLAMI GAZ­DASÁGBAN eddig 114 dolgozó tett egyéni felajánlást. A gépműhely­ben Karai György és Sípos Mihály, a tehenészetben Sáfár Géza, Kacsó Sándor, Megyeri Pál és Menczi Im­re járnak élen. A legutóbbi termelési értekezle­ten a rizstermelésben elért jó ered­ményekért Kacsó Jánosnak, Tigyi Istvánnak, Csorba Mihálynak, Lo­vas Mihálynak, Bork­a Istvánnak, Kovács Pálnak és Hegedűs István­nak a «Kiváló dolgozó» címet ado­mányozták. Társadalmi munkában építik a járdát Csanádpalotán A Hazafias Népfront csanádpa­­lotai bizottságának programja fo­lyamatosan valósul meg, ami főleg járdaépítéseket vett tervbe. Eddig az Újkiosztás nevű részen, ahol járda még nem volt, 1100 méter hosszú járdát építettek. Jelenleg az Oncsa-telepen építik a járdát, fő­leg társadalmi munkában. A Ber­csényi utcában is 600 méter hosszú járdát építenek. A közös munkát B. Kovács Sándorné, Bajor István­né és Szegedi Pálné MNDSZ as­­­szonyok szervezték. lói dolgoznak a csongrádi gépállomáson A múlt évihez képest a csongrá­di gépállomás kiváló munkát vég­zett az őszi munkáknál. Az egyéni­leg dolgozó parasztok elismeréssel nyilatkoznak a gépállomás talaj­munkájáról. Az őszi munkák befe­jeztével megkezdték a téli gépjaví­tást. Gépjavítási tervét eddig 87,3 százalékra teljesítette. Kijavítottak 5 traktort, 12 ekét, 13 traktor tár­csát és 10 cséplőgépet, asárnap délelőtt van. Néha meglibbenti a csupasz faágakat a lak­tanya udvaron a ja­nuári szél és lobogtatja az öblös zászlók sokaságát. Ünnepelnek a katonák. Elérkezett a harcosok ka­tonaéletének legkiemelkedőbb pillanata; az a pil­lanat, amikor leteszik az esküt s ezzel igazi harco­sokká, a haza fegyveres védelmezőjévé válanak, am­ikor hangos szóval, parancsnokaik és harcos­társaik előtt, nyíltan tesznek hitvallást, fogadnak örök hűséget a Népnek és a Hazának. A katonai eskü a dolgozó nép, a haza iránti hűségfogadalom, melynek minden körülmények kö­zött minden harcosnak — akár élete árán is ■— eleget kell tennie. Az eskü fordulópont a katona életében. Az eskü után bízzák meg olyan feladatokkal, amelyek már harci feladatok. Nagyobb lesz a vállon a fele­lősség is, a zászló és a parancsnok védelméért. Más lesz a fegyelem, a parancsnokhoz és a hadsereghez való viszony, hiszen az eskü a legmagasabb elv­­társiasságot, a bátor helytállást és a nép igazi fiá­hoz méltó becsületes életet követeli meg. zenekar a fogadási indulót játssza. Jelentés hangzik. Mint betonoszlopok a téli viharban, oly keményen áll az ezred. Egyenesek a hosszú sorok, csillognak a fegyverek. Az eskütétel követ­kezik. Egyszerre nyílnak az ajk­ak. „Én... a dol­gozó magyar nép fia esküszöm, hogy Néphadsere­günk hűséges katonája leszek,...“ Büszkén, felemelt fő­vel mondják az ifjú har­cosok parancsnokaik és elvtársaik előtt az eskü szavait. Visszhangzik tőle a laktanya széles udvara: „Híven, becsülettel teljesítem kötelességemet.. Néphadseregünk esküje, a legnagyszerűbb kato­nai erények egybefoglalása; azoknak az erények­nek az összessége, melyet a végvári vitézek, a tö­rökverő hősök, Bocsk­ai és Rákóczi kurucai, az 1848-as hősök, az új korok proletár és katonai hő­sei mutattak, ők a példaképeik azoknak a katonai erényeknek, amelyeket „becsületesség“, „bátorság“, „fegyply,nézettség“, „forró hazaszeretet“ szavakkal illetünk, amelyekre most már az eskü is kötelez. Egy pillanatra kibúvik a felhők mögül a nap, és végig­simogatja a széles épületek hosszú falait. A csapatzászló széltől dagadva lobog s ezüs­­tözött díszén ragyog a fény... Előrelépnek a sorok. Kinyílnak a vörös kar­­tonfedőlapú díszkötéses névjegyzékek. Az esküt tet­tek beírják a nevüket. Majd a parancsnok elé áll­nak ... Olyanok, mint a sudár nyárfák, mikor je­lentik: letették az esküt. Utolsó mondatuk még a szél is messze sodorja: „Dolgozó népemet szol­gálom!“ Koppannak a bakancsok, tiszteletadásra lendül­nek a karok. A napsugárban lobog a zászló. A harcosok szemében pedig csillog az öröm. A lelke­sedés és a büszkeség érzése látszik az arcokon. Katonák, igazi katonák lettek... (b, j.l ) E­sküszünk!

Next