Viharsarok, 1956. október (12. évfolyam, 232-256. szám)

1956-10-04 / 234. szám

­T13S p­roTitdrJnTegye te ! jetek ! t —‘ 1 * '* . .........B " VIHARSAROK. ________________AZ MJ­P CSON­GRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XII. évfolyam, 234. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. október 4. Legyen politikai tényező a népfront ! Sok szó esik manapság a népfront-mozgalomról, s an­nak különböző kérdéseiről. Nem véletlen ez. Aki nyitott szemmel jár, láthatja, hogy a Hazafias Népfront tevé­kenysége nem olyan, ami­lyenre számítottunk. Az egyesülés lendített ugyan a mozgalmon, de az azóta vég­zett gyakorlati munka azt bizonyítja, hogy sok zökke­nő van a mozgalom útjában, amelyek gátolják a kibonta­kozást. Ezt tükrözte Apró Antal elvtárs sajtótájékozta­tója is. Csak helyeselni le­het a sajtótájékoztatón el­hangzott bejelentést, mely szerint széleskörű vitát tar­tunk a népfront elvi és gya­korlati kérdéseiről. Ez sok haszonnal járhat, s a vita hamarabb sem ártott volna. Lássunk egy-két problémát amely gátolja a mozgalom életképességét. Mindenek­előtt meg kell említeni a népfront politikai és társa­dalmi helyét. Ezt a kérdést elvileg eldöntötték, de a gya­korlati megvalósításában még sok hiba van. Elsősor­ban az irányítás körül van probléma. Mi most a hely­zet? Ha pártunk, vagy kor­mányunk egy-egy fontos fel­adat előtt áll a politikai, vagy gazdasági életben, ak­­­kor határozatot hoznak, hogy ezt és ezt a kérdést, il­letve feladatot így és így fog­juk megoldani. A Hazafias Népfront már a kész tényt, a kész határozatot kapja megoldandó feladatul, hogy ezt és ezt így kell végrehaj­tani, így aztán nemegyszer megesik, hogy a végrehajtás közben felelevenednek a vi­ták, felszínre kerülnek az el­lenvetések és nincs egység a végrehajtásban. Nem érzi mindenki magáénak így a határozatot. Ezen változtatni kellene oly módon, hogy akár orszá­gos, akár megyei, vagy köz­ségi határozatról van szó, mielőtt megszületnék, alkotó vitában bontakozna ki a szé­les tömegeket érintő határo­zat vázlata, így kellene megjavítani a politikai, a gazdasági, a kulturális és egyéb területek legfontosabb kérdéseit. Így éreznék a la­kosság széles rétegei, akik támogatják a népfrontot, hogy az ő véleményük tény­leg szükséges ahhoz, hogy az ország mielőbb zökkenő­­mentesen haladjon a szocia­lizmus felé Éreznék azt, hogy támaszkodnak rájuk és várják is véleményüket, összefoglalva: a nép az or­szág gazdája, vitassunk meg mindent a néppel és utána egységesen cselekedjünk, így jutunk majd gyorsan előre és válik politikai té­nyezővé is a Hazafias Nép­front és nem lesz majd any­­nyi hiba az ország, a megye, a város, vagy egy-egy köz­ség irányításában sem. A pártirányítás régi mód­szerei is akadályozzák a népfront-mozgalom fejlődé­sét. Kicsi dolog például, de említésre méltó, hogy a nép­front-bizottságok — erre van példa megyénkben is — ren­dezvényeinek meghívóin, plakátjain legtöbbször szere­pel az illetékes pártszervek neve. Formai dolog ez. De nem húzódik-e meg mögötte az a bizalmatlanság, ami a népfront iránt még ma is ta­pasztalható? Az a bizalmat­lanság, amely azt vallja, hogy ha nem szerepel a pártszervezet neve a meghí­vón, vagy­ plakáton, akkor könnyen ellenséges csopor­­tosulássá válhat a rendez­vény, vagy elveszti a párt­szervezet a tekintélyét. Az lenne a helyes, ha a népfront rendezvényeit a benne részvevő kommunis­ták jó munkája tenné min­dig olyanná, amely csak elő­reviszi az ország ügyét. A kommunisták tekintélye is így lesz meg, ha a népfront­ban is ott küzdenek az első sorokban és valóban betöl­tik a „motor” szerepét,­­ olyan motorok lesznek, akik a tömegekből merítik „üzem­­anyagukat”. A kommunis­ták tekintélyét ma sem kel félteni. Ez megvan! Minden igaz ember elismeri azt hogy a kommunisták tettek legtöbbet a haza ügyéért, de viszont azt is el kell ismerni, hogy volt idő, amikor elsza­kadtunk a néptől, és a sze­mélyi kultusz irányította ke­zünket. A néppel való szo­ros kapcsolatra kiváló mód a népfront-munka. Azon kellene tehát dolgoznunk, hogy a népfrontban részvevő kommunisták valóban dol­gozzanak is. A demokratizmus fejlesz­téséről is sok szót ejtettünk már, de a népfront-mozga­lom esetében csak odáig ju­tottunk, hogy sok esetben még mindig görbe szemmel nézik a benne részvevőket. De ha egy népfront-elnök, népfront-bizottsági tag, vagy egy becsületes dolgozó őszin­tén nyilvánítja véleményét, és bírálóan beszél a III. tí­pusú tsz-ről, ezt az embert most nem kiáltjuk ki „reak­ciósnak” — ez is eredmény —, de „nehéz’­ embernek tartjuk, illetve tartják so­kan, olyannak, akivel nem érdemes ilyen és hasonló kérdésekben vitázni. Ez egyeseknek ok arra, hogy le­zárják a vitát. A demokra­tizmus nem ezt jelenti, így nem is fogunk meggyőzni senkit sem igazunkról. A vitát nem lezárni kell, ha­nem folytatni, nem nélkülöz­ni kell ezeket a „nehéz” em­bereket, hanem elfogadni a bírálatot tőlük, figyelembe venni, felhasználni esetleges jó gondolataikat. A demokratizmust a nép­front részére úgy is biztosí­tani kell, hogy a népfront öntevékeny, valamint hivatá­sos funkcionáriusaiul azokat válasszák meg, akiket a nép jónak tart. Ha őszinték aka­runk lenni, akkor meg kell mondani, hogy az egyesülési gyűléseknél azokat válasz­tották meg jobbadán, akiket a pártszervek, az illetékes vezetők jónak láttak. Ennyi önállóságot lehet és kell ad­ni a népfrontnak. Nem elég tehát feladatok­kal ellátni a népfrontot, — ha azt akarjuk, hogy ne for­mális legyen —, hanem már a cél kitűzésébe, annak végrehajtási módszereinek kidolgozásába is be kell von­ni. Egyszóval,­ felnőtt módjá­ra kell bánni, foglalkozni és tárgyalni vele, tudatában lenni annak, hogy amikor a népfronttal tárgyalunk, a nép széles rétegeinek kép­viselőivel hányjuk-vetjük meg gondolatainkat. Ezeket a problémákat kell sürgősen a gyakorlatban megolda­nunk, hogy elevenebbé, va­lóban az egész népet átfogó tömegmozgalommá tudjuk tenni a Hazafias Népfrontot. Czukor György a Hazafias Népfront megyei bizottságának alplnak. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének közleménye A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége elha­tározta, hogy a­ korábbi évek politikai pereiben ártatlanul elítélt és kivégzett elvtársainknak, akiket a párt Központi Vezetősége már korábban rehabilitált s párttagsági jogukba visszaállított, meg kell adni a munkásmozgalom harcosait, forradalmárait megillető végtiszteletet. Rajk László elvtársat, a magyar munkásmozgalom ki­emelkedő alakját, a Központi Vezetőség, s a Politikai Bi­zottság volt tagját, Pálffy György altábornagy és Szőnyi Tibor emársakat, a Központi Vezetőség volt tagjait és Szalai András elvtársat, a Központi Vezetőség volt osztály­­vezető helyettesét a Kerepesi úti temetőben, katonai gyászpompával helyezik örök nyugalomra, a munkásmoz­galom nagy halottai számára fenntartott sírhelyen. Elvtársainkat a párt saját halottainak tekinti és gon­doskodik kegyeletteljes temetésükről. A többi ártatlanul kivégzett és rehabilitált elvtárs te­metésére a legközelebbi időben kerül sor. Budapest, 1956. október 3. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai And­rás elvtársa­kat 1956. október 6-án délután 3 óraikor a Ke­repesi úti temetőben a mun­kásmozgalom nagy harcosai részére fenntartott sírhelyen helyezik méltó kegyelettel örök nyugalomra. Az elhunytak ravatalát a Kerepesi úti temetőben állít­ják fel A párt­, a társadalmi szer­­­­vek és a dolgozók kegyele-A temetés megrendezésére tűket az elhúnytak ravatala­­kiküldött bizottság közlemé­­nül 1956. október 6-án 12 és­ménye: 15 óra között róják le. A temetés megrendezésére bizottság alkuit. A Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság a temetés megrendezésére az alábbi bi­zottságot küldte ki: Apró Antal, Bata István, Csábi Lajos, Gáspár Sándor, Kiss Károly, Kovács István, Lukács György, Major Ta­más, Marosán György, Mező Imre, Mód Péter, Münnich Ferenc, Vég Béla elvtársa­kat. Készülődés az őszi tárlatra Képzőművészeti életünk egyik igen jelentős eseménye az évről évre megrendezésre kerülő vásárhelyi Őszi Tárlat. Festő- és szobrászművészeink alapos munkával készülnek erre a kiállításra, mely az idén október 7-én, délelőtt 12 órakor nyílik a Tornyai Múzeumban. Képünkön egyik szob­rászművész készülő művén dolgozik. Megyénk városaiban is megkezdték az élelmiszer­áruk házhoz szállítását A Belkereskedelmi Minisztéri­um intézkedése alapján, a lakos­ság jobb ellátása érdekében me­­gyénk városaiban, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Makón, Szegeden október 1-től meg­kezdték az­ élelmiszeráruk ház­hoz szállítását. A dolgozók kí­vánsága szerint a kora reggeli órákban 5 százalékos kezelési költség mellett házhoz viszik a tejet és a péksüteményt. Ugyan­akkor a fűszer- és egyéb árufé­leséget más időszakban is ház­hoz viszik, kezelési költség­nél-1 ből a célból, kid, azonban azzal a feltétellel, hogy csak 30 forinton felüli vá­sárlás esetén vehető igénybe a házhoz szállítás. Hódmezővásár­helyen az ifjúsági Boltban, a mérleggyárral szembeni üzlet­ben, a Kálvin téri és a Szántó Kovács János utcai fűszerüzle­­tekben lehet kérni a házhoz szállítást. Egyelőre minden városban 5—5 fű­ szerű zletben engedélyez­ték a kifutó­ fiúk beállítását cb- Október végén Budapesten folytatódnak a megyart jugoszláv energiaügyi tárgyalások mentálja a közelmúltban Belgrádban folytatott ma­gyar—jugoszláv energiaügyi tárgyalásokat. E tárgyalá­sokon kitűnt, hogy a két or­szág energiaügyi együttmű­ködésének kedvező feltéte­lei vannak — hangoztatja a szírügynö­kség. Tanulmányoz­ták Jugoszlávia északnyugati villamosenergia-rendszere összekapcsolásának lehetősé­gét a magyar energiahálózat­tal és megállapították, hogy kölcsönös árucserére kerül­hetne sor. Ennek figyelembe vételével megbeszélések foly­tak arról, hogy Varsód és egy magyar város között 110 kilowatt feszültségű távve­zetéket építenek. A két ország energiaügyi­ tárgyalásait október végén Budapesten folytatják. Belgrád (MTI) A press hírügynökség Jugo­kom- A Minisztertanács határozata a belföldi állam­kölcsönökről A Magyar Közlöny száma közli a Minisztertanács határozatát a belföldi államköl­­csönökről. Amint azt Hegedűs András, a Minisztertanács el­nöke az országgyűlésnek már ko­rábban bejelentette, a Miniszter­tanács a Magyar Dolgozók Párt­ja Központi Vezetőségének ja­vaslatára elhatározta, hogy a dolgozók életszínvonalának to­vábbi emelése érdekében 1956- ban és a következő években ál­­lamkölcsönt nem bocsát ki. Egy­idejűleg az­ államkölcsönökkel járó terhek arányosabb elosztá­­­sa érdekében a Minisztertanács módosította az államkölcsönök­­ visszafizetésének egyes feltételeit és valamennyi államkölcsönre nézve kimondotta, hogy az utolsó sorsolásokat 1974. decem­ber 31 napjáig kell megtartani. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Ötödik és Hatodik Békeköl­csön visszafizetési ideje egy, il­letve két évvel rövidebb lett. Az 1956. évre kitűzött sorso­lásokat az eredeti terv szerint tartják meg. Az­­új visszafizetési feltételek szerint a sorsolásokat 1957. jú­lius 1-től kezdik meg újból és valamennyi államkölcsönnek csütörtöki változatlanul évente két sorso­lása lesz. A kötvényeket nem cserélik ki, mindenkinek a régi kötvénye marad birtokában. A kamatozó kötvényeket azonban ki kell cserélni és a kötvénytv­kötvényeket kaphatnak. A cse­rét 1957. június 30-ig kell lebo­nyolítani. Az egyes államkölcsönök új sorsolási terveit a kötvénytulaj­donosokkal az üzemekben­lajdonosok választása szerint he­­i vállalatoknál szétosztásra kerülő lyettük új kamatozó kötvénye-­­ külön tájékoztató részletesen két, vagy Hatodik Békekölcsön-­l fogja ismertetni. Éjszakára adjanak pufajkát a traktorosoknak A Makói Gépállomás egyik traktorosa levélben arról pa­naszkodott a szerkesztőségnek, hogy bár éjszakai műszakban is dolgozik, a gépállomás ve­zetői ezt nem méltányolják eléggé. Mint írja: az igazgató, Török elvtárs megígérte, hogy október 1-e után megkezdik kiosztani a pufajkát a trakto­rosoknak. E nagyszerű ígéret­ben bízva Árgyelán István bri­gádvezető október 1-én össze­hívta a brigádját azzal a szán­dékkal, hogy átveszi a ruhá­kat és kiosztja. Azonban eb­ből nem lett semmi, mert a traktorosok pufajkáit még ja­vítják, foltozzák. Egyetértünk a traktoros csv­sák­­társsal abban, hogy ha beszé­lünk az emberek megbecsülésé­ről, akkor cselekedjünk is aszerint. A traktorosok külön­ben is nehéz és felelősségteljes munkát végeznek az idei szá­raz őszön, ezért dolgoznak éj­jel is. Ezzel nemcsak saját ma­guknak hoznak hasznot, ha­nem az ország népének, a nép-­ gazdaságnak is. S mivel éj­­­jel már meglehetősen bűvös az­­ idő, nagyon helyesen tenné az illetékes javító vállalat, ha a­­ traktorosok szükséges ruháit soron kívül mielőbb kijavítaná, hogy az éjszakai műszakban azt napokon belül használhat­ Iszapfürdő a Szegedi Kenderfonógyárban A Szegedi Kenderfonógyár dolgozóinak­­kérésére az üzem öltözője mellett kis iszapfürdőt létesítettek. Naponta húsz dol­gozó részesül orvosi ellenőrzés­sel iszap­ pakolásban. Az iszapot az ország híres gyógyfürdőhe­lyeiről hozatják. A jól felszerelt üzemi gyógyfürdőt kényelmes heverőkkel ellátott pihenőhelyi­séggel is kiegészítették. ALMASZÜRET NAGYMÁGOCSON Megyéit­; legnagyobb gyümölcstermelő gazdaságában, a A nagymágocsi Állami Gaz­daságban megkezdődül­ az almaszüret. 1. kép: Máté Anna kosara gyorsan megtelik az ízes gyümölccsel, amelynek egy részét külföldre szállítják. 2. kép: — Finom ez (Szécsi I. felvételei. Hmv. Fény. Szöv.) az alma — mondják jóizűt harapva a mo­solygós almába a jókedvű szüreteiül­: Ács Rozália és Madarász Ilona*.

Next