Világ Ifjúsága, 1972 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1972 / 3. szám
Újra találkozunk Több mint három év telt el azóta, hogy kialudtak a szófiai Vaszil Levszki stadion fényei, véget ért a színpompás záróünnepély, amely méltó befejezése volt a IX. Világifjúsági és Diáktalálkozónak. Az előkészületek során többször úgy tűnt, hogy megszakad az 197-ben kezdődött sorozat. Az ismert nehézségek miatt nem sikerült megrendezni a IX. VIT-et Algériában, majd Ghánában sem. A burzsoá sajtó nem titkolt kárörömmel kezdte eltemetni a „lefutott, kiégett" mozgalmat. De Szófia bizonyított: a „Szolidaritás, Béke és Baróság” olyan jelszó, amely az egész világ haladó ifjúságát képes mozgósítani. A világifjúsági találkozók iránt napjainkban sem szűnt meg, sőt fokozódott az érdeklődés. Ha nem is mondta ki senki, mégis valamennyi résztvevő érezte, hogy Szófiában tulajdonképpen eldőlt az is, hogy lesz folytatás: a világ haladó fiataljai tizedszerre is találkozni fognak. Az elmúlt ősszel a chilei valparaisóban ülésezett a VIT-mozgalom egyik elindítója, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Végrehajtó Bizottsága. Nagy figyelmet szenteltek itt a soron következő VIT kérdésének is. Határozatban üdvözölték az NDK fiataljainak kezdeményezését, hogy a X.VIT-et rendezzék fővárosukban. Hagyomány, hogy a VIT-et széleskörű nemzetközi előkészítés előzi meg, hiszen jórészt ettől függ a találkozó sikere. Január végén Szófiában már megtörtént az első lépés: 47 országból 72 ifjúsági és diákszervezet küldte el képviselőit a Nemzetközi Előkészítő Bizottság alakuló ülésére. Öt nemzetközi szervezet küldötteivel vitatták meg a legfontosabb tennivalókat. Valamennyien egyetértettek abban, hogy szükség van a VIT-mozgalom folytatására. Elhangzott az a közös óhaj, hogy ez a találkozó az imperializmus ellen vívott harc újabb állomása legyen. A Nemzetközi Előkészítő Bizottság alakuló ülése felhívással fordult a világ ifjúságához, amelyben méltatja az eddigi találkozók jelentőségét, és felkér minden nemzeti és nemzetközi ifjúsági és diákszervezetet, amely egyetért a felhívással, hogy kapcsolódjék be az előkészítés folyamatába. Hozzanak létre nemzeti előkészítő bizottságokat, segítsék elő minden olyan erő részvételét, amely elfogadja a VIT célkitűzéseit, és kész előmozdítani a találkozó sikerét. A döntés is megszületett: 1971. július 26-a és augusztus 5-e között az NDK fővárosában, Berlinben kerül sor a XVTT-re. Jövő nyáron tehát újra találkozik a világ ifjúsága, hogy egy valószínűleg minden eddiginél nagyobb szabású demonstrációval tanúsítsa egységét a szolidaritásért, a békéért és a barátságért folytatott küzdelemben. A résztvevők között ott lesznek a magyar fiatalok is, hogy az eddigi kilenc találkozóhoz hasonlóan hozzájáruljanak a programok sikeres lebonyolításához, a VIT-mozgalom hagyományos, de ma is változatlanul időszerű eszméinek valóraváltásához. —ki— Varsó: 1972. január Január utolsó napjaiban Varsóban összeült a Nemzetközi Diákszövetség Végrehajtó Bizottsága. Negyvenegy nemzeti diákszövetség delegációja hallgatta meg a Titkárság által előterjesztett beszámolót, amely áttekintést adott az elmúlt egy év eseményeiről, és megjelölte az új feladatokat. Ismertette a Titkárság álul szervezett különféle akciókat. A kérdés fontosságára való tekintettel külön beszámoló foglalkozott a XVI. előkészületeivel. Meghatározta a Nemzetközi Diákszövetségre háruló, fesztivállal kapcsolatos feladatokat. Mielőtt az álalános vita megkezdődött, a küldöttek rövid, de tanulságos leckét kaptak az ultrabaloldali módszerekből. A tvaly kettészakadt Francia Diákszövetség, az UNEF trockista szárnyának két képviselője nem volt hajlandó alávetni magát a végrehajtó bizottsági ülés hagyományos ügyrendjének: erőszakkal próbának érvényt szerezni jogtalan követelésüknek, hogy soron kívül szót kapjanak. Meggyőzésükre minden kísérlet hiábavalónak bizonyult. A két „forradalmár” láthatóan mindenképpen az ülés munkájának megzavarására törekedett. Magatartásuk a résztvevők oszatlan felháborodását váltotta ki, és végül mindkettőjüket egyhangú határozatul kizárták a további ülésekről. A vitában felszólalók kevésbé látványosan ugyan —, de annál meggyőzőbben bizonyították be, hogy országuk diáksága részt vállal napjaink legforradalmibb feladatából, az imperializmus ellen vívott világméretű küzdelemből. A Titkárság a beszámolóval együtt terjesztette elő a tervben szereplő fontos akciókat, amelyeket a résztvevők egyhangúlag elfogadak. Kiemelkedő helyen szerepel a programban a „Világ ifjúsága és diáksága vádolja az imperializmust” kampány. Ennek keretében megindul majd a Nguyen Van Troi kórház felépítése Vietnamban, folytatódik az arab népek harcának támogatása és a portugál gyarmatok felszabadító mozgalmainak segítése. A közeljövőben látogatást tesz a Nemzetközi Diákszövetség delegációja Bangladesh-ben és a portugál gyarmatok felszabadított területein. Kampány indul az izraeli börtönben sínylődő arab politikai foglyok szabadon bocsátásáért is. Szemináriumra kerül sor Bolívia és Guatemala problémáiról, folyatódik a „Szabad Görögországért” mozgalom. Akció kezdődik Észak-Írország népének támogatására, és fokozza tevékenységét a Nemzetközi Diákszövetség a fasiszta rendszerek ellen. Mozgósítja a szervezet a világ diákságát annak érdekében, hogy mielőbb megvalósuljon a tervezett kormányközi európai biztonsági konferencia. A tervek szerint növekszik a jövőben azoknak a rendezvényeknek a száma, amelyek az okuzás demokratizálásának kérdéseivel és a diákság sajátos helyzetével, követeléseivel foglalkoznak. Ez a témakör több szeminárium napirendjén szerepel majd az NSZK-ban, Szomáliában, Lengyelországban, Libanonban, Bulgáriában és hazánkban is. A végrehajtó bizottsági ülés — az említett provokációs kísérletet leszámítva — nem bővelkedett izgalmas fordulatokban. De nem is ez volt a cél. Az ülésen a munkajelleg játszott főszerepet. Az elfogadott program reális. Végrehajtása további előrelépés lesz azon az úton, amelynek célját az NDSZ X. kongreszszusának jelszava is meghatározó: „A diákság egységéért, az imperializmus ellen, a demokratikus egyetemért.” Kovács László 15 ÉVES A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG 15. születésnapját ünnepli a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a közel nyolcszázezer munkás, paraszt, értelmiségi és diákfiatal ifjúkommunista szervezete. Ahogy ez szokás, az ünnepre megérkeznek a jókívánságok is. Mindenekelőtt a testvérektől, barátoktól, akik féltő figyelemmel kísérték az első lépéseket, kezüket nyújtották az akadályok leküzdéséhez. Az évforduló azonban másokat is emlékezésre késztet. Azokat, akik az ellenforradalom utáni években mindent megtettek annak érdekében, hogy a magyar ifjúságot elszigeteljék, hogy a hazához, a szocialista társadalmi rendhez hű, azért minden áldozatra kész szervezetet rágalmazzák, lehetetlenné tegyék részvételét a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalomban. Úgy gondoljuk, nem szükséges magyarázni, mit jelent egy szárnyát bontogató ifjúsági szövetség számára a nemzetközi támogatás, az elismerés. Jól tudták ezt azok is, akik évekig nem mulasztottak el egyetlen alkalmat, egyetlen nemzetközi rendezvényt sem, hogy az úgynevezett „magyar kérdést” napirenden tartsák. Útszéli hangú, ellenséges propaganda szólamait ismételgették. Nem válogattak a módszerekben, nem riadtak vissza a legképtelenebb hazugságoktól, és nem sajnálták a dollárt, fontot, a nyugatnémet márkát, vagy a svájci frankot. Rajtuk igazán nem múlt semmi, az sem, hogy a történelem kereke előre, és nem visszafelé forgott. 1957. tavaszán a szervezet létrehozása utáni első években és azóta is a Lenini Komszomol és a szocialista országokban dolgozó testvérszervezeteink jelentették számunkra a szilárd támaszt a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom porondján. 1957. nyarán, a moszkvai VI. Világifjúsági Találkozón jelent meg először az ellenforradalom után nagy létszámú magyar delegáció. Azonnal az érdeklődés középpontjába kerültek. Szálláshelyük egyike volt a leglátogatottabbaknak. A világ különböző részeiről érkező fiataloknak itt nyílt először alkalmuk arra, hogy a leghivatottabbaktól hallják, mi történt Magyarországon 1956. októberében és azóta. Sok küldöttnek ezek a beszélgetések adtak először lehetőséget arra, hogy a burzsoá propaganda vagy a „szabadságharcos” pózban tetszelgő, külföldre menekült ellenforradalmárok állításait a valósággal vessék össze. Az első sikeres nemzetközi szereplés még távolról sem jelentett végső győzelmet elismerést. A csatát újra és újra meg kellett vívni, 1959-ben a bécsi VIT-en, és addig is számos nemzetközi konferencián, szemináriumon, találkozón. 1960- ban a KISZ I. kongresszusán azonban már lemérhető volt az eredmény. 21 országból jöttek el a testvérszervezetek delegációi, a beszámoló pedig azt jelenthette a több mint félmilliós tagságot képviselő küldötteknek, hogy a KISZ már 35 ország 45 ifjúsági és diákszervezetével tart kapcsolatot. Az 1962-es év újabb fordulatot hozott. A Helsinkiben megrendezett VIII. VIT hatásaként jelentős fejlődésnek indultak a finn—magyar kapcsolatok. Az ifjúsággal foglalkozó MIOT és a Finn Állami Ifjúsági Munkabizottság között kezdődő együttműködés egyúttal azt eredményezte, hogy jelentős, nem kommunista finn ifjúsági szervezetek is kapcsolatba kerültek — közvetve — a KISZ-szel Ezt követte a svéd szociáldemokratákkal, a francia, az olasz, a belga szocialistákkal való kapcsolat felvétele. Az imperializmus, a gyarmatosítás és újgyarmatosítás ellen vívott közös harc alapján fokozatosan szélesedett együttműködésünk Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számos haladó, demokratikus szervezetével. A diákmozgalomban nehezebb volt az előrelépés. Évekig közvetlenül is akadályozta ezt a hírhedtté vált MEFESZ, amely genfi központjából — idegen, elsősorban amerikai pénzen — küldözgette a különböző kapitalista országok egyetemein tanuló magyar disszidenseket, hogy az egyes nemzetközi rendezvényeken a magyar diákságot „képviseljék”. A magyar politikai-társadalmi rendszer stabilitása, az ifjúsági mozgalom erőteljes fejlődése és szélesedő nemzetközi kapcsolataink végül is a diákszervezeteket is reálisabb álláspont elfoglalására ösztönözte. Töredezni kezdett az eleinte szilárd egység, egyre több diákszervezet ismerte fel, hogy a magyar egyetemistákat képviselni csak magyar útlevéllel lehet. A megindult folyamat válságba sodorta a MEFESZ-t, amelynek vezetőit 1964-ben a „Szabad Európa Bizottság” párizsi irodája türelmetlen hangú levélben figyelmeztetett: „ ... az elkövetkező néhány hónapban be kell bizonyítaniuk, hogy a MEFESZ-re fordított évi sokezer dollár valóban gyümölcsöző, különben kénytelenek leszünk az összeget drasztikusan csökkenteni.” Mint tudjuk, ez a bizonyítás nem sikerült. A magyar ifjúság és diákság igazi képviselői újra elfoglalhatták az őket megillető helyet a világ haladó, demokratikus mozgalmában. Jelenlegi pozíciónkat az elmúlt 15 év alatt szinte lépésről lépésre vívtuk ki. Segített ebben a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség, amelyeknek valamennyi fontosabb akciójában részt vettünk. Sokéves következetes tevékenységünk elismeréseként a Nemzetközi Diákszövetség 1967-es IX. kongresszusán szervezetünket a Titkárság tagjává választották. 1970-ben, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség budapesti közgyűlésén pedig úgy döntöttek, hogy képviselőnk, a korábbi titkári funkció helyett, alelnöki tisztséget tölthet be. Tekintélyünket növelte az a sokoldalú politikai, erkölcsi és anyagi támogatás, amelyet a hős vietnami nép harcához nyújtottunk. A szabadságukért, függetlenségükért harcoló népek segítését célzó szolidaritási akcióink szervesen kapcsolódtak a nemzetközi kampányokhoz, újabb barátokat szereztek hazánk fiataljainak. Ma 71 ország több mint 140 ifjúsági és diákszervezetével tartunk rendszeres kapcsolatot. Legszorosabb az együttműködésünk a szocialista országok ifjúsági szervezeteivel, mindenekelőtt a Lenini Komszomolla. Ezt elsősorban országaink azonos társadalmi rendszere, szervezeteink azonos ideológiai alapja és célkitűzései teszik lehetővé. Kapcsolatainkon keresztül nemcsak népeink és az ifjúság közötti barátságot mélyítjük el, hanem gyakorlati tevékenységünkhöz, az ifjúság neveléséhez is értékes segítséget kapunk. Ugyanakkor saját tapasztalatainkkal hozzájárulunk a testvérszervezeteink előtt álló feladatok megoldásához. Törekszünk arra, hogy fiataljaink megismerjék a kapitalista és fejlődő országok ifjúságának, diákságának életét is, őket pedig megismertessük a mi eredményeinkkel. Elsősorban a kommunista szervezetekre fordítunk különös figyelmet, de számos kérdésben — mint az európai béke és biztonság problémái, vagy a különböző ifjúsági rétegek jogainak, érdekeinek védelme — megvan a lehetőség az együttműködésre más politikai irányzatokat képviselő ifjúsági és diákszövetségekkel is. A 15 év alatt megtett út sok mindent bizonyít. A legnehezebb időszak megmutatta, hogy kik az igazi barátaink, a későbbi években egyre szélesedő kapcsolataink pedig következetes politikánk helyességét igazolták. Ez a politika az évek során semmit sem változott. Inkább ellenfeleink voltak kénytelenek megváltoztatni álláspontjukat, vagy legalábbis tiszteletben tartani a mi nézeteinket Helyzetünk erősödése, kapcsolataink fejlődése ugyanakkor egybeesett a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom bizonyos fokú átalakulásával is, amelyet ma alapvetően a haladó erők egységének szüntelen erősödése, az együttműködés iránti igény fokozódása jellemez. Az egység és együttműködés erősítésében mindenekelőtt az imperializmus elleni összefogás megszilárdításában kifejtett tevékenységünk, és itthon a szocialista építésben való részvételünk együtt alkot egészet. Ez az alapja annak a tekintélynek, amelyet ma már senki sem vonhat kétségbe a világ ifjúsági és diákmozgalmában. ”