Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-05-04 / 36. szám
Ezen szempontból tekintve a Csanádi híres indítványt — a mészárszéki jog eltörlése iránt — igaz, hogy ezen indítvány mélyen vág a tulajdon szentesített jogába, de azért a haladást még lehetetlenné nem teszi, mert ez is csak indítvány volt. — Elhangzott ezen indítvány, mint a makói éjjeli zene, ’s mint sok száz indítvány fog még elhangzani ’s „él magyar áll Buda még.“ De mikor egy vármegye a megyei mindendenhatóság zászlóját kitűzve — a megyei, törvényhozói és végrehajtói hatalom közti a kormányos sorompót lerontva, a törvény fölé emelkedik — 's őt nem illető jogot bitorolva indítvány helyett törvényt hoz ,s elhagyva az alkotmányos haladást a tettleges reform mezejére lép által, — akkor azon vármegye ,, átlépte a Rubicont “ — akkor azon vármegye, elhagyva a varázserejű törvényesség ezer évek viharainak ellenállt bástyáját, melly mögött erős volt, a hatalom azon mezejére lép, mellyen gyönge; a hol lehetlenné válik a haladás, hol törvényről már nincs szó, hol nem törvény, de erő és hatalom uralkodik, akkor azon vármegye lehetlenné teszi a haladást. — 'S örvendjen azon párt, melly azon megyében e mezőre vitte a haladást; művének, ha czélja nem volt más, mint lehetlenné tenni a haladást, sikeresen működött; övé a dicsőség. De ha haladni akar, akkor ne felejtse el, midőn „kapunk előtt áll az országgyűlés“ amit a világ története kézzel foghatólag bizonyít, hogy a radicális párt képes lehet a haladást, intelligentiája, lelkesedése és elszántságának súlyával maga részéről is elősegíteni ; de egy nemzet politikai békés átalakulását vezérelni, ugyanazon radicális párt képes soha sem volt.— Ne felejtse el azon párt — hacsak a Pesti Hírlap szerkesztőjének ama silány vigasztalására nem akar szorulni, mellyben, mióta a világ áll, minden megbukott politikai párt keresett, de egy sem talált vigasztalást— hogy „ő veszhet, de az eszme nem“ — hogy nemzeti átalakulásunk vezérlésénél kihagyhatjuk a discussióból — de bűntelenűl soha sem hagyhatjuk ki a számításból azon hatalmat, melly honunkban alkotmányunk lelke szerint — a legfelsőbb hatalom. Ne felejtse végre azon párt, mikor még van időnk — pedig „a Magyarhon pillanatai drágák“ — hogyha egyesek, vagy egyes felekezetek , mellyeket alkotmány különösen jogosít — eltűrhetnék is, hogy a „nihil de nobis sine nobis“ ellenére nálák nélkül reformáljunk, — a legfelsőbb hatalom azt, hogy nála nélkül is kedvünkre reformálgassunk, öngyilkosság nélkül el nem tűtendheti. — * * * Fővárosi hírek- Pest, május 30. F. helén reggeli 11 órakor tartó Orczy Béla b. a helybeli kir. m. egyetem teremiben jogtudori ünnepélyes vitatkozását. () Fels. apostoli királyunk veleszületett atyai kegyénél fogva a jeles vitatkozó azon alázatos kérelmére , hogy értekeznie és vitatkoznia ő Felsége magas pártfogása alatt szabad legyen , hajolni méltóztatván , képviselőjéül az ünnepélynél nmlságu székhelyi Mailáth György országbíró ő excllját kegyeskedett kijelölni, kinek elnöklése alatt, a papi és polgári méltóságok köztiszteletű személyei, az egyetemi tudományok minden korbeli hivatalnokai ’s tudós férfiai és egyéb számos hallgatóság koszorújában végzé a tisztelt báró úr említett vitatkozását. Mi örömmel emlékezünk az ünnepélyre, melly, mint hallók , második volt, melly e nemben fels. urunk magas pártfogása alatt ment véghez,’s mellynek a jeles talentoma vitatkozó kétségtelenül tanúsított tag ismeretei, szép és világos előadása által egyik fénypontja volt! Értekezése tárgyát a nálunk kivált olly korszerű büntetőjog tanaiból merité, ’s benne megmutatni igyekezett „a halálos büntetés igazságát és szükségét“. Nem ide tartozik kimondani azt: váljon meggyőzősbe minket az értekező felhozott védveivel, vagy sem; annyit azonban nyilvánítunk, hogy a kitűzött kérdésre szolgáló védveket szép logikával , nagy tárgyismerettel és tiszta latinsággal hozá fel. Szokotthősiseit hasonló tudományos választottság és nyelvbeli csinossággal párosult világosság jellemzi; s mi általában is, de kivált jeleseknek és korszerűknek tartjuk azokat, mellyeket a ns báró a Politica-oeconomia szép mezejéről Szőve azok sorába, ’s csak aóban lelünk egy szót, mellyet helyén nem látunk ’s tulajdonatlannak (improprius) hiszünk ? . . . A vitatkozás befejezésével, mellyet az igen tisztelt ’s tudós ellenvitatók egyike a vitatkozó és bárónak tanulmányi pályája rövid vázlatával, bennünk szép elmetehetsége és fáradhatlan szorgalma iránt méltó elismerést és tiszteletet gerjesztővel teve érdekesbbé, ő excllja az elnöklő országbíró üdvözlé a legott tudorrá leendő ifjú bárót, ’s jeléül a legf. k. kegynek és eddigi hűsége, szorgalma fejedelmi méltánylásának egy drága-köves gyűrűt nyujtaát neki kir. ajándokul. ... Mi szívből óhajtjuk , viselje azt a derék ifjú tudor boldog évek hosszú során át, és emlékeztesse őt arra, hogy az olly jelesen megkezdett pályán mindig szent és állhatatos hévvel haladván, ne csupán névvel, de valódilag legyen tudora a jog- és törvényeknek az emberiség és különösen nemzete javára, legyen az díszére a fejdelmek legkegyesbikének,’s a tőle sokat igényelhető hazának ! Midőn ez érdekes ünnepélyt. olvasóinkkal közöljük, nem fojthatjuk el nyilvánítását banknak, melly az ünnepély végével keblünkben a felett támadott, hogy az egésznek lefolyta alatt csak egy magyar hang sem emlékeztetett bennünket kedves hazánk tudós egyetemére! Tudunk mi méltányolni minden körülményt; de hogy édes hazai nyelvünk teljesen mellőztetett, semmi okot sem tudunk találni, melly az illetőket menthetné?!... — Az 1 S3Sdiki árvíz szomorú maradványai még mindig szemeik előtt lebegnek az összeomlott házak tulajdonosinak ! Legújabban t. i. ismét felsőbb rendelet érkezett, mellyel azon pesti háztulajdonosok, kik azon vésznapok után 2 kamatos kölcsönt nyertek , arra figyelmeztetnek, hogy tőkéjük első tizedét, az esedékes félévi kamattal együtt. 1842diki junius 1 től, ugyanazon hónap 30ig okvetlenül lefizetni kötelesek.Valóban a latin közmondás nulla calamitas solar nagy mértékben teljesült városunkon, mert a vésznapok után jött nem sokára a nyomasztó pénzerisis, mellynek folytában virágzóbb fekhelyeken is éreztetett a súly, melly azzal járni szokott. Hálával ismerendik el kétségkívül az itteni kölcsönvevők a nagy segélyt, ’s azon türelmet, mellyel a kölcsönadók irántok valónak; de e hálaérzet közepett meg kell szinte emlékezniük szent kötelességükről — ’s visszafizetésről ! ’s a hitel fentartása tekintetéből is igyekezniök illik annak teljesítését mindenkép eszközleni — s fóglálból. Megyénk tisztújítása április 2-ik és VSdik napjain négy gróf Keglevich Gábor tisztelt főispánunk elnöklete alatt legszebb renddel ment véghez, mellynek eredménye következő; első alispánnak egyhangúlag Fráter Pál kiáltatott ki, másod alispánnak szavazás utján nagy szótöbbséggel Károlyi János választatott. Főügyészekül meghagyattak : Farkas Károly és Plachy Zsigmond. — Hadi főadószedőnek Szerémy Antal. — Ut igazgatónak választatott Szontagh Sámuel. — Főbiztosnak Sréter László. — Számvevőül:: Dubraviczky Zsigmond Főszolgabirákul: Horváth Elek, Jankovich László , Repeczky Ferencz, és Gellen József. — Alszolgabirákul: Szécsényi Miklós, Horváth István, Básthy Miklós, Veres István, Somoskőy János, Benyovszky Móricz, Szontagh Pál. A többiről később. Itt is bebizonyosult, hogy a titkos szavazás ott, hol olvasni nemtudó nemesség voksol , czéliránytalan. A JLiptóBml. Sz.Miklós, ápril 20án. Liptó megyének első évnegyedes közgyűlése első alispánunk elnöklete alatt aprilién kezdődvén, háromnapi félbenszakasztás után april 1sikán fejeztetetett be. — Első napszámos indítvány került szőnyegre; — különösen a közgyűlés utolsó napján felvett tárgyakról vezetett jegyzőkönyvnek mikor töiténendő hitelesítéséről, az évnegyedes közgyűlések állandó határnapjai megállapításáról,törvényszéki táblabírák titkos szavazás útján választásáról,tisztválasztáskor a hivatalos irományok pontos átadásáról a közügyek lehető leggyorsabb kezeléséről ,sat; de mindezek hosszú sorából jelenleg csupán az fogadtatott el, hogy a közgyűlés addig el ne oszlassék, míg minden tanácskozásba vett tárgyak jegyzőkönyve hitelesítve nincs; a többi indítvány egy táblabírókból kinevezett küldöttséghez utasíttatott bővebb megrostálás végett. Mi pedig a többi tanácskozások főeredményeit illeti: I) Tholt Ferkovje János örökösödési ügyében fels. urunk aláírásával kibocsátott kegyelmes kir. udv. leiratban meghagyott viszonvégrehajtás hosszabb vita után szótöbbséggel eszközlésbe vétetni határoztatott. — Az eset vázlata következőkben pontosul. Tholt Ferkovje János atyatestvére után nyilvános örökösödést megyei küldöttség előtt követelvén, ’s kedvező ítéletet nyervén a vagyont letartóztató elmarasztalt alperes legfelsőbb helyre folyamodott, ’s a leérkezett kir. rendelet által a választmányi ítélet megsemmisittetvén, viszonvégrehajtás parancsoltatok. A megye Rendei az 1836. 14. t.czikk 16. sz betű szerinti értelméhez szorosan ragaszkodva, mellynél fogva a küldöttség ítéletében meg nem nyugvó fél, ’s így nem a megelégült nyertes, a törvény rendes útját birtokon kívül követni tartozik, ez ellen ismételve felírtak, a feltisztelt kegy. kir. udv. leiratban pedig különösen kiemeltetik, mikép a kérdéses örökösödési ügyre , több vele összeszőtt kérdés miatt, az 1836: 14 ez nem is alkalmazható ’s ő felsége legfőbb felügyelési jogánál fogva foganattal elhárítani tartozik,hogy a törvény helytelen alkalmazó-, sóból elmarasztalt felek,az orvoslást hosszú és költséges per után keresni ne kényszerüljenek ; tagadhatlan tehát, hogy a törvény egy részben is fő,kép a feljebbvitelnek elzáratása miatt, hiányos — ’s a többség az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó választmányt megbízta, adjon véleményt, mennyiben kell a hiányos törvényt pótolni, ’s mennyiben a törvény betűszerinti értelmén alapult felírások elmellőzéséből származott sérelem orvoslását jövő országgyűlésen sürgetni. 2) A szepesi püspök folyamodására kelt kegyeim, k. üdv. rendelet meghagyásából , a tarnóczi plébános ellen folyamatba vett ügyészi keresetet érdeklő irományok eredetiben felterjesztendők , ’s a levéltár számára hiteles másolatban megtartatandók lesznek. — 3) A statutarius közrendelet szülte közérzelmek a megyei végzésben ekként fejtetnek ki : ,,A fentisztelt kegy. k." leirat két részre oszolván, a K. és RR ő feleségének a törvények és törvényhozó test jogai- nak sérthetlenségére ezélzó ’s Magyarország, ’s a hozzá csatolt részek közboldogságának, pótlandó avagy javitandó bölcs törvények ’s minden alkalmas módokkali gyarapítására irányzott atyai igyekezetének illy ünnepélyes kinyilatkozását legmélyebb hálaérzésekkel fogadják, ’s azokat jegyzőkönyvileg is különösen kiemelék; egyébiránt pedig, amint egy részről alkotmányos állásunkhoz szoros ragaszkodásuk mellett, a józan előhaladás sugalta törvényváltoztatásról, és az elavult, vagy a jelenkor kívánatinak egészben meg nem felelő régi intézményeink érett megfontolás utáni módosításáról alkotmányunk kijelelte törvényhozási úton gondoskodni, hazafiui főkötelességüknek mindig tárták, ’s helyhatósági jogaikat is, azok körébe eső tárgyakban teljes mértékben, ’s ott hol szükségét látták , erőteljesen is gyakorolták, úgy viszont belső öntudatuk szerint azon alapos oknál fogva is , hogy a haza jóléte is a közboldogság, csak úgy gyarapulhat mós eredménynyel, ha a törvényhozó test körébe tartozó és az egész haza alkotmányos állományával összeszőtt kérdések törvényhozó test által, ha nem is közös egyetértéssel, legalább a haza nagyobb részének megnyugvásával döntetnek el, ’s a többség helyeslette kivánatok, mindnyájunkat egyformán kötelezendő törvények kiemeltetnek, a törvényhozás körébe vágó kérdések helyhatóságilag elintézésébe soha sem bocsátkozván , ’s így az illy szellemű határzatokra kimondott legfelsőbb kárhoztatás által legkevésbbé sem futtathatván, olly ünnepélyes óvás kijelentése mellett, hogy helyhatósági rendszerükhöz s azzal összeszőtt jogaikhoz szorosan ragaszkodnak, ’s a törvényszabta korlátok közt azokkal jövendőre is szakadatlanul élni fognak, a fentisztelt k. leirat utóbbi részét tudomásul veszik. ( 4) A tisztviselők szaporítása érdemében leérkezett helyi, tanácsi k. intézvény, ’s a megyéhez szóló főispáni levél, némelly vitákra szolgáltatott még alkalmat. A megyének eddig 8 fizetéses szolgabirája, és csak 4 esküdje lévén az utolsó tisztujitás alkalmával a még 1774. évben kibocsátott szabályozó válasz erejénél fogva sub sperati választott négy uj járásbeli esküt kegyelmesen rendszeresittetett; — a számvevő főkép a hivatalaikban meghagyott sz bírákra nézve aggodalmat nyilvánitani. hogy, ebből az adózó népre nagyobb teher fog háramlani; végtére M. A. és Sz.