Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-05-04 / 36. szám

Ezen szempontból tekintve a Csanádi híres indítványt — a mészárszéki jog­ eltörlése iránt — igaz, hogy ezen indítvány mélyen vág a tulajdon szentesített jogába, de azért a haladást még le­hetetlenné nem teszi, mert ez is csak indítvány volt. — Elhangzott ezen indítvány, mint a makói éjjeli zene, ’s mint sok száz indítvány fog még elhangzani ’s „él magyar áll Buda még.“ De mikor egy vármegye a megyei minden­­denhatóság zászlóját kitűzve — a megyei, törvény­hozói és végrehajtói hatalom közti a korm­ányos sorompót lerontva, a törvény fölé emelkedik — 's őt nem illető jogot bitorolva indítvány helyett tör­vényt hoz ,­­s elhagyva az alkotmányos haladást a tettleges reform mezejére lép által, — akkor azon vármegye ,, átlépte a Rubicont “ — akkor azon vármegye, elhagyva a varázserejű törvényesség ezer évek viharainak ellenállt bástyáját, melly mögött erős volt, a hatalom azon mezejére lép, mellyen gyönge; a hol lehetlenné válik a ha­ladás, hol törvényről már nincs szó, hol nem tör­vény, de erő és hatalom uralkodik, akkor azon vármegye lehetlenné teszi a haladást. — 'S örvendjen azon párt, melly azon megyében e mezőre vitte a haladást; művének, ha czélja nem volt más, mint lehetlenné tenni a haladást, sikeresen működött; övé a dicsőség. De ha haladni akar, akkor ne felejtse el, midőn „kapunk előtt áll az országgyűlés“ a­mit a világ története kéz­zel foghatólag bizonyít, hogy a radicális párt ké­pes lehet a haladást, intelligentiája, lelkesedése és elszántságának súlyával maga részéről is előse­gíteni ; de egy nemzet politikai békés átalakulását vezérelni, ugyanazon radicális párt képes soha sem volt.— Ne felejtse el azon párt — hacsak a Pesti Hírlap szerkesztőjének ama silány vigasztalására nem a­­kar szorulni, mellyben, mióta a világ áll, minden megbukott politikai párt keresett, de egy sem ta­lált vigasztalást— hogy „ő veszhet, de az eszme nem“ — hogy nemzeti átalakulásunk vezérlésénél kihagyhatjuk a discussióból — de bűntelenűl soha sem hagyhatjuk ki a számításból azon hatalmat, melly honunkban alkotmányunk lelke szerint — a legfelsőbb hatalom. Ne felejtse végre azon párt, mikor még van időnk — pedig „a Magyarhon pillanatai drá­gák“ — hogyha egyesek, vagy egyes felekeze­tek , mellyeket alkotmány különösen jogosít — eltűrhetnék is, hogy a „nihil de nobis sine nobis“ ellenére nálák nélkül reformáljunk, — a legfelsőbb hatalom azt, hogy nála nélkül is kedvünkre re­­formálgassunk, öngyilkosság nélkül el nem tű­­­tendheti. — * * * Fővárosi h­írek- Pest, május 30. F. he­lén reggeli 11 órakor tart­ó Orczy Béla b. a helybeli kir. m. egyetem teremiben jogtudori ünnepélyes vitatkozását. () Fels. apostoli királyunk veleszületett atyai kegyénél fog­va a jeles vitatkozó azon alázatos kérelmére , hogy értekeznie és vitatkoznia ő Felsége magas pártfogá­sa alatt szabad legyen , hajolni méltóztatván , kép­viselőjéül az ünnepélynél nmlságu székhelyi Mai­­láth György országbíró ő excllját kegyeskedett ki­jelölni, kinek elnöklése alatt, a papi és polgári méltóságok köztiszteletű személyei, az egyetemi tudományok minden korbeli hivatalnokai ’s tudós férfiai és egyéb számos hallgatóság koszorújában végzé a tisztelt báró úr említett vitatkozását. Mi örömmel emlékezünk az ünnepélyre, melly, mint hallók , második volt, melly e nemben fels. urunk magas pártfogása alatt ment véghez,’s melly­­nek a jeles talentoma vitatkozó kétségtelenül tanúsí­tott tag ismeretei, szép és világos előadása által egyik fénypontja volt! Értekezése tárgyát a ná­lunk kivált olly korszerű büntetőjog­ tanaiból me­­rité, ’s benne megmutatni igyekezett „a halálos büntetés igazságát és szükségét“. Nem ide tartozik kimondani azt: váljon meggyő­zősbe minket az­ értekező felhozott védveivel, vagy sem; annyit azonban nyilvánítunk, hogy a kitű­zött kérdésre szolgáló védveket szép logikával , nagy tárgyismerettel és tiszta latinsággal hozá fel. Szokott­­hősiseit hasonló tudományos válasz­­tottság és nyelvbeli csinossággal párosult világos­ság jellemzi; s mi általában is, de kivált jeleseknek és korszerűknek tartjuk azokat, mellyeket a ns báró a Politica-oeconomia szép mezejéről Szőve azok­­ sorába, ’s csak a­­óban lelünk egy szót, mellyet helyén nem látunk ’s tulajdonatlannak (improprius) hiszünk ? . . . A vitatkozás befejezésével, mellyet az igen tisztelt ’s tudós ellenvitatók egyike a vitat­kozó és bárónak tanulmányi pályája rövid vázla­tával, bennünk szép elmetehetsége és fáradhatlan szorgalma iránt méltó elismerést és tiszteletet ger­jesztővel teve érdekesbbé, ő excllja az elnöklő or­szágbíró üdvözlé a legott tudorrá leendő ifjú bárót, ’s jeléül a legf. k. kegynek és eddigi hűsége, szor­galma fejedelmi méltánylásának egy drága-köves gyű­rűt nyujtaát neki kir. ajándokul. ... Mi szívből óhajt­juk , viselje azt a derék ifjú tudor boldog évek hosszú során át, és emlékeztesse őt arra, hogy az olly jelesen megkezdett pályán mindig szent és áll­hatatos hévvel haladván, ne csupán névvel, de va­­lódilag legyen tudora a jog- és törvényeknek az emberiség és különösen nemzete javára, legyen az díszére a fejdelmek legkegyesbikének,’s a tőle sokat igényelhető hazának ! Midőn ez érdekes ünnepélyt­­. olvasóinkkal közöljük, nem fojthatjuk el nyil­vánítását banknak, melly az ünnepély végével keb­lünkben a felett támadott, hogy az egésznek le­­folyta alatt csak egy magyar hang sem emlékezte­tett bennünket kedves hazánk tudós egyetemére! Tudunk mi méltányolni minden körülményt; de hogy édes hazai nyelvünk teljesen mellőztetett, sem­mi okot sem tudunk találni, melly az illetőket menthetné?!... — Az 1 S3Sdiki árvíz szomorú maradványai még mindig szemeik előtt lebegnek az összeomlott házak tulajdonosinak ! Legújabban t. i. ismét felsőbb rendelet érkezett, mellyel azon pesti háztulajdonosok, kik azon vésznapok után 2 kama­tos kölcsönt nyertek , arra figyelmeztetnek, hogy tőkéjük első tizedét, az esedékes félévi kamattal e­­gyütt­­. 1842diki junius 1 től, ugyanazon hónap 30ig okvetlenül lefizetni kötelesek.Valóban a latin közmondás nulla calamitas solar nagy mér­tékben teljesült városunkon, mert a vésznapok után jött nem sokára a nyomasztó pénzerisis, mellynek folytában virágzóbb fekhelyeken is éreztetett a súly, melly azzal járni szokott. Hálával ismerendik el kétségkívül az itteni kölcsönvevők­ a nagy segélyt, ’s azon türelmet, mellyel a kölcsönadók irántok valónak; de e hálaérzet közepett meg kell szinte emlékezniük szent kötelességükről — ’s visszafize­tésről ! ’s a hitel fentartása tekintetéből is igyekez­­niök illik annak teljesítését mindenkép eszközleni — s fógl­á­lból. Megyénk tiszt­újítása április 2-ik és VSdik napjain négy gróf Keglevich Gábor tisztelt főispánunk elnöklete alatt legszebb renddel ment véghez, mellynek eredménye következő; első alispánnak egyhangúlag Fráter Pál kiáltatott ki, másod alispánnak szavazás utján nagy szótöbbség­gel Károlyi János választatott. Főügyészekül meghagyattak : Farkas Károly és Plachy Zsigmond. — Hadi főadószedőnek Szerémy Antal. — Ut i­gaz­­gatónak választatott Szontagh Sámuel. — Főbiz­tosnak Sréter László. — Számvevőül:: Dubraviczky Zsigmond­­ Főszolgabirákul: Horváth Elek, Jan­­kovich László , Repeczky Ferencz, és Gellen Jó­zsef. — Alszolgabirákul: Szécsényi Miklós, Hor­váth István, Básthy Miklós, Veres István, So­­moskőy János, Benyovszky Móricz, Szontagh Pál. A többiről később. Itt is bebizonyosult, hogy a titkos szavazás ott, hol olvasni nemtudó nemesség voksol , czéliránytalan. A JLi­ptóBml. Sz.­Miklós, ápril 20án. Liptó megyének első évnegyedes közgyűlése első alispánunk elnöklete alatt april­ién kezdődvén, há­romnapi félbenszakasztás után april 1­sikán fejezte­­tetett be. —­ Első napszámos indítvány került sző­nyegre; — különösen a közgyűlés utolsó napján fel­vett tárgyakról vezetett jegyzőkönyvnek mikor töi­­ténendő hitelesítéséről, az évnegyedes közgyűlések állandó határnapjai megállapításáról,törvényszéki táb­­labírák titkos szavazás útján választásáról,tisztválasz­­táskor­ a hivatalos irományok pontos átadásáról a köz­ügyek lehető leggyorsabb kezeléséről ,sat; de mind­­­ezek hosszú sorából jelenleg csupán az fogadtatott el, hogy a közgyűlés addig el ne oszlassék, míg minden tanácskozásba vett tárgyak jegyzőkönyve hitelesítve nincs; a többi indítvány egy táblabírók­­ból kinevezett küldöttséghez utasíttatott bővebb meg­rostálás végett. Mi pedig a többi tanácskozások fő­­eredményeit illeti: I) Tholt Ferkovje János örökö­södési ügyében fels. urunk aláírásával kibocsátott kegyelmes kir. udv. leiratban meghagyott viszon­­végrehajtás hosszabb vita után szótöbbséggel eszköz­lésbe vétetni határoztatott. — Az eset vázlata kö­vetkezőkben pontosul. Tholt Ferkovje János atya­­testvére után nyilvános örökösödést megyei küldött­ség előtt követelvén, ’s kedvező ítéletet nyervén a vagyont letartóztató elmarasztalt alperes legfel­sőbb helyre folyamodott, ’s a leérkezett kir. ren­delet által a választmányi ítélet megsemmisittetvén, viszonvégrehajtás parancsoltatok. A megye Ren­dei az 1836. 14. t.czikk 16. sz betű szerinti ér­telméhez szorosan ragaszkodva, mellynél fogva a küldöttség ítéletében meg nem nyugvó fél, ’s így nem a megelégült nyertes, a törvény rendes útját birtokon kívül követni tartozik, ez ellen ismételve felírtak, a feltisztelt kegy. kir. udv. leiratban pe­dig különösen kiemeltetik, mikép a kérdéses örö­kösödési ügyre , több vele összeszőtt kérdés miatt, az 1836: 14­­ ez nem is alkalmazható ’s ő fel­sége legfőbb felügyelési jogánál fogva foganattal el­hárítani tartozik,hogy a törvény helytelen alkalmazó-, sóból elmarasztalt felek,az orvoslást hosszú és költsé­ges per­ után keresni ne kényszerüljenek ; tagad­­hatlan tehát, hogy a törvény egy részben is fő,­kép a feljebbvitelnek elzáratása miatt, hi­ányos­­ — ’s a többség az országgyűlési tárgyakkal fog­lalkozó választmányt megbízta, adjon véleményt, mennyiben kell a hiányos törvényt pótolni, ’s men­nyiben a törvény betűszerinti értelmén alapult fel­írások elmellőzéséből származott sérelem orvoslását jövő országgyűlésen sürgetni. 2) A szepesi püspök folyamodására kelt kegyeim, k. üdv. rendelet meg­hagyásából , a tarnóczi plébános ellen folyamatba vett ügyészi keresetet érdeklő irományok eredeti­ben felterjesztendők , ’s a levéltár számára hiteles másolatban megtartatandók lesznek. — 3) A sta­­tutarius­ közrendelet szülte közérzelmek a megyei végzésben ekként fejtetnek ki : ,,A fentisztelt kegy. k." leirat két részre oszolván, a K.­ és RR ő fel­­e­ségének a törvények és törvényhozó test jogai-­­ nak sérthetlenségére ezélzó ’s Magyarország, ’s a hozzá csatolt részek közboldogságának, pótlandó avagy javitandó bölcs törvények ’s minden alkal­mas módokkali gyarapítására irányzott atyai igye­kezetének illy ünnepélyes kinyilatkozását legmé­lyebb hálaérzésekkel fogadják, ’s azokat jegy­zőkönyvileg is különösen kiemelék; egyébiránt pedig, a­mint egy részről alkotmányos állásunk­hoz­ szoros ragaszkodásuk mellett, a józan előha­­ladás sugalta törvény­változtatásról, és az elavult, vagy a jelenkor kívánatinak egészben meg nem fe­lelő régi intézményeink érett megfontolás utáni mó­dosításáról alkotmányunk kijelelte törvényhozási úton gondoskodni, hazafiui főkötelességüknek min­dig tárták, ’s helyhatósági jogaikat is, azok kö­rébe eső tárgyakban teljes mértékben, ’s ott hol szükségét látták , erőteljesen is gyakorolták, úgy viszont belső öntudatuk szerint azon alapos oknál fogva is , hogy a haza jóléte is a közboldogság, csak úgy gyarapulhat mós eredménynyel, ha a tör­vényhozó test körébe tartozó é­­s az egész haza al­kotmányos állományával összeszőtt kérdések tör­vényhozó test által, ha nem is közös egyetértéssel, legalább a haza nagyobb részének megnyugvásá­val döntetnek el, ’s a többség­ helyeslette kivána­­tok, mindnyájunkat egyformán kötelezendő törvé­nyek kiemeltetnek, a törvényhozás körébe vágó kérdések helyhatóságilag elintézésébe soha sem bo­csátkozván , ’s így az illy szellemű határzatokra kimondott legfelsőbb kárhoztatás által legkevésbbé sem futtathatván, olly ünnepélyes óvás kijelentése mellett, hogy helyhatósági rendszerükhöz s azzal összeszőtt jogaikhoz szorosan ragaszkodnak, ’s a törvényszabta korlátok közt azokkal jövendőre is sza­kadatlanul élni fognak, a fentisztelt k.­­ leirat utób­bi részét tudomásul veszik. ( 4) A tisztviselők szaporítása érdemében leérkezett helyi, tanácsi k. intézvény, ’s a megyéhez szóló főispáni levél, né­­melly vitákra szolgáltatott még alkalmat. A megyé­nek eddig 8 fizetéses szolgabirája, és csak 4 es­küdje lévén az utolsó tisztujitás alkalmával a még 1774. évben kibocsátott szabályozó válasz erejénél fogva sub sperati választott négy uj járásbeli eskü­­t kegyelmesen rendszeresittetett; — a számvevő főkép a hivatalaikban meghagyott sz bírákra nézve aggo­dalmat nyilvánita­n­­i. hogy, ebből az adózó népre nagyobb teher fog háramlani; végtére M. A. és Sz.

Next