Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-10-22 / 85. szám
PESTEN, 1849.----■ ■ ------- . - 0.gb Megjelenik e politikai, tudományos és művészet Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül, Hirlője közöl minden hirdetményt, egy ötös szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket. 8Ж cnflBAT, octofiei* Előfizethetni helyben a szerkesztő - hivatalban [Uri-utcza 450. sz. alatt első emeletben], félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal ; az országban minden — azon kívül csak a bécsi cs. kir fő - postahivatalnál Bécsben. Minden közlés ,,a Világ szerkesztő-hivatalának“ czím alatt kéretik beküldetni. T a r t a 1 . m. Magyarország f,S Erdély. Kinevezések. Nemzeti kép. II. — Fővárosi hírek. —Szini anticritica. — Kisdedovóintézet M. térj. egyesület tartandó közgyűlése. — Pesti szegénygyermek-kórház 's ajánlatok. — Népkönyvkiadó egyesület figyelmeztetése. Adakozások a pesti nyilvános énekiskolára. — Tudósítások:Fej éг, Вács és Коmá г оm megyék közgyűléséről. Vidéki rövid közlés. (Révkomáromból Pápai czigányok. Ungvárról: Igazítás.)List és társai (folytatás). Hirlapi halászok. Változások a cs.k.hadseregnél. KÜLFÖLD. Szerbia (Vajevics elitéltetik.) Törökország. (Az öt hatalmasság követei hathatósan közbenjárandók Mihály hg. szerb fejdelem visszahelyeztetéséért. A libanoni kérdést tárgyazó nagyúri parancs.) Francziaország. (Jelen állása a franczia hatalomnak Algírban. A franczia sajtó az ango hajóhadkészület ellen. A Revue de Paris elmélete a Belgiummali vámegyesületről, sat.) Nagy britannia. (A királyné Izlandot is készül meglátogatni.— A kézművesek utolsó lázongása. A Chartismus befolyása a nyugtalanságokra. Ellenborough indiai politikája. A czigányok Angliában. Gabnatörvény elleni társulat.) — Spanyolország. (Cortesgyülés határnapja.) Olaszország. (Az angol gyárművek bevitelváma leszállittatik Szicziliában.) — Németország. (Az uj amerikai vámszabály nyomasztósága.) Dánország. Görögország. (Miniszter-változás hire) Vegyes közlések. TÁRCZA. Episodok a franczia forrradalom idejéből. (Club-bretons). Külföldi bibliographia. Beszterczei anekdoták. Hivatalos jelentések és magán-tudósitások. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavízállás. Magyarország és Erdély. A nagy magy. kir.udv. kamara a Beszterczebányán megürült első és második kir. erdészhivatali irnokságra Neubehler Pál és Melchiori Lajos , tanulmányaikat végzett erdészgyakornokokat alkalmazd. Nemzeti kép. II. Mint a lelketlen kép szépségin hidegen lebbennek el pillanataik, mert éltető szellem nem ömleszt vonásiba szivmelegitő bájt, úgy az események száraz egybefüggése meddő, ha szövedékén át nem gyürűdzik üdvös tanulmány feltűnő vegyülete! Nehogy tehát az általunk adott rajz szellemtelen legyen, ime keserű czikket ajánljuk t. olvasóink figyelmébe! Sajnos okulás, mellyet egy nemzet szomorú múltjának bánatos emlékezetéből merít; de százszorta sajnos, ha még önestén sem tud vagy nem akar okulni! — Előbbi czikkünkben festett képünknek minden vonása — mint a bölcs olvasó sejdíthető — a közügyek iránti részvét-gerjesztésre van irányozva, mert épen a hanyag közönyösség az, miből jelenkorunkban sokan ki nem vetkőznek. — Mi mikép egyes, akkint egész népek évezredes éltében a gondviselés bölcs intéseit imádjuk, erős hitünk lévén, hogy isten szivvérig-ható csapást küld néha a nemzetre, nem semmivé tiprandásul ezt, hanem bűneiből gyógyitva megóni vég-enyészettől.—Illy keser-üdvös intés vala égbül a magyarnak Sajó és Mohács borzasztó képe, ott ’s itt egyenetlenség szülte közönyösség dönté Hunniát a tatár és török kemény rabigájába! Következés mutatta, hogy az ég sujtókeze nemzetek koszorújából kitépni nem akarta,hanem csak bajaink próbakövén kivánta őseinknek ’s példájukban unokáiknak erényét edzeni. — És valóban felébredt őseink iránt szörnyű hálátlansági bűnt követnénk el, nem méltányolva századok lefolyta alatt szenvedett vastürelmeket, és nem áldva honunkért öntött véreket. — De fájdalom , alig vonult el Hunnia egéről a zivatar, hosszas küzdelmei után ernyedésnek indult őseink ereje nem újult meg unokáikban, a nemzetiséges munkáló cselekvőség dajkakezein. Hanem inkább külföldi kéjelgés utánzásában gondatlanul emészté fel honunk termékeny áldásit, mit sem aggódva emelkedésén e hazának, mellyért pedig azért vérzettek apáink, hogy szerencsés ivadékaik az olajág csendes árnyában a dicső nagyság olly fokára emelhessék, minőre a keleti faj tömött erejével magát felküzdeni képes ! így jön, hogy nemzetünk önrészvétlenségivel ásta meg nemzetisége sirját,azzal egyszersmind tételének kora halálát idézve elő! Úgy jártunk, mint kit a mákony csendes szendergés között ölel, mert nem őrizve nemzetiségünket, feledve eredetünket, saját hajlamunk után emésztők életfánk nedvét.— Hála azonban a Mindenható kegyének! ő az újabban részvétlenségének bűnös súlya alatt roskadozó nemzetet uj életre ébreszté, midőn bővebben öntött honszeretetet szivereinkbe, hogy így minöszterünkből támadnánk munkás részvétre. És ha gyarló embernek szabad a véghetetlennek végzéseihez tisztelettel közelítni, hiszszükségnek ennyi kegyelme azért áradoz ránk, hogy védfala legyünk ismét Európa és Európában az egész emberi nem miveltsége és szabadságának, az éjszakról netalán berohanó szilaj elem ellen! Végre itt állunk jövőnk küszöbénél, és itt ismét bús aggály ébred részvevő keblünkben, midőn minden ősi intézményt megingattatni, az alkotmány nyolcz százados falait rögtöni hamarsággal rontatni—’s megvetve a természet törvényét, szükséges előzmények és megkivántató kifejtések mulasztásával — átalakulásunkat elhirtelenkedni látjuk. — És ha vész keletkezik innen, kérded tisztelt olvasó, mi oka? Képünkből olvashattad — a részvétlenség! — Mindinkább növekszik radical újítóink túlzó törekvése, a megyei életben kizárólagos működésre vágyik, ’s az ellenében álló óvatos haladókat a megtört magasb aristocratia hamvvedrén kivánja elporlasztani. — Íme képünk int, sürgetve kér, honfiak, hogy veszni részvétlenséggel ne engedjétek szeretett hazátokat. Előtünteti, mit kelljen tennetek, hogy, mig lehet, a nemzeti tényezők közöl végkép ki ne törültessetek! — A meleg részvét termette morális befolyást gyülésinken, igen az óvakodva haladóknak vissza kell nyerni a tért, mellyet elhagytanak ’s nem az anyagi durva erővel, hanem a bölcs értelmesség súlyával meghiúsítani minden időelőtti indítványokat. — Mit tevénk eddig? a napról napra növekedő hallgatói impertinentiák megnémitottak, ’s féltünk szólni ott, hol a helyszentsége illően nem tiszteltetek; a magas aristocratia, az egyházi rend, a józanabb rész vagy meg nem jelent, vagy néma fájdalommal nézte, mint merészkednek túlzó nyitóink; mentséget kerestünk a botrányokban, holott azok erőteljes meggátlása volt volna kötelességünk. Uraim , mi felteszszük szabadelmüink szivéről, hogy ők a hon üdvét vélik rögtönzéseikkel eszközleni, és hogy szenvedéllyé vált honszeretetök minden ellenállást, hon vész képében tüntet fel csigázott képzetekben. De ez nem elég a tér átengedésére, hanem inkább nagyobb ösztön minekünk az intelligentia használására, ébresztő esemény a buzgó részvétre, ’s kárhoztató jele hanyagságunknak. Közéig, sőt némelly megyékben tettleg beérkezett az utasítások ideje; következőleg ezek készítésében folytonos részt venni annál szorosb kötelességünk, minél élénkebb a tulvitt szabadelmüség működése! — Nincs becsesb polgári állás, mint milliókat boldogíthatni; de nincs is nagyobb polgári bűn a hanyagság és elnézés vétkénél azok részérül, kiket jog és értelem erre felhí! — Soha Francziaországnak olly iszonyatos múltja ’s olly nyughatatlan jelene nem lett volna, ha kellő munkássággal őrködik hona felett aristocratiája! — Ha valamikor, úgy átalakulásunk kétes hajnalán a nemzeti boldog jövő felkér munkás részvét ’s egyesülésre, ’s sürgetve int, hogy karöltve megyei tanácskozásokban rendületlen állhatatossággal viljunk a jó ügy mellett ’s álljunk ellen minden roham-árnak. Ne rettentsen viszsza sem túlságos szerénykedés, sem kellemetlen jelenetektőli félelem; mert mihelyt egész jogunkat méltóságos komolysággal használandjuk, azonnal csökkenni fog rohanva haladóink megfeszített ügyekezete! Minthogy azonban nehezebb az elvesztett tért visszanyerni, mint azt megtartani, hogy szerencsés eredmény koszorúzza hazafias buzgalmunkat, kettőt elkerülhetlennek tartok. Első, hogy egyek legyünk min magunk és elveinkkel; második, hogy mit üdvösnek ítéltünk, azt mind sajtó utján, mind megyei utasításokban előbbre léptetni iparkodjunk! E szavaknál épen zárandó valók soraimat, midőn az elsőt illetőleg nehézségekkel találkoztam. De ezekről máskor. K. I. A. VILÁG TÁRCIKÁJA. Episodok a franczia forradalom idejéből. CLUB-BRETONS. Midőn a híres tengeri hajós Arragonia királyát az újvilággal megajándékozta, elhatárza e király, hogy ott gyarmatokat állitana. De minthogy e fejedelem kígyói okossággal bírt, parancsot ada mindazoknak, kiket a gyarmatok népesítésével megbízott, hogy kezükbe egyetlen ügyvédet se fogadjanak. E parancs magas politikai szempontból eredett, és nagy fontossággal bírt, egyszersmind bizonysága volt annak, hogy a katholikus Ferdinand ezen osztályt az újonan alkotandó társaság tagjai közti egyetértés meggátlására szintúgy képesnek tartó, valamint egy már elaggott társaság romlásának siettetésére. A szerencsétlen XVI. Lajos Francziaországot és magát is valóban sok gonosztól megmentette volna, ha az egyetemes rendek (Generalstaaten) összehívásakor Ferdinand példáját követve, megyei ügyvivőinek megparancsolja, hogy a küldöttek sorából amaz ügyvédi osztályt minden áron kirekeszszék, kik a forradalmi vihartól űzetve az 1789dikei május 4-én az egyetemes gyűlés megnyitásakor Versaillesben épen olly vészhozólag telepedtek le, mint az egyiptomi sáskák a Nílus völgyén Mózes idejében ! Kiki tudja, hova juttaták ezek Francziaországot. — Az ügyvédeket olly kevéssé szeretem, mint Hobbes, ki hihetőleg szinte azokra gondolt, midőn ezt írá: ,,Le vrai, et la faux , ne sont, que de mots, dont nous ne pouvous contester la realité.“ (Az igaz és hamis csak ofly szavak, mellyek valóságát nem vagyunk képesek bebizonyítani). Még kevésbbé szeretem azon ügyvédeket, kik Treilhard, Reubell, Péthion, Targes, Camus, Robespierre és Chapelier nevet viseltek. Ma épen ez utolsóról akarok szólani, mint ama rettentő társaság alapitójárul, mellyből mint Pandora szelenczéjébül, mind azon nyomorok, mellyek félszázad óta a világot sújtják, eredtek; csak azon különbséggel, hogy Pandora szelenczéjében legalább a remény megmaradt, mig a Jacobinusok barlangja csak halált és kétségbeesést nyújtott. Chapelier, kinek korábbi életét és eredetét épen olly homály fedi mint Romáét, a forradalom előtt csak ügyvédi diplomájával foglalkozott, mert pere egy sem volt. Ma is gyakran megtörténik, hogy olly ügyvédeket tesznek törvényhozókká, kikre a legegyszerűbb pert sem volna tanácsos bízni. Hasonló eset volt Francziaországban is 1789 ben! Chapelier eltűnt a sokaság közt, midőn őt SiéyesMirabeau-nak bemutatá. Mirabeau, kinek hogy tiers-état-i képviselő lehessen, posztókereskedési pátenst kelle szerezni,mindenütt alkalmas eszközöket keresett, czéljai előmozdítására; ő sas szemeivel azonnal állatá, hogy Chapelier olly ember, miilyenre neki szüksége van. Valóban Chapelier merész, beszínlő ’s konok férfi volt. A vitatkozásban élénk beszédű és ügyes lévén, azt mindig igazi álláspontjához érté vezetni, ’s csinosan berekesztetni. — „Már megy a dolog, szólt egykor hozzá az aixi tribün (Mirabeau, most Thiers) de még csak igen apró I- lépéseket tehetünk; szükségünk van még valamire, hogy gyorsabban járhassunk.“—Mire ugyan ? —„Valami olyasra, mivel az angolok már rég óta bírnak, ’s melly szabadság tekintetében őket 200 évvel előbbre rugtatta.—’S mi lehet vájjon az?— „Egy club kedves collegám, egy club!' — Mi az? —„Az barátom, több egyesült emberek társasága. Mert 10 ember, ha egy czélra egyesül, száz ezret is— kik oszolva maradnak — megreszkettetA Chapelier el volt ragadtatva e találmányon. Archimedes nem vala boldogabb, midőn egy problémát megfejte, melly fölött annyi olympiadon át fejét törte, ’s öröm mámorában a fürdőből kiugorván, "Syrakuza utczáin Ádám köntösében szaladva kiáltozó: Megvan! megvan! Chapelier idejét nem vesztegető, hanem még azon estve meglátogatta valamennyi collégéit, kik, szinte mint ő, bretagne-i követek voltak.—„Tudjátok-e barátim, mi egy club ?“ Nem — „Én tudom, Mirabeau épen most mondá nekem meg.“ —No ’s? — „A club 10 egyesült emberek társasága, kik százezer nem-egyesültet is képesek megreszkettetni. Mi Bretagne-ból 50en vagyunk képviselők. — Legalábbis ! — Alakítsunk egy clubbot, sokszorozzuk a settet, — ’s mi ötvenen, 500,000 embert reszkettünk meg“. 48 órával később a club breton bade volt, mikép Carmenin mondja Mindez június első napjain történt 1789ben;— a bretagnei képviselőkhöz más megyei követek is csatlakoz- Fővárosi hírek* Pest, octob. 22. Az iparlovagiság a legkülönneműbb alakokban kezd nálunk feltünedezni; egy illynemű eset annál nagyobb figyelmet, ’s a hatóság részéről annál szigorúbb nyomozást és fenyítést igényel, minthogy a literatura körébe, ’s igy a műveltebb osztály érdekeibe vág, gyalázatos névbitorlás által pedig egy külföldön utazó hazánkfia becsülete gyanusítathatnék ollyak előtt, kik irodalmunkba kevesebbé lévén avatva , az írók egyéniségéről is kevesebbet tudhatnak,“’s ez annál könnyebben megtörténhetnék , minthogy épen illy kevesebbé avatottak vagy irodalmunkkal épen ismeretlenekre van mérve a gyalázatos játék. Ugyanis több lap említi már: mikép valami titkos csalók társulata Gorove István „Nemzetiségünkről“ irt munkájával sajátnemű keresetforrást nyitott magának ; elküldik t. i. jobbatlán gazdag polgárokhoz ’s kereskedőkhöz a nevezett munkát, német tartalmú szemtelen hizelgésű levél kíséretében, mellyben fizetésre felszólítják és ké