Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-11-08 / 89. szám
89. PESTEN," 1843._____ _g=g====g.". Megjelenik a politikai, tudományos és művészeti Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül, Hirlője közöl minden hirdetményt, egy negyed-szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.vina SZERDA, november 8. Előfizethetni helyben és BudánEmich Gusztáv ПГ könyvkereskedésében (Úri és kígyó utczák szögleten) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal“ az országban minden — azon kívül csak a cs kir. főpostahivatalnál Bécsben. Minden közlés „a Világ szerkesztő-hivatalának“ czím alatt kéretik beküldetni. Bekövetkezvén a pesti novemberi vásár, bizodalmasan figyelmeztetjük politikai lapunk l. ez olvasóit,s különösen az ország távolabb részein lakókat, hogy ha lapunk jövő évi folyamára előfizetni szándékoznak, ezt most vásári alkalommal legbiztosabban és könnyebben eszközölhetik. Az előfizetési díj ugyan az marad, i. i. 1844. Januártól Junius végéig félévre postán küldetéssel 6 p. forint, helyben bonitét nélkül é s házhoz hordással 50. forint. — Hal tartományokba járatandó példányok iránt legczélszerűbb mód a bécsi főpostahivatalnál rendelkezni. — Lapunkra az előfizetések helyben nem szerkesztői hivatalunkban, hanem Emich Gusztáv könyvárus urnak Pesten az úri- és kigyó-utczák szegletén, s Budán a hídfogadói épületben lető könyvkereskedésében fogadtatnak el. A , V i l á // szerkesztősége. Tartalom. Az egyháziak bírói kiváltsága. I. — Valero I. A. ur és a magyar váltótörvények kezelése. — Adakozás a miskolcziak részére. — Fővárosi hírek és események. Kinevezések. Országgyűlési tudósítások: Octob. Mikén: XCII. kerületi ülés részjelei Ugyan e napon LIX.országos ülés a mizgos Főrendeknél. (Tanácskozás tárgya a vegyes házasságok ügyében készített izenet ’s ajánlott módosítások ’sat.) Novemb. 2-án ХСШ. kerül. ülés (tárgyalása a kir. városok rendezéséről szóló választmányi javaslatnak a 360. -ig.) Ugyan e napon LX. országos ülés mindkét táblánál (A t. KK és RR 4ik üzenete a magy. nyelv és nemzetiség tárgyában a kerületi megállapodás szerint elfogadtatik.) Elegyes ülés. (Felolvastatik a kegy. kir. levél a t. RK és RRnek az országos tanácskozásokban és előadásokban miilyen nyelv használhatnia iránt hozott végzésekre nézve.) N . v. 3kán XClVdik kerületi ülés (birói választások megállapittatnak, tisztválasztási eljárások sat.) Ugyan e napon LXI. országos ülés a nm FőRRknél (a felvit.törv.könyv fölötti tanácskozás.) Nov. 4kén LXII. országos ülés a nmgn FőRRknél (folytatása a biint. törv. könyvi tan.) Tömággyűlési rövid közlések (a nov. 4. ’s 6kán tartott 95. ’s 96. kerületi ’s a nov. 6kai 63. országos üléséről a mgos FőRRknek.) Magyar partvidék (Falmében ,Buda- gőzös vízrebocsáttatik.) Nagybritannia. (Hughest O’Connell társai hamis eskürel vádolják. — Rapealügy. Némelly rebeccaiták ellen a per megkezdetik.) — Spanyolország. (Tanácsülés a barcelonai választás ügyében. A Corresponsal és Gazeta az ország kibéküléséről beszélnek Barcelona Üldöztetése.) Francziaország (Vallásügyi viszálkodás. Wallerstein hg. rendkiv. küldetésben Párisba megy.) Olaszország. Földrengés Nápolyban. A pápa téli lakába vonul. Szélvihar. Anconában katona verekedés.) Németország. Segélygyűjtés a bajor tisztek számára.) —Görögország (A septemb. minisztérium Kolokotronit számüzé. Zavargás Patrasban.) Északamerika, (Clipper gőzös balsorsa.) Keletindia. (Brit hatalom terjedése.) Hir lapkai ászok. Táreza A Ghymesi miseruha (történeti beszély folytatása.) Töredékek X. és Y. urak naplójából. (Színészet.) Egyveleg. Hivatalos és magán hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. Pest, november 3. 1843. Az egyháziak firói kiváltsága, 1. „Azon fontos szabaditék eltörlése forogt itt fen, mellyel a magyar clerus az egyházi törvények, fels. k.fejdelmeink privilegialis levelei, honi törvényeink ’s a legfelsőbb rendeletek biztosító szabályainál ’s törvényszékeink ítéleteinél fogva alkotmányunk kezdete óta mindenkor élt.“ — így nyilatkozik egy, nemcsak általunk, hanem országszerte igen mélyen tisztelt nagy hazafi, mint az 1840: 5. t.cz. által kiküldött országos választmány tagja különvéleményében az egyháziak birói kiváltsága mellett. — Mi, kik a felérintett különvéleményt egyszer is, másszor is elmélkedve és fontolgatva átolvasok, mindig azon kívánattal tevők azt le asztalunkra , vajha azoknak legalább nagy része, kiknek tisztek e hon boldogságát törvényekkel szilárdítni, kellő tekintettes komoly figyelemre méltatná az abban foglalt súlyteljes okokat, ’s igy meggyőződnék, hogy itt kiváltság — hogy itt jogról van szó, mellynek fentartását nemcsak az egyháziak érdeke, alkotmányunk szelleme, törvényeink rendelete, hanem e felett magának a honnak jóléte,’s forrón szeretett nemzetünk boldogsága is megkívánja. E lapok irányelveihez hűn ragaszkodva, minden, és alkotmányunkban gyökerezett, törvény és százados szokás által szentesített jog ’s kiváltság mellett, midőn annak eltörlése czéloztatik; — hacsak ezt ellenállhatlan okok, ’s igy maga a hon üdve nem követelné — felszólalni el nem mulasztjuk. Mi nem kérdezzük : első, második, harmadik vagy negyedik rendé-e a kiváltság, mellynek megszüntetése inditványoztatik ? hanem igen lélekismeretes gondossággal megvizsgáljuk azt: váljon alapos- e a jog és kiváltság? É s ha az, vannak-e okaink, még pedig megczáfolhatlan okaink, mellyek eltörlését hasznossá vagy szükségessé teszik? Im illy szempontból indulva emelünk tollat a „privilégium fori“ mellett is , el nem titkolhatván csodálkozásunkat, ezen az egyházi rend egyik legfontosb’s következményteljesb kiváltsága védelme körüli hidegség felett, mellyel azt azok, kiket e jog közel illet, з fentartását érdekek sürgeti, mentve az országgyűlés foglalatosságitól, olly részvétlenül hagyják el a sajtó-, ’s nagyrészben a megyei téren is?! Jog szempontjából indulván ki, azon kérdés itt legelső: váljon az egyházi rend azon kiváltsága, melly szerint a törvényben nyilván kitett eseteken kívül, az egyháziak bűntetteik miatt világi bírósága alá nem vonathatván , csak püspökeik által ítéltethetnek el, törvényben gyökerezik-e, vagy sem? — Törvénykönyvünket elfogulatlan elmével nyomozva, e kiváltságok alapját írott törvényeink legelső zsengéjében leljük fel. Sz. István 2. 2. és 3. fejezetében ezen kiváltság az egyháziaknak nyíltan megadatik, ámabban az egyházi ügyek felett a püspököknek a szent canonok értelmébeni teljes hatalmuk törvényileg is elismertetik; már pedig, ki a 9 és töbik századok jogtörténeteiben nem egészen avatatlan, tudja, hogy az egyháziak büntetteikről a bíróság az egész keresztény világban a püspökök jogköréhez tartozott, következőleg az ájtatos, a legbuzgóbb ’s az isten szolgái iránt kitűnő tisztelet ’s ájtatos ragaszkodással viseltető szent király, mind avval felruházta a püspököket polgári törvényeiben is, mivel más szomszéd keresztény országokban a szent kanonok szerint nem bírtak. Hogy nem merő következtetés, avagy puszta gyantáson alapszik okoskodásunk , világosan kitűnik a 3. fejezetből, hol addikában ez mondatik: Nemo eliam quemlibet clericum in publico, nisi in Ecclesia examinare praesumat. Az egyházi hatalomnak van tehát egyedül adva a jog, a papokat kérdezni, vagyis az akkori szójárás szerint ítélet alá venni. Ha mi ebben talán annyi évek elfolyta után homályosnak tetszik, felvilágosítva van az Kálmán ’s következő királyaink törvényeiben egész Verbőcziig, mikben különösen Kálmán iső k. 5 és 6ik fejezetében, a legérthetőbben kimondatik, hogy az egyháziak elítélése nem világi, hanem püspöki ítélet alá tartozik. Első királyainktól nyert kiváltságát az egyházi rendnek későbbi fejedelmeink sem szorították meg,s annál kevésbbé törölték el, kivévén a 2dik 44dik ez.kijelölt bűntetteket. De ha kinek kétsége támad, kérjük , mutassa elő a törvényt, mutassa elő első királyaink leveleit , mellyekben az egyháziak világi bíróság alá vettettek? Ezt még eddig bebizonyítani nem lehetett, de igen az ellenkezőt, még pedig hiteles , habár törvénykönyvben nem található királyi oklevelekkel is. Igen is azon, a magyar előtt felejthetetlen korbal, mellyben aranybullánk születését üdvözöljük , azon dicső királyunk pecsétje által megerősített oklevelet mutatunk fel, ki szabadságunk arany levelét nevével's pecsétjével örök időkre szentesítette ! „Omnibus in regno nostro — igy szól II. András hiteles oklevelében — constitutis Sacerdotibus, Diacanis, Subdiaconis, Acalytis, Exorcistis, quibus libet in sortem Domini per tonsuram clericalem insignitis totem ac tantam auctoritate Regia conferimus libertatem, ut si quispiam larcorum ex his aliquem sive de possessorio, seu de farte , seu de terris, seu quocunque alio actionis titulo praesumserit ad judicem frabere secularem, ispe larius eo ipso causae suae praejudicium far diat. Bizonyos ugyan, hogy később némi módosítást szenvedett e kiváltság, különösen a vagyonbeli A VILÁG TÁRCZÁJA. A ghymesi miseruha* (Történeti beszély.) V. Az őrült nő. Bár Révay megtudá is Báthy vallomásából a rettenetes titkot, gyöngéd gonddal sietett nejéhez, mert hisz tisztán állott lelke előtt azon tudat, hogy csak erőszak vad hatalma kényszeríthető Zsuzsánnát arra, mit különben a világ minden csábja sem csikarhatott volna ki ártatlan keblétől.— A várbeliek mondatiból megtudván, hogy neje idehozatalának első reggele óta lázban szenved, azon körülményt, hogy illyképen nem fog a történtekre emlékezni, akará használni a nemeslelkü férfi, ’s mivel meg vala győződve, hogy Zsuzsánna most is szint úgy érdemes szerelmére, mint előbb vala, sőt még érdemesebb — mert e láz férje iránti szerelmének még bővebb tanúja volt — eltökélő tehát magában elhitetni a felgyógyulandó nővel, hogy még jókor menté meg őt a rablónak véres körmeiből. Ezen eltökéléssel emelteté Révay kényelmes szekérbe nejét, ’s a nép nagyrészét hátrahagyva, hogy végkép lakhatlanná tétessék a rabló-vár, maga erős kísérettel indult el Blatnicza felé; — azonban alig voltak nehány aranylistát vártól, midőn hírnökök értek utólj jelentve, hogy távozása után, Ilolosics egy erős csapattal, mellyet más rabló lovagok segedelmével nyert, rohaná meg őket, ’s bevévén a várt újra védelmi állásba helyezkedék, sőt mi több, még Bakicsot is elökeresteté a sebesültek közöl, ’s mivel életjeleket ven rajta észre, orvosi ápolásra bízta. E hír hallottéra ismét vissza akart térni Révay a rablóvár alá, de mivel ezt neje iránti gondjai lehetlenné tették, kíséretének egy nagy részét küldte csak viszsza, hogy új ostrom alá vegyék a várat, míg maga biztos helyre vívtn nejét, nagyobb erővel térhetem viszsza. A tovább haladó férj, biztosan, és híboríthatlanul utazott egy ideig, ámde nemsokára uj részek torlódtak útjába ; a hatalmas Podmaninak megtudván, hogy rabló-társukat, veszély fenyegeti, Nyitra vidékiről, hol épen dulongtak Debrekő segedelmére siettek; ’s uljokban találván Révayt, bőszdühkel támadták meg kíséretét, ’s bár hősileg védte is ez magát, azokat, kik el nem estek, rablánczra fűzték. Ez utóbbiak közt volt a tetemesen megsebesült Révay, ’s neje is, ’s míg az elsőbbít dus váltságdíj reményében egyik várukba küldötték Zsuzsánnával Detrekö felé siettek, mellyet megszabadítván az ostromlóktól, a szerencsétlen nő ismét átadatott Bakicsnak, kinek élte veszélyen kívül volt már, bár sebei hoszabb ápolást kívántak A szenvedély, mellyet Zsuzsánna a rabló keblében gyujta, olthatlan lángokkal égett ennek szívében , ’s további leírása után vágyva roppant kincset ígért az orvosnak, ha eloszthatja az őrültség éjjelét, melly mindinkább elboríta a szerencsétlen nő agyát. Azonban az ég könyörülni látszék a boldogtalanon, mert bármennyire iparkodott is az orvos teljesíteni Bakics kivonatát, csak azt eszközölhető művészetével, hogy az, előbbi dühös kitöréseit elvesztő, ’s egykedvűséggé ’s néma mélázássá alakult által. ’S még e rettenetes helyzetben is kitűnt a nő szerelme és hűsége; mert bár a csendes őrültség elölé is az eszméletek tiszta fejlődését, a megzavart fő csak Révayval foglalkodott, ’s minden szó, mellyel a többnyire tompa merengésben ülő ’s hidegen mosolygó nő, ábrándít elárulá, Révayt a szeretett férjet emlegette, ’s óhajtá viszsza a szerető kebelre. A boldogtalan férj azalatt rettenetes kínok közt élt, mert bár több ízben folyami Jatt is ak’rához és országgyűléshez, bár hatalmas fenyegetőzésekkel szólalt is föl a törvény a rabló ellen, nem volt erő, melly azt végrehajtaná, mert a király seregeit az ellenség más oldalról foglalá el, a többi nagyok pedig önmaguk védelmére kényszerültek, hontartani fegyveres népeiket. Évek folytak igy le, ’s a nő még mindig Bakics hatalmában volt, mert habár több ízben ostromták is Révay ’s rokonai Detrekőt, ez daczolt hatalmuknak, ’s nem adá ki boldogtalan zsákmányát. A hoszszas kínok elolták végre Révay élet-erejét,— ’s a boldogtalan férj kora sírba hanyatlott — Halálának híre Detrekőre is csakhamar elhatott, ’s a rabló-vezér, ki már unni kezdé az örült nő miatti harczokat, most újabbb bün tervet forralt agyában. Zsuzsánnára családi örökség, ’s házassági szerződés utján szép birtok nézett, mellyet magáévá akart most tenni