Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-11-25 / 94. szám
04. PESTEN, 1843. Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti Lap minden héten kétszer Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kivül, Hirlője közöl minden hirdetményt egy negyed-szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem-rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.VIbAe SZOMBAT: november 25. Előfizethetni helyben és BudánEmieh Gusztáv úr könyvkereskedésében (Úri és kígyó utczák szögletén) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal, az országban minden — azon kivül csak a cs. kir. fő-postahivatalnál Bécsben. Minden közlés „a Világ szerkesztő-hivatalának“ czim alatt kéretik beküldetni. кМйа Tartalom. Idegen elem és nemzetiség — Újabb kikötői terv Filmében. — Kinevezés. — Halálozás. — Nyomda-hibák. — Országgyűlési tudósítások. Novemb. 14. 15 16. 17. 18kán LXX LXXIVd. országos ölések a mgos Fő-Reknél (Főtanácskozási tárgy : a magyar nyelv ügyében kelt IVdik üzenet. — A mágnások ügyében kelt üzenet ’s felírási javaslat egyhangúlag elfogadva ’sat.) Nov. 18kán CIVd. kerül, ülés. (Foltatólagos tanácskozás az oct. 12kei k. kir. leirat fölött.) — Országgyűlési rövid közlés a nov. 20. 21. 22kor kerül, és országos ülésekről.— Megyei tudósítás: Fejérből (Ingerült közgyűlés; a KK és RRK nagy többsége a k. kir. leiratot pártolja.) Nagybritannia. (Burton bírónak a nagy esküttszékhez tartott beszéde. Repealgyűlés a dublini gabnacsarnokban. O’Connell perének átlapolja ’sat.) — Spanyolország (A minisztérium vádoltalik a cortes-ülésben. — Congresses alakulása. — A királyné nagykorúsága. Fölkelésre vonatkozók.) Franczia ország. (Perpignani püspök nyilatkozata — Szélvihar és árvíz okozta károk.) — Belgium. — Németország (A bajorok Görögországban éhenhalással küzdenek.)—Görögország. (Kilátás zavaros jövőre.)— Mexico (Megsértetése az angol lobogónak.) — Brázlia. Egyesületi és társulati közlések. Kisfaludy-társaság titoknoki jelentése az 1844. évre érkezett pályamunkákról.—Pestbudai hangászegyesület. Iparegyesület ismételt felszólítása a „népszerű könyvtár“ iránt. Nyilatkozás „J. A. Valero ur és a magy. váltótörvények kezelése“ czímű czikkre. Hivatalos és magánhirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. Pest, november 25. 1843. Idegen elem és nemzetiség. Kisebb mint nagyobb statusigazgatási reformokat többnyire az általános theoria szokta megelőzni, az időszaki sajtó és journalistika, mint orgánumai által. A theoriai előzmények költői részét tevén a politikának, a törvényhozás iránt olly fogékony ifjú nemzedéket hatalommal halják át, ’s honfiúi buzgalmat gerjesztve, erősítve — elkészítik azon időpontra, midőn a haza már többé nemcsak képzelődést, hanem fontolást, nem szót, hanem tettet követel. De épen azért, mivel a politikai elmélet szelleme némileg költői sphérába vág, szükség azt, a nemzeti életkérdéseknél, mennyiben alkotmányi szellem és más körülmények követelik, szőkébb korlátok közé vonni, a szoros értelemben vett statusphilosophiára szorítkozván. Jól tudjuk — mert tapasztalt dolog — hogy az általános eszmék milly főszerepet játszanak,’s hogy varázs hatalmakkal — a lelket kisértetbe hozván— keritőkkint csábítják tévutakra az észt, faltyafogalmakat gyümölcsözendő!!. — Hány ember száján halljuk pengeni az,emberiség, isten, világ, szókat, 's halljuk olly könnyűszerüleg, mintha azok szellemi jelentőségébe egészen behatoltak volna, hogy fényeskednek ők, ’s vakítják a tömeget, melly csiklandoztatik az illy csengő, egyelőre semmi stúdiumot követelni nem látszó,’s ezen felül, bizonyos mystikus mélységet magokban rejtő szók által. Emberiség! szabadság! kiált a nap buzongó hőse, ’s a tapasztalatlan elbámul, ’s kétkedni sem mer, hogy annak igaza legyen, ki olly hirtelenséggel az emberiség itélőszéke elé hozza állításait — ’s mielőtt komolyan elmélkednék a fenforgó tárgyról, vétkes könnyelműséggel engedi meggyőződését zsarnokilag korbácsoltatni. A költői nyelv, czafrangos kitételek és ékes declamatiók könnyen elámítják érzékinket, sokszor annyira, hogy a föld minden diplomatájának kerekeit isteni illemben véljük felsurranni a civilisatio dicső honába,’s az egész világ reformját mellényünk zsebében képzeljük hordani egy kis papírra jegyzett három négy szóban. — Nincs veszélyesb valami a honra nézve, mint ha a szerepvivők a status életkérdéseit csáb-szinnel festve — adják elő, ’s az ifjúságot egy távoli tájképpel, hol különösen a háttérben minden selyem lágyságú — római vagy görög tógával ’s holmi más apróbb drapériákkal ámítják — a főtárgyat némileg elrejtve, mystifikálva — holott csak épen ezt kellene fontos, száraz fejtegetés alá vetni, mivel a tárgy magában— ékes alak nélkül is elég érdeket bír ébreszteni. — Az ifjú honpolgár ekkor — nem lévén mámorosító semmitől kielégítve — a magában érzett hiányt — nemes ösztöne sarkaltában — igyekeznék szorgalom, törődés, sokoldalú tanulmány által kipótolni; önálló, független kritikai szempontból vizsgálódva, tisztán fogandná fel a tárgy becsét, az elv, eszme, fogalomnak — logicai bonczolás után — szellemébe hatna, ’s igy elkészülten, önállólag lépne ki a discussio mezejére, hol ekkor és csak ekkor, lehetne a politicai kérdések eldöntésénél — tőle üdvöst várni. Mennyiben tettek eleget, a közvélemény emberei kötelességüknek, vájjon az ügynek — hívatlan pártfogókut tolván fel magokat — kezelésében, elég hideg számítás, ’s a statusélet psychologiai vizsgálatán alapult combinatiók szerint munkálkodtak-e — megítélni itt nem dolgunk; annyi azonban bizonyos, hogy elég ferde, felületes, túlcsapongó vitatások nyertek borostyánt a politikai küzdés homokán. Ott álltak ők— isten és ember előtt— mint szokták mondani — néha olly szívreható keservvel nyögve, mintha a torkukba szorult emberiséget akarnák kisitni, hogy segedelemért esedeznék. Ugyan hogyne lelkesült volna ekkor épen az olly igen nemeskebbű magyar?! Dobogni kezdett a szív, verdesve magát, mintha búsulna, hogy nem festheti az egész világot rózsaszínre; publicistái lég után kapkodott a száj, ’s micsuda, ha illy esetekben éljenzések határoztak a legéletbevágóbb kérdések fölött. Igaz ugyan, hogy sok elv csak papiroson maradt ’s még igy is tudott hatni, az eszmék súrlódása nyomán; de vannak előttünk testté vált igék, mint illy ábrándos működések gyümölcsei, mellyeknek káros hatását jövőre felszámitni bajos, sőt szinte lehetetlen. ’S vegyünk most egy — bár az úgynevezett közvéleményt nem igen nagy forrongásba hozó—de azért életbe vágó, a nemzet vérét feltételező — tárgyat némi vizsgálat alá, melly épen most országgyűlési szőnyegen forog, mellynek vitatásában 's eldöntésében törvényhozó testületétől a nemzet legbiztosb gyakorlati tapintatot és státusbölcsészeti számítást követel. E tárgy a nemzet idegen elemekkeli viszonya’s az ezzel szoros kapcsolatban lévő jog-adományozás. Minden nemzetben — helyfekvés, éghajlat, nyelv, vallás, szokások, históriai élet által egy bizonyos, másokéitól különböző, sajátság fejlődik ki;’s így lassankint— valamint egyes személyeknél az önség fogalma — nemzeteknél is gyakorlati kifejlés által történik, egyéniségi jellemük tudatárai emelkedés , melly nem egyéb, mint különböző körülmények által feltételezett vér-alkatból folyó független életnyilatkozat, ’s mellynek ekkor sérthetlenségét, egyedül önfentartási ösztöne biztosítja. — A status eszméje, e szerint, fejlődő ’s haladó processusában az általános jogbölcsészeti elveknek—a nemzeti élet sajátsága igényelt módosítását tételezi föl, ’s az innét származott törvényszerkezet, más nemzetekéivel, különböző, néha ellenes, mert egység e tekintetben nem képzelhető, az alapul szolgáló körülmények különbsége szerint az életműszert igazgató elemek szöchnometriai mértékének is különbözőnek kellvén lenni. Ezek szerint csak a vért tevő részek illemben tartása, nem pedig azoknak végső analysise,és egészen más egységgé olvasztási törekvés, a státus-életrendszert biztosító kormányzási mód; mert ez nem tenne egyebet, mint a különböző egyéneknél gyakran egészen ellenes vérmérsékleteknek egymásbai átalakítását kisérteni meg, melly az egyéniség eltörlését okozandná,— az egységet képző szerkezet, csak a tökéletes romlás által bomolván fel. így van ez a statusnál is; itt is egyedül a megszentesített — élet typusához mért—egyenlítésekről lehet szó, nem pedig annak tökéletes elváltoztatásáról, ’s különben is, mit százados históriai élet ’s józan kiegyenlítő politika nemzeti egységre fejlesztettek ki, — mert illy következményt csak ezektől várhatni biztosan — a felett a theoria soha pálctát nem törhet "s ábrándos világnézetekre alapított számításiban csak vakoskodik. Helyesen mondja Krug Dieco politikájában, hogy ,,a história a mikénti kormányzás vezérfonalául nem szolgálhat“ így hát a nemzeti lét lélektani ismerete ,s az ezen alapult szoros logikai számítás biztosíthat egyedül ballépésektől, az alkotmányi folytonos és nem imaginarius szökő módosításokban és az idegen elemekkeli öszveütközés alkalmakon elsajátításokban.— A nemzeti jellem tényező kellékeinek—ha azok egységére szükségesek — minek megítélését csak históriai életének szellemi felfogása által közelíthetni meg — habár világpolgári tekintetben vagy viszonyilag más nemzetiségekhez, hibásoknak tetszenének is — szenteknek kell tartatni, ’s a törvényhozótest azoknak követeléseit mindig szükség,hogy tekintetbe vegye. Minden elem, melly nem a nemzetiség saját typusát hordozza,idegen,’s a nemzetre káros hatású; kötelessége tehát a statusnak ezen idegen elemekkeli öszveütközés esetében — független egyéniségének feltétlenül tartása jogánál fogva — azokat elsajátitni és vérébe olvasztani át. A józan és mérsékelt politika e szerint, előbb a közelítést általános jog, később a tökéletes sajátítást az alkotmány érdekében, szellemében létetni javasolja. A status az idegenekre nézve kétféle állásban lehet: vagy olly erős és kifejlett nemzetisége, hogy ellenében minden idegen elem szenvedőig van , ’s ha alkotmányos jogait azokra kiterjeszti , nem félhet káros befolyástól, mivel nemzetegységi ereje, annak különszerű sajátságait csakhamar felemészti. Lehet azonban a status ereje ellenében, activ állásban is az idegen elem, midőn t. i. saját jellemével azt megmérgezheti, ’s a nemzeti neutralizáló elemet ha felül nem múlja is, a mellett legalább vérrontó ’s élet ellen törő alakulásra ad alkalmat.Ez utolsó esetben nagyon is vigyázónak kell lenni. Ha a nemzet, ereje illy állásában, általános jogtekintetben, alkotmánya jótéteményeit mindenikre egyiránt árasztja, a legnagyobb lehetőségi számítás szerint, nemzetisége diluálására ad alkalmat: az idegen elemek t. i. a nyert jogokat önzőleg, ellenes irányban néha mozogva—magok erősbitésére dolgoznák fel,anélkül, hogy nemzeti érdekben kölcsönös hatást gyakorolnának a középponti erő, vagy nemzetiségre. Németország, mellynek volt hajdan nemzetisége a középkorban — később azt — transcendentalis politikai nézetei által, részben legalább , különböző irányban mozgó részekre szakadva — tökéletesen diluálta, ’s most középpontositó jellemtelensége miatt csak vegetal. Ez állapot, az említett status idegenekrel-viszonyával szinte egybevág, mivel itt úgy mint ott a statust tényező részek mozgató, éltető, vezérelveik in ultima analysi nem folytak a középponti erővel egygyé, annak inkább erösbülését gátolván. Minden idegen fractio — az elhagyott egésznek a jellemét leírva — az ujdon választott hon nemzetiségével szükségkép ellentétben áll, ’s meg kell vallani, hogy nem kis küzdésbe kerül, az egykorit, már vérévé váltat, mellyben született, ha nem legyőzni is, de legalább az újra , annak lehető káros hatású sajátságait, elszenderítni. Egy bizonyos stádiumon kell tehát minden idegennek átmenni, melly, az első nemzedékben is, régi egyéniségbeli kivetkezés törekvésében áll. Ha tehát a státus a közelítést, a bekeblezés által megtette, egyelőre tovább nem mehet; az idegennek kötelessége ekkor a nemzethez simulni, minden lehető esetben annak érdekében nyilatkozván, szóval, tettel; egyszóval: új polgárrá, honfivá művelni magát, mi neki, egyedül, a nemzetre tehető káros tulajdonai leküzdése által sikerülhet,s csak ekkor igényelheti méltán a státustól mindazon jogokat, mellyekben annak polgárait egyaránt részesíttetni kötelessége. A küzdés stádiumán áthaladást, a nemzetelleniség leküzdését, polgári kiképzésnek nevezik , mellynek kellékeit, a törvényhozótestnek — az alkotmány érdekét szüntelen szemelőtt tartva, a specialitások mezején olly csoportosan feltűnő jellem-ellenességeket,’s ezeknek okait lélekismeretesen megfontolva, a legcsekélyebbeknek tetsző körülményeket is egymással egyenlítgetve — nemzetiség és általános jognézetek egyesített szellemében — kötelessége a legnagyobb méltányossággal, de szigorún is egyszersmind kijelölni. Zsinórmértékül itt kivételek teljességgel nem szolgálhatnak, mert ámbár megeshetik, hogy egy ma bekeblezett idegen, ki a nemzet históriai életének ismerete által már régóta buzdúl, vagy vérmérsékletének inkább megfelelő jelleme iránt rokonszenvet érez ’sat.’sat., jobb hazafi leend, mint tiz év alatt egy másik; de mind a mellett hihetőbb, hogy az, ki több ideig surlódik a nemzet polgárival, inkább eltulajdoníthatja annak sajátságit, mint egy ma települt ; ’s igy ezer meg ezer példát hozhatni fel azok ellen, kik a polgári kiképzés kellékeit olly igen tágitni szeretnék, ’s az idegen elemekkeli viszonyt szörnyen égbe kapkodó philantropicus szempontból vizsgálják. Lássuk most, hogy áll nálunk az ügy! Az idegen elemek, századokon át nem tudtak, nem is akartak, bár sok részben osztoznak az alkotmány jóléte-