Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-01-13 / 4. szám
4. PESTEN, 1844. Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti lap minden héten kétszer Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kivül, Hirlője közöl minden hirdetményt egy negyedszelet sorától három krajczárés togó pénzben. Nem rendes levelezők kéretnek az intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.TILAfi Az 1844dik évi folyamatból teljes számon éldevis okkal még szolgálhatunk. SZOMBAT, január 13. Előfizethetni helyben és BudánEmich Gusztáv ur könyvkereskedésében (úri és kígyó utczák szögletén) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal, az országban minden — azon kívül csak a cs. k. fő-postahivatalnál Bécsben. Minden közlés „a Világ szerkesztő-hivatalának“ czim alatt kéretik beküldetni. Tartalom. Nemzetek emelkedése és hanyatlása. II. (Szellemileg.) — Fővárosi hírek és események. — Kinevezés; nyugalmazás; halálozások. — Nemzeti színház.— Országgyűlési tudósítások: Jan. 8 és 9-én CXXXI és CXXXIII kerületi ülések. (Tanácskozás tárgya: a megyei kihágások érdemében tett választmányi jelentés 39 §a, azaz: szükséges-e viszszatorló büntetéseket szabni a megvesztegetésre?) Rövid közlés a jándokéi kerületi ülésről. (42 megye a megvesztegetések büntetése mellett szavaz.) — Megyei és más vidéki közlések: Komáromból (a közgyűlés a nyers tömeg rakonczátlankodása miatt eloszlatik.) Zempléni közgyűlés tanácskozás tárgyai folytatólag. Moson megyei közgyűlés. Székesfehérvári levél (egy megégett város mulatságból.) Ausztria (Colloredo herczege) — Spanyolország. (Amchsler átfogása. A cortes-ülések elhalasztva ’sat.) Nagybritannia (Az orosz czár kivonata. Égések. Vaspályás egyedárusság ’st.) — Francziaország. (Kalózok Kamrai alakulás és bizottmányok. Vivien ismét status-szolgálatot vállal. Észrevételek némelly diplomaták iránt. y Aumale hg Constanlineben. A tunisi beyt Aumale hg látogatásával ámítja némely szerencsevadász.) - Olaszország.— Németalföld. Törökország. (Ismét egy keresztény végeztetik ki.) Görögország (Válasz-felirat ) — Mexico. — Északamerika. (Tyler üzenete.) Keletindia (Dost Mahommed meg-Egyesületi és intézeti közlések. Kisfaludy-társaság. — Nemzeti Casino tartandó közgyűlése. Gazd. Egyesület. A Germán faj (Vége). Hírlapi kalászok. Hivatalos és magán hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Danavizállás. Pest, januar 13. 1844. IVemrdek emelkeztese és hanyatlásii. II. Szemléleti lft. Mindazon okok, mellyek a nemzetek emelkedésére és hanyatlására befolyással vannak, egyszersmind a nemzeti jólétet gátolják vagy mozdítják elő. Ezen okokat valóságos képtelenség lévén az egymásnak minden lépten és nyomon ellenmondó történeti adatok után nyomozni, innét egy, a régiek előtt egészen ismeretlen, vagy legalább töredékesen ismert tudomány származott, melly egyenesen a nemzetek jólétének okait fejtegeti é s különféle elvei ,s rendszeréhez képest majd politikai, majd álladalmi, nemzeti ’s közgazdaságnak neveztetik. Ezen tudomány azonban egyedül maga, nem elégséges sem a nemzetek felemelkedésének ’s alábbhanyatlásának, sem a nemzeti jólét alapos okainak kimutogatására. Jólétünk erkölcsi és anyagi egyszersmind. Erkölcsi átalános jólétünk az volna, ha élvezeti vágyaink kielégítésében semmi erkölcsi lény által meg nem háborittatnánk, melly feltétel, miután e lakföld többeknek tulajdonául rendeltetett, lehetetlen lévén, e miatt erkölcsi jólétünk azon szőkébb körbe szorítkozik, hova azt a természeti jogok belénk oltott érzete,'s embernek ember iránti viszonyai korlátolják. Még ez sem elég. Társas életi viszonyaink miatt természeti jogaink egy részéről le kelle mondanunk, a nélkül azonban, hogy eközben annak érzete keblünkből kioltatott volna. Társas életi jogok, viszonyok, köteleztetések léptek életbe ,s azoknak öszmesége alkotja a törvényeket, mellyek nélkül emberi társulatok fel nem állhatnak, ezek érzete erkölcsiség, betöltése erény. Tagadhatlanul tehát törvény, erkölcs, erény a nemzeti jólétnek egyik legsarkalatosb talpköve, a nemzetek felemelkedésének és hanyatlásának egyik kétségbevonhatlan szerző oka. Mégis eddig jutni egyfelől nem nagy bölcseség, mert e részben mindennek, ki önkénytesen tévelyegni nem akar, a természeti jogok, az igazság és méltányosság bel érzete tisztán világos, azért is az erkölcsiség megromlására utalni nem egyéb, mint olly okokat hozni fel, mellyeket úgy is első tekintettel mindenki általlét, ’s kifogást ellenök senki sem teszen. Másfelől az anyagi jólét hiánya, az ínség és nyomor, szegénység, szükölködés, sem az erkölcsiség intős oktató, sem a törvények tiltó, parancsoló, fenyitő szavára nem hallgat; midőn azok ellenében a Természet még hatalmas!) szózata a természeti szükségek betöltésének és az életfentartásnak ösztöne emelkedik. Tegyen bármit a nemzet, mellynek anyagi jóléte alábbszáll, ezzel együtt fognak törvényei, erkölcsei, alkotmánya, ereje és hatalma és nemzeti élete sülyedésnek indulni. Mik legyenek azonban az anyagi jólét leghathatósb előmozdító eszközei: e tekintben nemcsak az, hogy koránsem vagyunk olly tisztában mint a fentebbiekkel, hanem, úgyszólván minden vélemény egymással homlokegyenest ellenkező; a választott eszközök sokszor kétesek, foganatlanok, veszélyesek; a próbatételek, mellyek eleinte kedvező sikert látszottak ígérni, később ártalmas fordulatot vesznek fel, az ínség, szegénység elleni panaszok minden nemzetnél naponkint inkább hallatszanak, és hogy teljességgel nem egészen alaptalanul, kétségtelen adatok bizonyítják. Meddig mentek tehát e részben a tudományok, annyival inkább érdekes leszen vizsgálat alá vonni, mivel némellyel a közgazdasági elveket, — mitsem gondolván a bennök foglalt ellenmondásokkal, hiányokkal, tévelygésekkel, — átalánosan elismert alapigazságoknak gondolják, midőn ismét mások, és kivált azok, kikre az igazgatás felsőbb gondjai bízottak, óvatosan kétkedve nyúlnak olly intézmények létesítéséhez, mellyeket az elterjedett közvélemény, a nemzeti jólétet egyedül előmozdító legbiztosabb eszközöknek hisz és vall. Nem ereszkedhetünk a közgazdasági tudományok rendszeres taglalásába, azért is csak némelly töredékeket lássunk. Tőke: fekvő és keringő, anyagi és szellemi. Mint megkülönböztetések helyet találhatnak, hanem ezek körül forogni nem tartozhatik a közgazdaság körébe. A közgazdaságnak egyenesen azon eszközöket kellene előadni, mellyek a nemzeteket a jólét és műveltség felsőbb fokára emelik. Márpedig a tőke, legyen az fekvő vagy keringő, anyagi vagy szellemi, mindenesetre már megszerzett kész vagyon; miképen szerzetté azt e vagy ama nemzet, mint tett dolog a történetírásé,s az általa számunkra megtartott adatok iránt várnánk a közgazdaság elveiből felvilágosittatást. Mint a nemzetek jelen állapotának öszvehasonlítására szolgáló adat pedig statistikai nyomozások tárgya,s e két tudományoknak mindegyike a közgazdaságtól lényegesen különbözik. Feleslegesek tehát, legalább nem ide tartozók az e körülti kérdések, például: tartományok terjedelme, helyzete, fekvése, termékenysége, népessége és több effélék körülti vitatkozások, annyival inkább, mivel a természetnek mind anyagi gazdagsága kimeríthetten,mind az emberiség értelmi erejének kifejlődése határtalan. Épen azon okok nyomozása teszi a közgazdasági tudományok feladatát, miért ment előbbre egyik nemzet kevésbé kedvező körülmények között a másiknál,s miért maradott hátrább a másik? noha számára a természet minden javait, gazdagságát pazar bőséggel elhintve és csaknem készen kezeibe adva találjuk. Földművelés. Termesztő , készítő szorgalom. Kereskedés. Mellyiknek adjunk a többiek felett elsőbbséget, mellyiket vegye az igazgatás különösebb pártolása alá ? Sem egyiket sem másikat, mert nincs emberi hatalom, melly egyiket a másiknak felibe ültethesse; mindaz, mit e részben tehetni, egyeseknek gazdagítása az egésznek károsításával; az ide intézett törekvéseknek nincs, nem volt és nem lehet más következésük, hanem hogy a jólét jelensége egyeseknél öszpontosulva kitűnőbben mutatkozik, de még ez által sem a termesztő, sem a készítő szorgalom előbbre nem halad. A jólét a termesztő és készítő szorgalom által előhozott életjavak élvezetes kölcsönös becserélése. A kereskedés, akármit tegyünk, nem hozhat több életjavakat forgásba, mint mennyit a termesztő és készítő szorgalom előállít; ha a termesztő és készítő szorgalmat előtetjük, feleslege rajta vész, melly miatt a látszólag élénkebbnek mutatkozott szorgalom előbbi állapotjába visszahanyatlik; ha a kereskedést igyekszünk előbbre vinni, ezt ismét a magára hagyatott szorgalom nem győzi elegendő terményekkel és készítményekkel ellátni,s így különkülön egyik a másiktól elválasztva, sem egyik sem másik előbbre nem mehet. A természeti egyensúlynak akárminemű megháboríttatások után feltarthatlanul ismét helyre kell állani,s a természet ezen változatlan törvénye ellen tett minden erőlködések nem mást, hanem egyesekre nézve káros, az egészre nézve veszedelmes ingadozásokat szülhetnek. Innét úgy látszik, hogy mindent a természetes szabad kifejlődésre kell bízni,s ezen elvet a szabad ipar rendszere tanítja. Termesztmények és készítmények bősége, fogyasztás; egyik a másikat előmozdítja. Ezen állításnak ellenmond a tapasztalás. Ha ez átalánosan úgy volna, nem kellene minduntalan a termesztmények és készítmények megtorlásáról újabb megujabb panaszokat hallanunk, melyekről hogy egytül egyig alaptalanok, képtelenség volna állítani. A fogyasztók és termesztők vagy készítők között, e részben semmi kölcsönös öszveegyezés vagy szerződés nem képzelhető , azért is a nagyobb bőség nem nagyobb fogyasztást, hanem nagyobb olcsóságot hoz elő. A fogyasztó legtöbb esetben, miután a szükségére valókat ha szintén a megbővült terményekből és készítményekből is, már egyszer beszerezte , az azokon megkímélt nyereségen nem vásárol még több szüksége felett valót, hanem vagy félreteszi azt, vagy más egyéb élvezeti vágyainak kielégítésére fordítja. Ezért kérnek a gyárosok , kézművesek szabadalmakat, hogy készítményeiknek különben elkerülhetetlen megtorlása miatt tönkre ne jussanak, ezért állítják, hogy a széhek, szabadalmak, védvámok é s több effélék az ipar felélesztésének múlhatatlanul szükséges előmozdító eszközei; ez a kereskedési rendszer alapelve, nyilvános ellenkezésben az előbbenivel. Pénz. Bank. Hitel. Pénzforgás sebessége. Pénzen minden, amit kívánunk, megszerezhető; akinek több pénze van, több életjavakban részesülhet, a bank szaporítja a pénzt, ennélfogva gazdagítja a nemzeteket; ugyanezt mondhatni a hitelről és pénzforgás sebességéről. Ne felejtsük ki okoskodásainkból, hogy pénzen, bármennyi legyen is az, több életjavakat öszve nem szerezhetünk, mint mennyit a termesztő és készítő szorgalom előállíthat. Szaporíthatjuk tehát a pénzt a mennyire tetszik, de mivel azzal az életjavaknak szaporodása, ha csak magunkat alaptalan hiú véleményekkel nem játszódtatjuk, teljességgel semmi öszveköttetésben nincs, a pénz szaporításával nemzeti jólétet eszközleni akarni üres ábrándozás. A pénz már magában nem egyéb, mint képzelt értéke az élet javainak, ennek ismét képzeti értéke a bank váltójegyei,s ezeknek csaknem elenyésző képzeli értéke a hitel. Ennyi képzett értékek közbejötte után nem csuda, ha végtére alig marad fen az óhajtott nemzeti jólétnek valami árnyéka. A hitel ha akár magánás akár nemzeti jólétünkre szükséges, azt úgy szerezhetjük meg legbiztosabban, ha hasznát nem veszszük, a pénzforgást pedig sem gyorsabbá, sem lassúbbá tenni az életjavai forgásánál semmi kigondolható uton nem lehet. Gyorsítsuk az élet javai forgását, azzal együtt sebesebb forgásba jövend a pénz; de ha a pénzforgást akarjuk gyorsítani, amazt nem, ha a pénzt előbbre űzzük mint sem az élet javainak kölcsönös becserélése megkívánja, az igy siettetett sebesebb forgást ha más nem, a csődületvégrehajtások minden bizonynyal a maga rendes folyamatába előbbutóbb visszautasítják. A munkáról, munka osztályozatárólsat. Szükséges volna egészen más szabatosabb fogalmat adni, mint ami ilyen határozatlan értelemben azt a szabad ipar követői veszik. Ha a nemzeti jólét alapjának átalánosan a munkát állítjuk, lehetetlen képtelenségekbe nem ütköznünk. Vegyük fel például Britannia és Francziaország földművelési állapotját. Britanniában felényi szánni emberi erő, felényi terjedelmű művelés alá fogott földön két annyit erőt termeszt, mint Francziaország. Hogy a két ország egyenlőségbe jöjjön, Francziaországban ugyanannyi emberi erőnek, ugyanannyi kiterjedésű földön, elsőben két annyit kell termeszteni; azután két annyi terjedelmű földön még két annyit, öszvesen négy annyit; végezetre két annyi emberi erőnek ismét két annyit, mindöszre nyolc annyit. Tegyük fel tehát, hogy Francziaországban jelenleg minden földművelő naponkint csak három órát dolgozik,s a tetemesen eltérő különbség